Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-11-03 / 45. szám

a ki ÖSITK 1 !", feledni nem fogja. A iészvet és vesztesség igaz könnyét törülve távozóit a közönség a frissen fölhaniolt. uj s

:r ó\ a hol a társadalomnak egy munkás ingja j ihei i örök áimát, a hová szerelŐ családjának reményét, fönntartóját temették. Nyugodjék békével ! KAKC

ZOLA

T a. A mult hétrőS. Az n sz^p dicséretes megemlékezés, melyet a szerkesztőm a mult számban köszétett s ;i melyben ercein mint »ügyes riportert« nevezett meg, azt eredményezte, hogy a mult licti számban megjelent »A mult héhőU cimü karcolatomat-, még azok is olvasták, kik másk ilönben az én heti kontárkodásaimat figyelmen kivül hagyják. Ezen állításomat azzal bizonyítom, hogv számosan üdvözöltek a szép címért és többen meginterv voltak aziránt, hogy mi történt a szerkesztőségben, mily változns nllo't be, hogy a folyton Fenyvessytiek di".hvmnusokat zengedező szerkesztőség egyszerre megordi'Qtta a szekere rúdját és a nagy eseményü díszpolgári ünnepélyességeket mint egy agyonhallgatta. Valóban magam r.em ertem, mi történt ? Annyi tény, hogy a szerkesztő nincs már abban a régi Fenyvessy hangulatban s nagyon is furcsa nyilatkozatokat tett a legutóbb városunkban időző ves/prémi küld itségről, mely Fenyvessy diszput;;ái'5ága miatt lett annyira megünnepelve. Nem kérdezősködtem a m mtódásoka felöl, de ösmerve a helyi vis: ony )kat, merész fantáziámat segélyül hi\>, azt hiszem, nem lövök tul a célon, ha a feszült viszony!, bizonyos negligálásra vezetem vissza, mely egy zsurnalisztának a legérzékenyebb oldala. Csudá'om is Fenvvessvtő! ! f), a ki maga is zsurnaliszta, 1 :gjobban tudhatja, hol van a bohém vérű embernek az Achilles sarka és alig hiszem hogy ezt rosszakaratból tette, inkább talán nem merlegelte eléggé a helyzet komolyságát. Ez pedig hiba ! A szerkesztőt nem csak akkor kell szívesen látni, ha reá szükség van, mert az nem citrom, melyet kifacsarva el lehet dobni, hanem ha már elismerik annak, ugy megkívánja a tiszteletet, melyhez jogot formál es azt viszont megadja. Ez a reciprocitás elve és ez megdönthetlen ! Legkomikusabb szerep nekem jutott ebben a konglomerát helyzetben. Nekem kell riport ercskedni ott, a hol a szerkesztői négiigáfják és meg vagyok győződve, hogy majd nekem is fog kellene a hátamat tartani, ha majd a komikus helyzet dacára, komoliyá váük a situátió, Mert hogy komollyá válik az előrelátható. ösmerem a szerkesztőmet. Jó gyerek a végletegik, de nem enged a 48-ból. Ha feltesz magában valamit, megteszi, még akkor is, ha »gulyásra való apritást« is ígéruek neki. Ez már nála családi betegseg, melyet nem a zsurnalisztikától örökölt. De hát minek is negligálta Fenyvessy ugyanyira a szerkesztőt ? Hisz a saját maga dicsőségére keszitett ünnepi programban, melyben a Fenyvessy villa volt központul felvéve a hírlapírókról is megemlekezctt s mégis csak a saját lapja szerkesztőjének adta meg azt a tiszteletet, melyet nyilvánosan minden egyes hírlapírónak ígért. Ugy kell azonban a szerkesztőnek ! Minek »talpnyaIaskodott« annyit Fenyvessy körül, mit cikkezett annyit érdekében, még a diszpolgárságára is. Megkapta a jutalmat, elégedjék meg vele A hírlapírónak ez szokott a jutalma lenni, miért tegyenek az én szerkesztőmmel kivetelt. A ki Fenyvessyt ösmeri az tudja, hogy ő derék jó e nber, ért a nép száján beszélni, előzékeny, szóval minden tekintetben megerdemli a tiszteletet, melyet kivívott magának s igy csak csodálkozhatom rajta, hogy ép a sajtó képviselőjével, melynek ő oly nagy tisztelője, ily tüntető módon r kart leszámo ni. Én igyekeztem a szerkesztőt a kő és kenyér elvére figyelmeztetni, de azt veszem észre, hogy darázs fészekbe nyúltam. Sokan vannak az anti-villások s ez az eset olaj volc a tűzre. Out lebzselnek folyton a szerkesztő körül és szítják erősen a tüzet. Nem kapott ugyan meg a szerkesztő »Láng«ra, de nem sok hiányzik. Akkor pedig furcsa háború le; z ám Pápa városában. Lehet, hogy er/.el újra túllőttem a célon, de hát ez oly magamfajta krónikásnak megengedhető. Ez az én vejemc lyem s enné! maradok. Tudom azt is, hogy a szerkesztőnek az ily nyilatkozataim nem tetszenek cs újra a »vén asszony« titulusával fog illet ni, mint rendesen, ha idejekorángho'zok valamit nyilvánosságra, de ha ő neki lehet családt betegsége, miért ne lehetne nekem pletyka betegsége 11. Ez ugyan ne n a reciprocitás elve, de igaz. Végzek az e heti üres eseményekkel, mert csak még a »haloltak«ról lehetne megemlékeznem. Ezekről megemlékezni, nem az én temperamentumomhoz illő. Én élni akarok, a.

7.az jobban mondva szeretnék, még pedig az »emberi kor legvégső határáig«. Ha ne.n is addig, de legalább a jövő országgyűlési választásig, mert akkor vi >; é\ u : iesz kilátás. Mar pedig en vigan élni szeretek ; De azt hiszem önök is ! Frici. Az hirlik, hogy a polgármesternek mindegy : akár van szabadságon, akár nincs ; ő mindig egyiormán dolgozik. Az hirik, hogy a városi tanácsnak van egy tagja, kitől sohasem kérnek tanácsot. Az hirlik, hogy a városház konyháján most komolyan kezd forrni »a viz« Az hirlik, hogy van Pápán egy városi képviselő, kit legközelebb a Jókat Mór ulca díszpolgárává fognak megválás/, ani. Az hirlik, hogy Bock papa min den éjjel a háza tetején clhe lyez< tt nyeregben ül s ott szórja a/ átkokat a városi tanácsra. /AZ hirlik, hogy a Jókai körnek a zenekar fújja a lelket. Az Hr'ik, hogy Pápán van társadalmi elet, de olyan mint a záp-toj is. Az hirlik, hogy a Tirol szállodában a mult h^ten oly eljegyzés tar-ato't, mel V NE z a »Hymen« lánczot a csendőrség szolgáltatta. Az hirlik, hogy »Huszár Marcsa« »napos« lett a kaszárnyában. Az hirlik, hogy Treszka frájla lolyton azt énekli hogy : »Oda lennt már nem faj semmi . . .« Az hirlik hogy Eszter frájla a diái.okhoz jár »correpctitiora« . Az hirlik, hogy a pápa- csornai vasútnak vajmi kevés jövőc jósolnak, mert nagyon sok átkot szórnak már ! most is a vállalatra. Az hirlik, hogy a pápa- kisbérbánhidai vasútról azért .nem hallani sainmit, mert »Rebach« ur még nem nyilatkozott. Az hirlik, hogy a helybeli vasúti állomásnál alkalmazott lead'isi pénztárnok azt hiszi, hogy a »fatornyos hazajában« issza a vutkit. Az hirlik, hogy a devecseri jegyzői állásra legközelebb »Czicz ;zer.< fog átkot mondani. Az hirlik, hogy a csóthi plébános egy néppárti bábát szerződtetett. Az hirlik, hogy a s. vásárhelyi káplán külön konyhát tart Karakó Szörcsögön. Az hirlik, hogy a Kossuth Lajos utczai kasziros frájla, ki mellesleg em li've a dézsa mellől került a trónra, pirosító helyett, vörös krétával {< sti az arcát. Az hirlik, hogy a devecseri postamester ugy viselkedett a legutóbbi jegyzőválasztáskor, mint egy őrült kn cséber. Az hirlik, hogy az első polgári Jlázasság alkalmával egy terjedelmes urnő jó előre két székre jegyeztette magát elő. Az hirlik hogy a kollégium íelől töb ízben »Galamb postát« eresztenek. Az hírlik, hogy Bock papa a ] »Halottak napján« a saját eletét siratta meg. Az hirlik, hogy a Grünhut kávé hízban a kiállhatatlan kibicek gomba módra szaporodnak. Az hirlik, hogy a d mánygyári leányoknak most van ám csak jó dolguk, m^rt »a sötétben« jönnek ki a gyárból. Az hirlik, hogy a Ko:suth Lajos utcában november 1. óta olcsóbbak a lakások- mert a Jókai kör zenekara mar megkezdte a próbái

1". ' Az hírlik, hogy a Jókai Mór utcai »Névtelen« forrás c Jak a jöv í év tavaszán lesz felszentelve. Az hirlik, hogy egy Jókai Mór utcai eljegyzés már nagyon is sokáig húzódik, pedig már a verebe iv is csiripelik. Az hirlik, hogy a pápai legszebb szőke leány, ha falun lakna »Mari«. volna a neve. Az hirlik, hogy a mult heti csöglei »sáskajarás« alkalmával egy sáska cég oly verseket csinált, melyben »bolond gombákat* fedeztek íel. hírek. ;ísíü — Pap Gábor püspök meghalt. Lapunk zártakor vesszük azon lesújtó szomorú hirt, hogy P a p Gábor a dunántuli ref. egyházkerület püspöke tegnap délelőtt 11 órakor jobblétre szenderült. Temetése —