Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-08-25 / 35. szám

is meggyőződött, hogy Komjáthy szín­társulata oly erőkből van szerezve, mt lyre minden vidéki város bü'zke le­het azt magáénak mondhatni. Közönségünk bár < cl d igeié nem valami redkivüli pártolást mutatott a szimársulattal szí niben, de mi ezt an­nak tudjuk be, hogy színházlátogató közönségünk nagyrészt még a szőllő­hegyekben nyaral s reméljük, hogy e hét lelolyása után már más képet nyúj­tani színházunk nézőtere. Az eddigi előadások után ítélve újból kijelenthetjük, hogy a Komjáthy színtársulat tagjai a vidék elsőrendű erőiből van szervezve, a műsor a szín­irodalom legújabb termékeiből van össze állítva, az előadások kifogástalanok, a zenekar elveze'et nyújt, szóval a tár­sulat imponálni képes egy műértő kö­zönségnek. Mielőtt heti referádánkra áttérnénk az igazgatót egy oly anomália orvos­lására hívjuk fel, mely közönségünk körében hangos panaszra ad ol:o'. A felvonások közötti szünetek oly annyira elhúzódnak, hogy alig volt előadás, mély 11 ts fél 12 óra előtt ért volna véget. Mi ezen anomáliát a díszletek O nehézkes felállításában látjuk, de a^.t hisszük, hogy ennek eleje vehető volna, ha az amúgy is szűk színpadunkon csakis az oly díszletek volnának kész­letben taitva, mel>ek az aznapi elő­adásra szül ségeltéttnek. Jól tudjuk, hogy ez általánosság ban kivihető nem lesz, de reméljük, hogy ily értelemben fog intézkedni az igazgató, mert ezen hosssu szüreteket a díszletek ide-oda kápkodásai idézik elő. Ha nem is radikális, de némi in­tézkedést kérünk, mert máskülönben minden este éjfélkor kellene a színház­ból kijönnünk. űrre pedig nem igen vállalko ik közönségünk. A mult heti referádankat adjuk a következőkben : Megnyitó előadásul Szombat011 ,,A kis alamuszi" került előadásra. A közönség bár csekély számban volt képviselve, de azok kik az előadást végig élvezték egész estén át zajos taps és elismerésben részesí­tették a szereplőket, kik egy minden tekin­tetben sikerült előadást produkáltak. Az est hősnője Szende Anna volt a címszerep­ben, kit közönségünk megjelenésénél zajos tapsokkal fogadott. Méltó partnerje volt Ron­ta,i Boriska, ki a „Szerpentin -táncával aratott tapsokat. Sziklay a bárgyú Tom szerepé­ben egész estén át derültseget k Itett. Szen­tes igen ügyesen alakította az eamerikai ül­tetvényest. Említést érdemel még Szabó Irma (Mary) és Rovdes (prefét).A zenekar fandU karmester ügyes vez etése alatt sikeresen működött. A régi kedvenc karmes­terünknek ez bucsu dirigálása volt. a men­nyiben a társulattól végleg megvált és a berlini színházhoz szerződött. Egyelőre 5 heti katonai kiképzésre Veszprémbe utazott és ennek letelte után megy majd elfoglalni uj állomását. Vasárnap délután „Hüvelyk Matyi" tündérrége ment igen gyér közönség előtt. Habos a címszerepben több izben meg­j nevettetc a nagyrészt gyermekekből álló közönséget. Esti előadásul „A méltóságos csiz­madia" adatot*- elő csekély számú közönség I előtt, de nem is érdemlett meg többet. A darab beválhat esetleg egy délutáni, de 1 nem esti előadásra. Bárha Rubos (Jancsi) I és Szentes (Maller) igyekeztek is mókázá­saikkal némi derültséget előidézné, de nem sikerült a darab iránt érdeklődést felköl­teni. Szóval nem kérünk többet a Méltósá­gos csizmadia" elkopott mókáiból és ,,Jckó" fakadásaiból. Hétfőn Sardou hirneves történeti vígjátéka .,Szókimondó asszonyság" ke­rült remek előadásban szinre. A pazarul kiállított díszletek, a tényes kosztümök és a szereplők művészi játékában volt alkal­munk gyönyörködni. A címszerepet Kom­játhyné személyesítette, kit megjelenese­kor közönségünk zajos tapsokkal fogadott. A férjével való együttlét, a fenséges ÚSSZO­nyokkali perlekedés, a Napóleonnal valö számla kiegyenlítés, mind megannyi kabi­net alakítás volt. Kitűnő alakítást mutatott be Komjáthy Napoleon szerepében ki eltekintve az élethű maszkját, de kimagasló művészettel tüntette ki a Napoleonbae ki­tüntetett szenvedelyek minden nüancát. Di­csérettel kell még megemlékeznünk Vágó (Fuché), Békéssy (Lefébre), Kovács (Sa­vari) és Füredi (Neiperg) nemkülönben Kacér Nina (Mária) és Szílasy Roza (Eliz) alakításairól, kik mindanyian méltók voltak a közönség azon elismerésére, mely ugy nyílt színen mint felvonások végén nyil­vánult. Kedden délután „Csókon szerzett vőlegény" ment igen sikerült előadásban. Rontat igen jól volt disponálva és sok tapsot nyert kedves játéka és énekevei. Este Szigligeti hírneves népszínműve „A szökött katona'- került előadásra szép számú közönség előtt. Az ^előadást megelő­zőleg „Szt. István nap" emlékezetére egy allegoriai képben gyönyörködtünk. A közön­ség a látványosságot zajosan megéljenezte és több izben megismételtette. A népszín­műben Békéssy gyönyörű baritonját élvez­tük ugyszinte igen ügyesj volt Kovács, a szabó szerepében. Szende (Juliska) nem volt disponálva. Igen ügyesen adta Völgyi ezredes szerepét Bartha, kit ez alkalom­mal először láttunk önálló szerepkörben mozogni. Az előadás máskülönben vontatott volt. Szerdán Lecoqu szép zenéjü ope­rettje „A kertész leány" kérült szinre cse­kély számú közönség előtt. Szende Anna (Micaela) bájos énekével es kecses játékaval | több izben zajos tapsra ragadta a közönsé­get, ugyszinte Rontai Boriska, ki Josefa szerepében ügyeskedett. Sziklay a király szerepében egész estén át derültséget kel­tett, nem különben Beckói, ki a patta nty­usok ezredes szerepét igen sikerülten mu­tatta be. S%illasy Róza (udvarhölgy) Bé­késsy (Caetán) es Hunfl (Morales) az est sikerében osztozkodtak. A kar és zenekar preciz és összevágó volt. S mintha nem találta volna természe­tesnek ezt igy. — De a levelek csak jöttek, jöttek s mindannyiszor Péter aláírásával. S leány némi örömmel nyugodott meg abban, hogy legalább a világtalan asszony­nak nincs meg a fájdalma, fia él s csupán ö maradt özvegy, özvegy menyasszony. S a levelek beszéltek arról, hogy mint halad Péter a festészetben s hogy Márthá­nak vele levő arczképét is lefestette olajba, ez az ő legkedvenczebb tunulmánya. S legutóbbi levelében azt irta, hogy el is küld egy ilyen olajfestményt, a legsikerül­tebbet a huszonöt között, melyet Mártha arczképéről festett. S meg is érkezett az olajfestmény — a váczi államfogházból. Ez azután Mártha lelkéből az utolsó reménysugát is kioltotta, hogy Zoltán még életben van. Péter az államfogházba került s már most harmadik éve van ott. Az a párbaj csak halálos lehetett, melyért három évet raktak az életben maradt félre. S hogy mindig más és más helyről fel­adva küldötte levelét, azt csak azért tette, hogy ne keltsen gyanút maga iránt Már­thában. S Mártha még gyűlölettel fordult el & férfi emlékétől s nem olvasta fel levelének azt a részét több izben a világtalan anya előtt, melyben Péter ő róla sovárgón, oly édesen beszélt. S csak a küldött képet nem tagadhatta el. Arra azt mondta boldog mosolylyal a vak asszony : mégis csak szeret a Péter té­ged lám, megszelídül a gyermek s jó férj lesz, aranyos pár válik belőletek. S a kép mellé helyezett levélben azt is írja Péter, hogy egy hét múlva maga is jön — haza ! III. Épp oly május éj volt, mint három éve. Az akáczok nyiltak, az orgonabokrok elhullatták már virágaikat. A Gönczöl fenn ragyogott az égbolt legtetejében, fölere fordult rudjával — olyan volt az egész csillagzat, mint egy felfordult szekér. S a mint nézte Mártha azt a csillag­zatot, ugy rémlett előtte, mintha az ő fel­fordult szerencse-szekere volna az. Félt, remegett a közelgő naptól, mely­ben Péter megérkezik. S nem merte elmondani a gyámolta­lan asszonynak, oh dehogy merte elmondani, hogy Péter gyilkos, gyűlöli, undorodik tőle, Péter megölte sz ő reménybeli mátkáját, az ő boldogságát, az életét . . . Zoltánt. S a mint künn ül az udvarkertben, hátul a kerítésnél valami zaj támadt. A tó­part felőli részén a kertnek megnyilik az ajtó s bő köpenyegben egy férfi közéig. A lány mintegy lebüvölten nem bir mozdulni, futna be a szobákba, a férfi elől.. S az jő közelebb, lassú lépte kkel, majd rohamos gyorsasággal s térdre esve átkul­csolja a leány lábáit s csókolja annak saruit. S Mártha lehanyatlik mellé, átfonja nyakát a férfinek s könnyes, zokogó, ful­! dokló hangon tördeli : — Zoltán, édes Zoltánom 1 azt hittem j meghaltál . . . azt hittem nem élsz. S könybe, csókba olvadnak össze, kéz kézben, ajk ajkon marad soká. S fenn az l akáczok virágos lombján egy álomból éb­1 redt madár szomorú hangon dalba kezd. | Mintha Mártha hosszan elfojtott pana­szát zengené, megkönnyebülve lelkéből a nőnek. IV. És szol a testvér : — Megállj ! legyőztem az első iadulat­rohamot. Ha kezed véres, ha Pétert megöl­ted, bár párbajban, monj e helyről, soha tied nem lehetek. Egy összehajtogatott, gondosan elta­kart levelet vont ki kebeléből Zoltán. Péter irása volt. Oh e vonásokban csak ugyan rátsmert Péter igazi vonásaira Mártha. A többi csak erről vett utánzat volt.

Next

/
Thumbnails
Contents