Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-12-10 / 50. szám

járás tüzfelügyélőjévé Szokoly Ignácz lett kijelölve. A közgyűlés, a főispán éltetésével nyert befejezést. Hangverseny a Griffken. Térfy Margit a fiatal zongoraművész, kinek jeles játékában már évekkel ezelőtt gyönyörködtünk — december 5-én tartotta meg 2-ik s bucsubangversenyét. Mondanunk sem kell, bogy őt megelőző jó hirneve a „Griff" nagytermébe vonzotta városunk összes zenészeti intelligentiáját s fogékony keblű müpártolóit. — E második műsoron a klasszikus zene párosulva volt a modern szerzők legújabb termékeivel. A programul öt pontból és ennek keretén belül 15 piecből állott. — A fárasztónak látszó műsor épen nem vált unalmassá. Ellenkezőleg csak a művésznő kimerültségére való tekintettel álltunk el attól, hogy egy-két ráadást ne kérjünk még. Beethoven es-dur sonatája ós a Schuber féle inpromptu-változatok, — a mi játék plasztikai tökélyét illetik, — semmi féle kívánni valót sem hagytak hátra. A Mozart-féle „marche turque" édes és lágy, majd energikus és lelkesítő zenéjének a subtilitásig menő finom pointirozása nem tévesztették el hatásukat. Schumannak két dala, a Wagner-féle fonódal és a „tengerparton" cimü szerzemény csak megerősitettók azon véleményünket, hogy Térffy Margit nemsokára a zongoraművészet legelőkelőbb interpretatorai közé fog emelkedni. Zajos hatást idézett elő Strauss-nak „Fledermaus" keringőjével (Schüttel átiratában.) A közönség arcáról leolvasható volt, mint gyönyörködött a kiválóan distinguált előadásban, az egyes helyek virtuózi árnyékolásában s a felfogás geniálitásában, a mely csak a hívatott művész tulajdona. Briliáns futamai es tökéletes trillái igazán bámulat tárgyai yoltak. Legutolsó pontját képezte a műsornak Liszt 14-ik „Magyar Rhapsodiá"-ja. A zongorajáték technikai nehézségeinek a mily superlativusa csak van, azt szerző e darabba mind összehordta. A művésznőnek nem csak szellemi, de phisikai erejét is igénybe vette e dynamikai operációkkal telt zenemű. Hogy e hálátlan darabbal is lelkesedésből eredt tapsokat érdemelt ki a közönségtől, leghívebben igazolja művészetének magas színvonalát. Előadásaiban nem hajhássza a hathatós külsőségeket, hanem sikereit egyedül ihletett művészetének köszönheti. Reméljük, hogy a jövő saisonban ismét gyönyörködhetünk élvezetes játékában. MUSIKUS. KARCZOLAT. A mult hétről. Zongora hangverseny a Griff nagytermében. Feltűnő volt előttünk, hogy a hangverseny a szokást eltérőleg a Griff teremben b nem az állandó színházban lesz megtartva, de ugy látszik azonban, a hangverseny rendezője jól ismeri már közönségünket, hogy nom igen szeret színházba járni. Vagy talán Kovács Laurától hallotta ezt? Térffy Margitka, azaz pardon! most már Térffy Margit tartotta meg hangversenyét. Ezelőtt négy évvel még igy szabad volt nevezni, de most már egy fait-acompli úrhölgy ült a zongorához. Térffy Margit négy év alatt óriási haladást tett játékában, de a pápai publikum négy év alatt semmit sem változott. Epp oly kevesen jelentek meg a koncertre, mint ezelőtt négy évvel. Amióta nem láttuk, határozott művésznővé vált. Zeneértő közönségünk lelkesült érte, tapsolt is neki, szóval fényes erkölcsi sikert aratott. (Csak az a baj, hogy ezt nem lehet felváltani.) Ismerősei és jóakarói — mert evvel bővelkedik nálunk — kívánatára még egy hangverseny adási'a bírták, azon biztatással, hogy e második estély az anyagi sikert is fogja biztositani. Szívesen engedett a közkívánatnak, de a harmadnap megtartott hangverseny, arra az öntudatra ébresztette a művésznőt, hogy jobb lesz másnap magát az utazáshoz biztosítani, mint esetleg még egy harmadszor közkívánatra biztosíttatni magát. Elutazása előtt volt alkalmam vele és atyával beszélni, s figyelmeztettem őket, ha még egyszer hajlandóságot éreznének Pápára jönni hangversenyezni, ugy a műsorba ne Liszt, Chopin és más ily zenetehetségek koncertdarabjait, hanem „Margaréta niarsch," „Tarara bum dié" és „Csicsóné" darabokat vegye fel műsorába. Ez óriási sikert biztosit majdan számára. S ugy látszik, hogy a művésznő hitelt adhatott szavaimnak, mert búcsúja alkalmával ígéretet tett, hogy a jövő év nyarán újra ellátogat hozzánk. (Vederemo !) A korcsolya egyleti pályát pénteken adták át zeneszó kíséretében a közforgalomnak. A halifax sport férfi- és nő tagjai már napok óta alig-alig várták a kellemes találkahely megnyitását. Magam is várva-vártam már azon napot, mikor együtt láthatom a régi jó ismerősöket s örömteljes érzéssel ballagtam ki a jégpályához. Ugyanazon tarka kép, mint tavaly, de nagyobb váriátióval. A régi alakok majdnem teljes számban hiányoztak, de annál több idegen arc volt látható. A fiatalabb gárda kezd tért hódítani. Már azon a ponton voltam, hogy eltávozom, mivel az jutott eszembe, hogy „Das ist kein Kaffeehaus für mich" midőn a régi gárda alakjai kezdtek jelentkezni a jégpályán. Nem teljes számban jelentek meg ugyan, de képviselve voltak mégis úgyannyira, hogy a decorumnak elég volt téve. Azon hiszemben, hogy most már hivatásomnak eleget foghatok tenni s ama bizonyos pillanatnyi felvételeket képes leszek eszközölhetni, nyugodtan vártam a fejleményeket, de sajnos, ez semmikép sem sikerült. Gátolt ebbeli törekvésemben a folytonosan uj- és uj arcok feltűnése, melyek zavarólag hatottak emlékező tehetségemre. De nemcsak ezen körülmény, hanem a régi alakjaim is a kezdet nehézségeivel küzdöttek s igy nem én, de még a legjobb fényképésznek is, lekellett volna mondani arról, hogy tiszta képet adjon e nyüzsgő és akadályokkal küzdő csoportról. De nem is lehet ez'máskép. A láb kijött a trainingből, a cipő nincs még kellőleg alkalmazva a korcsolyához, a szij nem feszül eléggé. Sinkónak sok dolga lévén, nem kötötte fel jól a korcsolyát, ez hiányzik, az hiányzik, röviden nem volt még a dolog a rendes „schwung"-ba. Még a szokásos kedélyhangulat is hiányzott. A mamák a stabil helyekről kiszorultak, a rendes kisérÖ partnerek divergáltak egymástól, valami szokatlan hidegséget tapasztaltam a gárda tagjai közt s nagyobbrészt ezen változásnak áttanyulmányozása késztetetett arra, hogy e héten ne kezdjem meg a jégpályáról szóló dissertátiómat közölni. Az eddig tapasztaltakból ítélve, igen érdekes varátiók permutátiók és kombinátiók vannak kilátásba helyezve. Nem igérem biztosan, de remélem, hogy már e héten kisebb felvételeket eszközölhetek s már jövő heti referádámban a régi hurok megpendülhetnek. Már magam is kíváncsi vagyok a fejleményekre ! FRICI. jkz HIRLIK , . . Az hirlik, hogy a legutóbbi tanitóválasztásnál Semleges János nem szavazott. Az hirlik, hogy a mult héten egy fiatal házas kimaradási engedély nélkül találtatott a kávéházban. Az hirlik, hogy egy teveli atyafi az uj iskolát menedékháznak nézte. Az hirlik, hogy egy helybeli kasziros frajla arcszínét a puderos skatulyában hordja. Az hirlik, hogy a vaszari „Ágnes forrás" közelében ujabban egy „szélmalmot" fedeztek föl. Az hirlik, hogy a helybeli műkedvelők között már megkezdődtek az „Apró félreértések." Áz hirlik, hogy a dohánygyári leányok között legközelebb „próbaszemlét" fognak tartani. Az hirlik, hogy a Jókai kör részére, helyiségül a vászari vendéglő dísztermét bérelték ki. Az hirlik, hogy kedden este Pápa és Somlyó-Vásárhely közt oly sűrűen váltattak a szerelmi sürgönyök, hogy a távirdahuzalok olvadni kezdtek. Az hirlik, hogy az Eötvös József utcában kiütött a — piknik-mánia. Az hirlik, hogy a polgári iskola néhány aranyos kis bakfisehe kristkindlire „hosszúba"-ba öltözik. Az hirlik, hogy a Lloydban egy vegetáriánust keresnek kibicnek. Az hirlik, hogy egyik helyi újság (?) címének epitetonját „Fületlen"-re metaphorálja. Az hirlik, hogy egy helybeli hivatalnok már három izben kitűzött eljegyzési terminusát nem volt képes betartani. Az hirlik, hogy az urdombi illetve Csirizhegy legközelebb Golgotha elnevezést fog nyerni. Az hirlik, hogy a p. kovácsii vendéglős Kemény bácsitól a „Kreutz Polkát" szándékszik elsajátítani, mivel az ott legközelebb megtartandó tűzoltó bálon ezzel óhajt solo feltűnést kelteni. Az hirlik, hogy a főtéren egy csomó könytől ázott szerelmes levél találtatott.