Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-10-29 / 44. szám

— Szövetkezeti értekezlet. Nagy érdeklődés mellett tartatott meg a városháza nagytermében f. hó 22-én — vasánap — délután 3 órakor mult számunkban jelzett „Önsegélyző egyleti szövetkezet" értekezlete. Az értekezlet egybehivója Kende Ádám dr. köszönetet mond a szép számmal egybegyűlteknek s felhívja az értekezletet, elnök és jegyző megválasztására. Az értekezlet egyhangúlag Kende Ádám dr ügyvédet elnöknek, H e r e z o g Manó dr ügyvédet jegyzőnek kiáltotta ki. Elnök tárgyilagos beszédben ösmertette meg a szövetkezet célját és annak üdvös voltát s felhívja az értekezlet tagjait a szövetkezet szükségének kimondására. Az értekezlet lelkesedéssel fogadta az eszmét s az alakuló közgyűlés megtartásához szükséges intézkedések megtételére egy hetes bizottságot választott meg. — A rendőrkapitány átiratban értesi tette a háztulajdonosokat miszerint a lakváltozás, tekintettel a „Halottak napjára" nem November hó 1-én, hanem November hó 2-án teljesítendő. — A dohánygyár költözködése. A volt óvoda helyiségben elhelyezett ideiglenes dohánygyár kezd lassanként, a vasút mentén épített két dohányraktári helyiségbe átköltözködni. Csütörtökön már 20munkásnŐ az uj helyiségben végezte a szivargyártást. Mint értesülünk a munkaerő fokozatosan lesz szaporítva az uj helyiségben s a végleges áthelyezés csak jövő hó végére várható. Az uj helyiségekben csakis rövid szivarok gyártásával foglalkoznak. — A pápai korcsolyázó egylet 1893. évi november hó 5-én d. u. 3 órakor a városháza nagy termében tartja közgyűlését. Tárgysorozat: 1. Elnöki jelentés. 2. Pénztári jelentés. 3. Tisztikar megválasztása. 4. Egyéb folyó ügyek és indítványok. Felkéretnek az egylet tagjai és mindazon korcsolyázó sport kedvelők, kik az egyletnek tagjai óhajtanak lenni, szíveskedjenek minél számosabban megjelenni. Az egylet elnöksége. — A pápai ipartestület f. évi oktöber hó 29-én rendkívüli közgyűlést tart, melyre a testület összes tagjai meghivatnak. Tárgysorozat : 1. Az ipartestület részére házvétel iránti intézkedés. 2. Oly indítványok tárgyalása, mely a közgyűlés napját megelőzőleg 5 tag aláírásával ellátva, legalább 3 nappal előbb az elnökséghez beadatnak. Néhman (iábor elnök. — A difteritisz áldozata. A polgári leányiskola első osztályú növendéke Fisc bér Róza f. hó 25-én a torokgyik áldozata lett. Minthogy városunkban és vidékén a torokgyik járványosán kezd fellépni, intézkedés tétetett, hogy a polgári leányiskola I. osztálya november hó l-ig zárva tartassék. — Tüz. Nagy-Szőllősről vesszük azon hírt, hogy hétfőn Lő wy Jakab odavaló lakosnak takarmánnyal telt pajtája kigyuladt s a gyors segítség dacára porrá égett. Lőwy kára igen jelentékeny. A művészi illustratiók a szépirodalmi lapoknak, oly elengedhetlen kelléke ma már hogy a szépirodalmi lapok között dicséretre méltó verseny keletkezett az illustratiók iránt, b e részben a verseny diadalát határozottan a „Képes Családi Lapok" nyerte el, a melynek illusztrátiói ép ugy compositióra, mint kivitelre nézve messsze előtte áll valamennyi más szépirodalmi lap illusztrátiójának, s teljes összhangzásban van e lapnak az irodalom magas színvonalán álló béltartalmával, melyet hazánk legjobb írói nyújtanak. Részünkről a legmelegebben ajánljuk e lapot olvasóinknak, főleg a mostani téli ebtékre. — Csendháborítók. Tóth György cipészsegéd és Csuthi János dohánygyári munkás f. hó 22-én a Jókai Mór utcán éktelen lárma és szitkozódás közepette zavarták az arra menőket. A rendőrségnek csak nagy nehezen sikerült az illető legényeket lecsendesíteni s a városházára bekísérni. A kellő büntetésről gondoskodva lett. — Vid Károly helybeli ügyvéd értesít bennünket, hogy ügyvédi irodáját November hó 1-től kezdve Főtér 8. sz. házba (Uradalmi épület) helyezi át. — lleykál J. Ede lapunk mai számában közzétett hirdetésére felhívtuk a közönség figyelmét. Egyszersmind tudatjuk, hogy nevezett cég sirok díszítésére és kivilágítására jutányos árak mellett vállalkozik. — Városunkban meghaltak Október 21—27-ig. Csiszlér Ferenc gyermeke János ev. 1 hónapos bélhurut. — Reisch Mária gyermeke izr. halva született. — Molnár Józsefné róm. kath. 65 éves szivkór. — Fuchs Dávid gyermeke Kóza izr. 11 éves torokgyik. — Paksi Károiy gyermeke Mária róm. kath. 1 1/

4 éves bélhurut. CSARNOK. Halottak napján. November 1-je! . . . Ismét, ismét itt van e gyászos, e szomorú nap ! Ismét itt van, hogy komor megjelenésével, mint egy túlvilágról jövő intő szó figyelmeztessen bennünket, hogy „Mementó mori" „Emlékezzél a halálra." S van-e emberi lény, ki bármint dulakodva a földi javakban; s van-e emberi sziv, mely bármint eltelve a földi boldogságban, midőn a mai napnak ama láthatatlan, de mégis rémes kepviselője füleinkbe súgja a fenti szavakat, van-e lény, van-e sziv, melyen hideg borzongás ne járna át, s mintegy érezve annak fagyos lehelletét önmagába térve ne gondolna arra a mindnyájunk közes végzetére: az örök elmúlásra, az örök megsemmisülésre? ? . . . Ki a temetőbe! . . , Ide zarándokolnak e napon azok, kiknek azok a néma sirok egy-egy kedvest — kitől oly kimondhatatlan nehéz volt elválni, — rejtenek magukban; ide zarándokolnak, hogy fájdalmukon, melyet az elhunytnak távozása okozott, legalább szemeikből aláhulló könnyeikkel enyhíthessenek. Vajon sikerül-e ez nekik? Nem, nem soha! . . . a tudat, hogy az, kit oly forrón szerettünk, kit oly elkényeztetve dédelgettünk, itt lábaink alatt, a hideg földben porladozik, nemcsak nem enyhíti, hanem megújítja fájdalmunkat. És mégis . . . mégis oly jól esik lelkünknek e napon oda térdelni szeretetteink sirhalmához, mintha ezalatt mig azok lelki üdveért imádkozunk, újra velünk látszanának lenni; mintha lágyan zengedező mennyei hangjukkal, vigasztalnának bennünket: ne sírjatok . . . hisz oly jó odalenn, oly jó a pihenés, nem bánt ott bennünket a kaján irigység, nem a létért való küzdelem, semmi, semmi abból, a mi a ti élteteket idefenn annyira megkeseríti. S talán a szellemi érintkezés az elköltözőitekkel, hat reánk oly jótékonyan, hogy midőn a sírokon elhelyezett gyertyácskát legutója is leégett, mi mégis mintegy megkönnyebülten távozunk a szomorú helyről. És azt, ki részére a hantok nem takarnak bár halottat, azt is a temetőbe vezeti leki ösztöne. Oh mert vannak halottak, kiknek nem állítunk sirkövet, nem azért, mert ezeknek sírja nem a föld, hanem szivünk mélyében van. Ezek a halottak a sziv halottjai, miket gyászolni ép olyan fájdalom, mintha a legkedvesebb lényt veszítettük volna oldalunk mellől . . . Mert van-e számunkra még kedvesebb valami mint lelkünk nyugalma és szivünk boldogsága? ... És lehet-e még nagyobb halottunk, mint midőn e kettőt veszítjük őrökre el? Temető! Mennyi megszűnt fájdalom, mennyi szétfoszlott ábránd és mennyi megsemmisült remények örökös tanyája! Mily rettentő szó a maga valódi értelmében, és mégis, az élet töviseitől megtépett kebelnek oly mennyei vigasz, mint a tenger bősz hullámai által hányt-vetett hajó utazóinak, a biztos kikötő. Mementó mori! Székely A. Aladár. Halottak napján. Lassau, tompán zúgnak a harangok... Oh, a hangot én már ismerem. Minden évben elsiratja egyszer Holtaidat, én jó Istenem! Lassan, sírva egyre azt zokogja: Vannak, kik künn régen porlanak, Menjetek hát ki a temetőbe, Sirassátok meg a holtakat! . . . Oh, sirasd meg gyermek jó szülődet! És sirasd meg anya, gyermeked, Kinek édes, gőgicsélő hangját Most is hallod, most is zeng neked. Oh, sirasd meg őt, akit szivedben Nem pótolhat semmi más alak . . . Lassan, tompán zúgnak a harangok: Sirassátok meg a holtakat! És öleld át bús özvegy a fejfát, Hitvesednek korhadt fája az, Oh, sirasd meg: látni fogod egykor, Hogyha eljő az örök tavasz. Tavasz, melynek sohsem leszen vége, Hol a könyük már nem omlanak . . . Lassan, tompán zúgnak a harangok: Sirassátok meg a holtakat! Es egy könyüt ama nagy sziveknek, Kik szép- s jóért lelkesültek itt. Egy könyüt a költőnek, ki lágyan Zengé bűvös-bájos énekit. Egy könyüt e behorpadt sírokra S tán a könyből édes dal fakad . . . Lassan, tompán zúgnak a harangok: Sirassátok meg a holtakat. Gyújtsátok meg az emlékezetnek Fényesen égő szövétnekét, S zengjétek el a nagyoknak sirján Sziveteknek legszebb énekét. „Magyar dalt", mely lelkesítőn zengjen S melytől a rég porló sziv dobog, Hosszú — hosszú siri álmaikban Hadd legyenek egyszer — boldogok . . . ... A harang hív ... Én is megyek, mert hisz Három holtat én is siratok. Kettő rég a sir ölében nyugszik, A harmadik, az magam vagyok. Leborulok arra a két sirra, Mely apát és jó anyát temet. Imádkozom . . . s fejfáikat fogva Megsiratom kihalt — — szivemet. Vathy B, J.