Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-03-05 / 10. szám

IO. SZAM. PAPAI KÖZLÖNY 1893. MÁRCZIUS 5. szerződést a gazd. tanács jóváhagyta az igazgató tanács határozata van még csak függőbe. Páli Zsigmond. Nem ért egyet a pápaikkal. Nincs czélja a memorandum­nak. Nem lát ellenfélt, ki ellen véde­kezni kell, csak Komáromban van né­hány ember, ki ezen mozgalom előidé­zője. Ajánlja, kijelenteni, hogy ezen mozgalom figyelembe sem vétetik. Kórmendy Sándor. Már a ke­gyelet tekintetéből is elitéli a mozgal­mat, nem szabad ezen kegyeletet a kalmár érdekkel egybefüzni. A memo­randum hive. Horváth előadó : Nem tartja elég­ségesnek az emlékiratot hanem ragasz­kodik még indítványához is. Yéghely Dezső : Közvetítő indít­ványt tesz ; és pedig egy szűkebb körű bizottságot kér megbízni, mely a me­morandum és indítvány ügyében fog határozni. Horváth József, Baráth Ferenc és Barthalos felszólalásai után kik a memorandum jó előre való ké­szítését és az indítvány beadását ajánlják, következett Báty Zsigmond indítványa, hogy a memorandum csak az egyház kerü" letekhez tájékozás végett, a határozat 1 javaslat pedig az egyház kerületi gyű­léshez adassék, általános helyesléssel fogadtatott. Megválasztatott 15 tagu bizottság mely a memorandum és a határozati javaslat készítésével bízatott meg, s annak ideje korán való szétküldése és beadása határozottá vak. Ezek után a gyűlés a két elnök zajos éljenzése között feloszlott. a mutatót — hiszen igy könnyebb lesz meg­bocsátani, igy nem lesz a bün oly nagy vé­tek. Óvatosan mint rosz ftu, lép be a férj, csendesen felve nehogy fölköltse asszonyát a hű gondos feleséget — de a mint meglátja könnybe lábbadt szemekkel bánatos s a vir­rasztástól megtört halvány hitveset maga előtt — megittasul, örült képek tánczolnak szemei előtt, látja embertelenségét egész nagyságában, hűtlenséget a maga borzaszto valójaban, önkénytelenül megbántott asszo­nyanak lábai elé borul, zokog, sir mint gyer­mek . . . fuldoklástöl lihegő kebleböl meg­szakított szavak törnek fel . . . bocsáss meg , . . édes . . . bocsáss meg . . . soha, soha ... Az asszony szintén vele sir, vele zo­kog, hevesen ölébe kapja és megrázza a rossz fejet gyöngén, szeretettel, — de csók­jaiban füröszti a szép fejet és megbocsát. Mit tehetett, szerelme győzedelmeskedett, a visszagondolt mult gyönyörei tárt karokkal kínálkoztak, hiszen férje ott zokog s kér lá­bánál, szerelme ujja szület.k, mit tehet megbocsát. Mert szerette nagyon, szerette rajongással. A gyáva férfi fölemelkedik, karjaiba zárja hitvesét, boldog nagyon boldog, de azért újra fog ilyen jelenetet inscenálni, a gyáva úszik az árral — mert nagyon gyáva. Es az asszony a hű szerető feleség újra és újra megbocsát, mert szeret ész nélkül, mint egy asszony, szerelme mély, véghetetlen. Műkedvelő előadás. A pápai leány-egylet mult szom­baton tartotta meg a színházban mű­kedvelői előadását. Thalia vándor pap és papnőit — a kik városunkból rendesen csalódott szívvel, tört reményekkel és üres zse­bekkel vonulnak el enyhébb éghajlat alá — ugyancsak megsáppasztotta volna az irigység, ha bepillanthattak volna az nap a színház nézőterére. A színház ugyanis, mely színi éva­dok alatt rendesen kongani szokott az j ürességtől, a mondott nap estéjén any­nyira zsúfolva volt közönséggel, hogy a legöregebb habitüék se emlékeznék reá, hogy szinielőadáson ekkora közön­séget láttak volna valaha. Már hetekkel ezelőtt le voltak foglalva az összes he­lyek, s csak rendőri engedélylyel lettek még helyek rögtönözve. Pedig csak műkedvelői elő­adás volt soron. A pápai leányegylet elnöksége rendezte, s oly impozáns volt az érdeklődés, hogy eltekintve a tekin­télyes anyagi hasznot, az erkölcsi siker azt jóval fölülmulta. Az előadás »A c s á b i t á s« Rózsa Miklós regényes tündéri színjátékával vette kezdetét. A darabban gyermekek szerepeltek, kik szerepeiket oly precise s oly szinpadi otthoniassággal oldották meg, mit routinirozott színészektől sem várhattunk volna jobban. A közönség a fiatal dilletánsonkat frenetikus tapssal jutatalmazta meg. Ezt követte »Házassági ajánlat« magánjelenet előadva K i s Tivadar ur által Kis Tivadar már annyiszor bizo­nyította be szinpadi routinirtságát és elő­adói képességét, hogy közönségünk csak hagyományos szokását követi, midőn őt ugy megjelenésénél, mint nyilt jelene­tekben zajos elismerésével tünteté ki. Ez alkalommal is csak tetézte rokon­szenves megjelenésével és humoros elő­adásával az irányában minden alkalom­mal kifejezésre jutó elismerést. Befejezésül »C h a s s é - c r o i s é« Fournier és Mayer egy felvonásos víg­játéka adatott elő. Ily művészi felfo­gással s igy betanulva alig volt még e szellemes kis vígjáték előadva mint ez alkalommal. Mint az a bizonyos folyó­víz, ugy csörgedezett le minden mon­dat a szereplők ajkairól, a kik talán álmukban is szerepeiket suttogták he­tek óta. Különös dicséretet érdemel B a­r 0 n Janka k. a. (Eliz) ki olyan élet­hűen ábrázolta a nevelő intézetből ha­zakerült fiatal leányt, hogy méltó volt azon taps és tetszésnyilvánításokra, mel­lyekkel közönségünk őt illete. Eleven és fürge játéka, ugyszinte a fordulatok ügyes jelenetezése bármely jóhirnévnek örvendő naiváéval vetekedhetett volna. Nem csoda, hogy Vörös János (Pál) midőn megpillantotta, belé szere­tett. Össze is illettek. Vörös csinos meg­jelenése és áttérzett szerepének ügyes megoldásával nemcsak Elizre, de a kö­zönségre is megtette a hatását s rövid egy felvonás után egymásé lett a kö­zönség helyeslő tapsai között az ügyes pár. Oesterreicher Regina k. a. (Valleray) igen ügyesen fogta fel szerepét. Biztosan mozgott a színpadon s a fiatal mama szerepét művészi si­kerrel oldotta meg. F ö 1 d v á r y Jenő (Dauglars) mu­latságos és komikus szerepét színészhez illő ügyességgel és hatással játszotta.. Jóizü komikumának közönségünk sokat nevetett. Tauss Rózák. a. (Rosette) ügyes és virgonc szobaleány volt. Az előadás sikerének oroszlán ré­sze azonban Rosenthal Franciska úrnőt illeti meg, ki fáradságot, vesződ­séget nem ismerve, nagy szeretettel és türelemmel tanította be a gyermekeket és rendezte az előadást. Elösmerést érdemel még Kis Jó­zsef zenetanár ur, ki az énekrészletek betanításával fáradozott, s igy részese is azon elismerésnek, mellyel a közön­ség a színdarabot illette. A darabhoz irt zene saját szerzeménye. Annak fül­bemászó ének részletei a szerző fényes zenei tehetségére vall. A szintérnek gö­rög tűzzel való megvilágítását Bren­n e r Ferencz ur mesteriesen oldotta meg. Az előadás után a közönség túl­nyomó része a Griff szálloda nagyter­mében gyülekezett, hol a fiatalság nem sokat teketóriázott, hanem táncra per­dült. A négyeseket 30 pár táncolta. A tánczmulatság fényesen sikerült. Feszte­len jókedvben reggeli 4 óráig volt együtt a díszes társaság. A közönség meg lehetett elégedve az est sikerével, a leány egylet elnök­sége pedig büszke lehet ugy az erköl­csi mint az anyagi eredményre. Baross-szobor. — A ker. keresk. és iparkamarához érkezett ado­mányok kimutatása. — A győri keresk. és iparkamara a közvetlenül hozzá beérkezett adományok­ból eddig hirlapilag nyugtazot 2240 frt 84 krajcár. Ujabban beérkeztek : Singer M. W. gyüjtőivén 2 frt 80 kr. Niedermann József az esztergomi ipar­testület gyüjtőivén 50 frt már nyugtázva lett) 1 frt — kr. A »Győri Hirlap» gyüjtőivén 20 fr 50 kr, Hauzer György 2 frt — kr. Schmidt János 5 frt — kr. Wirthl Antal 5 frt — kr. Dr. Kautz Gusztáz 10 frt — kr. Neubauer Károly és fia cég 5 fr — frt. Jankovits Ferenc gyüjtőivén 28 fr — kr. Tóth Mari nőiparisk. igzt. 2 fr — kr. Neumann I. és társa czég gyüjtőivén 1 jrt — kr,

Next

/
Thumbnails
Contents