Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-12-03 / 49. szám

Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. Hirdetések és Nyiltterek felvétetnek a kiadőkivatalban és GOLDBERG GYULA ur papirkereskedésében. Néhány jó szó. „Nem mind arany, a mi fénylik" tartja egy jó közmondásunk. S mi önkénytelenül erre gondolunk, valahányszor a pápa-csornai vasút létesítésére gondolunk, a melyet városunk valósítani óhajt. MegindiItatott a nagy mozgalom, s mi dacára ennek nem tudunk felhagyni a kétkedéssel, mégsem tudjuk mellőzni a kérdést: vájjon valóban lesz-e belőle valami ? Bizony-bizony nagyon jogos a kétkedés. Tekintsünk csak a múltba. Hisz annyi szép eszme halt ki, oly sok életre való terv dőlt dugába nálunk, hogy igazán lehetetlen egy-egy életrevaló eszmének megvalósítását mindjárt reménylenünk, vagy — mi több — azt már megvalósítottunk tartanunk. Nagy lelkesedéssel beszélünk a megvalósításához, s mi az eredmény? Az, a mit legkevésbé vártunk: a lelkesülés csak rövid ideig tartott, a megkezdés nagy munkája félben maradt. A létesítésre váró pápa-csornai vasút ügye erős kezekben van, megbízható egyének látnak a tervezet kiviteléhez, ezt nem tagadhatjuk; de ki biztosit bennünket arról, hogy a fellobbanó tüz, az általános lelkesedés nem lesz megint csak pillanatnyi, nem lohad-e le, ki mondja meg, mit hoz a jövő. Mert ha nem elég a mult, hanem elégítenek ki az elrettentő példák, akkor vegye figyelembe mindenki azon akadályokat, melyekbe majd ütköznie kell, de különben figyelje meg Pápa lakosainak sajátságos jellemvonásait, s rögtön tisztában lesz azzal, mennyiben helyes s jogos a kétkedés, a félelem. Mert hisz Pápa lakosságát jellemzi a gyakran jelentkező, megmagyarázhatlan közönyösség. Képes lelkesülni, képes áldozni valamely célra, de csakhamar visszaesik előbbi áilomszerü állapotába, a melyből később csak nehezen ébreszthető fel. Aggasztóbb ennél egy másik, egy jóval szomorúbb körülmény, mely máiannyi bajunknak volt kútforrása. A társadalom szörnyszülötte az, s hogy nevén nevezzük a gyermeket, közönségesen visszavonásnak, egvenetlenkedésnek mondjuk. Ki tudja, nem ismétlődik-e az eset most, mikor ily fontos munka várja méltó befejezését. De elfordulunk e szomorú képektől s egy jobb jövő reményében fordulunk Pápa lakosságához: Uraim! Pápa polgárai! Kérjük Önöket, hagyjanak fel ez alkalommal a közömbösséggel, hagyjanak föl minden egyenetlenkedéesel s vállvetve, egyesült erővel törekedjenek elérni azon célt, hogy a pápa-csornai vasút létesítése biztositassék. Felhívjuk megyebizottsági tagjainkat, hogy a holnap megtartandó megyegyülésen impozáns módon adjanak kifejezést a pápa-csornai vasút ügy létesítésére s a segély megszavazását a vármegyétől érvekkel dokumentálják. Máskülönben elvárjuk a veszprémiektől, hogy ez ügyben bennünket hathatósan támogatni fognak már azon okból is, hogy Sopron vármegye azon gyenge indokolással utasította a segélyezés iránti kérvényt: hogy a pápacsornai vasúttal csakis Pápa és Veszprém városok nyerhetnek. TÁRCZ A. 2>Tógr37"ü.löl©Pali fület hajtott a könyv levelén s nagyot fújva helyezte vissza az asztalra. Azután kétszer-háromszor megmérte szobáját, — gondolkozva azokon a mély igazságokon, melyeket ép most betűzött ki a — „történeti filozófia rendszeré"-ből. Mert tudni való, hogy Pali barátunk filozófus és — nőgyűlölő. Nagy története van annak, mikép jutott ő ennyire. Ó, ki pár évvel ezelőtt csak annyit tudott a filozofusokról, hogy azok nagyon különös emberek fényes nappal is lámpával járnak, mindig a csillagokat szemlélik és hordókban laknak ... No, az meg éppen nagyon tréfás dolognak tűnhetett fel mindenki előtt, hogy Pátkai Pali a nőket gyűlöli. Mikor teljes életében a szerelemnek élt. Szerelemnek — szerelemből... Mennyi kis fejecskét megzavart, hány epedő sziv választotta ideáljának. Hány édes pásztoróra emléke megmaradhatott volna lelkében, ha össze nem zúzta volna már rég a piedestált, melyen a szép mult gazdag emlékei már-már egész obeliszkké emelkedtek ! De összezúzta kegyetlenül. S most lelke BÍvár, szive üres. Csak a feje: az aztán tele van tudománnyal, eszmékkel, filozofiai tézisekkel.... Mert Palival olyan hallatlan dolog történt, a mire soha se volt elkészülve. Komolyan beleszeretett egy férjes menyecskébe.... A férjes menyecske azonban tökéletesen meg volt elégedve urával s Pali hoppon maradt. O Don-Juansága eleinte csak tréfára vette a dolgot, „gombház, ha leszakad lesz más" gondolta. Lett volna is más, de nem az az egy, kit feledni nem tudott többé. Addig játszott a tűzzel mig megégette magát, de nagyon. Sebet ejtett szivén az igaz szerelem nyílvesszője s ugy érzé, hogy az nem heged ba soha, soha.... Most már nem keresi a nők társaságát elkerüli azt; fut, mint az üldözött vad, rejtekébe búvik és kesergő szerelmének, fájdalmának s filozófiájának él. Meg van győződve arról, hogy a nők mind ördögi lények, kik a férfi nem boldogtalanságára vannak teremtve. Megadta magát sorsának és elhatározta, hogy örökké agglegény marad. Agglegény ? Huszonhat évvel ? Miért ne ? Ismertem én fiatalabb embert is, ki elhatározta, hogy soha sem nősül meg, a ki meg is tartá szavát; most igazi agglegény. Hát még egy filozófus mire képes ! Még a 21 fogásra is, ha a skizet körmei közé kaphatja. Pál ur szabad óráiban (van neki bőven !) él-hal a tarokkért, mert szerinte abban a játékban is van filozofia. Semmivel sem lehet hazulról kicsalni, csak a tarokkal. Nála nélkül ugyan megeshetik akármiféle kiállítás, közgyűlés, végtárgyalás, körjegyzői bál, kinai háború, jubileum, hívhatják arany szélű meghívókkal, szép szavakkal, fenyegetéssel, mind nem ér semmit, ha a végszó nem — tarokk. Most is, becsapván a „filozofia rendszerét," rövid séta után tükre elé állott (ebből következhető, hogy sem a cinikusokat, sem a stoikusokat nem követte,) megigazotta a nyakkendőjét, megsimogatta szép szakállát s még egyszer átfutotta Kondori barátjának névjegyét.... Hm ... hm ! mi jutott eszébe Kálmánnak, hogy egy órával később rendelt magához, mint egyébkor? Hat óra. Egy egész órával megrövidít. Mindegy, megpótoljuk az időt.