Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-07-21 / 30. szám

beleugratták, a ki azonban mécsem let' » följelentést,« hanem — elismerésem ezért a t. járásorvos urnák — a békésebb, hivatalos téren való elintézésre hajlott. Ennek kifolyása a t. főorvos úrhoz intéze t levelem, melyet (másolatban) közlök, hogy belőle a t. olvasó közönség főleg az uí*edi .egészségügyi kör az egesz fényállást tudja. Igen tisztelt megyei Főorvos Ur ! Tegnap, azaz iul. 2-án Pápán voltam és hivatalosan értesültem a t. járásorvos, Kövy József dr. ur által arról, mintha én tapasztalatlanul, vagy feiiiletes, vigyáz.illan gondolkozásom folytán horribilis vényeket szerkesztettem volna. Kötelességem, de sőt saját érdekem is parancsolja, hogy a tényálláslól az igen tisztelt főorvos urat is informáljam. Nem vagyok önhitt, sem nem oiy elbizakodott, hogy . mint kezdő, mai napig is ne kontroliroznám magamat vényeim szerkesztésekor vagy előtte azok helyességéről oly módon, hogy minden alkalommal betekintek a dr. Bókai Árpád, a gyógyszertannak a budapesti egyetemen rendes tanára által, a magy. gyógyszerkönyv II. kiad. alapján, a légit abb gyógyszerekre és a gyermekgyakorlatra tekintettel, összeállított 4 javított kiadású »Vénygyüjtemény« ezimü könyvecskéjébe, üzen eljárást még kevésbbé mulasztottam el a heroicus szerek adagoitatásakor. Utóbbi tudatban kértem a t. járásorvos urat, mutatná meg nekem a kérdéses vényeket, a mit mintán ő részint memoriter részint eredetben szives volt megtenni, és meggyőződet cm a t. járásorvos urat a nálam \olt és fennemlítet , »Vénygyüjtemuivból,« Hogy azon Rp-ek mind az utolsó betűig bennfoglaltatnak abban ; miért is a t. főorvos úrral is tiszteletlettel kö/ölni bátorkodom, hogy az irgalmasok gyógyszerésze által kicorrigált (!) Morphium Rp. hü másolata szomszédságába lakó Jolán azzal lepte meg a társaságot, hogy a nénjéhez utazott el a baba, a ki férjnél volt egy folyamszabályozó indzselérnél. No, legalább nyugodtan lesznek, nem lesz, a mi és a ki háborgás:ni. Dehogy, dehogy, most már azt szerették volna tudni, hogy miért ment, meddig marad és mit csinál ott Tisza-Gáton : nem irigykedésből, nem, de merő kíváncsiságból. Kgvszer a Lenczi patikárusékboz jöttek az asszony öcscsei Tisza-Kóródról, a mely Tisza-Gát mellett van s azok mesélték, hogy egy fess huszárhadnágy, hozzá még kamarás is, az vetette magát a baba után ; egész napokat az ablaka előtt lovagol, kiséri, mint az árnyék s ott virraszt czigánynyal a ház előtt. A „szilvások" felvoltak háborodva. Mit egy kamarás a babával ? Bizonyára kopott, szegény ember, kinek csak ősei vannak .,. és egyhangúan megállapították, hogy nem veszedelmos. Végre elment Máli mama a babáért s macával hozta. Azóta csak a boltban látták mindig a mamát és a babát. Rőfös-; üveges-, divat-, füszerkereskedés sorba, egymásután következett, l lahotyné, az özvegy adópénztárnoknó, a ki Máli Mamácknál az udvarban bérelt lakást, megtudta a cseléd révén, hogy fennti könyv 90 oldal 330 szqmu Rp.nek ; a Strophantus — Rp. előfordul a 182. oldalon; a Hydrastinum — Rp. a 1 20 oldalon. Ezen tényállásról meggyőződteittem nemcsak a t. járásorvos urat, de Steiner dr. urat is, a ki többek közöt t azt is állította, hogy a gyógyszerész | urak egy Pápán tartott legutolsó orvosi- és gyógyszerészi gyűlésen azt publikálták, hogy egyetlenegy Rp-met sem dispentsálhatják ugy, a hogyan én azt rendelem, hanem a saját belátásuk szerint, különben halomra dőlnének a betegeim. Tekintettel t. Bókai tanár úrra, a kinek tudományát nem szükséges, de nem is tudnám eléggé méltatni '\s tisztelni, és fennti eljárásom 'tuda'ában, sőt annyival is inkább, mert tudtommal épen Bókai tanár ur a magy. gyógyszerkönyvnek ís hivatalból meg. bizott egyik vagy egyedüli szerkesztője és az egyetemen a gyógyszer- és vénytan tanára, a kinek vényeit mindenki tisztelni tar'ozik, — sorra jártam a városi és irgalmas gyögytáros urakhoz, megtudni, igaz-e ezen á'litás vagy nem ? A városi gyógyszerész ur szerint ő egyáltalában jelen sem volt a gyűlésen : tehát nem is mondhatta ott. j\z irgalmasok gyógyszertárosa szerint a túlról emiitett »Morphium-Rp«. kivételével — ezt is czak azért corrigálta, mert r.em látott felkiáltójelet — egyébként m i n de n a saját rendelésem szerint expediáltatott. Természetes tehát, hogy n^m hagyhatom igy az ily formába öltöztetett, és Ugodon tört én «• letelepedésem, és itt elért és volt bei egeimnél is bizony i< ható sikeres gyógyításom által érdekeikben érintett egyík-má^ik pápai orvos urnák ellenem irányított ilyen nemtelen fegyverét mintegy korleseszközzé ledegredálni és körélességemnek fogom ösmerni a legközelebbi pápai gyűlésen ezen eljárást a kellő értékére redukálni. stafirozzák a babát, mert férjhez megy Péter Annuska. No, szegény Máli mama! Ha kidugta fejét az ablakon véletlenül, mikor arra felé mént a nyugalmazott kapitány: ez gratulált neki; ha hetivásár alkalmával a piaezra ment bevásárolni, a kis Friedmanné kérdezte, hogy igaz-e, hogy a kisasszony? . Máli mama ráhagyta, gondolta magában csak irigykedjetek, pedig az egész, hogy Biri nénit fölhívta magához télre a babát, hogy Budapesten töltse a farsangot: azért vásárolt a boltban, az üvegesnél pedig azért'voltak, hogy megvegyék Vilmának az eltört servicebői a két csésze alját. Nem folytatom tovább ! Miért siettesem a katasztrófát, a mi előbb-utóbb be fog a „szilvások"-nál következni, ha megtudják. hogy a „baba" ott volt a VIII. kerületi bálon Biri nénivel, a hol megismerkedett Máli Antal XII. rangosztálybeli fogyasztási adótiszttel, a ki megkérte a kezét; hiszen ugy is elkerülnek otthonról, bérbeadják a rétháti gazdaságot és Máli mama is a babáékhoz fog menni lakni. C-^TGÍ"' Ugyanitt akarom majd megtudni azt is, vájjon helyes-e, hogy Steiner dr. ! ur fölöttem álló járásorvosnak képzeli magát és magánál hordja, clique-kartársaival egy. temben, a tőlem eredő, de nevetségesnek föltüntethető vényeket, és azokat, mint absurdomokaí bírálják meg és itélík el oly gyűlésen, a melynek létezéséről nem is tudtam, a melyre én meg nem idéztettem és annélkül, hogy akár indirekte is tudakozódtak volna megelőzőleg, holy mely álapon írtam azokat. Így pl. azt publikálták ők, hogy é.i egy szembetegnek ulcus corneae esetében 4 féle orvosságot rendeltem. Ez tény ; de nem iga-z az, hogy egynek való volt, hanem a beteggel egy szobában lakó és coninctivalis catarrhusban szenvedő rokonának is, meghagyván nekik, hogy melyik kié. legyen. Sőt tekintettel arra, hogy itt falun egy ember 3—4 beteg számára is meghozza az orvosságot Pápáról ; vagy pedig azér

f, mert nem mehetnek naponta más-más orv >sságért Pápára, szükségesnek találom néha egy vényen a gyógykezelés folyamán később szükséges vagy esetleg szükségessé váló orvosságot is megrendelni és igy lehet, hogy többléiét rendelek egynek : ez orvosi szempontból nevetséges ? Külömben telemiitettem ezen bajokat a kézi gyógytár tarthatása iránt beadott kérvényemben is. de a mi máig sem engedélyeztetett és ezt a lerde helyzetet mily egyszerűen, da egyúttal mily cynikusan terjesztik Pápán : egyik orvos akaratlanul és nem meggondolva, másik akarva és tudva, hogy végeredményben mennyire ártanak vele nekem. Ha azonban többet közöltem, mint illett volna, akkor szives elnézését és bocsánatát kérve és magamat szives jó indulatába ajánlva maradiam a tisztelt Főorvos urnák legmélyebb tisztelettel és kartársí üdvözlettel. Eddig a levél a melyet amegye f 0 orvosurho z intéztemszó szerint Ezekután köszönöm az illető kaitárs uraknak azt a bókot, hogy annyit foglalkoznak személyemmel. Egyszers mind Ítéljen ezekből kiki a maga véleménye szerint. Magam részéről ezek közzétételévei a közegészségügyek és Önmagamnak tartoztam : dixi, et salvavi animam meatn. Csak az

1 szeretném még tudni, hogy — miután kenyéririgység által indíttatva még orvosok is képesek ilyen eljárásra, — mit szégyeljék inkább, azt-e. hogy én is orvos vagyok, vagy azt-e, hogy ez orvosok és nem kézi munkások közt fordult elő ? Azon remén) ben, hogy tek. Szerkesztő ur helyt ad b. lapjában e soroknak, küldöm köszönetemet és tiszteletemet. Kelt Ugodon 1895. i

u'- 18-án. Dr. Parányi Soma. •