Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-10-27 / 44. szám

1095- OKTÓBER 27. PAPAI KÖZLÖNY enpedményös teljes erővel fogjon munkahoz. Ami a vármegyék hozzájárulását illeti, arra körülbelül bizton száraithat. Veszpirém vármegye, amint tudom, elvül tűzte ki, hogy területén épülő vasutaknál kilométer enkint 3000 frt ára törzsrész vényt jegyez. Komárommegye sem lehet szűkkeblű. Ha még ehhez hozzá vesszük, hogy a tervezett vonal mentén roppant terjedelmű kötött birtokok ér vagyonos községek feküsznek, a telep viszonyok pedig nem túlságos költségesek, lehet mondani, hogy még idegen tőkék alkalmazása nélkül is meg lehetne csinálni a körülbelül 93 kilométernyi vasutat. Ez volna aztán igazi nemzeti vagyongyarapodás, uj ösvény a vasútépítési politikában, amit eddig, fájdalom, nem igen csapáztunk. Midőn tehát e lapok hasábján örömmel üdvözöljük az uj engedményest, egyúttal szerencsét kívánunk neki a közjóra irányult derék mű ki viteléhez, s szívesen ajánljuk tollúnkat és szavunkat a becsületes munka szolgálatára. Az e!sci polgári házasság találkoznak, boldognak hiszi őt nagyon — ő s rohan el egyenesen a Tisza felé. Már éjfélre járt. midőn vidám zeneszóval kisérték a szép menyasszonyt a Tisza túlsó partján levő uj otthonába. Csilingeltek a csengők, midőn végig siklottak szép sorjában a pántlikás szánok a Tisza jegén felverveaz éj nénin csendjét. Oly vidámnak látszott e menet ! A csillagok is oly fényesen ragyogtak, mintha ők is osztoznának a földiek örömében, s z hold a felhők mögül kaczérkodott — bújósdit játszva— hol eltűnt, hol meg előbukkanva teljes pompátában mutogatta magát. Szép, fönséges szép volt az est. Egyszerre csak egy magas, erőteljes alak emelkedik ki fenyegetőleg a sötétben. Egyenesen a menyasszony szánja felé tart, ki reszket a félelemtől. Megismerte az alakban Bandit. Bandi amint közel ért, pehelvként ragadta ki a szánból a leányt, s vitte a biztos halálba.. A leány nem ellenkezett, tudta, Saját tudósítónktól. Kedden délután kiváló érdeklődés melleit tartották meg a városháza nagy tanácstermében az első polgári házasságot. Már reggel valóságos ostromnak volt kitéve az anyakönyvi hivatal s az emberek egymásután érkeztek azért - - hogy a házasságkötés aktushoz belépő jegyet szerezzenek. Délután kevéssel három óra előtt nyitották meg a városháza nagy tanácstermét, a hová nagy tömegben érkezett a kíváncsi közönség. — Túlnyomó részben az intelligens hölgyközönség foglalta el a széksorokat, mig a férfiak sőt a hölgyek közül is sokan állva voltak kénytelen maradni. A terem zsuffolásig megtelt s a násznép nagyrésze a folyosón szorult. A terem jobb . oldalán a király arcképe alatt állították fel az asztalt, a mely előtt menyasszony, vőlegény és a tanuk részére négy széket helyeztek el. A vőlegény és menyaszszony részére külön aranyozott szék lett készítve. Kevéssel három óra után jelent meg az ifjú pár, a kiket a közönség lelkes éljenzéssel fogadott. Épen oly lelkesen éljenezték meg Mészáros Károly rendőrkapitány, anyakönyvvezetőt, a ki diszmagyarbán, a nemzetiszínű vállszalaggal jelent meg. Mészáros Károly az ifjú pár elölj állva a következő szavakkal nyitotta meg az ünnepélyes aktust : »Mint a magas kormány által Pápa város területére kinevezett állami anyakönyvvezető állok itt ezen helyen, hogy önök által előttem törvényes uton bejelentett házasságkötési szándékukhoz képest, a házasságot önök között az 1894 évi 31 t. c. értelmében most ünnepélyesen megkössem.« Kijelenté az anyakönyvvezető, hogy házassági akadály nem foaog fenn, — a házasság pedig az 1895 évi okt. hő l-e elötjt az izraelita vallás törvényei szerint szabályszerül eg kihirdettetett, mire következő kérdést intézte a vőlegényhez ; »Kijelénti e ön Hamburger Miksa hogy az itt jelenlévő Kellner Julianna. kisasszonnyal házasságot köt.« Igen ! szólta vőlegény. Ugyanezt- a kérdést intézte a menyaszszonyhoz is. A menyasszony bátran felelte : — Igen ! »En tehát önöket ezen egybehangzó kijelentésük alapján, a törvény értelmében ezennel házastársaknak nyilvánítom.« Zugó éljezés követte az anyakönyvvezető ezen kijelentését. Ezen kijelentés után az anyakönyvvezető rövid beszédet intézett a házaspárhoz, kiemelte ebben, hogy fennti kijelentés folytán törvényesen egybekeltek és hivatásuk az, hogy egy uj magyar családot alapítsanak. Ezután íi gyei meztette a házaspárt, hogy a lefolyt aktussal vallási kötelezettségüknek nem tettek még eleget hangsúlyozván, hogy a megkötött frigyre, hogy a halálba megy és ment mégis szívesen, boldogan. —• Eljöttem érted, — suttogja Bandi lázasan.. — Megyek veled. — feleli a lány. S a mint a Tisza azon részéhez érnek, hol Bandi a jeget előzőleg már meglazította, az ifjú teljes erejével lép azon helyre, s a jég recsegve, ropogva szakadt be, s fejük fölött össze csapott a hullám — maga alá temetve örökre. A gyorsan sikamló szánokat megállítani lehetetlen volt, s igy a lakodalmasok mine oda vesztek. A menekvésre még csak gondolni sem lehetett. Még csak hírmondó sem maradt közül ók. E kis történetet nekem is a hold re; gél te, aztán összevonta a felhőket maga fö| lőtt s bsendesen megeredtek könnyei. SiI ratja halottait. kérjék ki még egyházuk áldását is. Az éljenzés csillapultával a jegyzőkönyvet vették fel s miután az anyakönyvvezető ezt felolvasta, a párok, a tanuk és az anyakönyvezető aláírták. A felolvasás után Mészáros Károly kezet szorított az uj párral, kívánva nekik sok szerencsét az uj frigyhez. Ezután az uj házaspár a közönség lelkes éljenzése között hagyta el a nagy tanácstermet. A házas felek a polgári házasság kötés után az izr. templom udvarán az egyházi szertartás szerint szentesítették meg uj frigyüket. ü KARCZOLÁT rínpí A mult hétről. Valószínűleg ösmerik Önök is kedves olvasóközönségem azon bizalmatlan bizalmas viszonyt, mely Kecskemét és Nagy Körös városok között létezik ? Nos ha ösmerik ugy teljesen egyet fognak velem érteni, ha én hasonló kategóriába sorozom Veszprém es Pápa városok közötti viszonyát és testvéri szeretetét. Érdeklődéssel néztem a mult héten városunkba érkező veszprémi küldöttség tiszteletére rendezendő ünnepségeklefolyása elé és bárha azokban általánosságban a testvéri szeretet legimpozánsabb megnyilatkozását tapasztaltam, őszintén megvallva nem veszem ezt komolynak s újra Nagy Körös és Kecskemét jut eszembe." Hiába az ölelkezés, csőkolódzás, éljenzés, társasvacsora rendezés, és egymásra való pohárköszöntés, Veszprém és Pápa (két dudás) sohasem fog megférni egy csárdában. Addig mig a végcél evés, ivás és mulatságra szól, addig csak megértjük egymást, de mikor a közös érdek előnyéről van szó, ott aztán kezdődik a »Ki a legény a csárdában. « De nézzük csak. mit is csináltak a veszprémiek Pápán ? Fenyvessy Ferenczet díszpolgárnak választotta meg Veszprém város képviselőtestülete és a díszoklevél ünnepélyes átnyujtására érkezett várososunkba a küldötség, melynek vezetője a veszprémi polgármester volt. Megfúvatták valünk a nagy trombitát az ünnepélyes fogadtatásra és mint jó hivők eleget is tettünk annak. A város rendőrkapitánya is megtette a kötelességét és a házi urakat megkérette (?) hivatalosan a lobogók kitűzésére. Fenyvessy is megtette előzetesen az intézkedéseket és fényképlevételekkel díszített gyönyörű »Programm«-ot küldött szét, a melyen még a hirlapirók elszállásáról is gondoskodott. Ily auspiciumok mellett erkezett meg vasárnap délután a- küldöttség, melyet Dani bátyánk a mi veterán polgármesterünk üdvözöli" mint rendesen rövid, de patriarchális modorban. A testvér város nestor kollega szívélyes szavakban mondott köszönetet a szívélyes fogadtatásért. Most következett volna a testvér-város »Júdás csókja«, de Véghely alispán és Ta kacs Ádám közbeszúrt kölcsönös kézszoriritásokkal megakadályozták a két polgármestert ezen reájuk még rossz következménnyel járó eseményről. Ezzel befejezést nyert a fogadtatás és a küldöttség minden egyes tagja megkapva a rendőrkapitánytól a »plett«et — mely angolul a teljes ellátásra #