Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-08-11 / 33. szám

évig használhatott és sétálhatott egy kis te" jjletrn rgyszerre kiebru.1 í'h itó abból a te" lah .boí, ezt kutatni, eseti' g viss7areclamálni> vagv az e 'észét a város részére gyors és bizti>; k'

;77. 1 kisajátítani, 1 szocialistáknak \ar f<-i 1 tartva. Köszönjük szépen c ikxiró ur a jóakaratot ne fecsérelje erejét, szép tehetőséget e czélm, ön nem fog C7.elt . rni. Eddig van az elkeseredés hangján megírt czikk, melyre megjegyzésünket már megtettük és csak azzal toldjuk még meg, hogy mi nem erőszakos, hanem békés uton kívánjuk a sétatér ügyét rendezni és hogy nem várunk addig mig a socialisták jutnak uralomra, mert addig három ember élet Í3 kevés volna. Nézetünk szerint, addig is mig a város anyagi helyzete egy sétatér létesítését engedélyezi, célszerűnek látnók l a a város képviselőtestülete saját kebeléből 'egy küldöttséget menesztene Esterházy Móricz grófhoz, a várkert tulajdonosához, azon kérelemmel, hogy a város közönsége részére nyitássá meg ti várkertet. Még élénk emlékezetünkben lehet a grófnak, a főispán jubileum napján t ibb izben hangoztatott azon kijelentése > hogy Páva. vurost érdeke mindig .< zivén fekszik és ha nem is szóval, de leiekkel fogja azt igazolni.« Itt az alkalom, hogy a város, a gróf ezen kijelentését igénybe vegye. Mi bízzunk a gróf ezen kijelentésében és meg vagyunk győződve, hogy azon esetben, ha a város küldöttsége ezen kérelmét a gróf elé terjeszti, azt a monddttak után, figyelembe fogja venni és a várkertet ugy mint ezelőtt néhány évvel, a közönség részére megnyittatja. Mi ez uton {vélj ük, ha nem is végleg, de egyelőre a sétatér kérdését megoldhatónak. Próbálja meg a város képviselőtestülete ezt az utat és mi hisszükis, hogy célt fog érni. Tegyék meg már a legközelebbi közgyűlésen az indítványt, a küldöttség menesztésére vonatkozólag. Mi nem veszthetünk, csak nyerhetünk ! Vendéglősök mulatsága. A pápai vendéglősök, kávésok, mészárosok, hentesek és pincérek egylete f. hó 4 én — vasárnap -- igen sikerült mulatságot rendezett a kaszinó kerti helyiségben. A mulatság, bár látogatottságra az előbbi évekhez képest nem volt hasonlitható, mindazonál'al a bete^segélyző pénztár — melynek javára ez rendez tetett — igen szép összeggel szapo rodott. A mulatság ezen gyér látogatottsága naoyrészt annak tulajdoníthat ó, hogy a reggeli órakban igen kedve zőtlen idő vo't sokan azon hiszemben voltak, hogy a mulatság el fog halasztatni. A délutáni órákban azonban az idő ki iszlúlt s a legkedvezőbb időjárás mellett vette kezdetét a mulatság. A mulatság délutáni 2 órakor tekeversennyeí vette kezdetét. A dijak elnyerésében számosan vetekedtek egymással és esti 8 óráig, amikor is a verseny véget ért igen kedélyes és vig társaság gyűlt egybe a tekepálya körül. Nyolc órakor lezára ott a verseny. Az első dijat — 10 koronát Marhó József, a második dijat — 5 koronát — Varga István, a harmadik dijat — 3 koronát — Csemy József nyer'e el Nyolc óra után kezdett gyülekezni a 1 áncolók serege és kilenc óra előtt már javába járták a csárdáit a táncoló párok L'nngo Náczi zenéje mellett. Az első négyest. 22 pár táncolta. Szünóra alatt a közönség Csigi Izidor vendéglős konyhájába szorult, ki — Ne ijedjen meg Gizike, hiszen innét még egy egy negyedórányira vannak s mi addig kissé sietve hazaérkezünk. — Jó, jó, de gyorsan ! És ezzel megindultak kettőzött léptekkel visszafelé. A madárkák, a tarka lepkék, a kis virogok, a fák, a jókedvű napsahunezut szellő mind ugy kaczagtak, amint üdvözölték ismét a siető szép fiatal párt. S ez nekik is mulatságunra szolgált. Gizike vigan rakosgatta kicsiny lábait ; a sok szép mezei virágot, mit közösen szedtek, kötényében tartotta s maga pedig örökösen mosolygott : mintha mindig azon járna az esze, hogy tulajdonképen furcsa az eset. Már közel voltak a kerthez. Arthur szótlanul haladt a kedves leányka mellett : nagy gondjai voltak. Mikor a fasor végéhez értek, Gizike megállt, jelezve ezzel, hogy válni kell. Arthur föltekintett a leánykára, látszott rajta, hogy mondani akar valamit. Gizike ... (a nagysám ezutal elmaradt) hallgasson meg ! A lányka ránézett nagy, őszinte szemeivel. - A föltételt még nem feledte el '? E pillanatban a kastélyt uloldalán az udvarba berobogott a kocsi, A leányka gyorsan kezét nyújtotta. Arthur hévvel ragadta meg. - Gizikém, szeretlek ! Arthur ! . . . A leányka mélyen elpirult, kitépte kezét és gyorsan elszaladt a kertben a kastélv-felé. A nagy sietségben egy ártatlan kökörcsin ott maradt Arthur lábainál. Mikor már az ifjú nem látta Gizikét, menpillantotta azt a kis virágot, lehajolt és fölemelte. Azután megcsókolta egyszer, kétszer, vagy tudja Isten hánvszor, hiszen az ő kezei szakították le. Vépre elindult azon az uton vissza, a merre jöttek s visszaemlékezett a kedves leányka minden szavára, minden mosolyára s olyan nagy-nagyon jól esett ez neki. Másnap, hogy Arthur rendes időben a kastély előtt ellovagolt, Gizike ott volt az ablakban és kedvesén mosolyogva fogadta az ifjú köszöntését. PP? ez alkalommal is bebizonyította hogy ízletes éviek éi itilo'c ki ában a hirm v, méltán megilleti. S ii ión után a fiatalság fokozódott jé) kedv.-el fogott a tánezhoz és j egész reggeli 4 óráig járta a legnagyobb i kitartással. /V társaság egyrésze ekkor kezdett oszladozni, mig es>y más része j a vendéglősök jó hírnevét megmentendő, , még 9 órakor reggel is czigányzene mellett mulatott. A mulatságon következő hölgyek vettek részt : Asszonyok: Gaál Gyuláné, Varga Istvánne, Hannig Gyu'ánc. Kutrovácz Józsefné, Markó Józsefné, Horváth Mihalyné, Fürdős Lajosné, Rácz Gyuláné. Weinberger Mór.ié, Flein^r Albertné, Csik Károlyné, Bnurr Károlyné, Tüskés Bálintné (Tikacsí), Zsoldos Balázsné, Ascbenbrenner Jánosne, Knppcl Fcrenczné, Vinhoffer Károlyné, Kelemen Jánosne, özv. Erast Jánosné Győry Jó/.scíne (Szemere), Némoth Józsefné, Heregí I nréné, Schmidt Károlyné, Leányok : Tóth Teréz, Kutrovácz Anna, Frast Juliska, Aschenbrenner Tinka, Fleischner nővérek, Drozsnyák Mariska. Horváth Mariska, Weinberger Etel, Tüskés Etel (Takácsi), Zsoldos Teréz, Kappel Flóra, Varga Mariska, Kelemen Brigitta, Tóth Zsófi, Horváth Matild, Hajnal Vilma (Tóth-Keresztur), Győry Lilla (Szemere)KARCZOLÁT m f

c A mult hétről. Ha nem érezném a kánikula hatását ugy azt kellene hinnem a farsang kellő közepeben vagyunk. Egyre-másra rendezik a mulatságokat és a redakcio as/ta telve van a mulatságokról szóló meghívókkal. öt-hat hétre biztosítva látom magamat. Minden vasárnapra kerül egy-egy mulatság, és az én mesterségemhez nincs egyébbre szükség. Újra a regi kerékvágásban vagyok. Mula' ságról szól a heti ének, még pedig egy igen szépen sikerült mulatságról, melyet egy egylet — a cimét elvből nem írom le — rendezett a Kaszinó kerti helyiségben. Nehogy azonban azt higyjc talán valaki, hogy ezen egylet címtelen, kijelentem, hogy igenis van cime, még pedig igen hosszú. Elvből pedig azért nem irom ki, mivel már egy ízben felkértem az illetőket, hogy rövidítsék meg címüket, de ugy látszik nem hajlandók kérésemet teljesíteni. Nos ha ő nekik van elvük, es kedvük telik címükben, miért ne tarfsam én is meg elvemet. Akár az Ariadné fonala, akár ezen egylet cime. Már mindegy akár tetszik akar nem én elkeresztelem a/, egyletet és ezentúl mint »Vendeglősök egylete« cimen fogom névsoromban evidentiába tartani. Leghelyesebb is lesz ez igy ! Fuzionáljanak ! A végeredmény egy es ugyanaz. De hogy visszatérjek a dolog lényegére, tehát a » Vendéglősök egy'ete« mult vasárnap igen kedélyes mulatságot rendezett a Kaszinó k ni kelyiségéhen. Hát nem egyszerűbb ez igv mintsem, hogy a pápai vendéglősök, kávésok, mészárosok, hentesek es pinczérek betegseeélyző és temetk ... Jaj ! nem is birom tovább írni. Ezt még kiírni is teljes absurdum, ebben a nagy hőségben. No de most jő lesz már a mulatságról is megemlekezni. A mulatság dé'után 2 órakor tckeversennyel vette kezdetét. Ez már olyan bevett szokás Pápán, hogy nyári mu-