Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-03-19 / 12. szám

PÁPAI KÖZLÖNY 1893. MÁRCZIUS 19. tánczhoz is. Az első négyest 40 pár tánczolta. A társas vacsorán a következő hölgyeket volt alkalmunk feljegyezni : Asszonyok: özv. Bischíczky Sándorné, Baráth Ferenczné, Wajdits Károlyné, Matkovich Pál né, Perlaki Gézáné, Németh Istvánné, Horváth Lajosné, Heykál J. Edéné, Vesztei* Henrikné, Hauptmann Istvánné, özv. Frank Józsefné, özv. Nostriczius Istvánné, Horlér Ferenczné, özv. Soós Lajosné, özv. Hannig Ferenczné, özv, Hercz Rudolfné, Hock Károlyné (Dáka), Svoboda Edéné. Kapossy Luciánné, Németh Imréné, Sebestyén Dávidné, Szenthe Jánosné. Leányok: Baráth nővérek, Bischiczky nővérek, Balla Margit (A -Tevel), Csepeli Ilona (Acsád), Szvoboda Mariska, Heykál Berta, Tauber Jolán, HerCz Margit, Bali Jolán, Bock Míczi, Paál Jolán, Tarczy nővérek, Perlak)' nővérek, Hauptmann Irén, Frank Mariska, Horler Józsi, Nostriczius Mariska, Szabó nővérek, Brenner Berta, Magyar Vilma, Lazányi Róza, Hock Elvira (Dáka), Tóth Gizella, Unger Izabella, Benes Erzsébet, Tóth Jolán, Harmos nővérek, Csoknyai nóvérek, Sulyok Mariska,. Szenthe Elza. A tánczolő ifjúság 5 óráig reggel maradt együtt vig hangulatban s egy előkelő színvonalon álló ünnepély emlékével távozott haza. Molnárok vasárnapi munkaszy&ete* A pápai molnáripartársulat panaszos beadványt intézett a kamarához s közbenjárását kérte a helyzet javítására nézve. Az ipartársulat tagjai, mint a beadvány mondja, eltiltattak attól, hogy vasár- és ünnepnapokon Pápa városába kész lisztet s onnét kíőrlendő gabonát szállíthassanak. Ezen intézkedés reájuk nagy hátránynyal jár, miután iparuknak folyton üzemben kell lenni s miután a szállításban an.ugy is akadályozva vannak, pénteken a népes hetivásár, szombaton az izraelita ünnep, vasárnap pedig saját ünnepük miatt. Kérvénynyel járultak a Pápa városi rendőrkapitányi hivatalhoz, hogy délelőtti 10 óráig legalább engedtessék meg a szállítás ; — de kérésüknek nem adott helyt azon indokból, mert a munkaszüneti törvény a molnárokat illetőleg csak az őrlési műveletre vonatkozik. Mivel azon körülmény, hogy a molnárok vasárnap délelőtt nem szállíthatnak lisztet és gabonát, jelentékeny kárukra szolgál, s üzletük rendes menetét akadályozza s mivel az 1861. XIII. t.-cz.-ben nem találnak tájékozást arra nézve, váljon az ő szállitási ügyük ezen törvény alá tartozik-e vagy nem ? véleményt kérnek a kamarától arra nézve ; a) jogosultak-e ők arra, hogy gabonát ki- és lisztet- be a városba szállíthassanak vasárnap délelőtt is és vájjon : b) ezen ügyük a szüneti törvény alá tartozik-e vagy sem ? 31. A közgyűlés értesiti kérvényezőket, hogy eloadottt ügyük, amennyiben abban iparuk gyakorlásával összefüggő fuvarozásról van szó, a vasárnapi munkaszünet tárgyában intézkedő 1891. XII. t.czikk keretébe tartozik, s ezen törvén y alapján kibocsájtbtt 14,837/892. sz. keresk.-ügyi ministerí rendelet 1/10. pontja értelmében »malmoknál az óriási művelet« végezhető vasárnapokon, tehát a fuvarozás nem. Tekintettel azonban arra a körülményre, hogy a malomiparnál az őrlési munka az anyag beszállítással és termelvénykifuvarozással természetes és szoros összeköttetésben áll s egyiknek munkakorlátozása a másiknak végzésére akadályozólag kihat, a kamara méltányosnak ismeri el a pápai molnárok kérelmét s annak érdemében általánosító szellemben a keresk.-ügyi m. kir. miniszter úrhoz felterjesztést intéz. A malomipar.*) (Levél a szerkesztőhöz.) Hazai gőzmalomiparunk fenállhatásának ürügye alatt a kismalomipart tönkre tevő kedvezményeket viv ki magának. így aknázza ki a romániai buza örlesre szóló vámmentességi kedvezményt is, melyet a malomipar érdekében Magyarország miniszterelnöke oly hathatósan vedelmez, hogy azt még áldozatok árán is fentartani kívánja. Azt hiszem, a liberális miniszterelnök ur nem fog neheztelni, hogy egyszerű falusi molnár létemre, saját statisztikai adataim szerint (mert a hivatalos adatok nem állanak rendelkezésemre) óhajtom meggyőzni, hogy az ő annyira pártfogolt nagymalomiparon kívül van az országban (legalább most még van 1) kismalomipar is, mely épp oly számottevő tényező, mert vagyoni tőkéje, állami kötelezettsége, nemcsak hogy a jogos egyenlőséget megkívánja, hanem azonfelül létérdekében, a nagy malomiparral szemben kivételes kedvezményt joggal követelhet. Számitásom szerint ötven olyan nagy malomiparvállalat van az országban, mely saját számlájára őrlet. Ebből tizenegy van Budapesten mintegy tizennégy millió forint tőkével s ezek átlagos számításai szerint hathét millió métermázsa búzát őrletnek évenkint. A vidéki nagy malomiparvállalatok körülbelül ugyanannyi tőkebefektetéssel hasonló mennyiségű őrlést végeznek, tehát ez az ötven nagy malomiparvállalat képes Magyarország búzatermésének egyharmadát megőrletni. Ezek a 13 millió mm. liszt- és korpanemüek kivitelénél díjkedvezményben részesülnek, a mi a jogos és méltányos. Adóztatás *) Örömmel közöljük a mindinkább pangásnak — sőt pusztulásnak induló vidéki malomipar fellendilésére irányuló alábhi czikkei, melyet vidékünk s illetőleg a Dunántul egyik legkiválóbb szakembere irt oly czélból, hogy egyrészt e bajokra felhívja a kormány figyelmét, másrészt ezáltal megadja az impulzust arra, hogy a vidéki kismalomiparosok kongressusa minél előbb létrejöjjön. Az egyesek panasza mindig meddő. Kivánjuh, hogy a kongressus segítsen e pusztuló ipar ügyében, czimén — mint bármely nyilvános számadásra kötelezett vállalat — a tiszta jövedelem 10 százalékját fizetik ; itt számítási alapul veszem a fő- és székváros 9 gőzmalmának 1891 évi nyereségszámláját, a szegedi es temesvári egyesitett malmokkal, melyek szintén a budapestiekhez tartoznak. E szerint mutatkozik 1,843.588 frt 7 kr. tiszta jövödelem s ennek 10 százalékos adó a 184.358 írt 80 krt tenne ki ; azt hiszem, inkább sokat mondok, mint keveset, ha az ország összes nagy malomiparának évi tiszta jövedelmét 5 millió forintra teszem, meiy után 500.000 frt jövedelmi adót fizetnek. A nagy malomipar vállalatokon kivül van az ország területen 20,000, kisebb-nagyobb számot tevő, vizeröre epitett mü- es sima őrlőmalom. Ezek nem saját kereskedési számiájukra dolgoznak, hanem két tizedrésze a nagy malomiparral versenyezni kénytelen s a vidéki lisztkereskedőknek őrlet nyolcztizedrésze pedig közvetlen a fogyasztó közönség lisztszükségletét szolgáltatja. E malmok ertéke minimális számítás szerint — átlag 3000 forintjával — 60,000.000 frt őrlési képességük 60,000.000 métermázsa egy évben. Állami adójuk 30 frtjával — 600.000 frt, családbeli létszámuk 100.000 főre tehető. Es e tekintélyes számú honpolgárok érdekebeu ez ideig semminemű állami kedvezmény nem történt, Ezt a számottevő ertéktőke-, évi produkcioképesség- és adóalap-kimutatást azért ajánlom a miniszterelnök ur figyelmébe, hogy igazoljam a kis malomipar tekintetbe vételenek jogosságát a nagy maiomiparral szemben, melyet még áldozatok árán is fenn kíván tartani és hogy föltehessem azt a kérdést, vájjon mi üdvösebb az államra, az-e, ha 50 nagy iparvállalat évi 500,000 frt adót fizet, vagy ha 20,000 mesterember 600,000 frtot. A romániai buza káros hatását a miniszter ur is beismeri, a mennyiben áldozatként juttattja vissza az őrlésre behozott buza után járó vámilletéket a nagy malomipar létérdekének támogatására. Ez a vámkedvezmény a »Köztelek« czimü szaklap szerint 1891. évben 592.000 mm.-ra, ezt 1 50 krjával (aranyban) számítva egy millió forintra rug. E számadatok szerint tehát az állam 1891. évben a nagy malomiparnak elengedett egy millió forintot, holott ugyanabban az évben az összes nagymalomipartól csak fel millió forint adót kapott, 1892. évben 1.100,000 métermázsa romániai buza volt a behozatal, mely után 1. 870,000 frt vámilleték engedtetett el kedvezményül a nagy malomiparnak, holott az évben sem fizetett az összes nagymalomipar fél millió forintnál több adót az államnak. Ezekből világosan kitűnik, hogy a kivitelre dolgozó nagy malmok, csupa liberálitásból, háromszor annyit kapnak a vámon mint a mennyit fizetnek a réven. E nyilvánvaló kedvezmény jogosít föl arra a kérdésre, hogy mit szólna a miniszterelnök ur, ha 20,000 kismalomiparos, fenyegetett léterdekének szempontjából, háromszor annyit kérne vissza 100,000 tagból álló családja részére, mint a mennyi évi adot fizet ! Ily ellentétes állapotot, csak a magyarországi molnárok voltak képesek ez ideig hallgatagan tűrni, bár a vámkedvezmény kivételes behozatala óta, a pusztulás lejtőjén rohamos gyorsasággal közelednek a végképpen való tönkremenéséhez. Es ez természetes következménye a nagymalomipar által élvezett kedvezménynek, melylyel szemben, hogyan is bírhatnák ki a versenyt. Hisz e vámkedvezmény folytán a nagymalomipar legalább 50 krral olcsóbb búzát őrlet, mint a kismalomipar. Ily állapotot hallgatagon eltűrni, fölér az öngyilkossággal. Mert ezzel a kedvezménnyel adatott meg a nagymalomiparnak, hogy a börze-biröság oltalma alatt, minden felelőség terhe nélkül, potom áron, az ország