Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.
1893-01-01 / 1. szám
punknak ő adott éltető erőt, ő volt megalapítója, ő volt éveken át szerkesztője. Betegsége gátolta őt a szerkesztésbei), de ő azért folyton hűséges, szorgalmas munkatársa volt lapunknak. Még alig töltötte be huszonnegyedik életesztendejét, s máris a halállal kellett szerződést kötnie. Gyermekkora óta viselte magában egy halálos betegségnek a csiráját, gyermekkora óta szenvedett és tört ós súlyos betegsége dacára lankadatlan kitartással dolgozott, bámulatos tevékenységet fejtvén ki. Utóbbi időben szüleinél tartózkodott Veszprémben, ós a „Veszprémi Független Hírlap" főmunkatársa volt. A mellett, hogy minden héten irt újságcikkeket ós a fővárosi lapokkal levelezett, négy kötet verset ós számtalan elbeszélésével gazdagította irodalmunkat, melyről a fővárosi kritika is rokonszenvesen emlékezett meg. V. Hullám Józsefben egy elismert nevű vidéki poétát, egy tehetséges fiatal újságírót a sajtó egy becsületes, törekvő munkást vesztett. Még halála előtt dacára, hogy orvosai megtiltották neki a szellemi munkát, folyton dolgozott s érdeklődött a megjelent irodalmi munkák iránt. Néhány nap halála előtt lapunk szerkesztője, ki Veszprémben volt s felkereste őt, már csak egy csontvázat látott maga előtt, alig tudott nrr beszelni, de azért íolyton a „Pápai Közlöny* viszo nyairól ós munkatársairól kért felvilágosítást. Ez a sok munka, ez az ideg feszítő nehéz munka bizonyára csak sietette a katasztrófát mely — amint ő maga is állította különben se keshetett soká. A gyönge beteges férfi egészen megtört s e hó 26-án éjfélkor csöndes n jobb létre szenderült. A „Voszprémi Független Hirlap" a következő gyászjelen tátit adta ki: A „Veszprémi Független Hírlap" szerkesztősége, a magyar h rlapirók nevében is, szomorú szívvel jelenti, feledhetetlen szeretett kartársa V. Hullám irizi'f^k a ,Veszprémi Független Hirlap" főmunkatársa s a „Papai Közlöny" megalapítójának f. évi december hó 2G-án éjfélkor, hosszas szenvedes után, éiete 24-ik évében bekövetkezett gyászos elhunytát. A megboldogultnak hüít teteme f. é^i december hó 28-án délután fél 3 órakor fog a veszprémi izr. sírkertben örök nyugalomra heiyeztetni. Veszprém, 1892. deaember hó 27-én. Áldás emlékére! Temetése f. hó 27-én Veszprémben óriási részvét mellett ment végbe. arczclat A tanács teremben. Három óra rég elmúlt midőn a polgármester elfoglalta az elnöki széket. Habár a teremben a képviselők nagy számban voltak már képviselve, de még sem elegen arra, hogy a gyölést megnyitottunk mondhassa. Lampeitíi jegyző irta összo őket és Mészáros kapitány ellenőrizte Minthogy pedig a képviselő testület összes tagjai általános többségére volt szükség, egy-egy képviselő érkezése nagy esemény számításba jött. Baranyay képviselő végre 4 órakor konstatálja, hogy elegen vannak, s a polgármester szívélyes üdvözlettel a (gyűlést megnyitottnak mondja A gyűlés mindaddig a legjobb rendben folyt, míg nem Láng Lajos orsz, képviselő elválhatlan kísérőivel Hannauer és Néger apát képvisoloklel a tanácsterembe beiépbtt. A képviselők éljenzéssel fogadták, a polgármester pedig oly annyira zavarba jött. hogy majdnem az elnöki székkel kínálta meg Láng képviselőt, de ő nem jött zavarba és a szomszédszékkél is megelégedett. A méltóságos ur megjelenésével a tanácsteremben megbomlott a rend. Láng-lázban szenvedett a képviselők legtöbbje. Steinberger háromszor ki és bemert, csakhogy ugyanannyiszor meghajoljon előtte és köszöntésével felhívja a figyelmét. Horváth Károly felállott és folyton közbeszólt Cáakhoyy stento:i hangjával az államtitkár figyelmét magára vonja. Dr. Köuy ki rendesen hallgatag kísérője a tanácskozásnak, Lővy kollegája beszédét egy élczczel kísérelte megzavarni, de nem ért czélt-JJ Az élez nem sikerült, Láng meg nem figyelt oda. (De sikerült a mandátum.) A polgármester a csengetyü helyett zavarában az előtte levő kalamárissal akart csendet jelezni, de Svoboda veszélyben látva a kabátját a csenget)-üt adta kézhez. Bermüller képviselőnek is kijutott a szerencséből. A névszerinti szavazásnál nem olvasták fel nevét, e miatt jelent kpzett is, s igy alkalma volt egész nagyságában a méltóságos tir figyelmét magára vonni. Galamb és Saáry képviselők, kik ez alkalommal mint választási elnökök szerepeltek a szomszéd helyiségben, szinte megjelentek — hacsak egy pillanatra is —a méltóságos ur előtt. Mélyen meghajtva magukat, kimondták hangosan az ,igen"t, és távoztak, vissza-vissza pillantva. Voltuk sokan a képviselők között, kik más alkalommal a szavazás után rögtön távoztak, a jelen alkalommal azonban megvárták a gyűlés végét. Egyetlen egy képviselő távozott el a szavazás uiáu s ez Bocíc papa volt, ki független ember az állásában, nem törődik senkivel, csak hivatalának él. Idegennek érzi magát a tanácsteremben, még az „igeuH is alig hallhatóan ejtette ki. (Nem vár az alhimiitkártól semmit.) Lassan-lassan kezdtek hozzá szokni a képviselő urak a nagy vendéghez. A láz is kezdett csillapodni, s a tanácskozás rendes mederben folytatódott volna, de egy közbejött „Nyilatkozat" ismét lázba hozta a tanács urakat. A „Láng láz* elmúlt, a „ Wittmann láz u fellépett. Lővy dr a helyett, hogy — hivatásához képest — a láz csillapítására tette volna meg az intézkedéseket. — felszólalásával még elmérgesitette a helyzetet. Merénylettel vádolta sógorát, sőt szerencsétlennek vallja magát a rokonságával. (Erre ugyanmégaméltóságos ur sem volt kíváncsi) kéri a közgyűlést, hogy sújtsa sógorát egyházi átokkal. (Néger apát megígérte, ha a recepció meg lesz szavazva). A képviselők n f ,m tartva magukat elég illetékes fórumnak az egyházi átok íujtásával, egyelőre csak éljenzéssel fogadták a szónok beszédét. Beszélt még a ref. főiskola kérdésénél Sült és Bartkalos, de nem bírták az érdeklődést maguk részére kinyerni. Majd január 28-án kitehetnek magukért. (Csakhogy akkor nem lesz a méltóságos ur jelen. B,h kár !) Még egy titkos szavazás is volt, a mely idő alatt a gyűlés rövid időre fölfüggesztetett. Ezt az időt felhasználta Fischer Adoíf, hogy az állam titkár urat egy ké/éssei terhelje. Ha Galamb képviselő nem zavarta volna a társalgást, talán Ígéretet is tolt volna, de igy bizonytalan időre adós maradt a válasszal. (A* mi késik nem múlik.) Mig a titkos szavázás véget ért addig cerclet tartott a méltóságos ur gárdájával. Szavazás után a gyűlés is véget ért, élj önzéssel adva tudtára az államtitkár urnák, hogy minden alkalommal szívesen látják a tanácsteremben. Azon képviselők pedig, kik azon szerencsében részesültek, hogy a méltóságos úrral kezet szoríthattak, önelégülten távoztak, azon reményben, hogy nemsokára rájuk is fog sütni a nap. (Legalább az lett nekik igérve.) Csiik váija várj a-várjatok ! Mgy sikerült esteSy. Felolvasással egybekötött táiiczestóly t rendezett iötékonyczálra a keresk. ifj. önképző köre. Már hetek óta nem beszéltek másról, mint erről az estélyről. Az estély érdekességét emelte, hogy Lasz Simu győri kollegánk, — kit már közönségünk több alkalommal kitüntetett elismerésével — tartott igen érdekes és humorral fűszerezett felolvasást. Meg is telt a terem szebbnél szebb közönséggel. Egy részét a felolvasás vonzotta oda, más részét a tánczestély. (TSTo, valljuk be hölgyeim, hogy igen.) VoiUk o'.vanok is, kik-a magyar nyelvet absolute nem ói tik, s mégis megjelentek a felolvasásra. (Ez külföldi szokás.) Figyelemmel kisérték a felolvasást, ha a mellette ülők nevettek, a látszat kedvéárt ők is mosol} ogtak. (No ezek biztosan a táncz kedvéért jöttek.) A felolvasás véget ért, a publikum frenetikus tapsai után a rendezőség lépett ak» tióba. Már több izben volt alkalmam mulatságokon részt\enni, de ily sikerűit estélyre nem emlékszem. Ezt nem is lehet estó ynek nevezni. Ez inkább „szépség kiállítás" vol*. A hölgyek báli toilettbeu, a férfiak nagyobbrészt frakkban. eltekintve azokat, kik nem voltak frakkban. (Nem is lett bünüi kiróva.) Kendes körülmények között magam is belevegyülök a táuczolók közé, jelen esetben azonban, nem volt elegendő idom erre, mert akkor „gyönyörködni'* nem lett volna alkalmam. (Meg is ittam a levét,) A zeno felhangzott a rendezők sorakozrak a táncz megkezdődött. Lábam talpán az összes csárdás akkordok keresztül jártak, de én megmaradtam tudósító tisztemnél és figyelemmel kisértem az estély nevezetességeit, és azok hősnőit, Rózsa nagysámat a legherczigebbnek találtam. Élvezettel táoczol, egyformán kedves mindenkivel. Elismert szépség. Ha két pointel nagyobb volna, még a mamája is szerelmes volna bele. (Nem is volna csoda, mert K. barátunk is azj Janka nagysámat nem lehet felemlíteni anélkül, hogy az Emma név melléje nem kerülne. Elválaszthatlanok egymástól mint a siami ikrekek. Voltakép meg sem lehet Őket különböztetni egymástól. Azt beszélik, hogy sokszor a mama is eltéveszti a megszólításban, nem vehető tehát rossz néven tőlem ha én is egyszerre emlékezem meg róluk. Kedvelik a tánezot, a tánezosok raja folyton környezi őket, tánezhoz csak ugy juthat egy halandó, ha napok előtt előjegyezteti magát erre. Ott a tánezteremben, csak kivételes esetben juthat hozzá. Jól meg kell figyelni melyikkel tánezol valaki a kettő közül, mert már megtörtént az is, hogy azon hiszemben hogy mindkettővel felváltva tánczolt egész este egynek adta a szépet, (furcsa helyzetbe juthat az ember némelykor.) Matild nagysám a legfessebb alakja volt az estélynok. Elismert jó tánczosnŐ s szellemesen társalog. A bécsiek ily alakot „sekneidig*nak szoktak jellemezni. A transito táncosoktól könnyen túlad, a jó táncost maga animálja a táncra. (Nem akar célzás lenni.) Irén nagysám nagyon szeszélyes a táncban. Ha akarja „vemhes" ha akarja „nem vemhes". Elkényeztetve lett nevelve, de erről Ő nem tehet. Kosarakat nagyon szeret osztani, ez semvehető tőle rossz néven. érte. Ezt eltekintve igen kedves tud lenni — ha akar. A táncostól ki felkéri, megkívánja, hogy minden alkalommal mutassa be magát. (Ez milyen szokás ?) Ida nagysám külföldről jött hozzánk. Igen hercig egy teremtés. Tánczolni nagyon szeret. Kiég ke4ves ahhoz, feglftíkoaza-