Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-03-12 / 11. szám

Harmadik évf. Pápa, ISm marcziiis 19. 11. szám. PÁPAI mim KÖ

ZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGÉSZ ÉVRE 6 FRT. NEGYEDÉVRE I FRT 50 KR. — EGYES SZÁM ÁRA 15 KR. — HIRDETÉSEK És NYILTTEREK FELVÉTETNEK A KIADÓHIVATALBAN. — KÉZIRATOK VISSZA NEM ADATNAK. A bizalmatlanság és az önzés. A kölcsönös bizalom az a kapocs, mely minket egygyé füz össze, s ez által lehetővé teszi, hogy közös célunkat közös erővel munkálva, törekvésünket a kivánt siker koronázza. A midőn erről akarunk elmélkedni, be kell hatolni a jelen társadalom minden rétegébe és ha igy behatolunk, állithatjuk, hogy mégis minden mást láttunk a jelenben, csak az egymás iránti bizalmat nem. Valóban csodálkozni lehet, hogy ezen szomorú tapasztalást a ,,felvilágosodott" tizenkilencedik század vége felé kell tennünk azon korszakban, a melyben a ,,humanismus" a szenvedőknek fáldalomkönyeit akarja letörölni arczáról. Állíthatjuk azt, hogy az emberek egymás iránt nem hogy bizalommal lennének, hanem ellenkezőleg ugy tapasztaljuk, hogy egy közös kór most az önzés, a mely uralja a jelen helyzetet, s egy közös czél a mely után a társadalom majd minden tagja törekedni látszik, 'féltékenykedésük okát elárulja az anyagi boldogulás. Igen, az önzés az, mely szomszédjában érdekeinek ellenségét látja az önzés az, mely boldogság után való törekvésünknek sikerét meghiusítja. Sajnos, de való, hogy társadalmunkban már nagyon is elharapódzott e bün, mely kölcsönös bizalmunkat elöli. E tekintetben már általános a panasz, mely gyakTÁRCZA. A HŰTLENHEZ. — A FARSANG UTÁN. — NEM AZT SIRATOM, HOGY SZERETTELEK TÉGED, NEM A BOLDOG IDŐT, MIT TÖLTÖTTEM VÉLED ! NEM; HOGY LEltAJTODTAD KIS EEjED KEBLEMRE . . . NEM I HOGY CSÓKOLHATTAM SZÉP AJKAD KEDVEMRE! MIND NEM EZEK UTÁN EPESZT MOST A BÁNAT : — SZORONGATTATOM MÁR KIÜRÜLT TARCZÁMAT ! BAKA ELEK. ran jogos alapokban nyugszik. Panaszkodunk az úgynevezett arisztokráczia ellen s azt mondjuk róla, hogy elszigeteli magát a középosztálytól. Azt állítjuk, hogy az illetők valóban igy elszigetelik magukat, nem lehetnek való arisztokrátok, mert a valódi arisztokráczia leereszkedett és nyájas, hiszen éppen leereszkedése emeli azt mások fölé, leereszkedese terjeszti irányában szeretettel párosult tiszteletét mások nevében. Ne az arisztokrácziában keressük a bajt, vegyük szemügyre a társadalom zömét, az úgynevezett középosztályt. Nem kell messze mennünk, mindennap láttunk ennek bebizonyítására előpéldákat, hogy itt a baj. Két ifjúkori barátok állanak egymással szemben. Hivatalt, ugyanazt a hivatalt akarják mindketten elnyerni s mit tapasztalunk ? A lázas versenyzés erővel szaggatja széjjel a barátság szent kötelékét, megfeledkeznek a múltkor, gyakran az egymásnak tett szolgálatról ; nagy örvény választja el egymástól, mert érdekről van szó. . A bizalmatlanság az önzés ilyetén nyilvánulása nem elégszik meg ezzel sem, hanem a gonoszság alakját ölti fel, midőn ismerve barátja gyengéit, elég merész, jó hírnevét megsemmisíteni, hogy a versenyt kiálhassa, mert érdeke igy kívánja. És ezt a szomorú képet láthatjuk számtalan alakban. Számtalan példa bizonyítja mennyire általánossá lett már az önzés elve, keresd előnyödet Babos Barnabásnak. — A »Pápai Közlönye eredeti tárczája — Tisztelt hazafi ! Végtelen érdeklődéssel olvastam a »Pápai Közlöny«február 12-iki számában a miniszter elnök úrhoz irt levelét. Higyje meg nem tudom, hogy modern, szellemes világnézletét bámuljam-e, vagy őszinte tulajdonomat fejezzem-e ki inkább a fölött, hogy ön, tisztelt hazafi ! ez alkalommal a kulturmíniszteri tárczát nem nyerhette eL Ez alkalommal mondom, mert szent meggyőződésem, hogy ön legrövidebb idő múlva el fogja helyét foglalni a miniszteri bársonyszékben a haza boldogitására. Az nem lehet, hogy ily világos fő s ily elszánt akarat elmellőztessék. Ön nagyon jól tudja tisztelt hazafi, hogy a szabadelvű párt forrong. Mi szabadelvű nők majd rajta leszünk, hogy mielébb egészségesen forrja ki magát, rajta leszünk, hogy ez a mostani határozatlan, se hideg, se meleg kormány, mely miként a dal mondja : »Kitakar, betakar, azt se tudja mit akar« mielőbb elpárologjon. Nemcsak a Tiszaklikk tud intriguálni s minisztereket buktatni, tudnók mi is, nök, Nagy hatalom vagyunk, minden kigondolható eszközzel embertársadra való tekintet nélkül. Ezen elv az, mely elszigeteli az embereket egymástól, ez kuszálja összevissza azokat a gyengéd szálakat melyekkel a Teremtő embert emberhez fűzött. S kérdjük, hogy vájjon csak egymásnak ártanak-e vele az emberek ? Nem, mert szenved általa a közös ügy is melyet szolgálnak. Nem is képzelhető ez másképen, mert a hol a kölcsönös bizalom és szeretet kihalt a szivekből, ott a legszebb reményekre feljogositó törekvés is eredménytelen marad. E szerint a társadalom, a bizalom hiánya és önzés miatt meg lesz fosztva azon támogatástól, melyet joggal igényel tagjaitól s melynek feladata azt föntartani és ápolni. El kell jönni azon időnek, a mikor befogják látni azt, hogy ezen feszült helyzetben soká nem élhetünk, be fogjuk látni azt, hogy elégtelenek vagyunk önönmagunknak s hogy csak a kölcsönös támogatás, összetartás és bizalom egyedüli fenntartó eszközünk. De beláthatja egyúttal ki-ki azt is, hogy a milyen távolságra távolodtunk el egymástól, olyanból kell ismét egymáshoz közeledünk. Ne haladjunk tehát tovább a bizalmatlanság és önzés megszokott utján, ne hogy később nehezen legyen a visszatérés. Ne akarjuk a világ összes boldogságát egyedül élvezni, mert ezt ugy sem érhetjük el, hanem küzdjünk a közös jóért s akkor nekünk is kijut belőle a minket megillető rész. Bizzék mi bennünk, tisztelt hazafi ! Mi nem hagyjuk el önt s megtesszük miniszterré. Azt szokták mondani, hogy csak ép j testben lakik ép lélek. En megfordítom a közmondást s azt mondom, hogy akinek oly ép és egeszséges gondolkozású lelke van, mint önnek, annak egészséges testének is kell lennie. S ezért minthogy ön ugy is nyíltan kifejezte óhaját, akaratát, hogy színművésznővel fog polgárilag összekelni, íme én is nyíltan fölajánlom önnek előre is kezemet. Majd meglátja, hogy a^ mi frigyünk mily boldog lesz kedvesem ! Én máris vonzódom önhöz ismeretlenül csupán a szellemi kapocs folytán. Nem vagyok spiritista, az anyagi dolgok jobban vonzanak, és mégis „ érezem, hogylelkeink találkoznak, ha összefűznék. Ha majd mint házastársak — házat okvetlen fogunk szerezni — fáradtan a napi teendők után az én kis boudoiromban találkozunk majd elcsicsergem önnek mi a szerelem. Koszorús regényírónk egyik művének e czimet adta: »A szegény ember dolga csupa komédia.« En tovább megyek s azt mondom, hogy komédia az egész élet ! Csak az boldog, a ki komikus oldaláról fogja föl. Mi nem leszünk oly bolondok, hogy tragédiát csináljunk,