Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-12-03 / 49. szám

laptársunk, ugy be fogja látni, hogy evvel csak aláássa a lap tekintélyét és visszaél azzal a bizalommal, mellyel a lap tulajdonosával szemben tartozik. Jóllehet, hogy ezen tullicitálása a feleknek, a már fennt emiitett leibjournal piszkos konkurenciájára vezethető vissza, de ez nem lehet mentő körőlmény egy „Pápai Lapok" kiadóhivatalára, mert jói mondja a közmondás: „A jő bornak nem kell cégér." Reméljük, hogy laptársunk ezen felszólalásunkat megszivelve ezt, rossz néven nem veszi, s az eddig köztünk fennforgó jó viszony — ezen anomáliák megszűntével — továbbra is fennmarad. A „Pápai Közlöny" kiadóhivatala. KARCZOLÁT. A mult hétről. Közgyűlés a városházánál. Ez utóbbi időben nálunk oly ritkaság, mint a fehér holló. A mióta a polgármestert a hosszu-utcai fák kivágatása miatt meginterpellálták s Dani bácsinak a bizalmi kérdést maga-magának kellett megszavazni, azóta, hacsak lehet, el-el odázgatja a közgyűlés terminusának kitűzését. Lamperth főjegyzővel igen jó viszonyban vau s ezen viszony csakis akkor kezd lazulni, ha a főjegyző a közgyűlés megtartását sürgeti. Ilyenkor lámpalázba esik s addig tart mig a közgyűlés véget nem ér. Fél a gyűléstől mint egy műkedvelő, ki először lép fel a szinpadra. Ily lázas állapotban várta a legutóbbi közgyűlés lefolyását is. Mert hát Horváth főszolgabíró már a Jókai-kör ülésen bejelentette a támadást s igy a lázas állapot okadatolva volt. — Pali még mindig kezében tartotta a kis kezet. — Nini a két kedélybeteg! — kiállta fel tréfás elszörnyüködéssel Kálmán. — Anyám ! — futott a piruló hajadon mintegy menekülve édes anyjához. — íme, édes anyám, Pátkay Pál, a híres nőgyűlölő .... Bocsáss meg, sugá aztán jelentősen Palinak, — hogy kissé megvárakoztattalak. — Jól tetted ! — felelt Pali jó kedvűén, ki a mamának segédkezett felöltője levetésénél. — Mi történt? — kérdé Kálmán nővérétől. — Ah! semmi! Éppen semmi. — De mégis, gyanakodom. — Hát, tudod . . . — Nos mit? — Hisz ez a te barátod nagyon kedves ember ... de ne mond meg neki. — A világért sem . . . Hahhlia! Tán bizony egy csapásra kiverted fejéből a bolond ideákat ? — Reménylem, de még egy kissé meg fogom kínozni . . . Az ülés előtt ki-ki dugta a fejét, váljon megérkezett-e már az ellenfél s bizonyos önelégültséggel üdvözölte a megjelent képviselőket, látva, hogy nincs mit félnie a megtámad tatástól. Hogy biztosítsa a közgyűlés jóindulatát, a gyűlés folyama alatt egy magasztos indítványt terjesztett napirend előtt elő, mely szerint József főherczeget a város jubileuma alkalmával feliratilag üdvözölje. A hatás csak pillanatnyi volt, mert Bognár képviselő meginterpellálta a helyipénzek beszedése miatt. Nagyot is nézett Dani bácsi, hogy hogy jut ő most ehhez a szerencséhez, hisz Bognár uram csak Szvoboda tanácsost szokta megtisztelni a bizalommal. Meg is felelt Dani bácsi, még pedig rögtön. S őszintén mondva még nem volt alkalmunk oly jól összeállított és rögtönzött feleletet interpellatiora hallani Dani bácsitól, mint ez alkalommal. Rövid volt, de velős. „Nincs tudomásom róla, majd utána nézek". Bognár is örült, hogy interpellatiója sikert aratott (Svobodánál nincs ily szerencséje.) A polgármester is elégült volt, hogy ily hamar lerázott magáról egy interpellálót. (Ez meg neki nem szokott sikerülni.) Most már nyugodtan mehet a verkli. Jegyzőkönyv felolvasás, hitelesítők névsora, egy félórai nyugodtságot biztosit. A napirendre tűzött tárgysorozat már majdnem véget ért s Dani bácsi már az édes biztonsággal látta a gyűlés önön-magától való feloszlatását, midőn a ligeti-ut kérdésénél kitör az égi háború, anélkül, hogy a vészteljes fellegek lettek volna a láthatáron. De ki is gondolta volna, hogy ily kicsinyes dolog másfélórai vitára adna okot. Hja! az ugy van, ha a képviselők nem paríroznak Barthalosnak. Ha ő keresztül akar valamit vinni, ugy hiába minden. Ha nem megy máskép agyon beszéli őket, mig megunják a dolgot s beadják a derekukat. Nem ártott volna, ha ez a manoever a kerület közgyűlésén is ily fordulatot vett volna, midőn a felsőbb leányiskola kérdését vitatták. Ott megfordítva volt a dolog. Ott őt beszélték agyon. A vita igen heves volt. Az összes jogi kapacitások részt vettek ebben csak Steinberger tartózkodott a felszóllalástól. O ugylátszik egészen „finánc fachra" adta magát. A vitát Koczka képviselő nyitotta meg, ki ez ügyben kérvényezett is a városházánál. Ritkán emel szót, mert úgyis tudja, hogy hiába szólal fel. Máskülöben a „hegy párt" komoly szónoka. Mészáros rendőrkapitány a Koczka támadásaira felelt. Gyönyörű ripostokat vágott. Csuklóval vágott rövideket. Ajánljuk a most megalakult vívó klub figyelmébe. Barthalos mint rendesen saját álláspontját védte. Neki elve nem tágítani s rendesen sikerül is neki a manőver. Már ugy hozzászokott indítványainak keresztülviteleihez, hogy előre látható sikertelenségnél e legvégsőre az — agyonbeszéléssel fenyegetődzik. Ma azonban ez sem sikerült neki teljesen. Sült is felszólalt, de ez egyszer meglátszott, hogy elve ellen érvelt. Barthalos unszolására és kedvére védte a lehetőségig, de látva, hogy egész terjedelmében nem viheti keresztül, közvetítő indítványt tett s ez el is fogadtatott. Ha nem Sült teszi, talán még most is vitáznak ez ügyben. Mielőtt a vita bezáratott Koritschoner a képviselőtestület hallgatag „Moltké"je is megszólalt. Jogilag védte a város álláspontját. Még a kis Kende adott igazat Koritschonernek s a vitát a polgármester bezártnak jelentette ki. Meg kell jegyeznünk, hogy nem a polgármesteren mult, hogy a vita ily hosszura nyúlt, mert ő már a vita közepén a jövő közgyűlés napirendjére kivánta elhalasztani a kérdés megvitatását. Ö egyáltalán minden ügyet a jövő gyűlésre szeret halasztani, igy hamar letárgyalnák a tárgysorozatot. Ezután még jelentéktelen „tudomásvételek" kerültek napirendre s a képviselők lassánként egyedül hagyták a polgármestert a teremben. A polgármester látva, hogy nem maradt más a teremben mint ő meg én, az ülést kiüritettnek nyilvánította. Majd adok én nektek egyhamar közgyűlést ! FRICI. jiz HIRLIK . . . Áz hirlik, hogh a pápai cukrászdában a süteményeket a Böske kisasszony csókja után ítélik meg. Az hirlik, hogy Pápán egy régi kisasszony valahára végleg menyasszony lett. Az hirlik, hogy a kávéházakban a biliárd kibicek részére tribünök felállítása vált szükségessé. Az hirlik, hogy a téli tragácsok kezdenek már divatba jönni. Az hirlik, hogy Yaszaron egy uri ember egy nő-védő egyesületet szándékszik alapítani. Az hirlik, hogy a vaszari körjegyző ajánlkozik a farsangi idényre gardedame-ul a vaszari elite bálokra. Az hirlik, hogy Csahos Samu megaprehendált a Jókai-kör végrehajtó bizottságára. hogy őt nem választották be az irodalmi szakbizottságba. Az hirlik, hogy Fenyvessy felől nagyon sok eljegyzési hir kering városunkban. Az hirlik, hogy a Kossuth Lajos utcában egy bábaképző, egy dajkaelhelyező ós egy hirlap közvetítő iroda nyílik meg. Az hirlik, hogy a Jókai jubileumát egy helybeli Jókai Mór utcabeli tekintélyes háztulajdonos azzal készül méltóan megünnepelni, hogy a jubileum napján jegyezteti el leányát. Az hirlik, hogy az „unokatestvérek" zárt levél kíséretében a fővárosba utaztak — vendégszerepelni. Az hirlik, hogy vannak sokan Pápán, kik Pap János örökösei szeretnének lenni. Az hirlik, hogy Pápán sok emberen segített már a „húszas tarokk." Az hírlik, hogy Pápán sokat Ígérnek, de kevesen adnak. Az hirlik, hogy a Bábsütő utcán egy kisasszony azért csúszott el, hogy a szemközt jövő udvarlója segítségére jöjjön. Az hirlik, hogy a kaszinóban egy kibic kerestetik, ki esetleges alkalomkor pénzt is hajlandó kölcsön adni.