Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-04-28 / 18. szám

V. évfolyam. Pápa, 1895 április 28, i8. szám, PÁPAÍKOZLONY. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egesz evre 6 frt. Félevre 3 frt Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések és Nyilíterek felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. A cselédügy rendezése. Nem ez az első eset arra nézve, hopy szóba hozzuk azon siralmas helyzetet, melybe a szolgáló cselédség tekintetében jutottunk, de szavunk kiáltó szóként hangzott a pusztán s nemhogy a helyzet javult volna, de meg íokkal véghetetlen sokkul rósz* szabodott. Hihetetlen és mégis igaz, hogy Pápán nem lehet cselédet kapni; a közvetítő intézetek üresek, számos család hónap számra áll cseléd nélkü', a háziasszonyok könyezve panaszolják el egymásnak a keserű állapotokat. Oly jó világot élünk, hogy már nincs a ki szolgáljon. De honnan is ered ez az apály a szolgálók létszámában ? Naponkínt merülnek fel minden helyen a panaszok, hogy a cselédek elviselhetlen állapotot teremtenek a gazdák számára és hogy a gazdák ezen cselédek visszaélésével kellő támaszt és védelme', életben levő törvényeinkben nem találhatnak, nem nyerhetnek s egyenesen a cselédek visszaélési kényére, kedvére vannak kárhoztatva. Ezt a gazdák állítják, de tényleg nem mindenben adhatunk nekik igazat. Kétséget nem szenved, hogy a cselédek a szabályszerű rend fenntartásában sok visszaélést követnek el és visszaélnek a törvényadta kedvezméj nyekkel, de 3z ís bizonyos, hogy nemj csak a cselédek hibáiból, visszaéléseiből származnak a bajok, hanem a gazdák viseletéből sem mondhatni azt, hogy ők hibanélkülíek és minden cselédtartási, jogvísszaélési bajtól egészen mentek volnának s a törvény megtartásában példaszerüséggel járnának el. Tehát egyik részről is történik törvénytelenség, másik részről is történik tulkapás, mindkét rész pedig támaszt oly állapotot, mely a rendnek fenntartását lehetetlenné és az állapotot tűrhetetlenné teszi. Már tul vagyunk az időszakon, midőn a cselédet igavonó állatnak tekintsük és oly bánás módban részesítsük, mely bennünket a jobbágy korszakára emlékeztet. A gazdák ezen bánásmódja több ízben segíti elő azon mizériát, melyet ellenkező esetben nem tapasztalna és a felmerülő bajok gyökeres orvoslást nyernének, Nálunk Pápán kiváltkép feltűnő ezen jelenség, mely legjobban kitűnik abból, hogy a hatóságnál a panaszok ®I;_..TARCA:iís A főhadnagy. N . . . varos egyhangúsághoz szokott lakosságának nyugalmát, megdöbbentő hir zavarta fel. Kettős öngyilkosság történt. Az egyik halott Árpás István ezredes ífjU neje, a másik Érczfalvy Ákos főhadnagy az előkelő körök dédelgetett kedvence volt. A viszonyokkal ismeretlenek különféleképp kerestek a két öngyilkosság között az összefüggést, de kik • az ezredes által rendezett estélyen megjelentek, mindennel tisztában voltak. # Érczfalvy Ákos három hónappal ezelőtt, lett az N . . . ben állomásozó honvéd huszárezredhez helyezve. Rövidesen érkezése után, egy alkalommal a zászlóaljparancsnok őrnagy fontos szóbeli megbízással küldte az ezredeshez. Ez nem volt lakásán és helyette ifjú neje fogadta őt. Miután bemutatkozott, a szép asszony helylyel kínálta meg. Ércyfalvy rebegett ugyan valamit sürgős megbízatásáról, de azért mégis engedelmeskedett. Nétni zavart azonban mégsem tagadhatott el, midőn ezt tette, mert tiszttársai révén ő is tudomást szerzett felőle, hogy az öreg mily árgus szemekkel őrzi ezt a birtokában levő kincset. Mint gyakorlott világfi azonban mégis gyorsan feltalálta magát, s megvetve a helyzet veszélyes voltát, vonzva egy ellenállhatlan varázstól, udvarolni kezdett a szép asszonynak. De mint igazi katona, nem sietett a vár bevételével, hanem először kemszemlét tartott, melyik oldalán van a leggyengébben védve. Egy tapasztalatlan ifjú asszonykával volt szemben, kit az ezredes joggal őrzött, mert — miről már e néhány perez alatt is meggyőződhetett, — gyermekjátek lesz őt férjetői elhódítani. A szép hölgy, ki úgyszólván egyenesen a zárdából került koros ferje oldalara, látható kéjjel legeltette szemeit a főhadnagy valóban daliás termetén, s gyönyörrel eltelve hallgatta annak áradozó szavait. napról napra szaporodnak és oly mérveket öltenek, hogy a közbelépő rendőrség főnöke sem képes ezen panaszok ellen a kellő erélyes intézkedéseivel ezen mizérián segíteni. Nem csudáljuk, ha a cselédség megunva ezen gazdák általi sekaturát, felmondják a szolgálatot s a helybeli dohánygyári munkásnők közé vétetik fel magukat. Miért nem ? Helyzettük, állapotuk és kereseti forrássuk javul. Nagyon helytelen tehát a gazdák azon panasza, hogy a cselédhiányt egyes egyedül a dohánygyár okozza. Oh nem ! Az igaz, hogy sokan a cselédek közül a dohánygyárnál keresnek megélhetési módot, de ezt nem vihetjük általánosságban praecedensül. Mi a cselédügy mizériáját a fennt megemlített okokra vezetjük vissza s abban is leljük nagyrészt a magyarázatát. Az igaz és tény ís az, hogy cselédhiány van, de ezen hiányban nemcsak mi a pápaiak, hanem szomszéd megyéink városai is szenvednek. Szombathely, Győr városok helyszerzői több izben fordulnak a mi helyszerzőinkhez cselédek miatt és panaszkodnak ugyanezen mizéria felett. Kevés a cselédek száma de azokat a kik még Pápán vannak tartsuk Mindaz, mit az ifjú mondott, egy előtte ismeretlen világ létezését sejtette. Kis szive oly hevesen dobogott, mintha minden pillanatban szétdobni készült volna kebelt, mely zárva tartá. Oly valami édes erzet vett erőt egész valóján, melyet önön magának sem tudott megmagyarázni, Csak érezte, hogy ennek a fiatal embernek a megjelenese, ama ismeretlen kapujához vezette, melyen belül az elet sokkal szebb sokkel gyönyörteljesebb lehet, mint az, melyet ő eddig ismert. A főhadnagy győzelemittasan nézte a hatást, mit a szép asszonynál elert. Azután hirtelen egy gondolattól megkapatva órájához nyúlt. Az óra l/

2 11-et jelzett, s neki 10 órakor a válaszszal együtt a zászlóalj irodában kellett volna lenni. Ez a mulasztás tudta, hogy büntetéssel jár, de örömmel volt kesz azt elviselni, bármily súlyos legyen is az, mert a sziv vértanujává lehetni, minden nemesen érező férfi kebelnek gyönyört szerez. Felkelt helyéről és távozni készült. A szép asszony búcsúra nyujtá kezét, melyre a főhadnagy egy szenvedélyes csokot nyomott.