Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-08-18 / 34. szám

to»i jótékonysága és jóindulatáért a \ á. "S közönségének h.d.is kö zönetét ir.i ban nyilvánítsa. A női kórház jövőbeli V.< z lését illetőleg a <árosi tanács m< -bi. atik, hogy már c^közelebb a képviselőtestületnek vJeményes előterjesziésl mutasson be Több tárgy nem levén napirenden a polgármester a közgyűlést befejezettnek mondotta ki. A dohánygyári munkásnők mulatsága. — 1895. augusztus 11. — A pápai dohánygyári munkásnők igen sikerült mulatságot rendeztek mult vasárnap a vasút melletti vendéglő helyiségeiben. A mulatság — melynek tiszta jövedelme a betegsegélyző pénz'ár javára forditatott — bár látogatottság tekintetében a mult évben megtar'otthoz nem j; vo.t hasonlítható, mindazonáltal ugy anyagi min! erkölcsi siker tekintetében megállta, a helyét. Nem volt. zsuffolva — mint egy évvel ezelőtt — a kerti nelyiség, de azért meglehetős szép számban gyülekeztek egybe a mulatsá ra, melyen mindvégig kedélyes és vidám hangulat uralkodott. ElŐsegitetle ezen sikert a gyönyörű időjárás, mely az ily nyári mulatságoknak első és legfőbb kelléke, másodsorban pedig azon részvétel, melyet társadalmunk minden rétege rangkülönmbség nélkül, megjelenésével dokumentált. A mulatság kezdete 8 órára volt kitűzve, de a rendezőség már jóval (ílöbb volt kénytelen hivatását a pénztárnál megkezdeni, mivel a vendégek már 8 óra előtt kezdtek gyülekezni. A közönség kényelmére a rendezőség két helyen állította fe a p-'i ztart, amennyiben a íobejáráson kívül a \asuti o'.dalon is bejuthatott a közönség a 1 erti helyiségbe. Mindkét bejáratnál négy négy dohánygyári leány viselte a rendezői tiszti t, kik megkülönböztetésül rendezői jelvényt is viseltek. A főbejáratnál Barbarits Ilon, Takaa Piroska, Duclits Klára, László Róza, a vasúti oldalon Geschlecht Róza, W. hnann Erzsike, Geschlecht Teréz, és Barburits Róza szedték a belépti dijat és jegyezték a felülfizetéseket. Nyolcz óra után kezdetét vette a tánc Lángö Náci zenéje mellett. A közönség nagy része még csak ezután érkezett, kiket Visi Horváth Mariska és Mészáros Katicza virágárus leányok kínálgatták csokrokkal. A mulatságon városunk notabilitásai közül számosan, ugyszinte a 7-ik honvédhuszárezred tisztikarának néhány tagja is megtisztelte a mulatságot megjelenésével. Gyönyörű látványt nyújtott a megjelenteknek a lampionok és mécsekkel kivilágított kerti helyiségben nyüzsgő és forgó társaság. Az ifjúság a ledett táncteremben kezdte meg a táncot, de lassanként a kerti helyiség porondjára is szorítkoztak. Ritkán volt alkalmunk ily vidám és fesztelen társaságot együtt láthatni, mint ez alkalommal. Vidámság, jókedv és iokozódoti tánc jellemezték a mulatsá go". Szünóra alatt a pénztárnál levő alkalmazottak és még néhányan, kik a rendezés körül fáradoztak, egy közös asztal mellett foglaltak helyet és az igazgatóság által megvendégeltelek. Ez némikép elösmerés volt a mulatság érdekében kifejtett fáradozásukért. Szünóra után fokozódott jókedvvel folytatták a táncot. A »Hölgy válasz« újra megtette a hatást. Az uriosztály hiába tiltakozott, hogy csak nézni jött, akár aka't, akár nem, táncolni kellett, kosarat nem fogadtak el. volt a bevezetés a tulajdonképeni tái C'IOÍ, mert ezután már kötelezővé vált a lánc. Így kezdődött szünóra u an a tánc s foko/odotL tűzzel járták egé íz 6 éráig reggel, de még akkor . sem lett volna a táncnak vége, ha a dohánygyári leányok egész kíváncsi tömege nem jelent volna meg a kert előtt, jelezve, hogy itt az ideje a szivargyárba bemenni. Mielőtt a mulatságról való tudósításunkat befejeznők, dicsérettel kell még megemlékeznünk Zdmbo Béla, Varga Rezső és Gulden Rezső dohánygyári tisztviselőkről, kik a mulatság érdekében nagyban fáradoztak s kiknek érdemül tudjuk be a mulatság sikerét. Büszkék lehetnek ugy ők, mint a többi hölgy rendezők erre a sikerre, mert mindnyájan, kik résztvettek emulatságon a legdicsércbben nyilatkoztak róla s kedvesen emlékeznek vissza a kellemesen eltöltött estére. KARCZOLA1 A mult hétről. Mozgalmas napokban bővelkedünk mostanában. Mindennap egy-egy ujabb fázisa az eseményeknek. Nem egy hétre, de bőven kijutna az anyagból minden napra a krónika rovat megtöltésére. El kellene térnem a rendes kerékvágásból ha ezen mozgalmas napok eseményeiről akarnék megemlékezni, és ezzel elhanyagolnám a legkedvesebb foglalkozásomat— a dohánygyári munkásnők mulatságáról, való megemlékezést. Ezt azonban nem toszem. Csak hadd legyen tőhercegi fogadtatás a grófi kastélyban, csak pontifikáljanak tábori misét a vasút mellett, csak adjon a katonai renekar térzenét és rendezzenek bankettet délben és — Csak türelem, kis bogaram, — vigasztalja a mama, — hisz te okos teremtés vagy, akinek módjában van ezerféleképpen az unalmat magától elűzni. Éviké véletlenül az előtte álló tükörbe pillantott s aztán hamiskás mosolylyal csak ennyit mondott anyjának : — Igazad van mamám, hisz te szerinted okos és hozzá elég csinos is vagyok . . . mégis csak szerencsés, akinek ilyen jó mamája van .... III. Az x .... i nagy hadgyakorlatok után egy eskadron lovasság vonult keresztül a városon, hol néhány napi rast-ot tartottak a fárasztó atakkirozás után. A tisztek — mind megannyi napbarnított athléta — a nagyvendéglőben jöttek össze s mindenik azzal az újsággal rukkolt elő, hogy mily sok itt a szebbnél-szebb asszony, meg leány. — Hadúrra mondom, — recsegte a pocakos századparancsnok, — ennyi Vénust egy csomóban még Mohamed se látott a hetedik meny országban. Sapperment. milliom istennyila, miért is nem vagyok most is az a nyurga kadét, aki egykor voltam ? De apropos, hol is van az a kölyök, a mi feríluchtcr kadétunk ? . . . egy ellen százat, meine Herrn, ismét valami fehérnép után ácsorog ez a ferdammter Stefi. A tisztek nagyot kacagtak a kapitány megjegyzésén a vacsorához ülve, poharazásközben mihamar megfeledkeztek a kadétról. A mulatság a késő éjszakába belenyúlt s hajnal felé már oszladozni is készült a mámoros kompánia, mikor az ajtó kinyílik s belép rajt' a — kadét. — .Ah a Stefi, , . . fordultak mindnyájan feléje s alig várták, bogy kimaradásának okát mielőbb meghallják. — Ni, az attilád milyen rendetlenül van begombolva, mit jelent ez kölyök, hé? Kérdé a szigorú százados, mikor előtte haptákba vágva magát, szalutált neki a cingár kis kadét. — Azután hogy el van fáradva a fickó, — monda vállára ütve a csintalan hadnagy, — mintha egész nap nyeregben lett volna a kujon. A megostromolt kadét pedig leoldva kardját, kimerülten az asztal mellé telepedett és sapkáját homlokáról feltolva, imígy szólt a körülötte csoportosult tisztekhez : - Szép asszony, pompás asszony ; lelkemre mondom, szeretetreméltóbb teremtést még életemben nem láttam, — hogy is hívják csak? . . . Éviké ? . . . igen, igen, csak az kár, hogy otromba sertéskupecé lett. Mit is mondok, kár érte, hogy ezé lett ? ... ej dehogy kár, hisz ha nem volna sertéskereskedő, hát bizonynyal nem utazott volna el tegnap estve egy nagy szállitinánynyal. Fiuk, becsületemre, büszke vagyok rá, hogy ezt asszonyt ismerem, az a hófehér nyak, azok a hamvas vállak . . . de csitt, még meghallja valahogy ez a locska pincérhad. Fiúk, kínáljatok meg most már egy pohárral! . , . Azok pedig megkínálták s a kadéttal együtt nagyokat ittak a szép asszony drága egészségére . . . * Csajkos ur is büszke a feleségére, de a kadét is égre-földre esküszik, hogy örökké büszke lesz e váratlan hódításra. Most már azt szeretném tudni, vájjon a kettő közül teljes joggal mégis melyik lehet igazán — büszke '?