Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-06-23 / 26. szám

A főiskola évzáró ünnepe. — L 895. junius 16. — Matinéé. A városi szinház falai között, az idén is fényesen zajlott le az évzáró örömünnepély, melyet a ref. főiskolai ifjúsági képzőtársulat rendezett. A színházban ez alkalommal igen díszes társaság jelent meg és folytonos érdeklődéssel és tetszés nyilvánítással jutalmazta az ünnepély közreműködőit. Az ünnepély délutáu 3 órakor vette kezdetét. A ünnepély műsorát az ifjúság zenekara nyitotta meg, eljátszva »Marschall«nak szerbdalokból összeállított »Négyes«ét, melyet Gáthy Zoltán zenetanár alkalmazott zenélő karra és vezényelt a tőle megszokott virtuozitással. Ezután R á ez Elemér II. éves papnöv. olvasta fel »Emlékbeszéd Kármán Józsefről« melyet P- Szabó Károly főiskolai tanár a képzőtársulat elnöke irt Kármán halálának 100 éves fordulója alkalmából. A közönség zajos tapsokkal jutalmazta a felolvasót, a szerző azonban dacára a folytonos kihívásoknak nem jelentkezett a lámpák előtt. A felolvasás után Mészáros II. é. pn. pályadijat nyert »Népdalokat«; olvasóit fel, Balogh Dénestől, Szűcs józseftői és Porkoláb Gyulát < 1, mit Csomasz Dezső VIII. o. tanuló szép szavalata követett, ki Arany János »Honvéd özvegye« költeményét szavalta a már tőle megszokott hatással. Miután még a főiskolai éneklőkar »Bordal« énekével nyert zajos tapsokat, ugyszinte Gálfy Géza II. pn. »Pál öesémnek« Balogh Dénes pályadijat nyert költői levelét olvasta fel, egy »Hegedű solo«ban gyönyörködtünk, melyet lidcz Elemér kitűnő technikával mutatott be, lldcz Gyula szép zongora kísérete mellett. Az ünnepi műsorban Nagy László II. pn. is kivette a maga részét, előadva Gárdonyi Géza »Házassági ajánlat« cimü monológját. Zajos derültség és folytonos tetszésnyilvánítás volt jutalma. Az örömünnep a zenetanfolyam 12 növendéke által előadott és Gáthy Zoltán szerző és zenetanár által mesteriesen vezényelt »Magyar népdalok^ előadásával nyert befejezést, melynek befejeztével az egybegyűlt közönség a szomszédos ev. ref. főiskola kerthelyiségébe vonult, hogy az ifjúság torna vizsgáján résztvehessen. Tornavizsga. A fényesen sikerült örömünnepély, mely körülbelül 5 óra után nyert befejezést nagyszámú közönség jelenlétében folyt le az ifjúság tornavizsgája a főiskola tágas kerthelyiségében. Gyönyörű látványt nyújtott a tornászok levonulása a tornatérre és ellenvonulása $-as sorokba, ugyszinte a szabad gyakorlatok, melyeket Borsos Istvántornatanár ügyes vezénylete alatt az ifjúság bemutatott. A szabad gyakorlatok után kezdetét vették a versenyek, melyek fényes bizonyítékát adták ifjúságiink e téren való kiképeztetéséről. A ref. főiskola a dijak kiosztására 105 forintot szavazott, melyhez még Rdcz Gyula enyingi ügyvéd 5 irtot, Körmendy Sándor lelkész 10 frtot, Saáry Lajos 5 frtot, Hajnóczky Béla 4 frtot és Barthalos István 2 frtot volt szíves adományozni. 1. Pöznamászás az I. II. osztály számára. Mindegyik osztályból az első jutalma 3 korona, a másodiké 2 kor. a harmadiké 1 kor. I. oszt. Horváth Gábor i-ső, Gyorffy Károly 2-ik, Fodor György 3-ik dijat, a II. oszt. Hodossy Lajos i-ső, Koltai Kálmán 2-ik és Kerpen János 3-ik dijat nyerte el. 2. Kötélmászás a III. IV. osztály számára. Mindegyik osztályból az első jutalma 3 kor. a másodiké 2 kor. a harmadiké 1 korona. III. oszt. Lukács Béla, i-ső, Varga József 2-ik, Kovács Bálint 3-Ík, a IV. oszt. Horváth Lajos 1-ső, Szigeti József 2-ik és Piri Károly 3-ik dijat nyerte. 3. Távolugrás az V. és VI. oszt. számára. Mindegyik osztályból az első jutalma 3 kor. a másodiké 2 kor. a harmadiké 1 kor. V. oszt. Edelényi Lajos i-ső, Varga Pál 2-ik, Nagy Vince 3-ik, a VL oszt. Eötvös József i-ső (5 m. 34 ctm.) Jakab István 2-ik és Marlovits Ferencz 3 ik dijat vitte el. 4. Magasugrás a VII. és VIII. oszt. számára. Az első jutalma 4 kor. a másodiké 2 kor. Első díjat Horváth Dezső 175 ctm, ugrással a második dijat Ritt Károly nyerte. Rúdugrás. A legjobb ugró jutalma 4 korona a másodiké 2 korona. Az t-ső dijat, Horvdh Dezső VII. oszt. tanuuló a 2-lk dijat Varga Pál V. oszt. t. nyerte. Jutalomban részesültek még Schirkhuber Miklós, HorvUh Dezső, Eötvös József és Jakab István előtornászok, ezenkívül többen szertornázásért és súlyemelésért. Éjjeli zene. Enyhe májusi éjszakán nyitva van az ablakom. Az éjszaka nehéz illata és himes éjjeli pillék száldogálnak be rajta. Szobamadaram valami rosszat álmodhatott. Megriadtan verdesi kalitkáját és a neszre felébredek. A nyitott ablakon át a napkeleti égre esik tekintetem. A csillagok fényén valami szürkés rózsaszín kezd erőt venni: pitymallik. Sokáig elmerengek, mig egyszer elnyom a fél álom, valami édes könnyű szendergés, mely egybeolvasztja a valóság és az ábránd kepeit. Hallom a fecske első »virrvirr« szavát, a fürj hármas veresét, s ugy tetszik, mintha otthon lennék régi gyermek szobámban. Az ám. Éppen fel akarok ülni kopottas falovamra, mikor távoli muzsikaszó kapja meg lelkemet. Hanem ez mar nem álom. — Fölébredek. Sürün vannak erre felénk a lányos há zak, sokszor hallunk éjjeli muzsikát s ha a divatja mult is a nagy városon, vagy ott benn az önök ablakai alatt, itt a mi csendes falusias városrészeinkben szép az meg mindig. Harmatos, hüs szürkület van, de a levegőnek nincs semmi éle. Egy illatos czigarettere gyújtok s kihajolok ablakomon: hallgatni a muzsikát. Hm. Hisz ez újság. Ennek a magános kis ablaknak nem szólt még több ily üdvözlet. Jó hogy felkeltem, jó tudni mindent ; a képzelet éhes az ilyen csemegére. Edes kicsi lányom ! Én mindig gyermeknek neztelek még eddig. Igazán, csak most jut eszembe, hogy reggelenkint nem látom már nálad a himzőrámát, nem vagy már iskolás. De azért csak kicsi gyerek voltál te mindig az én szememben. Hisz a rujj hád is még olyan se rövid, se hosszú. És már beléd botlott valaki. Ugyan kicsoda ? Valami ábrándos legényke lehet, czéhbeli szerelmes nem szokta már a »Képeddel alszom el«-t muzsikálni és helyesen. Sokkal okosabb azt húzatni, hogy »Be vagyok én csudáíkozva« . . . Ugyan ki ez a lurkó ? »Kimondhatatlan ez, mit erte szenved . . .« Hanem ez a másik szép nóta : »Zavaros a Bodrog, ha meg árad . . « Hanem te fiatat macskám, ne bántsd azt a gyermeket avval, hogy nem sokara te leszel a párja ! Hé ! Végy neki egy babát inkább, hallod ? Egy babát ; aki, ha megnyomják, azt mondja : mama. Ha leteszik, becsukja a szemét. Eredj a bazárba fiam. v Ne te bolond ne ! Mit akarsz te a »Ta-ra-ra bummdiével ?« Tudod a szövegét ? Nagyon szép, de eredj egy házzal odább. Az is lányos ház. édes kis Tini. Ha ezek ugy bánnak véled, nekem nem is szabad elmenni tehozzád. A lelkem beszáll a fehér kis szentélybe tisztább szándékkal mint a muzsikasző. olyan félálomban voltál, mint én a szerenade előtt. Rózsás kis füledet megcsiklandozta, a melódia, kinyitod szemeidet. És megijedsz. Valami tündérkéz keresztbe fordította rajtad a takarót. Patyolat kis lábaid meztelenek egész a gömbölyű térdedig. Az ám, meg hattyú nyakad is a legaljáig. Aztán a két karod is. És először is megijedsz. Pedig a függönyök leeresztvék, meg a roletták is. És betakaródzol ; csak a piczi füled marad ki, meg a lábad ujja. Egyszerre megbizsegnek a füleid, felülsz. Éppen most »zavarodik a Bodrog.« Fejecskéd is. »Tied leszek rózsám nem sokára . . .« - Enycm ? Tied ? Kicsoda ? Szürke lilaszin világosság szűrődik át a roletták eresztékein. Te fölkelsz, ha tudnád, de piros lennél, — parányi részt keressz, épen eleget arra, hogy meglásd Bogon Miskát. ... És, — mint a varjulátta egér rejtezel a selyem takaród alá. Tehát Bogori Miska. A kánya vigye el a monokliját. Szádba fogod a paplan csücskit, ugy csilingelsz : vén dög.