Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-08-20 / 34. szám

ZLOUY KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési áruk: Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. Hirdetések és Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban és GOLDBERG GYULA ur papirkereskedésében. Szégyenletes állapotok. Ügy hisszük, hogy baglyot vinnénk Athénbe, ha a/.t akarnók valakivel is elhitetni, miszerint a vs'irosi tanács ugy a mint most van, megfelel a haladó kor követel mén veinek. Mi több izben fel szól 1 altunk ezen tarthatatlan állapot és fókép a tanácsteremben divó fejetlenség ellen, de mint látszik, hasztalanul. Sokaknak szájize szerint beszéltünk, megígérték annak reformálását, de a rendszer csak megmarad a mint volt — anno vízözön. A legutóbb megtartott városi közgyűlésen a fejetlenség már olv kinövéseket mutatott, melyek után kénytelenek vagyunk ujolag felvetni ezen elcsépelt kérdést : Vájjon nem restelli a városi tanács, hogv ezen folytonos fejetlenség és a tárgysorozat tájékozatlansága miatt újra és újra pellengérre kell állítanunk! Mert másnak alig lehet venni, ha egy városi tanács palam et, publica a közgvüléseken folytonos baklövéseket tesz, s dacára, hogy minden alkalommal felhivatik ezen anomalia megszüntetésére. s ő mindezekre rá sem hederit. A szombati közgyűlésen eléggé tapasztalhattuk ezen már tarthatatlan állapotokat. A város kardinális kérdéséiben felületes eljárást gyakoroltak úgyannyira, hogy a városi képviselők — kik nem tagjai az áll. választmánynak — a dolog érdeméhez nem is szólhattak, mivel tájékozatlanok voltak. A felvetett kérdések, melyek névszerinti szavazást igényeltek, oly obscurosan s oly tájékozatlanul tétettek fel, hogy e miatt háromszor kellet szavazni, inig ha a kérdés tárgyilagosan lett volna feltéve, az egyszeri szavazás is elégséges lett volna. A szólIás szabadság úgyannyira nincs korlátozva, hogy egy képviselő ha neki tetszik tízszer is felszőllalhat egy ügyben, anélkül, hogy ebben megakadályozva lenne. Tiz indítványt tesz, tizet visszavon Ha ez igy folytatódik, a képviselőtestületi közgyűlések nivója naprólnapra síi Ived s maholnap a városi közgyűlések Augias istállójának színezetével fog birni Pedig ha valaha, ugv most kellene iparkodnunk, hog v rendszer lépjen életbe a tanácsnál. Naponként fölver a fejlődés procesussa egy-egv fontos életbevágó kérdést, naponként szembeszökőbb lesz egy-egy intézmény létesítésének kényszerűsége, de nincs meg mindezekhez a kello kezdeményezési jóakarat, a komoly elhatárolás, az igazi munkakedv és a valódi áldozatkészség. Napról napra tapasztaljuk, hogy a közügyek iránti lelkesedés lohadni kezd. Céltalanul, iránytalanul, programm nélkül vesztegetjük el napjainkat. Rendszert kell teremtenünk a városházánál, mert az ily fejetlenség megboszulja magát, a komoly, érdemleges és tárgyilagos munkától való tartózkodás és félelem nyakunkba zuditja majd a terheket s az okvetlenül bekövetkezendő kötcsönös vádak és szemrehányások csak keserűséget és visszavonást fognak szülni. Igaz, hogy sohasem volt hálátlanabb a közügyek iránti érdeklődés mint ma és sohasem volt az egyéni bátorság és törekvés erősebb békókba bilincselve, mint most, midőn csak kegyeket hajhásznak és a húsos fazékokok közé rejtőznek, de mégis kell, hogy a közügyek lelkes és önzetlen férfiakra akadjanak újra, kell, hogy az erővel felfujt reklámokkal dédelgetett kapkodás helyett, öntudatos, határozott munkálkodás következzék be. TÁRCZ A. Annak a kit én szeretek! Ne mondd, hogy én nem szeretlek, Oh nézd arcom miként hevül, Ha jössz, avagy eltávozol, Miként ver szivem itt belül. Ne mondd, hogy én nem szeretlek, Lesz még midőn imádkozom: Isten bocsássa bűnömet! Csak te rólad gondolkozom . . . Ne mondd hogy én nem szeretlek . . Ne mondjad a világnak ; íme megvallom önként magam: Nem szeretlek, én — imádlak. —k.—s. Alku. Alkudjunk meg kis angyalom Kössünk egyességet: Sohse szeress engem jobban, Csak ugy, mint én téged. F-i. Tudom akkor mindaketten Boldogok is leszünk, S véget éri szivrablásért Régen — folyó perünk. Biró elé, ha kerülnénk, Úgyis elitélne: Kölcsönösen lopództunk be Egymásnak szivébe. Két barátnő. — A rPápai Közlöny- eredeti tárcája. — Kimondhatatlanul szerettük egymást Gondolatunk, a szivünk, egész lényünk egybe forrt. Nem volt pere, hogy együtt nem sugtunk, bugtunk volna. Éjjel egymásról álmodtunk, s ha egy napig nem láthattuk egymás arcát, hosszú, édes epedő levelek röppentek ide-oda. Hanem azért ne tessék semmi rosszat gondolni. Én leány vagyok a nevem Ilonka és őt Arankának hívják. Amint tetszik látni, ő is leány, még pedig aranyos,hereig kis leány. Az én egyetlen drága barátnőm. Most pedig, hogy a köztünk levő viszony ily szépen tisztázva van, újra kinyilatkoztatom, hogy igen igen szerettük egymást. Mindenünk közös volt. Egy hospzu hajú szép babánk — egy selyemszőrü pincsünk volt. A ruhánk, kalapunk egész, de egész egyforma és ha egyikünknek a feje fájt, a másik is limonádét kért, s másnap egész egyenlő érdekes, halavány tekintetünk volt. Magától érthető természetes dolog, hogy örök hűséget esküdtünk egymásnak és megfogadtuk, hogy minket semmi égi vagy földi hatalom el nem választ. Igy történt meg, hogy egy s ugyanazon férfi tetszett meg mindkettőnknek egyszerre. Istenem, oly gyönyörű fiu is volt. A haja csupa tiszta ideális fürt, biztosan valami poéta és amint felnézett reánk, egyszerre remegett meg mindkettőnk szive. E naptól kezdve, akár akart a mademoiselle akár nem, mindig azon a sétányon promenáltunk és ő is mindig ott ült valamelyik széken, tüneményes figurákat rajzolva a homokba; mondom poéta művész lehetett. Ilyenkor olyan érdekes is volt! Egy ideig elzártuk titkunkat, mélyen, de végre mégis megvalottuk egymásnak. Nem busultunk egyetlen percig sem azon, hogy ime titkos, forró szerelmünk tárgya is közös, ellenkezőleg örültünk, hogy még szorosabb