Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-07-09 / 28. szám

KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész évre G irt. Félévre 3 írt. Negyedévre 1 írt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. Hirdetések és Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban és GOLDBERG GYULA ur papirkereskedésében. í vállalkozási szellem Píbíí A hol igazán sok a beverő töke. »ielvet a közönség egyéb foglalkoztatás hiányában kénytelen kamatozásra bankokba helyezni el, ott a közönség merész s hogy a pénzintézetek által nyújtott minimális kamatozásnál több hasznot lásson tőkéje után, bátran, sőt vakmerően vesz részt oly vállalatokban, melyek hasznot, nagyobb nyereséget igéi nek, még akkor is, habár e kecsegtető nyereség kozkázattaI jár s nem alapszik megdönthetle11 kiszáinitásokban. Az ily városokban természetes, hogy virágzik az ipar, kereskedelem és a vállalkozás minden faja A pénzerővel rendelkező részvénytársaságok, melyek a legmerészebb gyári és közlekedési vállalatok létesítése céljából alakulnak, hihetetlen gyorsasággal és könnyűséggel jönnek létre oly városokban, hol az alapításokban részt vesz a hivatásos pénzem berekén kivül a közönség is, mely kisebb nagyobb tőkéjének alakuló vállalatokban kénytelen elhelyezést keresni. Ámde mindez Pápa városában máskép van. Nálunk nincs kis-tőkepénzes közönség. Akinek pénze van, az vagy maga bocsátkozik valamely üzletbe, vagv ingatlant szerez. Részvény vállalatokba pénzünket befektetni ma még úgyszólván ismeretlen üzlet nálunk, minélfogva a részvényekre alapított vállalatok közül egyedül a takarékpénztárak papírjait vásárolja meg a közönség. Mostanában Pápán nagyon sokat beszélnek villamos világításról, cukorgyárról, sörgyárról, de erről csak beszélnek. mint a jövő század regényéről. A közönség nem tesz semmit, nem érdeklődik. hogv létesüljön, szóval nálunk nincs vállalkozási szellem. Hanem azért követeli, hogy létesüljön mielőbb, mert a vállalat indirekt hasznát reményli élvezhetni. Részvényes ipar és közlekedesi vállalatok tehát ugy szól ván kizárólag a nagy tőkepénzesek kezeiben vannak, mi igen természetesen eredményezi azt, hogy az ily vállalatok létesítésénél első sorban nem is az jön figyelembe, vájjon egyes város, vagy vidék közönségének mi az érdeke, hanem az. vájjon az illető vállalat hol és minő körülmények között hoz több hasznot az alapitóknak és részvényeseknek. Bár nem szenved az kétséget, hogy TÁRCZ A. KŐD ELŐTTEM . . . Köd előttem, köd mögöttem, nem látok; A hold sem vet már én reám világot... Oly sötét van mint a sirnak fenekén — Csak egy csillag ragyog szerelmem egén. S olyan halvány, oly sejtelmes a fénye, Nem láthatok barna babám szemébe, — Hej pedig be szeretném jól megnézni, Régi vágyam szépségét megigézni. Megigézném, megátkoznám örökre, Hogy ne legyen boldog soha — egy percre, Mért volt olyan kegyetlen, oly szívtelen — Elhagyott és mást szeret a hűtlen. FUischner Mártón. A vörös malomban. — Életkép. — Hiába kérdeznék, hogy hol van az a vörös malom" ? Nem tudja azt már mai napság senki! Csak az öregek fejében dereng talán még zavartan egy-egy kósza emlék róla. De, hogy a sürü erdő közepén pihenő rozzant házikó „vörös" volt-e? „malom" volt-e? bizony nem merné ráfogni senki. Az igaz, külseje sem árulná el, hogy valaha szebb, fényesebb sorsra volt hivatva, mint itt évről-évre merengeni az idő múlandósága felett. Csak ha már tudjuk történetét, akkor fedezzük fel, hogy a mellette elterülő nádasfertő egy folyam holt medrébe összegyűlt esőviz, hogy a rajt keresztül vezető hid valaha zugó zsilipje lehetett, hogy a mélybe leérő nagy durva kövekből épült házfalon hajdan vigan kerepelt számos kereke. Bizony annak már semmi nyoma. Most legfeljebb a tányérvirágkóró közé tapasztott kéményen kelepel a gólya alkonyatkor, ha párját várja. Olyan régen volt biz az — már mint a „vörös malom" fénykora, — hogy talán igaz sem volt! De hogy az az a töltés — jobbról-balról az égig. meredő jegenye fáktól szegélyezve — országút volt egykoron, melyen az egyik terhes kocsi alig győzött kitérni a másiknak — ugye azt nem hiszed ? . . . pedig ha értendé a jegenyelevelek sziszegő suttogását, ha lehallanád a magasból, megtudnád, szee felfogás nem kedvez ama érdekeknek, melyeket oly szívesen tol előtérbe a helyi patriotizmus, de mivel az érdekek reális támogatást a közönség részéről rendszerint nem nyernek, el kell ismerni azt is, hogy az emiitett felfogás kétség kivül jogosult. Városunk nagy közönsége folyton panaszkodik, hogy nincs ipara, nincs kereskedelme, mindenkit hibáztat e miatt, csak azt nem látja be, hogy önönmaga a hibás. A maga sorsa intézésére s jövője elkészítésére mit sem tud tenni. Várja a sült galambot, hogy a szájába repüljön. Csak néhány dolgot sorolunk fel. Arról van most a szó, hogy részvényekre akarják a „villamos világítást" berendezni. Kiszámították hogy nagyon jöl behozná a befektetést s a részvényesek biztos kamatot kapnának. A terv készen van, a biztos nyereség is ki van tüntetve: ínég sem lesz belőle semmi. Mindenki tudja mily égető szükség volna városunkban a viz és csatornázás kérdésének megoldása. A város intézkedésére várunk már évek hosszú során át s mint a látszat mutatja, várhatunk még jó ideig. Benfentes körökben beszélik, hogy gények unalmukban mindig a régi dicsőségről fecsegnek, — hogy régente több volt itt a kocsi, mint ők most levelek. Hét vármegyéből jártak ide őrleni, hét kőre járt a malom, éjjel-nappal zakatolt a kerék, csörgött a kövön a garatláne, nem fogyott el annak a vize soha, mert hiszen akkor még erre folyt a Kapós. Régen volt az! Sipítanak közbe az apró cseprő szilfák és Isten tudja, meddig kétkednének a jegenyék boszantására, ha a Nestor, az öreg tölgy fölénnyel nem zúgna közibük! Bizony nagyon is régen volt! Idejét is felejtette annak az egész környék, hogy a töltés és jegenyefák között országút volt, meg hogy ide vezetett ehhez a rozzant vityillóhoz, melynek fedelén már több a moh, no meg a lyuk is, mint a nád vagy zsupp. És hogy ez a putri valaha hires volt: meg, hogy ez a zöldes sárga posvány egykor szőke fürge habveréssel folydogált, hogy ott, hol a vizitök lomha levele untató sárga virága terül el, hajdan gyors csónakok ringtak : hol most egy-egy nyomorult béka húzódik meg legyet, szúnyogot lesve, ott régente csukák rohantak prédájukra. Bizony az régen volt I