Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-10-15 / 42. szám

yoltát annak kipótlására a szükséges intéz­kedéseket meg is fogja tenni. Mindenekelőtt okvetlenül szükségesnek tartjuk, hogy a versenybíróság részére, kü­lön állóan egy állvány létesitessék, mely arra szolgálna, hogy a bíróság a verseny minden egyes részleteit figyelemmel kisér­hesse, mert e nélkül a legjobb akarat mel­lett sem hozható precis ítélet s ki vannak téve annak azon eshetőségnek, hogy a dis­qualifikált lovas kétes ítéletre apellál, mit ez alkalommal tapasztaltunk. Másodsorban a nézőtér elhelyezése is kívánatos volna, amennyiben a közönség nem láthatja át a pályát, nem kísérheti figyelemmel a verseny lefolyását s igy a verseny érdekfeszítő momentúmai reájuk nézve elenyésznek. Ezen pedig nagyon könnyen lehetne segíteni, ha a nézőtért a túlsó oldalra helyeznék át. A versenyek lefolyása következő ered­ménnyel folyt le: I. Yadászverseny. Távolság 2400 méter. Az ezredbeli huszárok szolgálati lo­vakon. Tiszteletdíj 1-ső, második és har­madiknak. Vezető : Gulyás Miklós százados. Első dijat nyerte a 4-ik század, má­sodik dijat a 6-ik század, a harmadik di­jat a 3-ík század egy közhuszárja. II. Vad ász verseny. Távolság 3000 méter. Az ezredbeli tisztek szolgálati lo­vaikon. Tiszteletdíj 1-ső ós 2-iknak. Ve­zető: Perczel József ezredes. Nyolcz tiszt mérkőzött a díjért. Első­nek K é t h e 1 y i József „ Julcsa" nevü lova érkezett be. A második dijat nagy küzde­lem árán Pántz Alajos „Jelszó" lova vitte el, kit a célnál nagyon is szorított Svastics Imre „Abá"ja. Minkét főhad­nagyot bravour lovaglásukért megéljenezték. III. Vadász verseny. Távolság 2400 méter. Az ezredbeli altisztek számá­ra. Tiszteletdíj 1-ső, 2-ik és 3-iknak. Ve­zető : báró Wimpffen Iván Őrnagy. Elsőnek érkezett be Ádám Elek 4­ik századbeli, másodiknak Finta Pál 1-ső századbeli, harmadiknak Csányi János 2­ik századbeli altiszt. IV. Akadályverseny. Tiszti sa­ját lovak részére. Távolság 3500 méter. Tét 5 frt. Tiszteletdíj 1-ső és 2-iknak. A startnál 6 ló jelent meg. Első lett Perczel ezredes „Anná".ja (lov. Perczel t. helyettes), második Wimpffen báró őr­nagy „Bon-ton w-ja (lov. Vaszary fő­hadnagy). Soós Sándor főhadnagy, ki mind­kettőt néhány lóhosszal megelőzte, a ver­senybíróság irány be nem tartás miatt dis­qualifikálta. V. Sík verseny. 2400 méter. Ver­senyezhetett minden agarász egyleti tag oly lovon, melyen legalább egyszer az aga­rászatnál lovagolt. Nevezni lehetett az osz­lopnál. Tétel 5 forint. Hat ló nyergeltetett e versenyre. Per­czel ezredes „Atillá"ja (lov. tulajdonos). Ugyanannak „Fotográf"ja (lov. Perczel Mór tiszt helyettes), Erdődy Sándor gróf „Somló" (lov. Vaszary főhadnagy), Imrey százados „Zoltán"ja (lov. Gyulassy főhad­nagy), Wimpffen őrnagy „Ó-Gyalá"ja (lov. tulajdonos) és Spitzer Ignácz „Szellő"je (lov. tulajdonos). A starttól rögtön Erdődy ménje ug­rott ki és folyton vezetve Vaszary fő­hadnagy által remekül lovagolva canter­ben érkezett be elsőnek. A második díjért apa és fiu erős harcot vívtak egymással, végre a célnál Perczel Mór tiszthelyettes „Fotográfiai két orrhosszal előzte meg az ezredes által lovagolt nAtillá"t. A közönség, mely folytonos érdeklő­déssel kisérte minden egyes futamot, s a nyertes tisztek snájdig lovaglásait éljenzés­sel fogadta, a versenyek végeztével egy kellemes és élvezetes délután eltöltésével eltelve, hosszú és diszes kocsisorokban tér­tek vissza a városba. Este a Griff szálloda nagy termében társasvacsorára gyűltek egybe, melynek vé­geztével az ifjúság táncra perdült s járta fáradhatlanul reggeli 5 óráig. Az első né­gyest 24 pár tánczolta. Jelen voltak: l Leányok: Abt Klotild (Bpest), Bartha­i los Olga, Berger Anna, Dreihausen Mici, íme saját szavaid ! — Most én élek e szavakkal s még azzal toldom meg, hogy neked annyival is inkább el kell fogadnod ajánlatomat, mert én sokkal, igen sokkal tartozom neked s most hatalmamban áll ezt leróhatni. — Igen itt maradok — szólt Emilia — hisz mennyivel jobb lesz nekem közeled­ben élni, mint részvétlen idegenek között, de leányaidnak tanítója, nevelője akarok lenni. — Oh Emíliám azt csak nem engedhe­tem, hogy te, a ki kényelemhez szoktál, gyer­mekek tanításával gyötörd magad ! Már pedig én csakis azon feltétel mel­lett maradok itt, ha leányaidnak nevelőnője lehetek — mondá Emilia határozottan. Kü­lönben is ez enyhülést fog szerezni beteg lel­kemnek. Ne félj, nem fogom szivökbe cse­pegtetni keserű tapasztalataimat! . . . — Jól van hát — viszonzá Mariska — mivel nem lehet téged e szándékról lebeszél­nem, ám legyen akaratod Bzerint. Tudom, hogy a te kezeid alatt gyermekeim jók és nemesek lesznek; hisz én is annyi szépet és jót tanultam egykor tőled. Emilia igy szólt: — A szomorú múltra fátyolt vetettem, de mivel a sors összehozott veled, felleben­tem azt egyszer, hogy lásd mennyit szenved­tem, mig teljesen árvává s vagyontalanná lettem, aztán újra ráborítom örökre. — S most kérlek mutasd be növendé­keimet. Az anya átszaladt gyermekeiért s beve­zette őket Emiliához. — Ezt a jó nénit szeressétek ugy mint engemet! mondá. Emilia lehajolt és megcsókolta a két gyönyörű gyermeket. Szivét megnevezhetlen fájó és mégis jól eső érzés járta át. Alig birta visszafojtani a szivéről feltörő könnye­ket ... . Aztán bejött a nagymama és a családfő is és a legmelegebb szívességgel halmozták el kedves Mariskájuk szeretett barátnőjét. * * * Látják kedves olvasóim, mily nagy vál­tozások történnek az életben. Az egykor gaz­dag, ünnepelt hölgy, mint szegény nevelőnő működik azon gyermekek mellett, kiknek anyjuk hajdan küzdött a nélkülözésekkel s a ki általa emelkedett ki a semmiségből. És e nagy változást mi okozta? Nem-e a sors szeszélye ? Gaál Irén (Galsa), Guáry Emmi, Erzsi és Margit (Vaág), Jerfy nővérek (Mezőlak), Kis Vilma, Pentz Mariska, Percei Margit, Seré­nyi Jolán (Salamon), Szabadhegyi Gizella (N. Dém), Vágner nővérek (Vaszar), Wéber Olga, Unger Izabella. Asszonyok: Bakó Gézáné (Z.Egerszeg), Gaál Ödönné (Galsa), özv. Guáry Pálné (Vág) Jerfy Adolfné (Mezőlak), Klainik Antalné, Koller Jánosné, dr. Nagy Imréné (P. Ková­csi), Pentz Józsefné, Perczel Józsefné, Pin­tér Gyuláné, Sarlay Gyuláné (K. Vatli), Sza­badhegyi Kálmánné (N. Dém), Vágner Lász­lóné (Vaszar), Wajdits Károlyné, Wéber Re­zsőné, báró Wimpffen Ivánné. A táncestélyen a huszártisztek meg­mutatták, hogy nemcsak lóra, hanem táncra is termettek. Színészet Pápán. Bokody Antal színtársulata csütör­tökön búcsúzott el közönségünktől. Hat heti itt idözése alatt nem mutatott ki ugyan fényes anyagi eredményt, de te­kintetbe véve a körülményeket, elég­tisztességes pártolásban részesült közön­ségünk részéről. Ha tekintetbe veszszük, hogy az egész idény alatt csak három operette előadás került szinre, s az is csak az utolsó napokban, ugy szerencsésnek mondhatja magát Bokody színigazgató, hogv ép kéz-bőrrel távozott társula­tával Ha Bokody egv jól szervezett ope­rette társulattal és zenekarral kezdi meg­előadásait, határozottan merjük állitani, hogy nem kellett volna neki a téli évad előtt más helyet keresni, hanem a biztos siker reményében maradhatott volna még néhány hétig körünkben. Távozásakor megígérte, hogv feb­ruár hóban visszaérkezik körünkbe. Mi kész örömmel fogadjuk őt körünkbe, de figyelmeztetjük, hogy nemcsak ope­rette társulatát kiegészítve, de főleg ze­nekarának tökéletesítésére gondot for­dítson. Dráma és vígjáték személyzetével bármely elsőrendű vidéki színtársulat erőivel bátran versenyezhet. A midőn a viszontlátás reményé­ben Bokody színtársulatát jó eleve üd­vözöljük, kívánjuk nekik, hogy addig is uj állomáshelyükön — Halason — találják magukat oly otthoniasnn, mint a hogv mi azt tiszta szivünkből óhajtjuk. Heti referádánkat adjuk a követ­kezőkben : Szombaton Dumas Sándor világhírű szinmiivét „A kaméliás hölgy"et adták. A cziraszerepet Bokodyné mesteriesen interpre­tálta. Megható volt haldoklási jelenete, me­lyet csak művésznőknél van alkalmunk lát­hatni. Dicséretet érdemel még Bokody, Szalkay és Borsiczky Ilona. Vasárnap „A toloncz" Tóth Ede nép­színműve adatott elö szép számú közönség előtt. Petrik Ágnes (Liszka) dalai elismerést nyertek, játéka még nem elég routinirozott ily drámai szerepekhez. Bokody (Mravcsák) tót dialektusban mutatta be a szerepet, holott cseh csavargót kellett volna személyesíteni. Pénzes dalai tetszésben részesültek. Említést érdemel még Kövessy Rózsa, ki a vidéki zsidó kisasszony tipikus alakját élethűen áb­rázolta s folytonos derültségben tartotta a közönséget, nemkülönben Kovács (Lőrincz) és Szalkay (Kontra). Hétfőn „A piros bugyelláris" ment. A biró feleségét Kövessy Rózsa kitűnő alaki-

Next

/
Thumbnails
Contents