Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-05-12 / 20. szám

V. évfolyam. Pápa, 1895 mágus 12, KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. 20 szám, MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész evrc 6 frt. Félevre 3 frt. Negyedévre 1 frt: 50 kr. Egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések és Nyiítterek felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. S A főispán jubileuma. Örökké emlékezetesek maradnak vármegyénkben azon lélekemelő ünnepé yek, meljek Ester házy Móricz gróf főispán tiz éves jubileumára rendeztettek. Kitörülh^tlen betűkkel lesz beirva a vármegye évkönyveibe azoknak a fényes napoknak a története, melyeken a tiz éves főispáni működést megünnepelte. Az ünnepélyességek sorozatában nem hiányzott egyetlen elem, egyetlen mozzanat sem, ami az ilyen hazafias ünnepélyt széppé, emelkedetté, magi \z* tossá teheti ; mind ott láttuk ezeket a mozzanatokat együtt fényleni, együtt ragyogni a jubileum ünnepélyen. Hazafias ünnepélyünknek -— miként a nyári napsugárnak — nemcsak fénye volt, hanem melege is ; és ez teszi a lefolyt napok emlékét állandóvá és maradandóvá. Maradandóvá és állandóvá teszik ezen ünnepélyt főleg azon elmondott beszédek, melyeket a jubiláns főispán a hozzá intézett üdvözlő beszédekre mondott. Erős alkotmányos érzés, liberális szellem, nagy gyakorlati érzék és a közélet helyes ismerete jellemzik azon beszédeket, melyeket főispánunk elmondott. Közelebbről érdekel bennünket azon beszéd, melyet főispánunk a váro

cí főjegyző és a pápaí járás főszolgabírójához intézett, mint olyanok, melyek magában foglalják mindazon irány eszméket, melyek városunk jövő fejlődésére kiható üdvös befolyását célozzák. Örömmel látjuk a beszédben azt a felfogást, hogy főispánunk valahányszor városunk érdeke azt kívánni fogja, támogatására számithat. Növeli abbeli reményünket a főispánnak következő kijelentése : »míndent kész vagyok elkövetni arra nézve, hogy e város minden irányban felvirágozzék, mert Pápa város sorsa szorosan szívemhez van nőve. A főispán ezen kijelentésében egy önérzetes, föladatát tisztán ismerő, céltudatos, erős jellem megnyilatkozását látjuk, melynek hatását a tartalmon ki| vul növelte az az őszinte és tiszta sziv: bői eredő hang, melylyel elmondta | volt. Szinte nagy hatást kelteitek a főispánnak a diszgyülésen mondott szavai. Tiszteletben kívánja tartani azon önkormányzati jogot, mely a törvényhatóságot illeti. E kijelentéssel az erőTÁRCA MM Elhagyatva. 1. A kis asszonyka azt hitte, hogy meghal, midőn egy napon férje, a gróf egy évi házasság után egyszerre csak elhagyta az kis kastélyt. Elment s csak egy levélkét hagyott hátra, melyben sürgős üzleti ügyek elvégzését hozta föl okul. Tényleg azonban a boulevard, a Syon dor finom souperjei, a »Cafe Anglais«

t a klub zöld asztala, a ballettánczosnők rózsaszín trikója, az Éden szinház, stb. stb. vonzották ezt a harmincz éves világfit ellenállhatlanul Párisba. Akarata ellenére kellett elvennie azt a 19 éves szőke gyermeket, aki bár csinos volt, de akit még sem szeretett. Olyan egyszerű, olyan naiv lelek, holott ő ki nem állhatta az egyszerüseget és naivságot. Don Jüan volt, a durvábbjából, aki fess lányok hódításában lelte örömét, olyan hódításokban, fthol nem volt tulajdonképen mit hódítani, A futó viszonyokat szerette és irtózott a »buta« családi élettől. A két család régi álma es a gróf adósságai azonban ugy hozták magukkal, hogy el kellett vennie azt a leányt. Egyedüli vigasztalása a millió volt, melytől egész uj életet, hitelenek feltámadását remélte. Az első évben remek férjnek bizonyult. Itáliai utazásuk, után, mely alatt hasztalan igyezett életet önteni feleségébe, ez megmaradt tudatlanságában, naiv csodrílataban ezutánra is. Semmi tüz, szenvedély nem volt benne. Italiából Párisba akartak menni, de győzött józan esze. Félt Paris kiserteteitől és elhatározta, hogy befalazza magát ősei kastelyaba. De csakhamar unalom lepte meg ebben a vad egyedüllétben, nem érdekelték a vár regényes lőrései, keskeny, antik metszésű ablakai, ivezett épitkezési modora s nem ingerelte az asszonykának gyermekes kaCzagása, mely olykor olykor visszhangra birta a néma falakat. És nem akadt társa, akinek elpanaszkodhatott volna. A szomszéd birtokosok derék kurta nemesek voltak, akik örökké a szakos belenyúlás a községi életbe, a saját akaratának felkényszeritése az összességgel szemben ki van zárva. Ez a helyes. A főispán feladata csak az lehet, hogy serkentőleg vagy buzditólag lépjen ott, hol erre szükség van, emelett igyekezzék elhárítani az akadályokat, melyek a fejlődés útjában állanak. Hogy pedig a főispán ezen kötelmeinek eleget tett, fényes bizonysága azon impozáns rokonszenv, melyben tiz .éves működése után a vármegye öszszes lakossága őt részesítette. Tiz év előtt, midőn Ö felsége a vármegye főispánjává nevezte ki, a vármegye a lelkesedést előlegezte, és ma tiz év multán a hála és vonzalom kifejezése jelenti azt, hogy Esterházy Móricz gróf főispán megfelelt a hozzá íüzött várakozásnak. Mi teljes bizalommal tekintünk főispánunk további működésére, hisz zálogát látjuk városunk felvirágozasának azon kijelentésében, melyet a városi főjegyző üdvözlő beszédére válaszolt. Ezen szavak szivünkbe vannak vésve és ezeket nem fogjuk soha elfelejteni, mint nem fogja elfelejteni a főispán sem azon fényes fogadtatást, melyben városunk és vármegyénk közönsége vetésről, a jövő artásról beszéltek s ha olykor egy-egy vadászat esett, oh, nem volt az amolyan falkavadászat parforce partié, amilyenekről ő álmodott, a melyeken elegáns toilleteket lehetett volna bemutatni. Soha semmi összejövetel, bál, ebed, Csillárok fenye nem esett á hófehér asszonyi vállakra, frakkjával sem lebeghetett virág es parfümillat között lepke módjára, mezet lopva, kéjesen. E helyett naponta eljárt helyette az anyósa, akivel ki nem állhatták egymást, aki kémkedett utána és folyton attól tartott, hogy a házasság nem lesz boldog. ' Ezt vegre is megunta a gróf és elmenekült, hogy sohse terjen viss. a többe. II. Gondolt-e arra, hogy ezzel összetörheti annak a szegény teremtésünk a szivét ? Gondolt-e arra, hogy az az elhagyatottság, mely elől önzőén megfutott s mely most százszorosan ránehezedik a szegény asszonyra — egy vonással minden illúziót, tervet áthúz, amit az a felig gyermek a jövőről megalkotott? ! . . . Talán eszebe jutott ... De lelkiismeretet hamar megnyugtatta, hisz anynyian csalódnak és nem halnak bele . . .