Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-12-31 / 53. szám

Párisba, hol ekkor már a Voltaire által meg jósolt forradalom javában dühöngött és szedte áldozatait. Különösen Robespiere és Marat dühöngenek az aristokraták ellen. Szive keserűséggel telik meg. Lelkében egy nagy gondolat fo gamzik, nem lehetne-e ő is hasonló a nagy római alakhoz ? nem segíthetne e ő honfi vérben fulasztott hazáján ? Borzadály fogja el e gondolatra s még a homályos sejtelmet is távoztatni igyekszik magától, de már késő ! Szikra belopódzott szivébe, s csak egy szélvihar s lobogó lángra gyullad. Ekkor tör tént, hogy Marat egyik nőrokonát kivégezteti, s az eddig rettegett sejtelem szilárd eltökéltséggé válik a nőben : Megöli Maratot, szenvedélyes hangú kiáltványt intéz a néphez, koholt levelet ir, tőrt vásárol a Palais Royalban s Marat hoz hajtat. Nem bocsájtják be többszöri kérelmezése daczára sern. Ekkor levelet ir Marathoz. melyben egy fontos összeesküvés fölfedezését igéri. Ekkor be bocsájtják. Éppen fürdőben találja a torra dalom vérebét, ki mohón tudakozódik tőle az északi megyék hangulata felől. Mig Marat a bevádolt hépviselők neveit irja, biztosítván Saroltát, hogy ezeknek fejei holnap legör dűlnek a guillotine alatt, Corday Sarolta tőrét mellébe szúrja s a zsarnok halva rogyik össze. Ezzel bevégződött Corday Sarolta tragikus sorsa, feje a hóhér bárdja allatt gördült le. Jól tudta a hőslelkü leány, hogy akár sikerül megtenni amit a gironde nem tudott, hogy megszabadítsa hazáját Marattói, akár nem, jutalma egyaránt a halál, s ő mégis megtette e lépést, mely Francziaország nem kis hasznára siker koronázott. Érdekes, amit' a fölolvasó is különösen kiemelt, hogy a leány a tett elkövetése után sehogy sem tudta elképzelni, hogy ő gyilkos, annyira megvolt győződve tette üdvös voltáról, hogy nem gondolta, miszerint ezt gyilkosság névvel le hessen jelölni. A közönség e vonzó élettörténetnek vonzó előadásáért dörgő tapssal s éljenzéssel jutalmazta Antal Géza urat. Ezután kezdetét vette a tánczrnulatság. fesztelen jókedv között, jó czigányzene inel lett reggeli 3 óráig. A franczia négyest any nyian tánczolták, hogy a különben jó hosszú teremben egysorban felállíthatok nem voltak a párok. Ez utóbbi körülmény már maga eléggé illustrálja azon körülményt, ha azt mondjuk, hogy e tánczrnulatság minden te kintetben igen fényesen sikerült. Az estélyen résztvettek : Asszonyok: Löfler Sámuelné, Rechnitz Miksáné (Sz.-Fehérvár,) Krausz Vilmosné, Lázár Ádá mné, Guth Károlyné, Freund Jakabné, Rehberger Miksáné, Berger Fe renczné, Schor Arminné, Weisz Sámuelné, Oestereicher Mórné, Wohlgaug Leopoldné. Blum Pálné, Steril Józsefné, Billitz Ferenczné, Braunstein Márkusné Fischer Simonné, Ro senbenger Jakabné, Neumann Mórné, Singer Mihályné, ifj. Schlesinger Mórné, Eisler Ignáczné, ifj. Schlesinger Jakabné, Klein Sán dorné (Ajka), Rose ifeld Lipótné, özv. Beck Jakabné, Krausz Károlyné (Pálháza), Weisz Gézárié, Kiss Simonné, özv. Klein Adolfné, Reichenfeld Jakabné (Kt.-Lak), Leányok : Klein Janka, Berger Irén, Bilitz Rózsika, Reichenfeld Serena (Kt.-Lak), Fischer Fáni, Braunstein nővérek, Schor Róza, Weltner Etelka, Eisler Hermina, Schlesinger Szidi, Schlesinger Jenny, Krausz Róza, Neumann Janka, Oestereicher Szera, Kohn nővérek, Blum nővérek, Mahler Fridrika (Bécs), Ro senberger Terka .^Csögle), Stern Etelka, Feiglstock Ida, Singer Berta, Singer Jetty, Weisz Teréz, Freund Juliska. H. Z. KARCZOLAT, A mult hétről. Mozgalmas és tettekben gazdag napokra virradtunk a mult héten. Mindennap uj és uj jelenségek adták elő magukat, melyek a kíváncsi közönség érdeklődésével találkoztak s a közbeszéd tárgyát képezték. Eltekintve, hogy már maguk a karácsonyi ünnepek is meghozzák a társadalom minden egyes rétegében az újdonságok és meglepetések egész sorozatát, fokozta ezt még azon körülmény is, hogy Láng Lajos érkezik városunkba s a karácsonyi ünnepeket városunkban fogja tölteni. Nem vélem elvetni a sulykot, ha azt merem konstatálni, hogy sokaknál nagyobb ünnep volt a Láng érkezése, mint a Megváltó születése* Hja ez már igy van a 1

(J. század második felében. Rendeztek is nagyszerű fogadtatást a vasútnál. Uj embereket nem láttunk, a régi gárda teljes számban volt képviselve s várta a vonat megérkezését Dani bácsi mint rendesen, az üdvözlő szónoklat megtartására vállalkozott. A chablonszerü beszéd legközelebb 25 éves jubileumát fogja nyomtatásban látni. Ez az a bizonyos beszéd, melybe Dani bácsi 40 évi önzetlen munkálkodása közben egyetlen egyszer sem sülte meg magát. Láng szívélyesen köszöntötte régi ismerőseit s mindegyikével a barátság zálogául kezet szorított. Kézszoritásával egyszersmind közvetítette a jelenlétével el nem maradható „ Láng-láz "-at. Svoboda tanácsoson oly nagymértékben ütött ki ezen járványos betegség, hogy szórakozottságában Láng Lajos hátának kezdett bókolni s csak szomszédtársai figyelmeztetésére került szine előtt, máskép a kéz szorítástól elmaradt volna. Rövid cerclizés után ko csira ültek s a városba hajtattak. Az első kocsiban M észáros rendőrkapitány Steinberger fel ült. Hogy miért ült ép Steinberger a rendőrkapitány mellett, azt talán felesleges is magyarázni. Ne hogy töbuen félreértsenek, kinyilatkoztatom, hogy ez nem tolakodásból történt. A második kocsiban Lóig ült a polgármesterrel. Nagyon érdekes társalgást folytathattak, mert alig vették észre, hogy a Griff elé érkeztek s hogy ki is kellene szállni. A • szobában még a szokásos tisztelgés és ezzel a fogadtatás első része befejezést nyert. Este a Griff teremben társas vacsora rendeztetett Láng tiszteletére. A rendezést Mészáros Károly vállalta magára. Ö jelölte ki a helyeket, ő már érti a csíziót, kit hová kell ilyen alkalommal ültetni. Az első pohárköszöntőt Osvald polgármester mondotta. Láng Lajosnak akart dicshymnuszokat zengeni s véletlenségből maga magát dicsérte meg. A kövezetvám kérdésénél majdnem el is szólta volna magát, de Láng közbeszól: hogy elég lesz már Dani bátyám, mert bolondot talál mondani. Láng rögtön válaszolt a per mops neki szánt dicséretekre s avval kezdte pohárköszöntőjét, hogy fogja be Dani bátyánk a fülét, mert őt óhajtja viszontdicsérni. Dani báesi ugyan azt válaszolta, hogy ő ugy sem hall, bátran beszélhet, de j ós á g o s arczárói leolvasható volt, hogy dobhártyáit ez egyszer .megerőltette, mert a sok dicsérettől el is pirult. De nem is csoda, mikor jut ő ennyi dicsérethez, s még ilyenkor azt ajánlják neki, hogy fogja be a fülét. Hogy is ne ! Elég az, ha a közgyűléseken, a süketet kell játszani. Következett az elmaradhatlan toasztozó Horváth Lajos. Meki ez mir vérében van, mondá ő maga, neki beszélni muszáj, ha törik, szakad. A dualismust fejtegette s végre oda lyukadt ki, hogy a kecskét is szereti, de azért a káposztát sem engedi megenni. Beszéde végeztével azon észrevételt tették a mellettem ülők, hogy biz fifikus egy ember ez a szolgabíró. Tőlem is kértek véleményt, de én adós maradtam a felelettel. Most azonban megmondhatom önöknek, hogy van valami a dologba. Fenyvessy kétféle minőségben tósztozott. Mint kollega, s mint választópolgár. Mint kollega nem volt éles, de mint választópolgár kétélű fegyverrel vágott. Volt beszédjében olyan „gewisses etwas, mann kann nicht sagen was." Ütött, vágott, a végén meg czirógatott. Kit gondolt ? Mit gondolt? Biz én nem töröm a fejemet azon. Ha értenék a politikához, talán jobban érdekelne a dolog. Igy csak osztom szomszédom nézetét, hogy biz okos ember ez a Fenyvessy. Gyurácz nem tagadta meg lelkészi voltát. Tiszteli és becsüli politikai ellenfeleit mint ember, s békés egyetértés reményében üdvözli a két mamelukvezért. A mellettem ülő szomszéd kissé émelygősnek mondta a beszédet, de ezen kijelentését nem vehettem komoly számba, mivel már a bor beszélt belőle, s ki tudja, vájjon nem a malacz pecsenye émelygett a gyomrába, melyből jó dosist élvezett. Kende dr. a szabadelvű párt elnökére •Hanauer Bélára emelte poharát. Saáry a takarékpénztár ügyésze sóvár szemekkel kisérte a beszédet, de nem tulajdonított neki nagyobb fontosságot. A mellettem ülők az önsegélyzés eszméjével hozták ezt kapcsolatba s é

tn osztottam véleményüket. Talán Saáry igy gondolkodott, Hanauer gondolkozását nem isnwrem. Steinberger is felszólalt, Horváth Lajos komandójára. A rabbi nem volt jelen s minthogy Horváth Lajos Steinbergert okos embernek tartja, annak képviseletében köszöntötte fel Kis Gábor ref. lelkészt. Nem szívesen vállalkozott ugyan a felszólalásra, de a „Lajos" kedvéért megtette. Röviden végzett, de ideje is volt, hogy végzett, mert már „villamos folyam" kezdett működni az idegrendszerében. Ha a czigány rá nem huzza a tust, még elárulta volna a „Kábel" titkot. Martonfa 1 vay Elek provokálva lett Horváth Lajos által a felszólalásra. Nőtlen ,ember lévén, a hölgyekkel szemben a „noblesse obiige" szerepére vállalkozott s Láng Lajos nejére emelte poharát. Néger apát egy pointtel késet! a toasztjával, Ö neki ugyan tiltva van — hivatásánál fogva — a nősülés, de azért sz", esen foglalkozik a "házassággal, de nem a poi^ári házassággal. Lehet, hogy az ap-H iránti jó indulatból kifolyólag nem nyilatkozott. Láng a polgári házasságról. Néger. Láng családját éltette. Bartalos is kényszeríttetett a felállásra. De olyan volt a tóasztja is. A „Pista" nem volt elemében. Hiába! akár mit mondanak, valamit nagyba sántikálhat a város megmentője. Nagy dolgok vannak készülőben, majd csak kibújik a szeg a zsákból. Légrády polgártárs is szót kért. Régi szokás szerint az asztalfőhöz jött s szemtőlszembe mondott rimes kadencziákat. Tarjagos Illés is eltáltotta volna a száját, ha hallhatta volna Légrády komáját. Olyan parolákat vágott Láng Lajos Tenyerébe, hogy alighanem másnap is megérezte. Végre felkérte Láng Lajost a jövő esztendőre megren-íelt kis fiánál a keresztapái tiszt elfogadására. Láng biztosan neheztelt, mert elfogadta. Búcsúpoharat Láng Lajos emelt. Elmondta, miért vált meg államtitkári állásától s miért fogadta eb a dékáni állást, de oly lassan mondta el, hogy a mellette ülő Fenyvessy sem tadta kivenni, mely okokból tette ezt. Jóindulatba ajánlás, éljenzés, X kézszorítás, Rákóezy-induló és szobába való viszszavonulás, s ezzel véget ért a társasvacsora. Volt még folytatása a bankettnek a Pollákba és a Bergernél, de erről már a discretio tiltja megemlékezni.