Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-07-14 / 29. szám

T 895 . JUILUS. 14 PÁPAI KÖZLÖNY. az ajánlott emberek teljesen megbízhatók-e. A felügyelők kinevezése is a jövő hó folyamán fog megtörténni. A felügyelők dotácziója már az 1895-iki költségvetésben szeptember hótól kezdve fel van véve. Eredetileg husz ily felügyelő kinevezése volt tervbe véve, de e számot valószínűleg tul fogják haladni hárommal vagy négygyei. A felügyelők a jövő hó végén egy tanfolyamot fognak meghallgatni, azután pedig körurakat tesznek az országban, hogy az anyakönyvvezetőket kötelmeikre oktassák. Az állami anyakönyveket most. nyomják az államnyomdában, több fővárosi könyvkötő azoknak fűzésével, illetve kötésével van megbízva. Minden hivatalnál két példányban fogják az anyakönyveket vezetni. Az egyik példány díszes kötést kap, és ez képezi a tulajdonképeni matrikulát, a másolat pedig a megyei levéltárakban fog őriztetni. Egyik újítás az, hogy az anyakönyv nem lesz rubrikákba osztva, hanem jegyzőkönyvi formában van tartva. Hogy a hamisítások ki legyenek zárva, illetve könnyen felismerhetők : a papiros szines viznyomást kap, melyen a legkissebb vakarás meglátszik. ja szüle'ési anyakönyvek papirosának szine : zöld, a házassági an>a könyveké : kék és a halotti anyakönyveké szürke. Az anyakönyvvezetésért az azzal megbízott közegek fizetést nem kapnak. hanem csak bizonyos tiszteletdijat, azonkr ül az övöké a kivonatokért beszedhető djj, mely mindenüt egy korona lesz. E dij sokkal kisebb az eddig az egyházi anyakönyvi hivataloknál beszedett díjnál, hol tudvalevőleg 50-kr.-tól négy forintig szedtek egy-egy kivonatért. Magáért az anyakönyvi bevezetésére semmit sem kell fizetni. Az anyakönyvvezetőnek a miniszter által kiadott utasításban meghagyatik, hogy midőn anyakönyvvezetői funkciót végez, az aktusnak megfelelő ünnepi ruhát viseljen, továbbá magyar nemzeti szinü echarpot kössön fel, melyen a magyar korona látható. A anyakönyvbe történt bejegyzés után köteles a hivatalnok e szavakat a felekhez intézni : — Figyelmeztetem, hogy az állami anyakönyvben történt bejegyzéssel még az egyházzal szemben íenálló kötelmeinek nem felelt meg és az állam és az egyház közti békesség érdekében ajánlatos volna, ha ön őrről sem feledkezne meg. Az állami anyakönyvek október i-én lépnek életbe. E naptól kezdve aztán nem katholiktsna

1', protestánsnak, vagy rnózesvallásunak, se nem szerb vagy román nem egyesültnek születnek első sorban az emberek, — hanem születnek legelső sorban a Magyar állam polgárának és csak azután egyik vagy másik felekezet tagjának. E naptól kezdve a Magyar állam Í5 kezébe veszi azt a jogot, aminek gyakorlása már évezredekkel előbb is állami feladat volt s amit az a nyugateurópai íejlődött társadalmak az államnak már mind vissza adták. Mi legutoljára. E naptól kezdve ismét egy lépést teszünk előbbre a cél felé : — a ma gyar nemzeti jog és kultur állam felé. | E lépés az egyházak szolgáinak nem tetsző, mert. jogot vesz el látszólag tőlük, — ámde a magyar állam és i társadalom nemzeti egysége több, mint felelekezetek partikuláris érdekei. Ezt javitatni nem lehet. és már is civakodott vele : elismerte jó szándékát s azt nir is meghiúsította. Aladár az ajtóhoz ért, felemelte a függönyt ; még egy lépés és a tátongó örvény nyílik meg köztük s mind kettőt örökre boldogtalanná teszi. Aladár 1 Csak egy szó volt, félig az ijedelem, félig a segélykiáltás szava, de a fájdalomtól tisztított valódi aranycseng'ése a szerelemnek. Aladár felé fordult. Emília kiterjesztett karral, könyein át mosolyogva állt. Aladár nem lett volna ember, sem orvos, ha e változást észre ne vette volna, mely most kedves nején történt. OdTS ugrott és hevesen keblére szoritá. — Emíliám ! Bocsáss meg Aladár — suttoggá halkan és boldogan, — gyermek voltam és gyermekes gondolataim valának. Haragomban ígértem, a mit tőlem kívántál és most békében akarom teljesíteni. E szerint . . . nem nyugszunk le előbb, mig ismét meg nem békülünk. Lájod kedvesem — viszonzá Aladár, miközben szenvedélyesen csókolta — ez volt első cívakodásunk. KARCZOLAT A mult hétről Azt hiszem nem vétek krónikás tisztem ellen, ha e hét nevezetességei között a takácsi bit csűr Ól is me^emlekezem. Megengedhetőnek tartom ezt pedig azon okból, mivel mi pápaiak igen jó viszonyban vagyunk a szomszédos községekkel és valahányszor a közeli vidéken bucsut tartanak ott Pápa városa szép számban van kepviselve. Nos ezen jö szomszédság és a j > hirnév érdekét szem előtt tartva, rándultam át a búcsúra. A takácsiakat ez alkalommal elhagyta a hagyományos szerencse, ők eddig büszkék voltak arra, hogy a takácsi bucsut még nem verte el az eső, biztak is hagyományos szerencséjükben, de ez egyszer ő reájuk is megjött a bucsu réme — az eső. Az igaz, hogv nem jártak ugy, mint a vaszariak. hol egész nap küldte Pluvius uram az áldást, mert őket csak ijesztgette és részletekben szitálhatta az esőt a búcsúsok közé. Ez talán annak tulajdonítható, hogy Takácsi község »nemes község« mely még a menyországban is kiváltságos jogokat élvez. Ezen esős körülmény idézte elő ízt is, hogy a hagyományos »korzó« elmaradt mely rendesen a nagy korcsma előtt szokott lejátszódni. Itt vannak felállítva a bábos sátrak. ott húzza két helyen a cigány, ott láthatók a vásárfiát vevő helybeli és idegenek és végül ott vonulnak fel a párok a tánchoz. És mindezt nem élvezhettem az esö miatt teljes valódiságban, csak miniatűr alakban. A bábos sátrak álltak, a cigány húzta, de elmaradt a szép kilátás, melyet én a nagy vendéglő átellenében levő jegyzőt lalcból szándékoztam megélvezni. Jött a fiatalság is, de esernyő alatt siettek a nagy vendéglő kocsiszíne alá, hogy védve legyenek az esőtől. Közbe-közbe mig az eső nem esett láttam egy néhány pápai ösmerőst is, kik vásárfiát vásárolgattak, de mindez »bliktri« volt ahhoz képest, melyet vártam a jegyző elbeszélése után. Már azt hittem, hogy ugy járok, mint Vaszaron és még a nagy vendéglőbe sem juthatok el a tánezospárokhoz, de szerencsére estetele kitisztult az idő és a jegyző urammal körutat tehettünk a búcsúsok között; Első sorban a szemközt levő nagyvendéglőt látogattuk meg. hol két helyen hu«ta a Pordán ivadéka A kocsiszín alatt a * vagyonosai 'egények mig az elkülönített helyen a »szegényebb« legények járták a tánezot. A takácsi »nemes« legénység nem vegyül mindenkivel egy társaságba. Ez körülbelül ugy van mint nálunk Pápán. A nagy vendéglőből a fefeő korcsmába jutottunk, hol szinte járta a tánc. ftt a »szolga« legénység volt egybegyűlve és trombita zene mellett táncolták a ce^etfet. Itt nem voltak ugyan sokan, de azért kedélyesen folyt a mulatság. A három legénységi táboft megjárva bekerültünk a ref. tanítóhoz. Ért ugratt nem ösmertem a tanítót, de a bucsu felment az ily ösnieretlenségtől. Bucsu alkalmával akarva-nem akarva szívesen kell látm az embereket. Ezen elv már meggyökefedzett bennem és egész otthoniasan éreztem magamat. Szükségtelen felemlítenem, hogy egy »kis uzsonára« is meglettem hiva. Erre már akkor számítottam, mikor beléptem a konyha küszöbén, mert a rántott csirke szaga, nagyon csiklandozta az orromat, őszinte mondva nem is sokat kéreltem magam, mert már éhes is voltam. A »kis uzsonna« bevált volna egy nagy vacsorának. Szerencsémre én a buesu látogatásoknál igen 'előre vigyázó szoktas* lenni, es két napon át trainirozni szoktam a gyomromat, a kilátás reményében, meit máskép keptelen volna az ember az ily kis »uzsona< alkalmával tisztességesen megálni az asztal helyét. A gyomrom ez alkalommal igen jé kondícióban volt és kitett magáért. Folyton első voltam a tál megkezdésében és utolsó a tányér elvevésében. A háziasszony nagyon meg volt velem elégedve, mert soha sem kellett kínálni, én magam bátorkodtam azt megtenni. Meg is dicsért a kedves háziaszszouy, mikor felkeltünk az asztaltól, jóllehet csupa illemből, de ehhez már én hozzá szoktam az ily bucsuk alkalmával. Kevés időzés után a jegyző urammal eltávoztunk és a saját otthonába ércünk, hol szinte teritett asztal vart bennünket, de már a gyomrom csütörtököt mondott és kénytelen voltam a »kis vacsora« elvezetéről lemondani. Itt azután kezdetét vette az ugyuevezett »muri« A jegyző »gacon« ember levén, a fiatalság itt gyűlt egybe a jegyzői irodaban, A jó »somlai«hoz nem kellett sok kinálar, volt vétel és italkedv quantum satis. Még időközben átnéztem a nagyvendéglőbe is, hol a kedélyesség már tetőpontját érte el. Volt dinu n-d.ínu n a mint az a hu

Csuk-könyvében még vau irva, a mit tehát nekem szükségtelen újra m«girnom,