Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-10-22 / 43. szám

gitsék 8 hozzájárulásukkal üdvös működését biztosi tandják. Ha városunk polgárai nem akarnak elzárkózni a bajadás eszméjétől, iia azt óhajtják, bogy városunk n jólétnek tanyájává legyen, lm adnak valamit arra, hogy Pápa városa csinos, szép, tiszta és egészséges várossá létessék; akkor meg fogják hallani az idők szavát, megértik a város lakosságának kívánságát és csoportosulni fognak az eszme köré, és a szépitési egyesületet mielőbb megfogják alkotni. Ez pedig, hogy létjogosultságának bizonyítékát adja, hasznos működését mielőbb megkezdeni iparkodandó Az általános közérzületnek velünk kifejezést adni, midőn mindazoknak, kik ez üdvös eszme létrehozásán és erélyes kezdeményezésén fáradoznak, a siker biztos tudatában gratulálunk. Reméljük, hogy Pápa városára nemsokára egy szebb és jobb idő fog bekövetkezni. Levél a szerkesztőhöz. Szívesen olvasott lapjában már sok olyast olvastam, a mi Pápa város haladását nagyban elősegítené. Mint hírlapíró megteszi & kötelességét, a mennyiben a várost és annak képviselőtestületét < serkenti, hogy az minden befolyás felhasználásával megszerezze a városnak azt, a mit a mai kor egy rendezett tanácsú várostól megkíván. Minden hiányra figyelmeztette a városi tanácsot s annak orvoslására megadta mert elbénult a kar, mely a sziv táját lett volna hivatva mutatni, elhomályosult a tekintet, melynek lövelő sugara alatt kellett volna meggyulladni szerelmem tárgyának. Levelet irok — holt betűkbe lehelem Bzivem érzelmeit — szerencsém, itt sem volt nagyobb, mert felmondta szolgálatát az agy, a toll kiesett remegő kezemből, sőt maga a papiros is a legmakacsabbul gyúródott össze és nem hagyta lapos hátára irni a szeretlek-et. Helyzetem kétségbeejtő volt. De végre is az Isten is segíti a szerelmeseket I! Február 4-ére tánc füzérkére lettem hivatalos, hova az én kedves E. szőkém is hivatalos volt. Hic Rodu8,'hic salta! most vagy soha! — el is készültem, de alaposan a döntő ütközötre. * Átforgattam a magyar irodalom ismertebb lyrikusait, ellestem a szép és szívhez •zóló gondolatokat, sőt egész verseket tanultam be — hogy minél közvetlenebbül s minél igazabban tolmácsolhassam szivem érzelmeit. Fejem egész .chaos volt, melyben a legszebb gondolatok, mint szélvihar csapkodta hullámok korongtak. Végre elérkezett a várva várt nap! Jó eleve megfodorittattam fekete hajfürtjeimet, a legszebb é8 legelegánsabb ruhám öltöttem magamra — szóval amúgy Istenigazában kiaz utat és módot, sajnos azonban, hogy szavát a melyet mint szerkesztő íelemelt mai napig még kevés siker koronázza. Mindazonáltal nincsen kizárva annak a lehetősége, hogy idővel a mulasztás helyre fog pótoltatni, mert megvagyok győződve arról, hogy a város és annak képviselőinek azon belátásra kell jönniök, hogy mindazon fontos kérdések a melyeket t. szerkesztő ur eddig is sürgetett városunkra, a mely jelenleg nem a legkedvezőbb viszonyokban van és iparunk és kereskedelmünkre, a mely jelenleg parlagon hever, égető szükséget képeznek. Pápa város emelése minden polgárra nézve nagy fontossággal bír, különösen nálunk, a hol a városi terhek jelenleg már oly nagyok és a jövőben még nagyobbak lesznek. Mindazon újítások behozatala által, melyeket szerkesztő ur megpendített, az idegen forgalom élénkül, a város lakossága gyarapszik ; élénk személy-forgalom élénkíti az ipart és kereskedelmet is, a lakosság szaporodása pedig apasztja a városi terheket. Miután személyes megyőződósem az, hogy mindazon felsorolt újítások: v i z k é rdés, csatornázás, villanyvilágítás, szépitósi egyesület, kaszárnya építés, kereskedelmi iskola, pápa-csornai vasút s. t. b. Pápa városára nézve égető szükséges, egyes kérdések meg égető szükséget is képeznek: ezen újítások némelyikéhez egy pár szót én is óhajtok hozzáfűzni. Miért húzzák — halasztják anynyira a vízvezetéket, mellyel szorosan összefügg a csatornázás is? Ez elvben el van fogadva, a helyszínelés és az előmunkálatokra a fedezet is megvan, de a dolog komoly kézbevétele késik. Már pedig viz és csatornázás nélkül köztisztaságról szó sem lehet. Miért nem lépünk fel kellő eréllyel nyaltam magamat — szerelmi szótáramat újra átvettem — a mint jól fölfegyverkezett harcfi indultam az ütközetre. A táncterem, melybe léptem, párolgott a sok szagositótól, sőt az izzadt barna legények száraz fája mellett a kecses párok lejtettek is már. Szemeim egyet kerestek, de azt nem találták. — Révedező tekintettel húzódtam félre a szálló egy zugában és megelégedett egoismussal szemléltem a boldog ifjúságot. Hirtelen zaj támadt — és a közönség egy irányban kezd tolulni, majd titkos sugdozást, suttogást hallok — ni ott jön E. kisasszony, jaj de fess, jaj de elegáns! mily jól áll rajta az a krém ruha! — milyen hercig milyen kedves diadémja van. Lethargiámból engem is felköltött e zaj és zsivaj — s kit látnak meg szemeim - Őt, őt a kedves E.-t. A hódolók egész özöne vette körül, mindenkivel nyájas kézszorítást váltott, boldog volt az, kit angyali mosolyával megajándékozott. A hódolók hosszú sorát csekélységem zárta be. Félő tisztelettel közeledtem feléje, gyermeki tisztelettel hajoltam meg előtte. Jó estét Arthur — maga is itt van? Igen, zokogtam elszorult lélekkel, s mig azon töprenkedtem, vájjon felhivjam-e az éppen és ügybuzgalommal a p á p a-c s o r n a i va sut kérdésében? Pedig ki-ki tudja, mily lendületet nyerne városunk forgalma ezen tervezett vasút felépítésén. Miért nem keresünk és nem találunk módot egy középfokú kereskedelmi iskola elnyerésén ? Évről-évre hangosabbak a panaszok ez irányban és még sem bírunk szembeszállni a szükkeblüséggel. Vártunk, hogy a szomstléd városok sorra állítsanak fel oly intézeteket, hogy aztán a saját iskoláink jelentősége ós központi jellege csökkénjék* Hogy mily nagy fontossággal birna eg modern szálloda felépítése, azt már b. lapja egy izben részletesen kifejtette. Miért nem ad a városi tanács életjelt magáról? Hogy mily előnynyel volna az, ha Pápán nagyobbszámu katonaság is volna: arról részletosen beszólni nem akarok, felteszem azt minden egyesről, hogy annak igazi előnyeivel tisztában van. A kis Stájerországnak minden egyes községében van egy „Yerschőnerungs verein" s a faluk utcáin ós bázaiu meg is látszik a keze nyoma. Pápának van lelkes, derék intelligenciája, mért nem jut eszükbe egy „Szépitósi egyletet" alakítani? Az én kívánságom, hogy minden keresztül vitessék nem az önzésen alapszik; óhajom csak az, hogy az azért valósitassék, mert az egész városnak javára leend. Pápa városának azon férfiaihoz, apellálok, kik a város igaz érdekeit, jövőjét szivén hordozzák, vegyék a felsorolt ügyeket kezükbe, törekedjenek, arra, hogy azok mielőbb megvalósitassanak: nehogy azon váddal terheltessenek, miszerint ópenséggel ők voltak azon generáció, melynek alkalom nyílott Pápa város jövőjét megalapíthatni de fájdalom azt nem tették. Már mi beszélünk a mult bűneiről; m most megzendített Ilma csárdásra — imádottomat, már nem láthattam, mert egy szemfüles Arszlán, már tova röppent vele. Szidtam, átkoztam magamat gyávaságomért — de megvigasztalt az a tudat, hogy hisz még elég hosszú az éjszaka — lesz alkalmam és módom vele beszélhetni. Éppen lengyelkét húztak — siettem fölkérni — lejtettünk, szólni akartam — de elakadt a szó a torkomon, mokogtam érthetetlen ós összefüggés nélküli szavakat, miközben annyira szórakozottá váltam, hogy — soha meg nem fogom magamnak bocsáthatni — két izben léptem reá lábacskájára. Összes társalgásom nem állt másban, mint két szemlesütve kért pardonból. Ismét egy alkalommal kevesebb! ott voltam, hol a Mádi zsidó — sem előre, sem hátra — tizenkettő felé járt már az idő, szivem igen elszorult, mert ha éjfél előtt nem nyilatkozom — vége mindennek — hisz éjfélután eltávoznak. Ne hagyd magad Arthur biztattam egész valómat — rukkolj ki a farbával, vagy, vagy! Tűnődésem közepette, hirtelen finom női karok érintése villanyozott meg — Ő volt — karját karjaimba helyezve kért, hogy kisérném át a hüsülő terembe. Elindultunk, lábaim gépiesen mozogtak, fejem szédült, mig végre elértük a kijelelt helyet, hol angyali E. kacéran belé vetette