Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-05-12 / 20. szám

4 PAPAI KÖZLÖNY 1895. míjus 12. fenyes fogatok s általában az ünneplő közönség nagy száma valóban fényes látványt nyújtott. A küldöttségek tisztelgése. Az ünnepi mise után a főispán a küldöttségeket fogadta a következő rendben : Megjelentek a főispán előtt a következő küldöttségek: 1. A veszpremi rom. kath. klérus baró Hornig Károly vezetése alatt. 2. A veszprémi ág. ev. egyházmegye Belak István, v. a. 3. A veszprémi ev. egyházmegye Véghely Dezső v. a. 4. A veszpremi izrael. hitközség Rosenthal Nándor v. a. 5, Fejérvármegye küldöttsége gróf Cziráky Antal v. a. 6. Komáromvármegye es Komarom város Sárközy Aurél főispán v. a. 7. Sopronvármegye küldöttségé Simon Ödön főispán v. a. 8, Tolnavármegye' küldöttségé* Simontsits Bela alispán v. a. 9. Szekes-Fehérvár város küldöttsége Seidl Lajos főkapitány v. a. 10. Győr város küldöttsége Szili Zoltán főügyész v. a. 11. A veszprémi kir. törvényszék Csenkey Géza elnök v. a. i3.Veszprem város küldöttsége Kovács Imre v. a. 14. Pápa város küldöttségé Szokoly Ignác v. a. 15. A vészpremi m. kir. pénzügyigazgatósag Karg Karoly v. a. 16. Veszpremmegyei m. kir. epitészeti hivatal Kruspér Pál v. a. 17. A veszprémi főgimnázium tanári kara Takacs József v. a. 18. A pápai ev. ref. főiskolai igazgatósága Németh István v. a. 19. A veszpremi főgimnáziumi bizottság Ruttner Sándor v. a. 20. Veszprémvármegyei gazdasági egyesülnt Rée Jenő v. a. 21, Veszprémváimegyei tűzoltó szövetseg dr. wváry Ferencz v. a. 22, Veszprémvarmegyei községi es körjegyzők egylete Schilt János v. a. 23. A veszpremi népkör Száz Ferenc v. a. 24. A veszpremi zenekedvelők egyesülete Kruspér Pál v. a. 25. A veszpremi tanitók egyesülete Vargyas Endre v. a. A főispán minden egyes küldöttségnek szivélyes szavakban mondott köszönetet az ovácioért, különösen kiemelve és hangsúlyozva, hogy ezen nap örök emlékébe lesz vésve. A küldöttségek tisztelgése teljes 2 órát vett igénybe. A díszebéd. Délután 2 órakor volt a tőispán tiszteletére adott díszebéd a vármegyeház nagytermében. Közel 200-an vettek részt azon, ugy, hogy a nagyterem teljesen megtelt. A megjelenő főispánt zugó éljenzéssel fogadták. A menü a következő volt : Comsommé royal leves. Tok és kecsege tartar-mártással. Angolos vesepecsenye, körítve. Özczomb, Kaunitzmódra. Puncs, román-módra. Liba-peqsenye. Uborka és fejes-saláta. Mandolás pudding, borlevessel. Vegyes gyümölcs és sajt. Fekete kávé. Likőrök és Cognac. Fehér és vörös asztati borok. Az első pohárköszöntőt Esterházy jubiláns főispán mondotta a királyi családra, melyet a jelenvoltak állva hallgattak meg és háromszoros éljennel kisérték. Szabó Imre orsz. képviselő a főispánt éltette. Végheiy Dezső alispán miután íelolvasta az üdvözlő táviratokat, közöttük Perezel Dezső, Wlassits Gyula miniszterek, és Szilágyi Dezső képviselőházi elnök telegrammjait, melyek nagy lelkesedéssel fogadtattak, a megyei tisztikar nevében a főispánt éltette, ^Mvessy Ferencz köszönetet mondott a más megyebeli küldöttségek megje1 lenéseért, mire a vendégek nevében Sárközy Aurél komáromi főispán mondott köszönetet az üdvözletért. Sült József közjegyző a magyar kormányt éltette. A lendületes áldomást riadó éljenzéssel és tapssal fogadták. Simontsits tolnamegyei alispán Veszprémmegye közönségét éltette. Mondottak még felköszöntőket: Komjáthy Béla orsz. képviselő Esterházy Móricz grófra, a toleráns lőispánra, Kolozsváry megyei főjegyző, Hornig Károly megyei püspökre, Lukacsek János ugodi plébános Véghely Dezső alispánra, Mörocza Kálmán kir. táblabíró a karzaton levő hölgyekre. Tettek még többen is kísérletet a felszólalásra ; de ez nem sikerült, mivel ekkor már a derült, felfokozódott jókedv árja tulcsapongott és folyt a mulatság egész 7 óráig, sőt még ezentúl is. Ebéd a püspöknél. Kedden vette kezdetet a megyei közgyűlés. Délben Hornig Károly püspök adott szükebbkörü diszebedet a főispán es még az ott levő notabilitások tiszteletére. A püspök nagyhatasu, szép beszédben köszöntötte fel Esterházy főispánt, mire a főispán meghatottan mondott köszönetet. ' A püspöki ebéd volt egyszersmind zárköve a jubiláris ünnepelyessegeknek. Végszavunk. A jubiláris ünnepelyessegeknek vége levén, konstatáljuk, hogy főispánunk szeretetremeltó, kedves modora mindenkit elbűvölt, és hisszük, hogy ez a modor irányadó befolyását társadalmi érintkézeseinknél éreztetni is íogja. m KARCZ

O

LAT Ü Ámult hétről Jubiláris hangulatban vagyok, De nem is vehető ez tőlem rossz néven, ti-gész Veszprémmegye jubilált a mult héten és ennek közvetlen behatása alatt jó magam is állok. Vasárnap délben indultunk Pápáról Veszprembe. Sokaknak azon állítása, hogy nagyon ajánlatos lesz mielőtt ezen útra reá szánnám magamat, végrendeletet csinálni, reám semminemű befolyással nem volt, mivel nincs mit végrendeleteznem. De máskülönben is az egész ut Pápától Veszprémig, va~ lósagos diadal menet volt, mely ezen rövid időtartamú utazást, a legkellemesebb szórakozássá változtatta. Eltekintve az egyes állomásokon való tüntetéseket, mi bizonyára a kedélyhangulatom íókozodását idézte elő, de ez korántsem mérlegelhető azon kellemes társalgáshoz, melyben reszesültem, ha nem is közvetve, de közvetlenül. Felesleges talán, megemlítenem, hogy női tarsaságról van szó. A pápai legkedvesebb asszonyok és legkedvesebb leányok társaságában utaztam. Amolyan ötödik kerék voltam ott köztük, de azért, igen jól ereztem magamat. Nem én udvaroltam nekik — hisz ahhoz nem is értek — de azért jói esett hallanom a bókokat és a kölcsönös riposzt feleletekből eredő nyájas mosolyokat. Egy cgsinus függvény voltam a tár* saságükba

n

j ki nem beszél csak hallgat, de azért velők mulat titokban. S ehhez jogom is volt. Eltekintve a kocsiszakasz kényszerhelyzetebői kifolyó állapotot, mely engem a nők iránti tiszteletből a folyosón való tartózkodásra utalt, de az ide való követéssök, már némi bizalommal ruházott fel, mely megengedhetővő tette a titokbani elvezetet. jtl hosszas együttlét, de íoleg a helyzet signatúrájának köszönhetem talán, hogy a legkedvesebb asszony tarsaságában, bár rövid ideig, gyönyörködhettem. Ezt már nem közvetve, de ^közvetlenül. ö szólított meg azzal a kedves nyájas modorral melyet csak Schiller tudott legjobban megírni, midőn azt irta, hogy : Ehret die Frauen . . . Az ily kellemes társaságban, fűszerezve a jubiliumi ováliókkal, melyek az állom ison rendeztettek, nem csoda, ha a veszpremi utat rövidnek tartottam. Még jó formán le se ülhettem — mert nem engedte a hely szűke — és már is Veszprémbe érkeztünk. A jubiláris ünnepségek részleteibe nem bocsájtkozom, de annyit kötelessegemül tartok felemlíteni, hogy a főispáni fogadtatás a veszprémiek díszére válik. Megmutatták, hogy ők sincsenek a világ végénél, mint azt Veszprémről mondogatják. Ök is tudnak bandériumot alakítani, négyes fogatokat előallitani és a tűzoltókat kirukkoltatni. Éljenezni, azt nem igen tudnak, de ez annak tulajdonitható, hogy a város nem öntöztette fel az utcakat és a nagy por miatt féltettek az egészségüket. A megyei bál is impozáns volt. Nem ártott volna ugyan, ha Pápáról és vidékéről a Griff szálloda női gárdistái is megjelentek volna a vármegyeház termében, de hát ki tehet róla, ha a rendezőségnek kifogyott a báli meghívó. A diszgyülés fenomenális látványt nyújtott. A jubiláns főispán várakozáson felül sikerült beszedet mondott. Még Fenyvessy sem hitte volna, hogy a gróf ily folyékonynyan és ily rövid idő alatt képes betanulni egy beszedet. A diszebédről sok verzió kering. Sokan nem ettek, sokan nagyon is sokat ettek, sokan keveset ittak, sokan a többnél-többet ís ittak. Az ilyen korglomerat informatio után a saját nézetemet sem merem kifejezésre juttattni. Tény az, hogy Sachernél Bécsben jobb étkeket lehet kapni, a Somlón pedig tisztább bort szolgálnak fel. Azt mondják, hogy a legjobban fogyott az étkek közül a szivar, es pezsgő, melyet a gróf jóindulata eredményezett. Kolossális rekordról tesznek émlitest a banketten. Pezsgőből 400 üveg, szivar 10®0 darab esett martalékul. Még a vármegyei haiduk is pezsgőztek söt a vidéki küldöttság hajdúi még hazamenet is jubiláns szivarokat füstöltek. Máskülönben jubiláló szivarokat meg most is találhatunk Pápán némelyik jubiláns résztvevő birtokában. A fődolog a leleményesség. Hét forintból kitelik. Ha nem esne a kollegialitás rovására, ugy a jubileumon egybegyűlt hírlapírók ünnepélyéről is megemlékeznék, de ne hogy indiskretiótioval vádoljanak, csak röviden említem fel, hogy biz mi is kivettük a részünket a jubileumból. Mi sem sokat engedd tűk magunkat kínálni pezsgővel és szivarral, hanem ittunk, zsurnaliszta módra. A jubileum ünnepségeket a »Zsák«-ban folytattuk, de ott sem áruitank macskát, hanem bohémi tisztünknek fényes tanújelét adtuk. Kz a bohém hangulat vesz még most is rajtam erőt, ennek a befolyása alatt emlékezem vissza a jubileumi napokra és erre a »Macskajaj«-os állapotokra emlékszem most vissza, midőn a jubileumról megemlékezem, A főispáni jubileumnak vége, de a mi bohém jubileumunknak soh'sem lesz vége í Frici,