Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-07-30 / 31. szám

körülményektől is csakhamar ingadozni kezdenek, mert iparunk még nem szilárdult meg eléggé, jóllehet teljesen kifejlett, s ismételjük, hogy kiállja az összehasonlítást a külföld iparával, de pártolás hiányában még mindig nem versenyképes. E téren a sajtónak is van hivatása és pedig igen szép, igen nemes hivatása. Első sorban is kötelessége az anyagi érdekeinket előmozdító iparügyi körülményekre folytonosan figyelmeztetni; mert va lóban nem tesz háladatlan munkát, ha a közönséget a hazai ipar pártolására serkenti, sőt nem csak kötelessége serkenteni, hanem arról mindaddig beszélni, a mig csak a hazai iparnak pártolása vérünkbe át nem szivárog, a mig az velünk egygyé nem forr, úgyszólván nemzeti természetünkké, sajátságunkká nem válik. A sajtó egyik igen szép hivatása az, hogy folytonosan buzdítson arra, hogy a haza minden egyes lakója a hazai ipar pártolásának gondolata által legyen áthatva, ; mert csak akkor érhetjük el a magunk elé tűzött nagy célt, ha a honi ipart azon polcra emeljük, a melyen az diadalmasa n versenyezhet a müveit külföld iparával. Legyen a jelszó: „Pártoljuk a hazai ipart!" — 1893. Julius 23. — Feltűnő nagy számban voltak képviselve az ipartestületi tagok a f. hó 23-án a városháza nagy termében megtartott ipartestületi közgyűlésen. A közgyűlés iránti érdeklődést azon körülmény idézte elő, hogy az ipartestületi jegyző és ügyész megválasztása volt a közgyűlés napirendjére kitűzve. A közgyűlésen Mészáros Károly rendőrkapitány, mint iparhatósági biztos elnökölt, ki minden tekintetben meg is felelt ezen hivatásának. A közgyűlés lefolyását adjuk a következőkben. Mészáros iparh. biztos üdvözli a szép számban megjelent ipartestületi tagokat s mielőtt a közgyűlést megnyitottnak mondaná, figyelmezteti a jelen levőket a napirend fontosságára s kéri egyszersmind a tagokat szavazataikat a tiszta meggyőződés alapján az urnába beadni. A közgyűlési jegyzőkönyv hitelesítésére Miskey Sándor, Valter Sándor. Pfaff Lajos és Kleba Márton tagokat kéri fel, mire ax ülést megnyitottnak mondja. Néhman ipart, elnök jelenti, hogy az ügyészi állásra 2 pályázó, a jegyzői állásra 3 pályázó jelentkezett. Felolvastatnak a pályázatok, melyből kitűnik, hogy az ügyészi állásra Yid Károly és Mányoky László helybeli ügyvédek, a jegyzői állásra, Mányoky László, N a g y Károly és B o s k o w i t z Sámuel adták be pályázatukat. Nehinann elnök jelenti, hogy az eddigi ügyész egyszersmind jegyzője is volt a testületnek és 4-20 forint évi fizetést kapott. Minthogy azonban jelenleg az ügyész és jegyzői állás külön lesz betöltve a fizetések külön-külön lennének megállapitandók. Jelenti továbbá, minthogy a testületnek külön helyisége nincs, a megválasztandó jegyző pályázókkal érintkezésbe lépett, kik megválasztatásuk esetén hajlandóknak mutatkoztak privát lakásukban — addig mig a helyiség kérdése rendezve lesz — a jegyzői helyiséget berendezni. Hosszasan foglalkozik Szokolyval, kit j avval vádol, hogy visszaélt a testület bi- i zalmával, midőn oly szerződést engedett megköttetni a volt testület elnökével, mely ! a testület érdekeivel ellenkezik, jobban mondva a magánérdeknek megfelelt. Szokoly egy személyben bérbe vevő és testületi ügyész, ily szerződés megkötésére a testületet kötelezni — csak rosszakaratból teÉs végig néztek mindent, a tisztaságtól ragyogó istállókat, félszert és a magtárakat. Aztán betértek a lakóházba, egymásba nyíló szép szobák voltak kényelmes rendben tartva, a verandára vad szőllő futott. Itt leültek, Béla megkínálta vendégét egy' pohár szilvoriumrnal. — Hát asszonyt mikor hoz ? kérdezte az öreg szétnézve. — Soha ! — mondta Béla és koeintott. Ez a felelet motoszkált az öreg fejében akkor is, mikor késő novemberben hintóra ült, hogy beköltözzék a városba. — Baja van, asszonyt se vesz, maholnap itt a tél s befújja az utat a hó. És összébb húzta magán a bundát. Künn a pusztán egy telet tölteni anynyi, mint négy egész hónapra felvenni a néhai nevet. Már inkább akkor az ember legyen medve és aludjék téli álmot. Béla is, hogy felébredt a tavasz jöttével, még egy utolsót ásított: — Átkozott hosszú volt! Ekkorát még nem aludtam egy versben. És megindult minden. A földekről a hó, a hegyekről a köd, a fákon a rügy. És megindult még az utolsó rög is, talán Bélában is megmozdult valami. — Mzt kellene venni, azt kellene venni. Beköszöntött a milliomos szomszéd: — Kitelelt! Hogy van ? Nini hová készülődik ? — Elfogyott a zabom. — Kár azért a városba fáradni szívesen kölcsönzők. — Kertet is szeretnék ide csináltatni. — Átengedem a kertészemet. — Köszönöm. Valami privát ügyem is volna. És lelkiismeretesen intézkedett mindenről, kiszabta apróra mindenkinek a dolgát, de azért mégis csak elindult. Egy örökkévalóság volt neki az ut s ugy elszorult a melle a tornyok és házak megpillantásakor. Egyszerre rohanták meg az emlékek s a legközelebbi viszontlátás képei is, öntudatlanul is kiegyenesedett, mihelyt zörögni kezdett alatta a város kövezete. S mikor egy félóra múlva végig sétált a napsugaras, tavaszi korzón, megremegett a leányok, asszonyok mosolyára. Teli tüdővel szivta magába a világos ruhák illatát és éhes tekintettel élvezett minden derekat, formás alakot. Ah, újra érezte, hogy van és hogy jó lenni. Végre is nem ér az élet semmit aszonyok nélkül. Pollatsek Frigyes. hette. Ajánlja Szokoly volt ügyész ellen, a helyiség miatt pert indítani. Baranyay és Horváth ipartestületi tag szinte ily értelemben szólal fel. S z e 1 e c k y személyes kérdésben szól fel Baranyaival szemben, ki személyét öszszefüggésbe hozta a szerződés megkötésével. Mészáros tekintve, hogy Baranyay szavait a zavarban nem figyelhette meg, Szelecky támadásával szemben Baranyait rendreutasítja. H a j n ó c k y felvilágosítással szolgál aziránt, hogy a szerződés megkötésekor az egész választmány jelen volt s igy a pör megindítása nem volna helyén, mivel a felelősség a választmányt is érheti. Né hm a n elnök javasolja, hogy a közgyűlés jegyzőkönyvi kivonatban értesítse a volt ügyészt és jegyzőt a közgyűlési határozatról, melyben a helyiség használhatására fej kérjék, esetleg a lakás felmondását elfogadják, ellenesetben kénytelennek lesznek ezen kérdést pör tárgyává tenni. Gaál jobbnak vélné a dekórum kedveért küldöttségileg erre felkérni. (Zajos ellenmondások.) Következett a fizetés megállapítása. Marton Antal javasolja, hogy az ügyész 100 frt. tiszteletdijat, a jegyző 320 frt fizetést kapjon. Istvánfy azt ajánlja, hogy ha már egy jegyzőnek 320 frt fizetést adnak, oly embert válasszanak jegyzőnek, ki tekintélylyel is bir, mert nálunk az iparosnaK tekintélye nincs. Mészáros azon megjegyzésért, hogy az iparosnak tekintélye nincs, Istvánfyt rendre utasítja. N eh-in a n elnök javaslatára, Mészáros iparhatósági biztos határozatilag kimondja, hogy az ügyésznek 50 forint tiszteletdijat, a jegyzőnek 300 forint évi fizetést szavazott meg a közgyűlés. Mielőtt a szavazás elrendeltetett volna Néhman ajánlatára az ügyész állásra Vid Károly ügyvéd urat ajánlja, s kéri a közgyűlést idő megkímélése végett őt egyhangúlag megválasztani. A közgyűlés lelkesedéssel Vid Károly helybeli ügyvédet a testület ügyészévé kikiáltotta. A jegyző választásra a szavazást Mészáros biztos elrendeli s a szavazatszedő bizottságba : H a j n ó c k y Béla elnöklete alatt Szelecky Ferenc és Altstádter Jakab tagokat kéri fel. A szavazás uiegejtéseig az Ülést felfüggeszti. A szavazás megejtetvén, az eredmény kihirdettetett. Beadatott a jegyzői állásra 237 szavazat. Ebből Nagy Károly 144 szavazatot, Boskowitz Sámuel 93 szavazatot kapott. Mészáros biztos ennek folytán kijelenti, hogy Nagy Károlyt 51 szavazattöbbséggel az ipartestület jegyzőjévé megválasztatott. Több tárgy nem lévén napirenden a közgyűlés Mészáros iparhatósági biztos éltetésével feloszlott.