Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-06-30 / 27. szám

gáját igen díszes közönség jelenlétében, Már több izben figyelmeztettük az igazgatóságot, hogy legalkalmasabb volna ezen vizsga megtartására a Griff nagytermét elkérni, és ezen figyelmeztetésünk a tapasztaltak után tényleg helyesnek bizonyult, mert a vendégsereg nagyrésze kénytelén volt a melléktermekbe és a folyosóra szorulni. Eltekintve ezen körülményt a vizsga fényesen sikerült. A növendékek mindegyike nagy haladásról tett tanúságot és a megjelent közönség élösmerésének több ízben zajos tapsokban adott kifejezést. Különösen feltűnt Harmos Blanka és Geiger Eclith növendékek zohgorajátéka, kik mindketten preciz és szabatos játékukkal nagy haladásról tettek bizonyságot. Dicsérettel kell e helyütt megemlékeznünk Csoknyay Eliz zongoratanárnő és Gáthy Zoltán énektanár helyes irányú tanitási rendszeréről, kiknek főérdemül tudjuk be a növendékek ily mérvű kiképeztetésüket. A vizsga befejeztével Baráth Ferencz iskolaszéki elnök szép szavakban emlékezett meg a vizsga fényes eredményéről, buzdítva a növendékeket a további szorgalomra és végül dicséretét fejezte a tanári karnak. Ezután Hattsv. Irén növendék mondta el búcsúbeszédét. Könytelt szemekkkel búcsúzott el a növendék társaitól és végül köszönetet mondott a megjelent vendégseregnek. Végszaávait már nem halottuk, mert a zo) o gás azt elnyomta. Az ünnepély Nagy Gabriella igazgatónő zárbeszédével ért véget. Az igazgatónő szép szavakban emlékezett meg az iskolaszék tagjairól a közömég ! támogatásáról és köszönettel adózott mindazoknak, kik az intézet iránt jóini dulattal viseltednek. Jó tanácscsal szol; gáft az intézetet végzett növendékekj nek, ugyszinte buzdította a növendékeket a további szorgalomra és kitar| tásra. Az igazgatónő beszéde nagy haj tással volt a megjelent közönségre és miután azt megéljenezte, az ünnepély ezzel véget is ért. i v |. | Az irgalmas nővérek ünnepe. Az irgalmas nővéreknél az évzáró vizsgálatok szerdái: értek véget. Kedden és szerdán a polg. leányiskola vizsgálatai tartattak meg, mely alkalommal tanúi voltunk, hogy az irg. nővérek ! mily odaadással, önzetlen s fáradságot j m-m kimélő ügybuzgósággal karolják i fel'a tanítás szent és nemes ügyét. A növendékek kivétel nélkül mind| nyájan — minden tárgyból — szép, I határozott és talpraesett feleleteket adj tak, mi nagyrészt Blanka nővér fárad, hatlan buzgóságának érdeme, ki a növendékek szellemi kiképeztetésére nagy 1 gondot fordít, Csütörtökön déiután az ének, szavalat és zene vizsgálat tartatott igen szép és diszes közönség előtt, mely a szokásos ünnepélyes színezettel bírt. A közönség megelégedésének s tetszésének minduntalan adott kifejezést, amennyiben ugy az ének, szavaló és zene szereplőket gyakori tapsban részesítette. A zongora, játéknál különösen Feher Elza és Nagy Paula kitűnő technikájukkal, a szavalatnál Wajdits Ilonka, Jámbor Teréz, Rév, Elíz, Lövy Melanie é Calamb Rózsa hatást keltő előadá sakkal keltettek feltűnést. Dicsérőleg kell megemlékeznün k e helyen Csoknyay Laura kisasszonyról, ki fárad hatlan szorgalommal és ki artáss al munkálkodott a növendékek zongora tanításában, valamint Hannig Gyula énektanárról, J<i az ének darabok betanítása és odaadása által fenomenális sikere* tudott felmutatni. Az ünnepélyt, tornajátékkal fejezték be, melyedet Hannig Gyula tornatanár vezetése alatt a növendékek igen ügyesen mutattak be. Az ünnepély 7 órakor ért véget s a jelenlevők egy élvezettel eltöltött délután kedvej emlékével távoztak az irgalmas nővérek zárdájából. KARCZOLAT ɧ A mult hétről. Ki sem fogytunk e héten • az ünnepélyek és mulatságokból. Egyre-másra érkeztek a meghívások s mint kötelességtudó krónikás meg is jelentem azokon, hogy hűségesen be is számolhassak róluk. Első sorban a polgári leányiskola ének és zenevizsgájáról emlékezem meg, mivel ez fújta meg a hét első napján vasárnap a riadót. Az ünnepély — mert ez a vizsga olyan számba megy — a városi óvoda.helviségben lett megtartva. Már három éve részesülök azon szerencsében, hogy ezen ünnepélyre meghívást kapok, de még egyetlenegyszer sem voltam abban a kellemes helyzetben, hogy azt azon helyiségben hallgassam végig, a melyben az lejátszódik. Az első évben a városháza nagytermében tartották meg, mely alkalommal a folyosón kellett végighallgatnom. Tavaly a Nickel asszony, panaszosan, mint szokás, töredelmessen adta elő panaszát. A rendőr bizonyította, hogy a pénzes tálacskát Mari ágya alatt találták. A dolog világosabb volt a napnál. A törvényszék Marit hat hónapra Ítélte el. 1 Nickel asszony sirt a tőrvényszék előtt, ezzel be nem akarta érni, neki pénz kellett. Harold megfogta- Mari karját és szolt : — Kedves Marim, örökké reád gondolok. Csak türelmesen várakozz, én örökre hű maradok hozzád. V. , Mari kitölté a hat hónapot. Kiszabadulása reggelén Harold ölelő karjai várták. — Ne sirj aranyom s megcsókolta. — Jer velem, reggelizzünk s szővjük terveinket. ]ín azalatt sokat tettem, mig te benn voltál. Nyomoztam ,a tettest, elkértem Nickel aszszonytól az eltűnt gyűrűk, értékes tárgyak leírását. De nagyon ügyes tolvaj lehetett az. A tolvaj szeritsem nem is férfi, hanem nő s nyilván valamely szobaleány volt. Két évvel később Vere Mari, — többé már nem Ivos — saját házában ült. Ablaka felett az utczára ki volt függesztve : »Vere Mari, varrónő.« Üzletét .ti folytatta. Senkisem tudta régibb történetét. .A keserű emlékeken kivül egész boldog volt. Leánykája is volt. Naphosszat dolgozott. Férje legtöbbször utazott s nem volt honn. —• Csinos hatszobás lakásuk volt .London egy külyárosáhan. E hat szoba közül egy volt olyan, hová Mári sohasem lépett, hol férje tartotta holmi értékes dolgait mint ő mondá : »áruit«. Mari egyszer kíváncsi lett. — Mit rejtegethet ő e szobában, kérdé önmagától. Habozott ; de a lelkiismeret, a kíváncsiság tovább furdalta. — Próbáld kinyitani a saját szobád ki csaival, ösztökélte a kíváncsiság. Elővette á kulcsát, beleillesztette kinyitotta. A szoba közepén egy nagy koffer állt. A kofferen egy tál, melyet férje rendesen útitáskájába szokott volt hordani, de melyet ezúttal honn felejtett. Elővett egy pakkot a kofferből, rajta ez állt : »Kenkius Klára, hat hónapi suly-os fogház, i886.« Mari felbontotta a pakkof Számos levél volt benne valami Klárától. A levelek 1887—91-ik évből voltak. A legtöbbje »Kedves Harold,« legkedvesebb férjem« megszólítással kezdődött. | Elővett egy másik csomagott, ezen Palner ; Mathild hat hónapra kemény fogház 1888. »Liverpool irás volt. Felbontotta, itt ^s le velek voltak ugyanazon megszólításokkal. Aztán feltört még egyet, összesen husz ilyen pakkocska volt, mindegyiket fé»j és feleség Írhatta. Nem tudta magának megmagyarázni mit jelentsen mindez. /i.ztán feltört még egy pakkocskát. Benne gyűrűk voltak. Köztük felismerte a Nickel asszonyság két gyűrűjét is. Egy másik pakkocskában a Nickel"asszonyság értékes holmijai voltak. Egy harmadikban órája, láncza stb., szóval valamennyi értékes ellopott tárgyak házaban, e szobában voltak. Héttőn hazakerült a férje és nevetve, örömrepesve ment neje elé. Neje kezében bottal fogadta. — Oh, te gézengúz ! kiáltá. A férj hátrált, a nő erősebb volt. — Tudok mindent, — folytatá. — Kívülem husz nőd van, kit szeretsz. Te juttattad őket mind fogházra s élsz az ő kegyelmükből. Házról-házra jársz s ott meglopod a házigazdát ; aztán odahatsz, hogy a tett kedvesedre háromoljék. Ha e küszöböt át merészeled lépni, minden csontodat összetöröm. Távozz innen! Összes lopott jószágaid koffereiddel együtt a rendőrségnél vannak s elfogatásod csak órák kérdése. Távozz, vagy menekülj meg, ha tudsz s elémbe soha többé ne ke

rülj. Harold megfordult és menekült. Hogy 1 elfogta-e a rendőrség s vájjon még több nőt csalt-e lepre, azt már nem tudom.