Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-01-29 / 5. szám

nunk, hogy, a magánérdek harcza hazánk szolőszetének rekonstruálása terén már meg­szűnt. Mindnyájan ösmorjük a York Madeira kitflnŐ tulajdonságait, tudjuk hogy a Ripár>a fajok jó alanyt szolgáltatnak ; tisztázva van a Jacquez értéke ; nincs többé harcz a zöld­oltás ellen ; a fás oltás fontosságát mindenki becsüli; kizárólagos oltási mód nem létezik. De jól ösmerjük az angol nyelves oltást, az ékelést, a párosítást stb. is. Saját tapaszta­latainkból tudjuk, hogy az oltott tőkék mily szép termést adnak, valamint annak tudatától át vagyunk hatva, hogy szőlőművelés nélkül Magyarországunk nem létezhetik, s hogy ha­zánk szőlőszetét nemcsak ezelőtti fontosságára, de sokkal masabb fokra emelni édes mind­nyájunk hazafiúi kötelessége. E nagy munkában volt és lesz lapunk a jövőben is olvasóinak hü tanácsadója. Mindnyájan tudjuk, ho^y mily nehéz­séggel jár az oltványok előállítása, különösen ha azoknak ezrek és százezrekre menő szük­ségét látjuk. Azér nem mulaszthatjuk el egyetlen egy körülményt is említés nélkül hsgyni, mely által azon helyzetbe juthatunk, hogy rövid idő alatt minél több oltványt birjunk előállitani. Jelenleg is ennek egy ujabb módját akarjuk bemutatni t. olvasóinknak s ez a zöldoltás alkalmazása az iskolában. Eddig csak az anyatőkék zölden való oltását ös­mertük. Hol venyigét termesztűnk és azokat szétvágjuk, osztályozzuk, iskoláztatjuk és olt­juk : jól tudjuk, hogy ott hulladék venyigék is vannak nagy mennyiségben. Hulladék ve­nyigéknek nevezzük azon rövidebb venyigéket, melyek a rendes hosszúság méretét már meg nem ütik; tehát 50 cmtnél rövidebbek. Ezen venyigék legalkalmasabbak az iskolában való zöld oltásra. Sajátságos, hogy ezen rövid, eddig már csak hulladék számba ment venyigék, ha is­ko'áztatjuk s kissé gondozzuk, kitűnő oltási alanyanyagot szolgáltatnak ; sőt ha iskolán­kat ekként akarjuk berendezni, de hulladék venyigéink nincsanek, ez osetben a rendes venyigéket kétfelé, 25—30 emt hosszaságra szétvágjuk s agy rakjuk el. Hogy ily rfvid venyigék kis gondozás mellett oly feltűnő szépen díszlenek, annak magyarázatát abban találjuk, hogy gyökereik, miután a venyigék rövidek, a talaj felső táp­dus rétegében képződnek és tenyésznek és itt elegendő táplálókot találva, erős növekedés­nek indulnak. Igen természetes, a gondozás első fő­kelléke abból áll, hogy állandóan száraz idő­járáskor megöntözzük ültetésünket s kapálás által a talajt folyton nyitva s gyommentesen tartjuk. Hogy az eredmény minél tökéletesebb legyen, az iskolának szánt helyet olyképon választjuk meg, hogy közel legyen valamelv vizhez, valamint jól müveit trágyázott föld legyen. Az iskoláztatásnál elegendő, ha a ve­nyige 2—3 rügyes ; ha a rügyek sűrűen vol­nának, 4 rügyes Í3 lehet. Az iskolában, mint rendesen 60—70 cmt távolra csináljuk egy­mástól a sorokat s 8— 10 cmtre teszünk be egy—egy venyigét. A venyige alsó részéhez a földet ültető fával kÍ8«á, oda szorítjuk. A venyige felső rügye a földdel színétjén, avagy 1—1 cmtrel feljebb is lehet és homokkai a kiszáradás elien megóvandó betakarjuk. Az első évben más dolgunk nincs, mint szükség szerint a főidet a gyomtól tisztán tartani ha nagy volna a szárazság, ;ól meg­öntözni, őszszel a földet kissé feihuzni va­gyis betakarni, fedni. A második év tavaszán az iskolát fel­nyitjuk 8 a venyigéket egy szemre megmet­szük. Ha már hajtanak, letisztítjuk, és csak egy hajtást, a legerősebbet hagyjuk meg. Midőn már annyira megnőttek, hogy 25—85 em. magasságban beolthatók, sorban mindeni­kot zÖid6n beoltjuk, majd két-három hét inulva, ha a nemes szem már zsendül, az alanyon az eddig kifejlődött hónaljhajtásokat kitörjük. Az oltást már májusban kezdjük 8 juni­usban is folytatjuk, mely időben az első ol­dásnál meg neift er$gt ftlfmyra újra, az érő­teljesen fejlődő oldalhajtásba másodszor oltunk. Juniusban ez oltás még elég jókor van, hogy Őszig be is érjen. Ha a Ripáriák hajtásai vékonyak volná­nak, talán 2—3 milliméter vastagok, — akkor azok beoltásához az európai tőkék ho­naljhajtásai is alkalmasak. Ily vékony vesszők legjobb oltásmódja a párosítás, melyet H .,SZŐ­lőszeti ós Borászati Lap" 1890. év 15-16 számaiban kürülményesen s rajzokkal kísérve irtunk le. Hogy megfogant zöldoltványaink minél tökéletesebben fejlődjenek, nem szabad elmu­lasztanunk azok felkötését. E czélra legczél­szerübb a sorok hosszában 20—25 cmt ma­gasságban sodronyt vagy vékony rudakat, léczeket húzni. A megfogant oltványoknál az alanyon fejlődő hónaljhajtásokat ismételve letördeljük, a hányszor csak ujak fejlődnek. Késő Ősszel, ugy novemberben, az isko­lát kiszedjük, az oltványokat a vadvesszőktől elkülönítve csomóba kötjük s megfagyás s kiszáradás elleni megóvás szempontjából pin­czében vagy melegágyban elvermeljük. Az eredmény az lehet, hogy az 1893. év tavaszán iskoláztatott rövid Ripária dug­ványokból már 1894. évi ősszel kiültetésre alkalmas oltyányokat nyerhetüuk. Hinni merjük, hogy ezen mód hazánkban rövid idő alatt általánosságban el fog terjedui s főkép a kereskedelmi telepeken nagy meny­nyiségü zöldoltványok előállítására nagyban iog alkalmaztatni. Maurer János. SZ aiczclat A korcsolya bál. Az idei farsang legsikorültebb báljáról vau szeroncsém referálni. A Griff terme gyönyörűen volt díszítve és világítva, de a megjelent diszes hölgykö­zönséghez képest ez csak egy csepp volt a tenger sima tükréhez képest. Ritkán van alkalma tudósítónak Pápán ily diszes és fényes társaságot együtt láthatni, s e?ért felhasználom az alkalmat a báli kö­zönség toilettjeiről is egy pár szóval megem­lékezni. A korcsolya bál divatképe az 1830. évi „Empire" viseletre emlékeztetett vissza. A ha­rang aljak, melyek iont igen bővek, hódítottak, a derekak azonban a régiek maradtak, a tu­lajdonképeni empiret azonban nem volt alkal­mam látni. Annál több volt a módosított empire. Sok hölgynél a „bébé" báli öltözéket látíuk ; ezek az aliak nem rézsútos szabásuak és oldal varrás sincs rajtuk, egyetlen darabból állanak; varrás csupán hátul van, az is csak egy. Igen csinos volt egv gaze-öltözék, du­doros empire ujakkal. Általában a leányok öltözékei majdnem kizárólag mind selyem gazéból készültek, az uralkodó snn a rózsa­szín és fehér volt. A farsang divatos hajviselete az úgyne­vezett á la Juive és á la Vierge haj ék volt. Ugy látszik, hogy e két haják a frou-fonk veszedelmét hirdeti. Do nem akarom Önöket tovább is a divattal untatni, hanem áttérek a bálra ma­gára. A rendezőség a legnagyobb előzékeny­séggel fogadta a belépőket. A rendezőség luíny mió része vidékiekből állott, de ösmert alakok a parquetten. A hölgyek látva a ki­rendelt és fogadó gárdát már a garderobe-ban biztos öntudattal vetették le felöltőiket s örömtelt sugárzó arczal vezetették be magu­kat a bál termébe. A terem bejáratával szemben a garde de dámok foglalták el helyeiket. A bálanyai tiszt nem volt betöltve, hisz annyi sok szép asszony között nem is lett lett volna ta­nácsos. Magamnak ugyan jelöltöm egyet de dis­cretio szempontjából nem árulhatom el. Fess volt a szó szoros értelmében. A fővárosban ily választottat „bálkirályuő'nek jeleznek, de a vidéken azt íftQftdják hogy ,CsÍt|\ Bothmei százados ur megadta a jelt s megkezdődött a táucz. A hagyományos csár­dással kezdték. A bálokon az első csárdás kostolónak van felvéve, de ugy látszik nálunk nem sze­retik a csárdást kóstolni, mert az első csár­dást is jó étvágygyal jártak a táncoló párok. A táncosok nagyobbrészt a Halifaxok sport alakjai voltak. Régi ösmerősök. Mind megannyi hódolója Terpsichórénak. A négyeseket 28 pár tánezólta Kör­menrfy Béla Ügyes rendezése mellett. Szűnóra alatt a társaság az étterembe vonult hol kedélyes és vidám társalgás kö­zött hallgatták Foszák Kálmán bandáját. A hölgyek legkelleinesebbb báli emléke a souper csárdás következett. A báli tudósító itt kezdi tulajdonképeni hivatását betölteni. Itl szerezhet magának legtöbb adatot a tu­dósításra, itt nyílik alkalma a bál kedélyes­ségét! s azok szépségeiről biztos tudomást szerezni. Souper csárdás! Második négyes 1 E kettő egymásból elválaszthatlan fogalom. A mit a második négyesben elfelejtettűnfc sza­vakban mondani, azt a souper csárdásnál a szemekből lehet kiolvasni. Gyönyörű egy látványban részesültünk. Másfélóráig tartott a csárdás, do voltak sokan kik reggelig sem fá­radtak volna el — a nézésben. A harmadik négyes helyett a rendező­ség a hölgyeket Cottillon jelvényekkel lepte meg s „Hölgyválasz" lett napirendre téve. Később a férfiak csokrokkal viszonozták a kitüntetést. Volt a rendezők között olyan is kit Posner Károly Lajos is megirigyelt volna annyi kitüntetésben réazesült. Egy kűlömbség ugyan volt köztük, Posner nem — hölgyek által lett kitüntetve. (Kényes probléma volna megoldani ?) Volt még alkalmunk a már divattá vált „Kreutz Polkát" és a „Sir Rogger* tán­ezot is látni. Nem ártana a Sir Rogger" tánezhoz a kellő zenét a czigányokkal beta­nitattni, mert ma holnap már aktuális tán­czá fog fejlődni. A. bálozó közönség reggeli 7 óráig volt együtt. Csárdással kezdték csárdással végez­ték, kivilágos kiviradtig. A bálkirálynő és udvartartása elment, vele elment az ón kedvem is. Haza mentem, de ugy jártam mini; a „Bőiegér 4* Frankja. Fejem kábult, ittas voltam, pedig nem ittam egy csepp bort sem. A zene accradjai még mindig csengtek fülembe. Látni véltem valakit, de ez csak álom lehetett. Felébredtem nem láttam senkit. Kit is láttam én álmomba P Most jut csak eszembe az egész kor­csolya bált, és a bálkirálynőt. Frici. Az hirtik . . . Ahírlik, hog-y legközelebb Pápán erkölcsnemesitő egyletet fognak alakítani. Az hírlik, hogy e héten a síkos járdákon csak két ember ficzamitotta ki a lábát. Az hírlik, hogy Munkácsy legköze­lebb városunkba érkezik a czélból, hogy a legújabb festendő képéhez, „Jeruzsálem pusztulásához" modellül az apácza zár­dához vezető utczát megtekintse. Az hírlik, hogy tegnap a szabad­elvű klubban Láng Lajos tüsszentett, « erre Steinberger táviratilag fejezte ki a hagyományos „kedves egészségére Méltó­ságos Uram" kívánságát. Az hirlik, hogy „János" napján egy részeg ember sem volt városunkban. Az hirlik, hogy mult héten a va­súthoz vezetí5 gyalog járdán csak ugró lépésben lehetett az indóházhoz kijutni. Az hirlik, hogy a viz ós csatornázás kérdése — befagyott,

Next

/
Thumbnails
Contents