Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-08-25 / 35. szám

is meggyőződött, hogy Komjáthy színtársulata oly erőkből van szerezve, mt lyre minden vidéki város bü'zke lehet azt magáénak mondhatni. Közönségünk bár < cl d igeié nem valami redkivüli pártolást mutatott a szimársulattal szí niben, de mi ezt annak tudjuk be, hogy színházlátogató közönségünk nagyrészt még a szőllőhegyekben nyaral s reméljük, hogy e hét lelolyása után már más képet nyújtani színházunk nézőtere. Az eddigi előadások után ítélve újból kijelenthetjük, hogy a Komjáthy színtársulat tagjai a vidék elsőrendű erőiből van szervezve, a műsor a színirodalom legújabb termékeiből van össze állítva, az előadások kifogástalanok, a zenekar elveze'et nyújt, szóval a társulat imponálni képes egy műértő közönségnek. Mielőtt heti referádánkra áttérnénk az igazgatót egy oly anomália orvoslására hívjuk fel, mely közönségünk körében hangos panaszra ad ol:o'. A felvonások közötti szünetek oly annyira elhúzódnak, hogy alig volt előadás, mély 11 ts fél 12 óra előtt ért volna véget. Mi ezen anomáliát a díszletek O nehézkes felállításában látjuk, de a^.t hisszük, hogy ennek eleje vehető volna, ha az amúgy is szűk színpadunkon csakis az oly díszletek volnának készletben taitva, mel>ek az aznapi előadásra szül ségeltéttnek. Jól tudjuk, hogy ez általánosság ban kivihető nem lesz, de reméljük, hogy ily értelemben fog intézkedni az igazgató, mert ezen hosssu szüreteket a díszletek ide-oda kápkodásai idézik elő. Ha nem is radikális, de némi intézkedést kérünk, mert máskülönben minden este éjfélkor kellene a színházból kijönnünk. űrre pedig nem igen vállalko ik közönségünk. A mult heti referádankat adjuk a következőkben : Megnyitó előadásul Szombat011 ,,A kis alamuszi" került előadásra. A közönség bár csekély számban volt képviselve, de azok kik az előadást végig élvezték egész estén át zajos taps és elismerésben részesítették a szereplőket, kik egy minden tekintetben sikerült előadást produkáltak. Az est hősnője Szende Anna volt a címszerepben, kit közönségünk megjelenésénél zajos tapsokkal fogadott. Méltó partnerje volt Ronta,i Boriska, ki a „Szerpentin -táncával aratott tapsokat. Sziklay a bárgyú Tom szerepében egész estén át derültseget k Itett. Szentes igen ügyesen alakította az eamerikai ültetvényest. Említést érdemel még Szabó Irma (Mary) és Rovdes (prefét).A zenekar fandU karmester ügyes vez etése alatt sikeresen működött. A régi kedvenc karmesterünknek ez bucsu dirigálása volt. a mennyiben a társulattól végleg megvált és a berlini színházhoz szerződött. Egyelőre 5 heti katonai kiképzésre Veszprémbe utazott és ennek letelte után megy majd elfoglalni uj állomását. Vasárnap délután „Hüvelyk Matyi" tündérrége ment igen gyér közönség előtt. Habos a címszerepben több izben megj nevettetc a nagyrészt gyermekekből álló közönséget. Esti előadásul „A méltóságos csizmadia" adatot*- elő csekély számú közönség I előtt, de nem is érdemlett meg többet. A darab beválhat esetleg egy délutáni, de 1 nem esti előadásra. Bárha Rubos (Jancsi) I és Szentes (Maller) igyekeztek is mókázásaikkal némi derültséget előidézné, de nem sikerült a darab iránt érdeklődést felkölteni. Szóval nem kérünk többet a Méltóságos csizmadia" elkopott mókáiból és ,,Jckó" fakadásaiból. Hétfőn Sardou hirneves történeti vígjátéka .,Szókimondó asszonyság" került remek előadásban szinre. A pazarul kiállított díszletek, a tényes kosztümök és a szereplők művészi játékában volt alkalmunk gyönyörködni. A címszerepet Komjáthyné személyesítette, kit megjelenesekor közönségünk zajos tapsokkal fogadott. A férjével való együttlét, a fenséges ÚSSZOnyokkali perlekedés, a Napóleonnal valö számla kiegyenlítés, mind megannyi kabinet alakítás volt. Kitűnő alakítást mutatott be Komjáthy Napoleon szerepében ki eltekintve az élethű maszkját, de kimagasló művészettel tüntette ki a Napoleonbae kitüntetett szenvedelyek minden nüancát. Dicsérettel kell még megemlékeznünk Vágó (Fuché), Békéssy (Lefébre), Kovács (Savari) és Füredi (Neiperg) nemkülönben Kacér Nina (Mária) és Szílasy Roza (Eliz) alakításairól, kik mindanyian méltók voltak a közönség azon elismerésére, mely ugy nyílt színen mint felvonások végén nyilvánult. Kedden délután „Csókon szerzett vőlegény" ment igen sikerült előadásban. Rontat igen jól volt disponálva és sok tapsot nyert kedves játéka és énekevei. Este Szigligeti hírneves népszínműve „A szökött katona'- került előadásra szép számú közönség előtt. Az ^előadást megelőzőleg „Szt. István nap" emlékezetére egy allegoriai képben gyönyörködtünk. A közönség a látványosságot zajosan megéljenezte és több izben megismételtette. A népszínműben Békéssy gyönyörű baritonját élveztük ugyszinte igen ügyesj volt Kovács, a szabó szerepében. Szende (Juliska) nem volt disponálva. Igen ügyesen adta Völgyi ezredes szerepét Bartha, kit ez alkalommal először láttunk önálló szerepkörben mozogni. Az előadás máskülönben vontatott volt. Szerdán Lecoqu szép zenéjü operettje „A kertész leány" kérült szinre csekély számú közönség előtt. Szende Anna (Micaela) bájos énekével es kecses játékaval | több izben zajos tapsra ragadta a közönséget, ugyszinte Rontai Boriska, ki Josefa szerepében ügyeskedett. Sziklay a király szerepében egész estén át derültséget keltett, nem különben Beckói, ki a patta ntyusok ezredes szerepét igen sikerülten mutatta be. S%illasy Róza (udvarhölgy) Békéssy (Caetán) es Hunfl (Morales) az est sikerében osztozkodtak. A kar és zenekar preciz és összevágó volt. S mintha nem találta volna természetesnek ezt igy. — De a levelek csak jöttek, jöttek s mindannyiszor Péter aláírásával. S leány némi örömmel nyugodott meg abban, hogy legalább a világtalan asszonynak nincs meg a fájdalma, fia él s csupán ö maradt özvegy, özvegy menyasszony. S a levelek beszéltek arról, hogy mint halad Péter a festészetben s hogy Márthának vele levő arczképét is lefestette olajba, ez az ő legkedvenczebb tunulmánya. S legutóbbi levelében azt irta, hogy el is küld egy ilyen olajfestményt, a legsikerültebbet a huszonöt között, melyet Mártha arczképéről festett. S meg is érkezett az olajfestmény — a váczi államfogházból. Ez azután Mártha lelkéből az utolsó reménysugát is kioltotta, hogy Zoltán még életben van. Péter az államfogházba került s már most harmadik éve van ott. Az a párbaj csak halálos lehetett, melyért három évet raktak az életben maradt félre. S hogy mindig más és más helyről feladva küldötte levelét, azt csak azért tette, hogy ne keltsen gyanút maga iránt Márthában. S Mártha még gyűlölettel fordult el & férfi emlékétől s nem olvasta fel levelének azt a részét több izben a világtalan anya előtt, melyben Péter ő róla sovárgón, oly édesen beszélt. S csak a küldött képet nem tagadhatta el. Arra azt mondta boldog mosolylyal a vak asszony : mégis csak szeret a Péter téged lám, megszelídül a gyermek s jó férj lesz, aranyos pár válik belőletek. S a kép mellé helyezett levélben azt is írja Péter, hogy egy hét múlva maga is jön — haza ! III. Épp oly május éj volt, mint három éve. Az akáczok nyiltak, az orgonabokrok elhullatták már virágaikat. A Gönczöl fenn ragyogott az égbolt legtetejében, fölere fordult rudjával — olyan volt az egész csillagzat, mint egy felfordult szekér. S a mint nézte Mártha azt a csillagzatot, ugy rémlett előtte, mintha az ő felfordult szerencse-szekere volna az. Félt, remegett a közelgő naptól, melyben Péter megérkezik. S nem merte elmondani a gyámoltalan asszonynak, oh dehogy merte elmondani, hogy Péter gyilkos, gyűlöli, undorodik tőle, Péter megölte sz ő reménybeli mátkáját, az ő boldogságát, az életét . . . Zoltánt. S a mint künn ül az udvarkertben, hátul a kerítésnél valami zaj támadt. A tópart felőli részén a kertnek megnyilik az ajtó s bő köpenyegben egy férfi közéig. A lány mintegy lebüvölten nem bir mozdulni, futna be a szobákba, a férfi elől.. S az jő közelebb, lassú lépte kkel, majd rohamos gyorsasággal s térdre esve átkulcsolja a leány lábáit s csókolja annak saruit. S Mártha lehanyatlik mellé, átfonja nyakát a férfinek s könnyes, zokogó, ful! dokló hangon tördeli : — Zoltán, édes Zoltánom 1 azt hittem j meghaltál . . . azt hittem nem élsz. S könybe, csókba olvadnak össze, kéz kézben, ajk ajkon marad soká. S fenn az l akáczok virágos lombján egy álomból éb1 redt madár szomorú hangon dalba kezd. | Mintha Mártha hosszan elfojtott panaszát zengené, megkönnyebülve lelkéből a nőnek. IV. És szol a testvér : — Megállj ! legyőztem az első iadulatrohamot. Ha kezed véres, ha Pétert megölted, bár párbajban, monj e helyről, soha tied nem lehetek. Egy összehajtogatott, gondosan eltakart levelet vont ki kebeléből Zoltán. Péter irása volt. Oh e vonásokban csak ugyan rátsmert Péter igazi vonásaira Mártha. A többi csak erről vett utánzat volt.