Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-02-17 / 8. szám

4 PÁPAI KÖZLÖNY. 1895, FEBRUÁR A bérkocsis elő vigyázata dacára a sarkon, a hol a győri országút, a soproni ország utat keresztezi, a bérkocsi felfordult és egy mély árokba zuhantunk. A kocsi 4 kereke az eget vizsgálta, a kocsis a kocsi kereke alá került, a lovak összetörődtek, magam pedig csak különös szerencse folytán még idejekorán a dülés processa alatt szerencsésen kiugrottam. A lovakat nagy nehezen lábra állítottuk de a kocsi ott feküdt a nagy hóban s igy kénytelen voltam 11 fokú hidegben, iszonyú hóvihar közepette gyalog folytatni utamat Ihászira. A hóban több izben elesve, mivel a sötétben utat ki nem vehettem végre nagy kínlódás után 7 órakor reggel értem otthonomba. Ezzel befejeztem volna a ténykörülményt, de nem az okozatot, melyet majdnem életemmel kellett megváltanom. A hatóság ugyanis az országút mellett ezelőtt 4 évvel kivágatta a fákat, anélkül, hogy azokat mással hely etesitette volna, s ez az okozója annak, hogy az utas útirányt nem lát, a bizonytalanságnak van kitéve s a szerencsétlenséget ki nem kerülheti. Nem említve a sötétséget, mert még nappal is lehetetlen az ily hófúvásoknál tájékozni magát. Tapasztalatból tudom, hogy a hófúvások csakis ott dühöngenek a legnagyobb mértékben a hol nincs az országút befásitva. Erdő mellett az ily szerencsétlenség ki van zárva, s mégis a hatóság a helyett, hogy az országút mentén a fásítást eszközölné, még azok kiirtását foganatosítja. Bizonyságul szolgál az, hogy a ki tél idején Marcaltő és Pápa között utazik, s a meddig határomat érinti az országút, az erdő és az épületek megóvják a hófúvástól. Ezzel csak azt jelzem, hogy ott a hol sok a fa, ott nincs is hófúvás. Sokat utazva külföldön azt tapasztaltam, hogy az országutak mind be vannak fásitva és legtöbbnyire erdőkön vezetnek keresztül, ott oly mértékben nincs is hófúvás, mint nálunk, a hol kopár, befásitlan az országút. Valóban nevetségesnék tartom azt, hogy még ott is, a hol az országút mindkét oldala be van fásitva, a hatóság azt kivágatja. Hisz jó, ha kivágatja, de hát miért nem ültet ujakat, ha jól tudom, ezt a törvény is előírja. Remélem, hogy a hatóság jelen soraimat figyelembe fogja venni, s intézkedni fog saját hatáskörében, hogy ezen baj orvosoltassék. Velem megtörtént, és szerencsésen megmenekültem a veszélytől, de ki biztosítja embertársaimat ezen veszély ellen, hacsak nem a hatóság. Kérem tehát a hatóságot, ha egyszerre nem is az egész országutat, de legalább ott a hol árkok vannak, sürgősen intézkedjék annak befásitására. Ez kötelessége s el is várom, ugy magam, mint porgártársaím érdekében, hogy kérésemnek helyt fog adatni. A midőn még t. szerkesztő urnák jó eleve köszönetemet nyilvánítom soraim közléséért, marad*am teljes tisztelettel Bauer Antal ihászi földbirtokos. H§~ KARCZQLÁT" A mult hétről Azt hallottam mondani, hogy Pápán a Kaszinó és Polgári kör tisztújító közgyűlésen rendesen ugy veszik kezdetüket, hogy az egyik kiválasztott tag azt indítványozza : hogy »maradjunk meg, mint a voltunk mult évben«, erre a közgyűlés tagjai eljenzessel felelnek s ezzel befejezést is nyert a közgyűlés. Ily impressió befolyása alatt mentem fel mult vasárnap délután a »Polgári kör« helyiségébe, mely időszakra volt kitűzve a kör tisztújító közgyűlése. Még magában veve az, hogy a kör helyiségei zsúfolva voltak s egyes csoportokat láttam tanácskozni, mindez, meg nem változtatott volna azon meggyőződésemen, hogy informátiom helytelenek, de a midőn tleilll alelnök a gyűlést megnyitotta s annak jelentese után a kiválasztott tag nem jelentkezett kezdtem gondolkozóvá lenni s beláttam, hogy biz engem »felültettek«. De mennyire felültettek! Nem hogy »mondjunk mint voltunk a mult évben« de egészen fel lett forgatva az egesz tisztikar. Klnök, alelnök és titkár megválasztásánál a kortesek egész raja működött jelöltje erdekeben. Kivételt csak a pénztáros es könyvelő kepezett, kik közfeikiálltással lettek megválasztva. Az elnök választásnál hatalmas két párt állott szembe. Alig hiszem, hogy a főrendiházban, midőn a polgári házasság felett döntöttek, lett volna oly érdeklődés, mint ez alkalommal az elnök választásnál. Le is szavazott minden egyes tag ki átlepte az nap a kör helyiség küszöbét, meg azok is, kik a világ kincseért sem hagyják ott a kártyaasztalt, nem törődnek senkivel és semmivel csak akkor emelkednek fel egy pillanatra helyükről, ha polgármester felavatás van. Volt is dolga a szavazatszedő bizottságnak. Csak ugy izzadtak bele a szavazatok felírásánál. Nyolcvanan szavaztak az elnöki állásra, egy oly ritka jelenség, mely a kör fennállása öta nem volt tapasztalható. Az öreg Lazányi bácsi, ki a korelnöki tisztet viselte, már alig győzte a szavazatokat olvasni s nagyot sóhajtott, midőn a kölcsönkért kalapban, mely az urnát helyetesitette, már nem látott cédulát. Az újonnan megválasztott elnök, ki meg néhány nap előtt a leghatározattabban tiltakozott megválasztása ellen, ki is jelentette, hogy öt ma levették a lábáról s csak ennek tulajdonítandó, az elnöki állás elfogadása, s egyszersmind ajánlotta is barátját rögtön alelnöknek. A tagok azonban benne voltak a szavazási »svung»ba és a regi alelnök mellett kardoskodtak, már abböl a szempontból, hogy az elnöki választásnál 18 szóval kisebbségben maradtak. Le is szavaztak szépen újra v

agy 73-a

u» de sajnos le is szavazták őket. Egy érdekes episod is adta elő magát az alelnök választásnál, ügy jókedélyünek elösmert polgártársra is esett I szavazat, ki annak hallattára röktön megjegyezte, hogy ő semmi áron nem fogadja el az alelnöki állast. A közgyűlés zajosan megeljenezte a polgártárst, de ő azért az egyhangú szavazás dacára is meg maradt kijelölt állas pontjánál. Már megunhatták a sok szavazast mert a pénztárnok es köayvtárnokot felkiáltással választottak meg, de már a titkári állás betöltésénél újra megkezdődött a szavazási láz. A szavazatszedő bizottság már örült, hogy most már kezdődnek a közfelkiáltások, de annal nagyobb lott a csalódások. De már erre aztán mindegyik rendelt is egy »kevert«-et, azon hiszenben, hogy majd csak lesz valamely újonnan megválasztott tiszviselőbe anyi tisztesség, hogy a költségeket fedezze. De még ebben is csalódtak. A titkár választás utan következett csak még a sysiphusi munka, a választmány megválasztása. Az elnök meg öt percnyi szünetet sem rendelt el, pedig ez dukált volna a bizottságnak a parlamentáris elveknel fogva is, de hát nem volt köztük egy »Ugron« sem, ki ezt javaslatba hozta volna s igy neki menték a nagy munkanak, mely körülbelül \ xj

2 órát vett igenybe. Hogy mily kinos procedúra volt a szavazatok összeolvnsása, azt nem említem. Minek felszakítani a régi sebeket, hisz eleg kínokat állott, ki a bizottság akkor, minek újra emlékükbe hozni. Elképzelhető mit jelent az 60 szavazat, 12 választmányi es 4 póttag, és nincs maecenas, ki a torkok szárazságára ügyelt volna. Elképzelhetem, mit szenvedtek ők, mikor magam is kezdtem már a nézesbe hánykolódni. Végre ö órakor az elnök berekesztette az ülést, tehát teljes 3 óráig tartott. Megeljenezték az elnököt, a bizottságot de meg is érdemelték. Örömömben hogy már vege van, magam is elszóltam magam egy »Éljen «-nel, pedig ezt meg a városi közgyűlésen sem hallottak tőlem, holott ott több okom volna ezt hangoztatni. Egy tanúságot szereztem ezen közgyűlés által, hogy többé nem informáltatom magam senki által, hanem csak meggyőzédés és tapasztalat után mondok vélemenyt. Így felültetni valakit ! Frici. Az hirlik ... Az hirlik, hogy ^a városi tanács minden lehetőt megtett arra nézve, hogy a kenderkikészitési telep örök álmát aludja. Az hirlik, hogy a Jókai kör igazgatótanácsa e hó 5-én tartott ülésén egy oly határozatot hozott, melyet csak »őrült kucséberek«tői lehetett volna várni. (Tisztelet a kivételeknek.) Az hirlik, hogy a »Pápa város és vidéke« takarékpénztár közgyűlésén egy férfi ruhába bujtatott hölgy is megjelent. Az hírlik, hogy a »Polgári kör« közgyűlésén Pfaff Lajos azért nem fogadta az alelnöki állást, mivel a reá eső szavazat csak egy~hangu volt. Az hírlik, hogy Bock papa részére készül már a »Laufpass.« Az hirlik, hogy az íparos-iíjak bálján volt két kisasszony, kik mint zöltség árulók szerepeltek. Az hirlik, hogy a várkastélyban levő konyhaszemélyzet egy néhány tagja naponként a pados-utcai henteshez jár » öröm vacsora w