Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-02-03 / 6. szám

PÁPAI KOZLANY. a lehető legrövidebb idő alatt kieszközlendi. Nem kell más hozzá, csak akarat és kitartás, ezt pedig most már fel kell róluk tételeznünk. Tudtunkkal az értekezleten körülbelül 200 holdnyi terület termelése lett jegyezve, mely eredmény ugyan eléggé lehangolttá teheti az érdeklődőket, de mindazonáltal figyelembe kell vennünk, hogy számosan a gazdaközönség köréből az ily 10 éves kötelezettséget fontolóra vesszik s nincs kizárva, hogy a jegyzések néhány nap alatt, kellő utánjárás mellett, még reményen felül fognak kiütni. Sorainkat tehát azokhoz az urakhoz intézzüK, kik hivatva vannak s kik m ügyben kötelezettséget vállaltak, ezen eszme megvalósítására. Ne tegyük magunkat, minden ily kezdeményezésnél nevetségessé, hanem törekedjünk az elvállalt kötelezettségeinknek eleget is tenni. Mit ér az, ha a jegyzések gyűjtését elvállaljuk és a helyett, hogy e tekintetben lépéseket tennénk, szép csendesen otthon várjuk a meleg szobában a jelentkezőket. Az ily manipulátiónak köszönhetjük azután a pápa-keszthelyi vasúti eszmét, a pápai cukorgyár terv Í számos halva született intézményeket. így kerülnek le a napirendről hosszú időre vagy talán örökre azok az üdvös törekvések, melyek városunk emelésére, felvírágoztatására szolgáinak. Mi ez esetben bi/unk és bíznunk kell ezen eszme megvalósításában. A gazdaközönség létkérdését látjuk ezen terv megvalósulásában s reméljük, hogy ezen vezérelv fogja majd vezérelni azon egyéneket, kik ezen tervet hathatós közreműködésekkel biztosítani is fogják. A gazdaközönséget pedig felhívjuk, hogy saját jól felfogott érdekében igye kezzék ezen üdvös eszmét felkarolni, siessen jegyzéssel azt biztosítani, mivel ezen kérdést halasztással nem lehet továbbítani. I la a/t akarják, hogy a kender és len termeléssel ellensúlyozzák a buza termelés általi veszteség ük et, u gy még e hó középéig biztosítsák az 500 I holdnyi területet, mert csakis ez esetben lesz majd ezen kikészitési telep felállítható. Adja Isten, hogy ugy legyen ! Pollatsek Frigyes. Ki legyen a „Polgári kör" elnöke? A pápai »Polgári kör« a legközelebbi vasárnap tartja meg évi rendes tisztutitó közgyűlését. Rendes körülmények között ezen rövid értesítésről lapunk ujdonsági rovatában emlékeztünk meg, de a jelenleg bekövetkezett kivételes eset íolytán, kénytelenek vagyunk ezzel mint a közérdeket nagyon is érintő dologgal, e helyen és bővebben foglalkozni, Tudomásunkra jutott ugyanis, hogy a kör jelenlegi elnöke H a 11 ti i g Antal, ki már a legutóbbi megválasztását csak nagy rábeszélés folytan fogadta el, az elnöki állást rongált egészségi állapota miatt nem képes többé betölteni s azt semmi körülmények között el nem fogadhatja. Ezen körülményből kifolyólag a kor legközelebbi közgyűlése hivatva lesz uj elnököt választani, mely körülmény azt hisszük elégséges ok arra nézve, hogy társadalmi életünkre ily fontos állás betöltésénei a közérdekelt| séget a kör tagjaiban felköltse. Szükségtelennek tartjuk felemlíteni, | hogy városunkban a »Polgári kör,« mint erkölcsi testület első sorban van hivatva arra, hogy társadalmi életünket fejlessze, azt is feleslegesnek tartjuk bizonyítani, hogy e téren viszonyaihoz képest megtette a kötelességét, hisz ezt a kör napról napra való fej; lődése és a tagok szaporodása igazolja. 1 logy azonban a Polgári kör léte, fennállása biztos legyen s hivatását, kötélességszerüleg teljesítse nem elégséges a tagok nagy száma, ezenkívül a főkellék, hogy élén oly egyén álljon, ki működését irányítani s vezetni képes. Hogy mily eredményeket tnd felmutatni egy egy egyesület, ha annak elnöke, hivatása ^tudatában .van arról, a »Polgári kör« a multak tapasztalatain is meggyőződhetett. Az elnök ügy buzgósága és tevékenysége a választmány és a kor tagjaira nagy befolyással van s ennek a helyes választása nemcsak azt eredményezi, hogy az egyesület a virágzás fokán marad, hanem fokozatosan fejlődik. Dicséret illeti meg e tekintetben a jelenlegi elnököt H a n n i g Antalt. Érdemül rójjuk fel neki, hogy az ő elnöksége alatt fokozatos virágzásnak indult a kör. Önzetlenül egész odaadással s még aggkorában is ifjú lelkesedéssel intézte a kör ügyéit. Egy ily buzgó és táradhatlan elnökre van most szüksége a »Polgári kör«nek. Halljuk hangoztatni, hogy a kor tagjai nagyrészének bizalma Regül y •wA második négyest Arthur volt szerencsés Klárával tánezoihatni, mi végtelenül lehangolta Adolár ábrándos kedélyvilágát.. . Tehát — így töprenkedvén magában — Arthur mégis csakugyan kedvesebb egyéníaeg előtte ! . . . Merengő tekintete egesz négyes folyama alatt a bájoló Klárán es az öröm mamorban levő Arthuron csüngött. Mikor neha-néha Klára boldogító mosolyával ajándékozta meg Arthurt, a szerelmes Adolár szivében néma sejtelem ütött tanyát .... Nem csoda! hisz' őrülten szerelmes a vénuszi Klárába .... Arthur csakugyan boldog volt Klára Oldalán ; mert mint sejteni lehetett, szerelmi vallomásai Klára szivében is visszhangra látszottak találni, sőt gyengéd érzelmeinek gyakran némi tanújelét is adta . . , A negyesnek vege levén. Adolár mohó vágytól égve, lelkesen rohan Klára fele es az igazi szerelmes őrületes esdekléseivel kerte fel a legközelebbi csárdásra, mit Klára szívesen es szokott szerénységgel el is fogadott .... E csárdás közben vélte legalkalmasabbnak megvallani igaz, lángoló szerelmét . . . Szól a zene, a párok édesdeden andalognak, meg e közben Adolár merengő tekintettel csüngött Klára ábrándos szemcin, s bájosan mosolygó arczán .... Mig nem egy kedvező fordulatnál szerenyen súgja { Szeret ? . . . Igen ! volt a válasz . . . Adolár egész lényében átszellemülni érzi magát, s valami mennyei boldogság szállta meg . . . Ámde, ki hinné, hogy Klára válasza félreértés szüleménye lehet ? . . . Pedig az volt ; mert a zene kellemes accordjainál elhalni velte Klára a »szeret« , hiányos mondatnak kiegészítő részét, vagyis i azt vélte Adolár által kérdezni ; Szeret-e tánczolni ? Mire Klára sietve s szívesen adta válaszul az — igent .... Ezen értelem zavarról a boldog s szerelemittas Adolár még csak nem is sejtett semmit . . . Ő szó szerint vette a dolgot, miként azt imádottjával értetni akarta . . . Arthur és Adolár a legbensőbb baráti viszonyban álltak egymással, ugy annyira, hogy egyiket a másik nélkül képzelni sem lehetett. Épp ez okból szertelett kényes volt Adolárra nézve a bájos Klára boldogító válaszát Arthurral közölnie, annál is inkább, mivel Arthur is égett Kláráért, s viszont szerelemről már nemileg biztosítva is érezte magát. A szerelem, a sziv,, ily esetben nem ismer barátot, tehát Adolár Arthurt kissé félve intvén, mint egy szokatlan, sejtelmes mosolylyal adja tudtára, ;hogy bírja Klara szívét, s mennyei élvet adó szerelmet ; mert elhangzott Klára bíbor ajakáról számára a boldogító igen . » * Ette a két jó barát összenéz, Arthurt háborgó indulat s düh ragadja el, tekintete elvadul, homlokán sürü redők duzzadnak fel, kérlelhetetlen haragra gjul, és keztyüt dob Adolárnak . . . Tehát párbajozunk ! Kérdi megszeppenve Adolár . . igen ! volt a rideg válasz . . A segédek békességes megoldást még csak nem is remélhettek ; mert a legszigo* rubb feltételek megszabására kérte fel őket. Arthur katona viselt ember, ügyesen forgatja a kardot, és több párbajban aratott babért., Adolár ellenben gyenge legény, a kardot nem szívesen hordozta soha, s a párbajozásnak elvileg nem is barátja. Szerette volna elodázni a dolgot; de hiába ! nem rajta mult . . . gyáva pedig nem lehet 1 Közéig az idő, szive szorul, arezszine gyakran változik, minden izében remeg . . . Kimen ve a helyszínére, az élesre fent gyilkos eszközök láttára el-elsáppad, ütere lázasan ver, szemei üvegesedni kezdenek, halálos felelem vesz rajta erőt . . . Kezebe adjak az öldöklő kardot, görcsösen ragadván meg azt. .. Összevágnak .» Adolár felébred s megkönyebbiilve fellélegzik : Hisz' csak álom volt az egesz 1 . . , , Gasparíes Vincze.