Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-02-05 / 6. szám

Pápaváros és vidéki takpénztár 5 „ — „ A lovászpatonai plébánia hi­vatal gyüjtőivóu 2 „ — „ Az evangi iparos társaskör gyűjtő ivón 2 „ 20 v Arnberger Rupert kültag gyüjtőivón 2 „ — „ Szendrői Mór másodtitkár gyűjtőivóu 57 „ --- „ összesen 3034 frt 84kr Ezen összegek beérkeztét kerületünk hír­lapjaiban ezennel nyilvánosan nyugtázzuk. Győr, 1893. febr. 1. A ker. keresked. ós iparkamara nevében : Jerfy Antal s. k. elnök. Szávay Gyula s. k. titkár. Eaicaclat A tanács teremben. Rendkívüli érdeislődés mutatkozott ámult szombati városi képviselő közgyűlés mellett. Tömegesen jöttek a tanácskozási terembe úgyannyira, hogy Szűcs uram alig győzte a megjelenteket össze skribálni. Az érdeklődés abban nyilvánult, hogy a ref. főiskola segélyezése volt napirendre tűzve. Fokozta az érdeklődést még az is, hogy Fenyvessy orsz. képviselő is megjelent a köz­gyűlésen. Ily megjelenés ha nem is mindig ,láz"-at, de Fenyvessynek egy mosollyal egy­bekötött kézszorítása elegendő arra, hogy egy hetekkel előkészített és rakétákkal megtöltött izónoklatot csirájában elfojthasson. A gyűlés ily alkalommal bizonyos par­lamentáris színezetet nyer, s a képviselők is bizonyos tekintetben alkalmazkodnak is hozzá. A polgármester is összeszedte miodan parlamenti tehetségét, de hasztalan. A gyfllóst megnyitotta ugyan, de már a névszerinti sza­vazásnál „blössé't adott magának. Fenyvessy oda vágott s talált. A polgármester nem ri­portiroszhatott, hanem megadia magát. ígérte, hogy jövőre „en garde"ba fog állani. A tárgysorozat egyes pontjai kevés ér­deklődés mellett tárgyaltattak le. Csak a gyámpénztár készlet elhelyezésénél 9 névszerinti szavazás alkalmával oly praecendens eset adta magát elő, melyet eddigelé egyes képviselők­nél nem tapasztaltunk. A törvény értelmében ugyanis a névsze­rinti szavazás az esetleges hiányok fedezését illetőleg szavatosságra kötelez s így többen a képviselők közül tartar. ózkodnak nálunk ily kérdéseknél a szavazástól. A jelen esetben azonban c^ak egy kópviseio s£j,,azo.t ellne. Krausz képviselő szokása ellenére sza­vazott. Ezt azonban annak tulajdoníthatjuk, hogy Hannauer képviselő tőszomszédságában volt, s igy az angol szokását nem tudta ér­vényesíteni. (Rendesen rosszul érzi magát és távozik.) Kövi dr. a szavazás aI<51 a mellékíe< rembe vonult vissza, de mind hiába. Fölke­resték ott is, Je is szavazott elvo ellenére. Az erkölcsi siker azonban nem maradt el, ott sütkérezhetett a mellékteremben a Fenyvessy glóriája alatt. A gyűlés kardinális kérdése a ref. főis­kola segélyezése következett. A képviselők azon reménye, hogy két indítvány között lesz de­battirozás-fűstbe ment. Sült ós Barthalos képviselők megegyeztek egymással s igy a fusionált indítvány lett a tanácskozás tárgya. A 20000 forintos segélyezők részvényei „krach'ot mondtak. Vezérszónok maga az indítványozó Sült József képviselő volt. ösmeretlen alak a ta­nács teremben. Népszerű a társadalom terén. Érvelő szónoknak bizonyult. Kezdetben lassan indított és kért, zárszavaiban azonban már követelte a segélyt. Stentori hanggal és ékes­szólóan előadott tárgyilagos beszédét a köz gyűlés zajosan megéljenezte. A kontra párt szónoka Martonfalvay r volt. Eddigi felszólalásaiban mindig állandó választmány hü védője volt ez egyszer pálczát tört felettök és ellenvéleményt nyújtott be. Néma csenddel fogadták beszédét, még hü fegyverhordója Steinberger képviselő is látva a veszélyt eltávozott a tanácsteremből anélkül, hogy a szokásom „pudéklit" alkalmazta volna. (Fenyvessy meg is haragudott érte.) Bognár a hegypárt szónoka is megszó­lalt. Sokalta a segélyt, do ő is halad a kor­ral, belátja hogy jobb a többséghez húzódni ha hivatalhoz akar jutni. Megszavazta a segélyt. (Nem ártott volna hátra fordulni egy keveset.) Hogy a közgyűlési szokásnak elég le­gyen téve, fel kellett még szólalni Koritschoner Lipót dr. képviselőnek is. Ha felekezeti kéidés vár megoldásra, ugy ő száll sikra. Higgadtsága ós józan felfogása rendesen az ellentétek ki­egyenlítését eredményezi. Érveléseiben sebeket szakit fel, de nem piszkálja a sebet, hanem maga ad reá irt. Egyike azon képviselőknek, kik a népszerűséget nem hajhásszák, hanem megérdemlik. Kivételesen szólalt fel még Fmyvessy dr. képviselő. Nem mondott sem többet sem kevesebbet mint Sült ós Koritschoner képvi­selő. Minthogy csakis e fontos kérdés megbe­szélése végett jött, a város iránti rokonszen­vét és jóindulatát kívánta kimutaini. Vervel tartott beszédét általános elismerés kisérte. A parlamentben ily beszédet kézszorítással és gratulálással fogadják, de nálunk még nem vált divattá. (Sajnálhatja Steinberger, hogy eltávo­zott, egy kézszorítást eimulasztott.j Hátra lett volna még Barthalos vagy Horváth Lajos képviselő felszólalása, de bíz ők ez egyszer szokásuk ellenére uem vettek részt a vitában. Ott álltak egymás mellett mindketten, várták a támadást, de uem jött. Közvitézekként harcoltak a szavazásnál, de generálisok voltak a haditerv készítésében. Nem v f)lt részükre más fenntartva, mint az impozáns gvőzelembbni osztozkodás. A közgyűlés megszavazta a 80000 frtos segélyt, do a fekete leves még hátra van. Azt majd az egyházkerület fogja ser­virozni ! Frici. A farsang. Mintha az a sok férfisziv után sóvárgó leány rosz viszonyban lenne az idén a „nap­tárcsináióvai" oly rövid a farsang. Bizonyosan valamelyikökre neheztel az a teljhataimu nagy ur, ki korlátlanul szabja meg minden évben a mulatságokra szánt időt. Talán a tavalyi hosszú farsangon tapasz­talt részvétlenséget akar bennünket kissé megregulázni ? Teljesen bizonyos vagyok benne — ta­pasztalatból beszélek, — hogy minden fiatal leány, mert idős egysincs ! ki nem hiszi próbáljon C3ak egyet is keresni az országban, alig hisssem, hogy találjon s ha mégis ta­lálna tudassa veiem mert én is kíváncsi va­gyok, — bog* minden ifjú leány ha uj nap­tárt vesz kezébe, legelőször is azt nézi; rö­vid les/, e a farsang vagy hosszú? Az id a, ha nem is a legelégedettebben zárták be a naptárt ugy azok az elefántcsont fehér bársony tapintatu puha kis kacsók mint a nap barnított s munkától el durvult kezek, azért mégis jobban ütött ki^ a számí­tás mist valamely vidéki takarékpénztár zár­számadása az év végén, ha nem is milliós, de több ezerszeres sikkasztás után. Hiszen az idén a farsang rövidségét busásan kárpótolja az a kilátásban helyezett sok mulatság 1 Még „kis legény„ koromban, ott abban a kis városi iskolában a virágvasárnapi „exn­men're — tanultam az ábcém végéről egy kis verset mely — igy hangzott: A tavasznak nincsen párja Minden gyerek alig várja Ezt azóta sem feledtem el, eszembe ju­tott most is, s ha plagizálással nem vádol az olvasó, meg kísérlem e saisonra formu­lázni : A tavasznak nincsen párja Minden leáuy alig várja, De hát hogy is ne várná! Hiszen ek­kor van a legtöbb kilátás a férjhez mene­telre ! Azok az estélyek, színház s még in­kább azok a fényes elite bálok csak arra valók, hogy a mamák bemutathassák a vi­lágnak fiatal hajtásaikat; hiszen a rózsatő is mindig fiatal ágaival takargatja saját tör­zsét, ezeken díszlenek a legszebb rózsák, ezekről árad az illat. S ha önök szép hölgyeim 1 tudnák mire való a táncz, mi szerintünk, férfiak szerint! S ha megígérik, hogy pikántériával nem fog­nak vádolni ide iktatom egy négy fejű böl­csünk nyomác. „A táncz nem egyébbre való minthogy szabad legyen a kisasszonykákat a mamák szeme láttára megölelgetni!" Ki tudná megmondani, hogy hány pa­lányi sziv jő gyors dobogásba, hány bájos arcz lesz egy rövidke pillanat alatt lángvörös s hány szép szem csukódik le szemérmesen, mikor a fényes tánczterem sima parkettjén egy-egy deli ifjú karján pillangó könnyed­séggel lejteU polka után a tnem* várt kér­désre feleletet kell adni ! Mert mi féifiak, csak azután szüretjük ,megkérdezni" a mamákat, miután az első lépést megtettük. Erre pedig — jól tudjuk — a csilláruk alatt van a legkedvezőbb al­kalom. Ezért várjuk mi is önökkel oly epedve a farsangot. Egyedül a papák azok, kik tö­rölni szeretnék a naptárból De mit mondok? N«m várják ? Várják biz ok is, de csak ugy titokban! Mihden papa, kinek eladó lánya van, tele tárczával várja a farsangot! Önök pedig értenek hozzá, hogy miként kell — a ked­vünk'' rt — meglágyítani a papák sokszor sziklánál is keményebb szivét! „ Aranyos spuskáin!" „Drága apuskám !" „Egyetleu kis apuskám!" Ugye elmegyünk a jelmez bálba ? S midőn megnyerik a papát, követ­kezik a dolognak a költséges oldala, melytől a papák leginkább irtóznak. Hiszen a bálban való megjelenés csak ugy ér valamit, ha uj toilettel v^ vgyesitve. A papák kívánságára készek megta­nulni a selyem termelés egész menetét; a selyemhernyótól a legkomplikáltabban mintá­zott szövetekig: mert a papa szerint, ki sze­reti a selyem ruhát c^ak ugy illoti meg iga­zán ha tudja is annak eredetét. De ha meg nem érdemelné ezt a kis fáradságot a farsang, aligha megtennék. Mert van e nagyobb boldogság e go­lyóbison melyet elődeink, földnek neveztek el, mint átélni egy éjet ott a csillogó tánezte­remben ? Alig van ! Ámbár én ez ideig nem voltam valami nagy barátja az efféle mulatságoknak, de az én keblemben is kezd gyorsabban dobogni a sziv S nem tudok" tovább uralkodni rajta: hiszen te bájos olvasom, — az idei rövid farsangon még találkozni fogunk, ha nem is Philippinél de a íánezteremben. Hallod szivem ! jól vigyázz magadra, csendesen légy odaben : mert, ha türelmet­lenkedel s tovább háborgatod nyugalmam csendjét, meglásd, hogy tul adok rajtad — még pedig hamarosan e rövid farsangon! Az hirlik . . Az hirlik, hogy Pápa város rend ós tisztasság tekintetében minta városnak van kiszemelve. Az hírlik, hogy a gazdasági taná­csos ur legközelebb a lábficza/mtó rend nagy keresztjével lesz feldíszítve. Az hirlik, hogy Steinberger a ka­szinóban tüsszentett, Láng Lajos tudo­mást szerezvén erről, őt courtoisie tekin­tetéből viszont táviratilag üdvözölte. Az hirlik, hogy Dr. Kövi előfizető* ket gyűjt a „Pápai Közlöny" részére. Az hirlik, hogy városunk több kül­városi utczáin legközelebb a városi ta­nács szabadúszó tanfolyamot nyit maj.

Next

/
Thumbnails
Contents