Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-12-08 / 50. szám

A vizsgálat két lifct r viz felhasználásával ugy lett végezve, hogy az egyik liter viz meleg viz fürdőn lett elpárologtatva, hogy az idegen anyagok lemérhetők legyenek. A másik literből pedig a kémcsövekbe minden egyes vizsgálathoz 10 gram viz lett felhasználva, s ehez a reágensekből 5—5 csepp adva. Így a qualitatív vizsgálüt mellett a reactió minőségéből a megkémlelt alkatrész quantitására is lehetett következtetni. Találtatott tehát: hogy a viz hő ioka + 10 0R szerint, frissen zavaros, 24 órai állás után opalizáló szinti, s ekkor az üveg fenekére csekély fakó szinti üledék tapadt; szaga nincs, ize édeses, vegyhatása közömbös. M es z e t bőven tartalmaz (oxalsavval erős fehér csapadékotadot

1) ; C h t ó rt is bőven tartalmaz (légenysavas ezüsoldattal fehér túrós csapadék állt elő); van benne ammóniák, (főiéje sósavba mártott üveg pálczát tartva fehér füst, (chlórammonium) keletkezett); de salétromsav és kénh y d rogen nem volt kimutatható (valószínűleg a hidegebb évszak beállta miatt.) Ezer gram víznek elpárologtatása után maradt 0 30 gram idegen anyag, és ennek nagy részét szerves anyag képezi, mert ebből 05 ctrgram feloldva 10 gram vizben, és ez aranychloriddal 15 perczig főzve, ibolya szinü gyűrűbe foglalt fekete csapadékot adott. E vegyelemzés bár nem tökéletes, de így is megdönthetetlen bizonyítékot nyújt arra, hogy a város mellett elfolyó Tapolcza vize ivásra nem jó, az egészségre föiötte ártalmas. Vizünk tehát, habár mennyiségileg nem kifogásaiható, minőségileg általában rossz, s ez utóbbit tekintve azon szomorú ténynyel állunk szemben, hogy Pápa város 14,600 lakójának nincsen ivóvize ! E szomorú ténynek következményei is elszomorítók. Bizonyítékkal szolgálhat rá a statisztika. Vessünk egy pillantást az elmúlt év haláWási táblájára, T 894-ben meghalt az öngyilkosok és halva szülöttek kivételével 385. Ebből hagy mázban meghalt gyermek és felnőtt ösrzesen 17, bélhurutban csakis gyermek meghalt 34 ; vagy is a hagymáz 4'4%-át, a bélhurut 8"8%-át s a kettő együtt 13'2%-at tette ki az összes halálozási eseteknek. Pedig ez év az utolsó 10 év leforgása alatt még a legkedvezőbb volt. Az előző évek halálozási perczentje ennél jóval nagyobb. A statístika azt bizonyítja, hogy az élő gyermekek 7'5%-a esik évenkint a bélhurutnak áldozatul. Typhusban 10 év leforgása alatt 118 egyén halt el. És mit szóljunk a choleráról ? Ez valahányszor fellépett, más városokhoz viszonyítva nálunk aratott legtöbbet. Talán fölösleges mondani, hogy az Vpviz rovására. A viz miseriának egy másik rosz következménye, a melyet mindanynyian tapasztalunk, hogy a város közgazdaságilag nem gyarapodhátik, és társadalmilag nem fejlődhet ik általa. Hiszen rosz vizünk messze földön híres ; hírét az itt megfordultak a szélrózsa minden irányában annyira szétvitték, hogy idegenek már nem is mernek városunkba jönni, s a kiket sorsuk még is erre kényszerít, pl. a különféle iskolák hallgatóit, ezeket megkínozza, s mintegy erő készíti arra, hogy a városunkban soha meg nem szütiő hagymá? belőlük szedje áldozatait. Bemutatva e szomorú valót jogosan kérdezhetjük a tisztelt tanácstól, hogy e bajok orvoslására ugyan mit tett eddig, és mit szándékszik tenni a jövőben ? Es ezt anynyivai is inkább kérdezhetjük, mert tudtunkkal a nép egészsége iránt őrködő gondoskodás kormány és hatóság feladatát képezi. Ha a múltra nézünk, megtudjuk, hogy a hatóság 1) már körülbelül 60 év előtt akart a főtéren kutat fúratni, de az nem sikerült. 2) mintegy 8 év előtt ugyancsak a főtéren artézi kutat fúratott, de az sem sikerült. 3) két év előtt próba kutakat ásatott, de czélhoz ezek sem vezettek. Ha a jelenre tekintünk, megtudjuk, hogy a Valser cégnek vízvezeték tervezetre előmunkálati engedélyt adott. De ha a jövőbe nézünk, akkor semmit sem tudunk ; mert még a legjobb akaratunk mellett sem álli.ható,. hogy az eddigi kapkodások valami positiv dolgot szültek volna. Pedig a jelen állapot már nem ürhető tovább! Itt minden percnyi késés könnyelműségből és vétkes mulasztásból okozott meg-megujulő emberölés, mely ellen mi ezennel vádat emelünk. Parkes gyakorlati' egészségtanában az olvasható, hogy a csatornázásnak és a jobb viz beszerzésének következtében 25 megvizsgált városból 19-ben a halálozási % 10'/

2 perczent csökkenést mutatott, tehát ahol előbb meghalt 200, a jobb viz beszerzése után csak 17.; volt a halálozás. Előlegezzük e u/o-et a mi statistíkánknak. és akkor nálunk évenkint éppen 40 halálesettel lesz kevesebb, mint az előző években volt. Évenkint 40 életet megmenteni pedig nagy tőke. S e nagy tőke — mint a nagy ingatlanok — befektetést igényel. Az előadottak után a tanács részéről azon kérdés merülhetne fel, hogy miként lehet a helyzet rosszaságán segíteni ? E kérdésre vizsgálódásaink alapján azt feleljük, hogy nálunk az ivóvizet megjavítani egyátalán nem lehet, hanem gondoskodni kell a rosz helyett jó és elegendő viz mennyiség beszerzéséről. Azonban ennek miként- , jét tárgyalni már kivül esik emlékira- ! tunk keretén annyival ís inkább, mivel I rendünk szakvéleménye e tárgyban 1 , soha meg se kérdeztetett, és most jelen czélunk nem vo't egyébb annál, hogy szavunk súlyosságának tudatában, kimutatva a késedelem veszélyes voltát mielőbbi segítséget kérjünk és kö vetéljünk. Mikor az orvosi tudomány még csak bölcső korát élte s nem voltak segéd eszközei az egyes kórokok csiráinak felismeréséhez s azok fejlődésének tanulmányozásához, a tapasztalat alapján némely betegségek előidézésében a tisztátalan vizet is gyanúba vittek, s e gyanú elegendő volt arra, hogy ama kor művelt népei egészséges tiszta viz szerzéséhez oly műveket alkottak, mikkel még korunk csudálkpzását, is méttán kiérdemelték. Azóta elpusztultak lemplomai/c, városaik, élpusztult maga a népe is, mert jött egy nála erősebb, és az magába olvasztotta ; de vízvezetékeik hatalmas csatornái és koloszszáli

s ivezeteí a mulandósággal még ma ís daczolnak jeléül annak, hogy ezek megkészitésére a legnagyobb gondot forditot

fák. Ma már nem a gyanú, de a tudás vezérli tetteinket, azért méltán óhajthatnók ama közmoneás beteljesedését, hogy a példa ragadós. Pápán, 1895 deczember 2-án. DR. STEINER SK, DR. KÖVI JÓZSEF SIC, DR. LŐVY LÁSZLÓ SK, DR. NYIKORA SK, DR. FERENCZY BERNÁT SK, DR. KREISLER KÁROLY SK, DR. BLUM IRÓBERT SK, DR. RECIINGTZ EDE SK, PlATSEK GYLLA ÓyÓGYSZLRÉSZ SK, ILIÁS ELEK GY GYSZERÉSZ SK, KRACH IMRE REZSŐ GYÓGYSZERÉSZ SK, DR. CSEH SZOMBATHY SK, DR. KERTESZ IÁNOS SIC. A mult hétről. Az előjelek után ií:élve érezLeai, hogy e héten bajunk lesz a szerkesztőségben. De nem is csalódtam. Az előjeleket a szerkesztő arcáról olvastam le. Anulyan »bal lábbal való felkelésU tapasztaltam nála már a hét sí ej én, és az ily hangulat n ila rendesen^ddig tarí, mig az utolsó kolumba megtelik. Volt is ám lótás-futás a hét végén a szerkesztőségben. A szedőgyerekek eg) másnak adták a kilincset cs hozták a hiób híreket. Ezen hiób híreket a helybeli orvosok és gyógyszereszek által készített »Memorandum« okozta. Nem lel et egy szuszra kiszedni ! Nem marad semminek sem hely ! Nincs betű ! Ez járta folyton é;, a szerkesztő nem tett mást, mint lökdóí te e;'ymr.su*án a rekeket kifelé és meghagyta hogy a »M< • morandum« ki leg> . .1 szedve, mert r: á_L p az »Az hirlik« rovat lesz kihagyva. Ez az orvosság aztán használt. A szerkesztő ösmeri már a nyomdai szokást. Ha azzal ijeszti őket, hogy az »Az hirlik« kimarad, akkor minden megvan, még a föld alul is kerül ilyenkor a betű. Ki is szedték a »Memorandum«ot, csakhogy a »hirlik« ki ne maradjon. Az »Az hirlik« nem maiadt ki, de kit hagytak engem. Én a dekórum kedveér-