Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-08-20 / 34. szám

ZLOUY KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési áruk: Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. Hirdetések és Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban és GOLDBERG GYULA ur papirkereskedésében. Szégyenletes állapotok. Ügy hisszük, hogy baglyot vin­nénk Athénbe, ha a/.t akarnók valaki­vel is elhitetni, miszerint a vs'irosi tanács ugy a mint most van, megfelel a ha­ladó kor követel mén veinek. Mi több izben fel szól 1 altunk ezen tarthatatlan állapot és fókép a tanács­teremben divó fejetlenség ellen, de mint látszik, hasztalanul. Sokaknak szájize szerint beszéltünk, megígérték annak re­formálását, de a rendszer csak megma­rad a mint volt — anno vízözön. A legutóbb megtartott városi köz­gyűlésen a fejetlenség már olv kinövé­seket mutatott, melyek után kénytele­nek vagyunk ujolag felvetni ezen el­csépelt kérdést : Vájjon nem restelli a városi tanács, hogv ezen folytonos fejetlenség és a tárgysorozat tájékozatlansága miatt újra és újra pellengérre kell állítanunk! Mert másnak alig lehet venni, ha egy városi tanács palam et, publica a közgvüléseken folytonos baklövéseket tesz, s dacára, hogy minden alkalommal felhivatik ezen anomalia megszünteté­sére. s ő mindezekre rá sem hederit. A szombati közgyűlésen eléggé ta­pasztalhattuk ezen már tarthatatlan ál­lapotokat. A város kardinális kérdésé­iben felületes eljárást gyakoroltak úgy­annyira, hogy a városi képviselők — kik nem tagjai az áll. választmánynak — a dolog érdeméhez nem is szólhattak, mivel tájékozatlanok voltak. A felvetett kérdések, melyek név­szerinti szavazást igényeltek, oly obscu­rosan s oly tájékozatlanul tétettek fel, hogy e miatt háromszor kellet szavazni, inig ha a kérdés tárgyilagosan lett volna feltéve, az egyszeri szavazás is elégsé­ges lett volna. A szólIás szabadság úgyannyira nincs korlátozva, hogy egy képviselő ha neki tetszik tízszer is felszőllalhat egy ügyben, anélkül, hogy ebben meg­akadályozva lenne. Tiz indítványt tesz, tizet visszavon Ha ez igy folytatódik, a képvise­lőtestületi közgyűlések nivója napról­napra síi Ived s maholnap a városi köz­gyűlések Augias istállójának színezetével fog birni Pedig ha valaha, ugv most kellene iparkodnunk, hog v rendszer lépjen életbe a tanácsnál. Naponként fölver a fejlődés proce­sussa egy-egv fontos életbevágó kérdést, naponként szembeszökőbb lesz egy-egy intézmény létesítésének kényszerűsége, de nincs meg mindezekhez a kello kez­deményezési jóakarat, a komoly elhatá­rolás, az igazi munkakedv és a valódi áldozatkészség. Napról napra tapasztaljuk, hogy a közügyek iránti lelkesedés lohadni kezd. Céltalanul, iránytalanul, programm nél­kül vesztegetjük el napjainkat. Rendszert kell teremtenünk a vá­rosházánál, mert az ily fejetlenség meg­boszulja magát, a komoly, érdemleges és tárgyilagos munkától való tartózko­dás és félelem nyakunkba zuditja majd a terheket s az okvetlenül bekövetke­zendő kötcsönös vádak és szemrehányá­sok csak keserűséget és visszavonást fognak szülni. Igaz, hogy sohasem volt hálátla­nabb a közügyek iránti érdeklődés mint ma és sohasem volt az egyéni bátorság és törekvés erősebb békókba bilincselve, mint most, midőn csak kegyeket haj­hásznak és a húsos fazékokok közé rej­tőznek, de mégis kell, hogy a közügyek lelkes és önzetlen férfiakra akadjanak újra, kell, hogy az erővel felfujt reklá­mokkal dédelgetett kapkodás helyett, öntudatos, határozott munkálkodás kö­vetkezzék be. TÁRCZ A. Annak a kit én szeretek! Ne mondd, hogy én nem szeretlek, Oh nézd arcom miként hevül, Ha jössz, avagy eltávozol, Miként ver szivem itt belül. Ne mondd, hogy én nem szeretlek, Lesz még midőn imádkozom: Isten bocsássa bűnömet! Csak te rólad gondolkozom . . . Ne mondd hogy én nem szeretlek . . Ne mondjad a világnak ; íme megvallom önként magam: Nem szeretlek, én — imádlak. —k.—s. Alku. Alkudjunk meg kis angyalom Kössünk egyességet: Sohse szeress engem jobban, Csak ugy, mint én téged. F-i. Tudom akkor mindaketten Boldogok is leszünk, S véget éri szivrablásért Régen — folyó perünk. Biró elé, ha kerülnénk, Úgyis elitélne: Kölcsönösen lopództunk be Egymásnak szivébe. Két barátnő. — A rPápai Közlöny- eredeti tárcája. — Kimondhatatlanul szerettük egymást Gondolatunk, a szivünk, egész lényünk egy­be forrt. Nem volt pere, hogy együtt nem sugtunk, bugtunk volna. Éjjel egymásról ál­modtunk, s ha egy napig nem láthattuk egy­más arcát, hosszú, édes epedő levelek röp­pentek ide-oda. Hanem azért ne tessék semmi rosszat gondolni. Én leány vagyok a nevem Ilonka és őt Arankának hívják. Amint tetszik látni, ő is leány, még pedig aranyos,hereig kis leány. Az én egyetlen drága barátnőm. Most pedig, hogy a köztünk levő vi­szony ily szépen tisztázva van, újra kinyilat­koztatom, hogy igen igen szerettük egymást. Mindenünk közös volt. Egy hospzu hajú szép babánk — egy selyemszőrü pincsünk volt. A ruhánk, kalapunk egész, de egész egyforma és ha egyikünknek a feje fájt, a másik is li­monádét kért, s másnap egész egyenlő érde­kes, halavány tekintetünk volt. Magától érthető természetes dolog, hogy örök hűséget esküdtünk egymásnak és meg­fogadtuk, hogy minket semmi égi vagy földi hatalom el nem választ. Igy történt meg, hogy egy s ugyanazon férfi tetszett meg mindkettőnknek egyszerre. Istenem, oly gyönyörű fiu is volt. A haja csupa tiszta ideális fürt, biztosan valami poéta és amint felnézett reánk, egyszerre remegett meg mindkettőnk szive. E naptól kezdve, akár akart a made­moiselle akár nem, mindig azon a sétányon promenáltunk és ő is mindig ott ült valame­lyik széken, tüneményes figurákat rajzolva a homokba; mondom poéta művész lehetett. Ilyenkor olyan érdekes is volt! Egy ideig elzártuk titkunkat, mélyen, de végre mégis megvalottuk egymásnak. Nem busultunk egyetlen percig sem azon, hogy ime titkos, forró szerelmünk tárgya is közös, ellenkezőleg örültünk, hogy még szorosabb

Next

/
Thumbnails
Contents