Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.
1893-10-15 / 42. szám
yoltát annak kipótlására a szükséges intézkedéseket meg is fogja tenni. Mindenekelőtt okvetlenül szükségesnek tartjuk, hogy a versenybíróság részére, külön állóan egy állvány létesitessék, mely arra szolgálna, hogy a bíróság a verseny minden egyes részleteit figyelemmel kisérhesse, mert e nélkül a legjobb akarat mellett sem hozható precis ítélet s ki vannak téve annak azon eshetőségnek, hogy a disqualifikált lovas kétes ítéletre apellál, mit ez alkalommal tapasztaltunk. Másodsorban a nézőtér elhelyezése is kívánatos volna, amennyiben a közönség nem láthatja át a pályát, nem kísérheti figyelemmel a verseny lefolyását s igy a verseny érdekfeszítő momentúmai reájuk nézve elenyésznek. Ezen pedig nagyon könnyen lehetne segíteni, ha a nézőtért a túlsó oldalra helyeznék át. A versenyek lefolyása következő eredménnyel folyt le: I. Yadászverseny. Távolság 2400 méter. Az ezredbeli huszárok szolgálati lovakon. Tiszteletdíj 1-ső, második és harmadiknak. Vezető : Gulyás Miklós százados. Első dijat nyerte a 4-ik század, második dijat a 6-ik század, a harmadik dijat a 3-ík század egy közhuszárja. II. Vad ász verseny. Távolság 3000 méter. Az ezredbeli tisztek szolgálati lovaikon. Tiszteletdíj 1-ső ós 2-iknak. Vezető: Perczel József ezredes. Nyolcz tiszt mérkőzött a díjért. Elsőnek K é t h e 1 y i József „ Julcsa" nevü lova érkezett be. A második dijat nagy küzdelem árán Pántz Alajos „Jelszó" lova vitte el, kit a célnál nagyon is szorított Svastics Imre „Abá"ja. Minkét főhadnagyot bravour lovaglásukért megéljenezték. III. Vadász verseny. Távolság 2400 méter. Az ezredbeli altisztek számára. Tiszteletdíj 1-ső, 2-ik és 3-iknak. Vezető : báró Wimpffen Iván Őrnagy. Elsőnek érkezett be Ádám Elek 4ik századbeli, másodiknak Finta Pál 1-ső századbeli, harmadiknak Csányi János 2ik századbeli altiszt. IV. Akadályverseny. Tiszti saját lovak részére. Távolság 3500 méter. Tét 5 frt. Tiszteletdíj 1-ső és 2-iknak. A startnál 6 ló jelent meg. Első lett Perczel ezredes „Anná".ja (lov. Perczel t. helyettes), második Wimpffen báró őrnagy „Bon-ton w-ja (lov. Vaszary főhadnagy). Soós Sándor főhadnagy, ki mindkettőt néhány lóhosszal megelőzte, a versenybíróság irány be nem tartás miatt disqualifikálta. V. Sík verseny. 2400 méter. Versenyezhetett minden agarász egyleti tag oly lovon, melyen legalább egyszer az agarászatnál lovagolt. Nevezni lehetett az oszlopnál. Tétel 5 forint. Hat ló nyergeltetett e versenyre. Perczel ezredes „Atillá"ja (lov. tulajdonos). Ugyanannak „Fotográf"ja (lov. Perczel Mór tiszt helyettes), Erdődy Sándor gróf „Somló" (lov. Vaszary főhadnagy), Imrey százados „Zoltán"ja (lov. Gyulassy főhadnagy), Wimpffen őrnagy „Ó-Gyalá"ja (lov. tulajdonos) és Spitzer Ignácz „Szellő"je (lov. tulajdonos). A starttól rögtön Erdődy ménje ugrott ki és folyton vezetve Vaszary főhadnagy által remekül lovagolva canterben érkezett be elsőnek. A második díjért apa és fiu erős harcot vívtak egymással, végre a célnál Perczel Mór tiszthelyettes „Fotográfiai két orrhosszal előzte meg az ezredes által lovagolt nAtillá"t. A közönség, mely folytonos érdeklődéssel kisérte minden egyes futamot, s a nyertes tisztek snájdig lovaglásait éljenzéssel fogadta, a versenyek végeztével egy kellemes és élvezetes délután eltöltésével eltelve, hosszú és diszes kocsisorokban tértek vissza a városba. Este a Griff szálloda nagy termében társasvacsorára gyűltek egybe, melynek végeztével az ifjúság táncra perdült s járta fáradhatlanul reggeli 5 óráig. Az első négyest 24 pár tánczolta. Jelen voltak: l Leányok: Abt Klotild (Bpest), Barthai los Olga, Berger Anna, Dreihausen Mici, íme saját szavaid ! — Most én élek e szavakkal s még azzal toldom meg, hogy neked annyival is inkább el kell fogadnod ajánlatomat, mert én sokkal, igen sokkal tartozom neked s most hatalmamban áll ezt leróhatni. — Igen itt maradok — szólt Emilia — hisz mennyivel jobb lesz nekem közeledben élni, mint részvétlen idegenek között, de leányaidnak tanítója, nevelője akarok lenni. — Oh Emíliám azt csak nem engedhetem, hogy te, a ki kényelemhez szoktál, gyermekek tanításával gyötörd magad ! Már pedig én csakis azon feltétel mellett maradok itt, ha leányaidnak nevelőnője lehetek — mondá Emilia határozottan. Különben is ez enyhülést fog szerezni beteg lelkemnek. Ne félj, nem fogom szivökbe csepegtetni keserű tapasztalataimat! . . . — Jól van hát — viszonzá Mariska — mivel nem lehet téged e szándékról lebeszélnem, ám legyen akaratod Bzerint. Tudom, hogy a te kezeid alatt gyermekeim jók és nemesek lesznek; hisz én is annyi szépet és jót tanultam egykor tőled. Emilia igy szólt: — A szomorú múltra fátyolt vetettem, de mivel a sors összehozott veled, fellebentem azt egyszer, hogy lásd mennyit szenvedtem, mig teljesen árvává s vagyontalanná lettem, aztán újra ráborítom örökre. — S most kérlek mutasd be növendékeimet. Az anya átszaladt gyermekeiért s bevezette őket Emiliához. — Ezt a jó nénit szeressétek ugy mint engemet! mondá. Emilia lehajolt és megcsókolta a két gyönyörű gyermeket. Szivét megnevezhetlen fájó és mégis jól eső érzés járta át. Alig birta visszafojtani a szivéről feltörő könnyeket ... . Aztán bejött a nagymama és a családfő is és a legmelegebb szívességgel halmozták el kedves Mariskájuk szeretett barátnőjét. * * * Látják kedves olvasóim, mily nagy változások történnek az életben. Az egykor gazdag, ünnepelt hölgy, mint szegény nevelőnő működik azon gyermekek mellett, kiknek anyjuk hajdan küzdött a nélkülözésekkel s a ki általa emelkedett ki a semmiségből. És e nagy változást mi okozta? Nem-e a sors szeszélye ? Gaál Irén (Galsa), Guáry Emmi, Erzsi és Margit (Vaág), Jerfy nővérek (Mezőlak), Kis Vilma, Pentz Mariska, Percei Margit, Serényi Jolán (Salamon), Szabadhegyi Gizella (N. Dém), Vágner nővérek (Vaszar), Wéber Olga, Unger Izabella. Asszonyok: Bakó Gézáné (Z.Egerszeg), Gaál Ödönné (Galsa), özv. Guáry Pálné (Vág) Jerfy Adolfné (Mezőlak), Klainik Antalné, Koller Jánosné, dr. Nagy Imréné (P. Kovácsi), Pentz Józsefné, Perczel Józsefné, Pintér Gyuláné, Sarlay Gyuláné (K. Vatli), Szabadhegyi Kálmánné (N. Dém), Vágner Lászlóné (Vaszar), Wajdits Károlyné, Wéber Rezsőné, báró Wimpffen Ivánné. A táncestélyen a huszártisztek megmutatták, hogy nemcsak lóra, hanem táncra is termettek. Színészet Pápán. Bokody Antal színtársulata csütörtökön búcsúzott el közönségünktől. Hat heti itt idözése alatt nem mutatott ki ugyan fényes anyagi eredményt, de tekintetbe véve a körülményeket, elégtisztességes pártolásban részesült közönségünk részéről. Ha tekintetbe veszszük, hogy az egész idény alatt csak három operette előadás került szinre, s az is csak az utolsó napokban, ugy szerencsésnek mondhatja magát Bokody színigazgató, hogv ép kéz-bőrrel távozott társulatával Ha Bokody egv jól szervezett operette társulattal és zenekarral kezdi megelőadásait, határozottan merjük állitani, hogy nem kellett volna neki a téli évad előtt más helyet keresni, hanem a biztos siker reményében maradhatott volna még néhány hétig körünkben. Távozásakor megígérte, hogv február hóban visszaérkezik körünkbe. Mi kész örömmel fogadjuk őt körünkbe, de figyelmeztetjük, hogy nemcsak operette társulatát kiegészítve, de főleg zenekarának tökéletesítésére gondot fordítson. Dráma és vígjáték személyzetével bármely elsőrendű vidéki színtársulat erőivel bátran versenyezhet. A midőn a viszontlátás reményében Bokody színtársulatát jó eleve üdvözöljük, kívánjuk nekik, hogy addig is uj állomáshelyükön — Halason — találják magukat oly otthoniasnn, mint a hogv mi azt tiszta szivünkből óhajtjuk. Heti referádánkat adjuk a következőkben : Szombaton Dumas Sándor világhírű szinmiivét „A kaméliás hölgy"et adták. A cziraszerepet Bokodyné mesteriesen interpretálta. Megható volt haldoklási jelenete, melyet csak művésznőknél van alkalmunk láthatni. Dicséretet érdemel még Bokody, Szalkay és Borsiczky Ilona. Vasárnap „A toloncz" Tóth Ede népszínműve adatott elö szép számú közönség előtt. Petrik Ágnes (Liszka) dalai elismerést nyertek, játéka még nem elég routinirozott ily drámai szerepekhez. Bokody (Mravcsák) tót dialektusban mutatta be a szerepet, holott cseh csavargót kellett volna személyesíteni. Pénzes dalai tetszésben részesültek. Említést érdemel még Kövessy Rózsa, ki a vidéki zsidó kisasszony tipikus alakját élethűen ábrázolta s folytonos derültségben tartotta a közönséget, nemkülönben Kovács (Lőrincz) és Szalkay (Kontra). Hétfőn „A piros bugyelláris" ment. A biró feleségét Kövessy Rózsa kitűnő alaki-