Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-01-06 / 1. szám

Í 895- JANUÁR 6. PAPAI KÖZLÖNY. 3lelkesedéssel, bátorsággal és kitartással nem küzdöttek volna ezen terv megvalósítására. Szükségesnek tartottuk mindezek elmondását, hogy a helyzetnek tiszta képét nyújtsuk és nehogy más oldalról a helyzet ferde világításában mutatassék be. Egy jó tanácscsal azonban szolgálhatunk azoknak, kik a pápa-csornai vasút létesítésénél, a sértett önérzettel vivódnak. Lesz alkalmuk ezen önérzetükön ejtett csorbát már legközelebb kiköszörülni. A pápa-csornai vasút építése kezdeténél már aktuálissá fog válni a pápa-kisbér-bánhidai vasútvonal kiépítése. Ezen kezdeményezésnél regreszál hatják magukat. Rázzák le magukról azon ósdi felfogást, hogy egy vasútvonal megépítése városunkra káros befolyással van. Tanuljanak hevülni és áldozni a vasutforgalomért, mert ezzel biztosítjuk és mozdítjuk elő városunk iparát és kereskedelmét. i Itt az alkalom ! Tegyük Pápa városát vasúti gócponttá. Csorna felé megnyertük Bécset, Bánhida felé óhajtjuk megnyi rni Budapestet. Ez legyen jelszavunk, ha jobb jövőt akarunk ma' gunknak biztosítani s ha nem ^akarunk tespedésbe süly ed ni. Tévedni ember dolog ! Azok az urak, kik a csornai vasút kiépítését ellenezték s ennek valósításával, bár magukkal kell most mar ellentétbe jönni, köszörüljék ezen csorbát azzal, hogy a pi pa-kLlér-bánhidai vasút kezdeményezésénél vezérszerepre vállalkozzanak. Ezzel a kecske is jól fog lakni, a káposzta is meg fog maradni. Végül a közönség megnyugtatására tudatjuk, hogy a pápa-csornai vasutat a tavasszal megkezdik építeni s ezzel kapcsolatosan a pápa-kisbér-bánhidai vasút kiépítése iránt a legintenzívebb érdeklődés van kilátásba. Ezzel tartozunk az egészségünknek ! Pollatsek Frigyes. KARCZOLAT rr T': rsíocj A mull hétről. Mielőtt a lefolyt hét nevezetessegeiről megemlékeznem, nemi kötelességet vélek leróntü olvasóközönségemmel szemben, ha a múlt szombaton a Griff szálloda nagytermében az izr. nőegylet />Házi mulatságát« is e hét keretébe bele vonnom. Nem a krónikái tisztemmel járó szokásos nagyítás, de kivételesen a puritán igazságnak kell hódolnom, midőn e mulatságot, fényes anyagi és erkölcsi siker, fesztelen és vidám hangulat jellegével ruházom fel. Az izr. nöegyletnek ezen mulatsága ep,y »Téli kírohatiás« volt, mely fetiyes győzelemmel végződött. Eddig a régi elvet vallotta, előre de biztos fedezet alatt. Mulatságait, rendesen a nyáron tartotta meg, mely ugy az egyletre, mint a közönségre nem nagy kiadást vont maga után. Ezen kiveteles »Téli kirohanás«sal előlegesen fedezte ugyan a tisztességes visszavonulást, a mennyiben az anyagi sikert jegyek elárusitásával biztositotta magának, de az ily fényes erkölcsi sikerre nem is számított. De ki is tett ám magáért az egylet. Mozgósította az egész gárdáját, mely hü is maradt elvéhez, és a »Meghalni de meg nem adni magát« jelszóval gyülekeztek egybe a táborba — a Griff nagytermébe. A t.iborkari gárdafőnők dv. Lővy Laszlóne fenyes vezerkara élén örömmel fogadta a jelentkező gárda tigjait, biztatva őket kitartásra a győzelem biztos reményében. Az ütközet 8 órára volt kitűzve, de a tűzi lénia csak i/

2 9 órakor lett felállítva. Az ütközetre megadott a jel, a czigányok ágyúi megszólaltak és kezdetet vette a harc, melyet csárdás nótára vivtak. Szük volna a tér, ha az ütközet egyes mozzanataírói fegyverszüneteiről és ujabb támadásairól részletesen akarnék megemlékezni, de hisz ez a jelen alkalommal felesleges is, mert ez bizonyos tekintetben nagyon is saolonszerü, a fő, az ütközet vöge, mely a gárda fényes győzelmével végződött. A döntő ütlö'^et a menázsi után következett, melyet az etteremben es a kávéházi helyiségben költöttek el. Újult erővel indultak a harcba, melyet az igazi »souper csárdás« lelkesedéssel vívták meg. Ezen sikerült küzdéssel biztosítva is volt a győzelem. Négy óra lehetett már, midőn a segélycsapatokra már nem is volt szükség s csak a gárda tüzelt erősen. Fél ötre már tiszta volt harctér, mely az izr. nőegylet fényes fjgyözelmére emlékezteté mindazokat* kik az egylet hivó szavára megjelentek a »Házi estélyre.« Mint e hét főeseményéről a »Sylvester estei y«-ről is kell be&zámolnom. Két helyen a hagyományos szokások közé számíttatik ezen est megünnepelése. A kaszinó és a polgári kör ha mást nem is, de ezen estét hiven megtartja. A kaszinó esélyéről nem tudok beszámolni, mivel e helyre magam fele ember csak szárnyakon juthatna be s akkor is csak légy alakjában »A leanyvmat teszem bankja ellen 1« ^Elfogadja ?« Halotti csend borult a játszókra. A bankár szótlanul keverte meg a kártyát s osztott újra a grófnak. A bankár újra nyert 1 Orloff gróf erősen fogódzott székébe, nehogy hátraessék. A remény utolsó sugara is ellobbant lelkében. Beesett halvány arczán, megtört szemeiben a kétsegbeeses nyert kifejezést. ö mar veszve volt! A bankar névjegyét adta at a grófnak, mit az szótlanul elfogadott. — A történtek uta.n a játék tovább folyt; nem volt itt e társaságban már egyiknek Sem érző szive ; megfásitotta a közöny, mely e légkörben uralkodott. — Y\ Orloff gróf leverten hagyta el reményeinek temetőjet í a clubbot s céltalanul vágott neki a sötét éjszakának. Csipős decemberi hideg volt ! erősen havazott. Orloff grófot a csipős, hideg szel gyorsan magához téritette. Gondolkozni kezdett a történtek fölött. A jelen helyzet sivársága, leányának jövendő sorsa, melybe szenvedélye sodorta, fájdalmasan kínozták eszét, szivét. Érezte a vád súlyosságát, melyet lelkiismerete emelt megfoghatatlan, könnyeim ü tetteért ; érezte, hogy égbekiáltó a bűne megbocsájthatatlan ! — Borzálmas álomnak tünt az egész dolog előtte, melyre kinos volt az ebredés. pNem » . . nem, azt nem fogja megtenni, a leányomat megmentem, ha kell; ket elet úrán« —> suttogta kétségbeesett hangon. »Oh en esztelen — folytatta most már hangosan — sárba dodtam örömeim fakadó, legszebb virágát. Örült szenvedelyem hullamaiba temettem boldogságomat, jövőmet, életemet » . . . . . E gondolatok, melyeknek zavart lelke adott eletet, egész valóját megremegtették. Osszeborzadt A hó nagy pelyhekben hullott ala. A hideg szél végi£ söpörte az utcákat. — Orloff gróf céltalanul haladt előre . . . előre , » . * VI. Mörton ezredes alig hogy hazatért a clubból, midőn erős kopogtatás hallatszott ajtaján, melyre egy férfi, lépett be szobájába.— »Jo reggelt ezredes ur !« »Ah, ön az Orloff gróf I Alig ismertem föl ; szemeim a sok éjjelezéstől már gyengülni kézdenek. — Méltóztassék helyet foglalni.« »K.öszönöm« — szólt halkan a gróf. — »Az éjjeli esemény fölötti kinos gondolatok hoztak ily korán házába, mely esemény legsötétebb pontja életemnek. Esztelen, őrült voltam ! Könyörögni jöttém önhöz. Egy Orloff gróf könyörög önnek, hogy adja vissza leányát, boldogságát, mélyet könnyelműen feláldozott szenvedelyének.« Az ezredes ajkbigygyesztéssel válaszolt. »Hallgatása, arcjátéka: a guny, a megvetés nyilait szórják telém Ön elitélhet, de az apai érzést, melyeit. a szenvedély mámora tartott fogva, megtagadni ni.es joga A leányomat jöttem kérni, ha kell : követelni I s végre . , . „« Az ezredes közbevágott : »Egy gentlemen ember nem igy beszél .... Ön feledi, nogy becsületere játszott s veszített . . .!« Orloff gróf e hideg, gyanakvó hangra nem tudott válaszolni. Az indulat agyáig hatolt, s mint az őrült neki ugrott az ezredesnek, fojtogatni kezdte s az őrület rémes hangján ordítozta : »A leányomat .... a boldogságomat vagy életedet . . .!« Az ezredes e nem várt rohamra alig tudott védekezni. Átkarolta ugyan nagy ügygyel-bajjal a grófot, kogy földre tiporja, de az görcsösen szorította nyakát, úgyannyira, hogy caak nagy megerőltetéssel kiálthatott segélyért. Szerencsére, hogy az ezredes hozzátartozói meghallották a kiáltozást gyorsan elősietvén s a támadót a már félig meddig alélt urokról elvonszolták. — Or'nff gróf erősen védekezett, de az erő. melyek megragadták — hatalma ellen küzdeni már gyönge volt. Száján a hab tajtékozott, homályos, megtört szemeiből a megzavart elme zűrzavarja beszélt s hörögve, arccal a padlóra borult, hová kinos nyögessel erőtlenül lerogyott