Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-04-28 / 18. szám

V. évfolyam. Pápa, 1895 április 28, i8. szám, PÁPAÍKOZLONY. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egesz evre 6 frt. Félevre 3 frt Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések és Nyilíterek felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. A cselédügy rendezése. Nem ez az első eset arra nézve, hopy szóba hozzuk azon siralmas helyzetet, melybe a szolgáló cseléd­ség tekintetében jutottunk, de szavunk kiáltó szóként hangzott a pusztán s nemhogy a helyzet javult volna, de meg íokkal véghetetlen sokkul rósz* szabodott. Hihetetlen és mégis igaz, hogy Pápán nem lehet cselédet kapni; a közvetítő intézetek üresek, számos csa­lád hónap számra áll cseléd nélkü', a háziasszonyok könyezve panaszolják el egymásnak a keserű állapotokat. Oly jó világot élünk, hogy már nincs a ki szolgáljon. De honnan is ered ez az apály a szolgálók létszámában ? Naponkínt merülnek fel minden helyen a panaszok, hogy a cselédek elviselhetlen állapotot teremtenek a gazdák számára és hogy a gazdák ezen cselédek visszaélésével kellő tá­maszt és védelme', életben levő tör­vényeinkben nem találhatnak, nem nyerhetnek s egyenesen a cselédek visszaélési kényére, kedvére vannak kárhoztatva. Ezt a gazdák állítják, de tényleg nem mindenben adhatunk nekik igazat. Kétséget nem szenved, hogy a cselédek a szabályszerű rend fenntartá­sában sok visszaélést követnek el és visszaélnek a törvényadta kedvezmé­j nyekkel, de 3z ís bizonyos, hogy nem­j csak a cselédek hibáiból, visszaéléseiből származnak a bajok, hanem a gazdák viseletéből sem mondhatni azt, hogy ők hibanélkülíek és minden cselédtartási, jogvísszaélési bajtól egészen mentek volnának s a törvény megtartásában példaszerüséggel járnának el. Tehát egyik részről is történik törvénytelenség, másik részről is törté­nik tulkapás, mindkét rész pedig támaszt oly állapotot, mely a rendnek fenntar­tását lehetetlenné és az állapotot tűr­hetetlenné teszi. Már tul vagyunk az időszakon, midőn a cselédet igavonó állatnak te­kintsük és oly bánás módban részesít­sük, mely bennünket a jobbágy kor­szakára emlékeztet. A gazdák ezen bá­násmódja több ízben segíti elő azon mizériát, melyet ellenkező esetben nem tapasztalna és a felmerülő bajok gyö­keres orvoslást nyernének, Nálunk Pápán kiváltkép feltűnő ezen jelenség, mely legjobban kitűnik abból, hogy a hatóságnál a panaszok ®I;_..TARCA:iís A főhadnagy. N . . . varos egyhangúsághoz szokott lakosságának nyugalmát, megdöbbentő hir zavarta fel. Kettős öngyilkosság történt. Az egyik halott Árpás István ezredes ífjU neje, a másik Érczfalvy Ákos főhadnagy az előkelő körök dédelgetett kedvence volt. A viszonyokkal ismeretlenek különfé­leképp kerestek a két öngyilkosság között az összefüggést, de kik • az ezredes által rendezett estélyen megjelentek, mindennel tisztában voltak. # Érczfalvy Ákos három hónappal ez­előtt, lett az N . . . ben állomásozó hon­véd huszárezredhez helyezve. Rövidesen érkezése után, egy alkalom­mal a zászlóaljparancsnok őrnagy fontos szóbeli megbízással küldte az ezredeshez. Ez nem volt lakásán és helyette ifjú neje fogadta őt. Miután bemutatkozott, a szép asszony helylyel kínálta meg. Ércyfalvy re­begett ugyan valamit sürgős megbízatásá­ról, de azért mégis engedelmeskedett. Nétni zavart azonban mégsem tagadhatott el, mi­dőn ezt tette, mert tiszttársai révén ő is tudomást szerzett felőle, hogy az öreg mily árgus szemekkel őrzi ezt a birtokában levő kincset. Mint gyakorlott világfi azonban mégis gyorsan feltalálta magát, s megvetve a helyzet veszélyes voltát, vonzva egy ellen­állhatlan varázstól, udvarolni kezdett a szép asszonynak. De mint igazi katona, nem sietett a vár bevételével, hanem először kemszemlét tartott, melyik oldalán van a leggyengéb­ben védve. Egy tapasztalatlan ifjú asszonykával volt szemben, kit az ezredes joggal őrzött, mert — miről már e néhány perez alatt is meggyőződhetett, — gyermekjátek lesz őt férjetői elhódítani. A szép hölgy, ki úgyszólván egyenesen a zárdából került koros ferje oldalara, látható kéjjel legeltette szemeit a főhadnagy való­ban daliás termetén, s gyönyörrel eltelve hallgatta annak áradozó szavait. napról napra szaporodnak és oly mér­veket öltenek, hogy a közbelépő ren­dőrség főnöke sem képes ezen pana­szok ellen a kellő erélyes intézkedései­vel ezen mizérián segíteni. Nem csudáljuk, ha a cselédség megunva ezen gazdák általi sekaturát, felmondják a szolgálatot s a helybeli dohánygyári munkásnők közé vétetik fel magukat. Miért nem ? Helyzettük, állapotuk és kereseti forrássuk javul. Nagyon helytelen tehát a gazdák azon panasza, hogy a cselédhiányt egyes egyedül a dohánygyár okozza. Oh nem ! Az igaz, hogy sokan a cselédek közül a dohánygyárnál keresnek megélhetési módot, de ezt nem vihetjük általános­ságban praecedensül. Mi a cselédügy mizériáját a fennt megemlített okokra vezetjük vissza s abban is leljük nagyrészt a magyará­zatát. Az igaz és tény ís az, hogy cse­lédhiány van, de ezen hiányban nem­csak mi a pápaiak, hanem szomszéd megyéink városai is szenvednek. Szom­bathely, Győr városok helyszerzői több izben fordulnak a mi helyszerzőinkhez cselédek miatt és panaszkodnak ugyan­ezen mizéria felett. Kevés a cselédek száma de azo­kat a kik még Pápán vannak tartsuk Mindaz, mit az ifjú mondott, egy előtte ismeretlen világ létezését sejtette. Kis szive oly hevesen dobogott, mintha minden pillanatban szétdobni készült volna kebelt, mely zárva tartá. Oly valami édes erzet vett erőt egész valóján, melyet önön magának sem tudott megmagyarázni, Csak érezte, hogy ennek a fiatal embernek a megjelenese, ama ismeretlen kapujához ve­zette, melyen belül az elet sokkal szebb sokkel gyönyörteljesebb lehet, mint az, me­lyet ő eddig ismert. A főhadnagy győzelemittasan nézte a hatást, mit a szép asszonynál elert. Azután hirtelen egy gondolattól megkapatva órájá­hoz nyúlt. Az óra l/ 2 11-et jelzett, s neki 10 órakor a válaszszal együtt a zászlóalj irodában kellett volna lenni. Ez a mulasztás tudta, hogy büntetés­sel jár, de örömmel volt kesz azt elviselni, bármily súlyos legyen is az, mert a sziv vértanujává lehetni, minden nemesen érező férfi kebelnek gyönyört szerez. Felkelt helyéről és távozni készült. A szép asszony búcsúra nyujtá kezét, melyre a főhadnagy egy szenvedélyes csokot nyo­mott.

Next

/
Thumbnails
Contents