Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-01-15 / 3. szám

8, szám. PÁPAI KŐZ10NY 1893. január 15, Tekintettel, hogy Lamperth Lajos a választásnál mint érdekelt fél szerepel, e gyQlós jegyzőkönyv vezetésére Steinberger Lipót ügyvéd urat kéri fel. A szavazat szedő bizottság tagja* iul : Elnöknek : id, Martonfalvay Elek, tagjaiul Kis Gábor ós Lazányi Béla urakat, bizalmi férfiaknak : Kovács István, Pál István, Löwenstein Adolf és Obermayer József urakat kéri fel. Az ülést a szavazás befejezéséig felfüggeszti. A szavazás befejezte után az ülést megnyitja. Felhívja id. Martonfalvay Eleket, hogy aszavazás eredményről jelentést tegyen. Id. Martonfalvay Elek jelenti, hogy beadatott összesen 109 szavazat, melyből Lamperth Lajos 67 szavazatot és Szokoly Ignácz 42 szavazatot kapott. Az alispán kihirdeti az eredményt, melynél fogva Lampert Lajost városi főjegyzőnek megválasztatott. (Éljenzés.) Felhívja Lamperth Lajos városi főjegyzőt a hivatalos eskü letételére. Felkéri egyszersmind Néger Ágoston apátot az eskü felolvasására. Á hivatalos eskü letétele után Lam>rt Lajos városi főjegyző köszönetet d a városi képviselőknek a hozzá ótt bizalomukért, s ígéri, hogy Pápa varos érdekeit szem előtt tartva annak gyarapodására és felvirágzására szerény lehetségóhez képest tőle telhetőt meg fog tenni. Szép szónoki beszédét a közgyűlés lelkes óljenzéssel fogadta. Az alispán refloktálva szavaira figyelmezteti a főjegyzőt kötelességére és Ígéretére. Ebben a biztos öntudatban üdvözli a városi főjegyzőt uj hivatalában, Mielőtt az alispán az aljegyző megválasztása által üresed ^ben jött aljegyzői állásra vonatkozólag intézkedett volna : Dr LGvy képviselő indítványozza, hogy a város jól felfogott érdekénél fogva az aljegyzői állás betöltését nem a mostani közgyűlés válassza, luneai hirdettessék reá nyilvános pályázat. (Miért nem indítványozta ezt a főjegyzői állásnál is ?) Az alispán meghajlik az indítványozó érvelése előtt és egy havi lejárattal országszerte pályázatot nyit az aljegyzői állásra. (Hoch). növekedő nyugtalanságot palástolt el. Minda/.unáltal észlelni lehetett a parancsnokon, hogy menttll jobban közelednek Máigen-felé, nnnál inkább közdUt erélyesen levertsége ellen : homloka néha-iuha földerült s arcát iutó pir öntó el. De nyugalma nem tért viszs^a, bát kétségbeesetten védekezett kedélye lenyügzése ellen. Egy hirnökuok kellett ez idó' kőiül Franciaorszagból Máigenbebe érkeznie s a szerencsétlen elképzelte magának, bogy egy levelet fog kapui, a moly cáfolatot, vagy legalább magyarázatot fog tartalmazni. SŐt talán épen annak bizonyitékát, bogy hazudtak neki. Éz ezen eszme halálos fájdalma sötét éjszakájában jótékony álom gyanánt enyhülést szerzett neki s a remény gyönge szikráját éleszté föl benne. Elkeseredetten kapaszkodott eme reménysugárba, mint mikor egy hajótörött az utolsó roncsdarabba fogódzik. Hisz eléggé soká tartott iszonyú gyötrelme s eleget szenvedett már, gondolá. Ab, mi gyötrelmes is lehetett kinja, ha más vigaszt, vagy enyhülést nem talált, mint emez agyi émet! * , * Végre a révparthoz árt a hajó. Az egyik pQstapióüiág egy sárga g egy föhár Az alispán megköszöni a városi képviselőknek iránta való szives fogadtatását, az ülést befejezettnek nyilvánítja. A midőn még Martonfalvay mint helyettes polgármester köszönetet szavaz az alispánnak az ülés tapintatos vezetésért és szives megjelenésért, a Közgyűlés az alispán éljenzésével feloszlott. Rablógyilkosság Lőrintén. — Saját tudósítónktól. — Véres dráma színhelye volt e h<5 7-én este V

27 órakor a lőrintei malom, melyben az öreg N i k a Mihály molnár lakott Benedek Károlin nevü feleségével. Ugyanis: a mondott estén beköszönt hozzájuk a már egy izben szolgálatban volt Simon Aladár molnár legény, ki vacsorát kórt, mit az öregek készséggel is adtak neki, mi alatt havas ruháját is megszáragatta. A vacsora után Simon eltávozott színlelve, jó éjt kiváut ós kijött a szobából. Az öreg Níka mi rosszat sem sejtve, kikísérte, s midőn az sjtót utánna becsukni akarta, a már lesben álló Bogdán G-yula, rovott multu ácslegény, egy két csövű pisztolyból mellbe lőtte. A durranásra ós a jajgatásra az öreg asszony férje után rohant, kit pedig fejbe lőtt, mire ez szörnyet halt. Az öreg molnár mester ily borzasztó helyzetben sem vesztette el lélekjelenlétét, hanem kiugrott az ablakon s a közelben levő Lőrinte pusztába szaladt, hol a cselédséget a rablók ellen segítségre kérte fel. A gonoszok látva azt, hogy az öreg Nika elmenekült, még mielőtt valamit elvittek volna, megugrottak. Simon vesztére a pusztába szaladt, s kétségbeesve beszéli a cselédségnek, hogy a Nikát rablók támadták meg ós őtet is Agyonlövik, ha el nem menekszik. Ekközben arra jött a szolgálatban levő Ghíl Péter devecseri cseudőrőrsvezető, ki előtt Simon előadása és a viselete gyanúsnak tűnt fel és nyomban letartóztatta. Kevés vallatás után be is ismerte gonosz tettét, s bűntársát is felfedezte. boritéku levelet tartalmazott, a fehér a parancsnoknak szólt, mig a másik, melynek cime gyakorlott kézírásra vallott, üzleti levélnek nézett ki. Marnes ur részére érkezett. A tisztek mind oda tódultak a hidtohőz, hogy hírnöküket, ki-ki mentül elébb találja meg, a parancsnok is a többiekkel. íme, az annyira óhajtott levói kezében volt s nem merte azt fölnyitni. Egyszerre cssk amint M^rnos kabinja felé tartott, valaki véletlenül hevesen meglökte. A kezében tartott levelet az összeütközés folytán elejtette kezéből, s az egészen fölnyitva esett a parancsnok lábaihoz, ki gépszerűen hajolt le, hogy azt fölvegye. Csak pillanat müve volt az egész ; hadsegéde fürgébb lévén mint ő, gyorsan lehajolt tulajdonáért, s halálosan elsápadt arccal bár, de külsőleg teljes nyugalmat színlelve, távozott. Késő! Egy másodperc elegendő volt arra, hogy a parancsnok, neje kézírását fölismerje, amaz angolos hosszúkás írást, mely egészen azonos volt az épen kibontott saját levele vonásaival. Mintegy szivén találva, fölugrott, homhoralokára szorította kesét a ezt Qly mo?di\Bogdán Devecserbe ment a vasút mentén, s betért egyik korcsmába, hol — mintha mi sem történt volna — többek társaságában jóizüen borozgatott. Ezt pedig reggel a lakásán fogta el a nevezett őrsvezető s a devecseri járásbíróságnak átadta a gonosztevőket. Nika Mihály, a szerencsétlen lőrintei molnár mester nagykinok közt e hó 12-én reggel meghalt. Ezen ügyben a vizsgálatot Horváth Zoltán aljbiró vezeti, ki a tett elkövetése estéjón már kiment a vérdráma helyszínére s a szerencsétlen öreg molnárt ki is hallgatta. A gonoszok fogva vannak s mosí a börtön rideg falai közt elmélkedhetnek borzaeztó tettük felett. Bognár tapolczai illetőségű, gonosz indulatu ember, mig ellenben Siinos még csak 19 éves ifjú s jó családból való. Anyja Devecserben volt korcsmárosné, honnan a nyár folyamán Keszthelyre költözött el. A győri kereskedelmi és príainarálíl. 1. 0.3 literes mérezók hitelesítése. 64. 1893. sz. A kereskedelemügyi m. kir. minister ur elrendelte, hogy a fémből készült, kizárólag folyadékok mérésére szolgáló 0.3 literes mérczék, ine« lyeknek átmérője 58 nnu., mélysége 114 mm., tehát a két méret ugy viszonylik egymáshoz, mint közel 1 : 2-höz, ha ezen mértékben az eltérés 2 mm.-nól az űrtartalom eltérése pedig Vaoo-nál nem nagyobb ós ha azok különben is a 9334. 874. sz. szabályrendelet egyéb követelményeinek megfelelnek, hitelesíthetők. 2. Az uj vasúti üzletszabályzat 72. 1893. G-onda József, m. kir. államvasuti hivatalnok (Budapest, V. gyapju-uteza 10.) az uj vasúti üzletszabályzat ós a vasúti árufuvarozás tárgyában kötött nemzetközi egyezmény alapján „Vasúti árufuvarozás" czim alatt egy munkát ad ki, mely a vasúti fuvarozási ügyletek megkötése és lebonyolítása körül nemcsak az uj határozmányokat ismerteti, hanem reflektál az eddig érvényben volt ~I ~ WIFÍ • • ———•— í lattal, mint mikor valakit a megfulás környez, — Fogjátok meg azt az embeitl kiáltá rikácsoló hangon , . . Vegyétek Őrizet alá ! ő as ! ... ő 1 a nyomorult! ... de hát Öljétek már meg, mint egy kutyát / Nem tudjátok, hogy ő a kedvese ? Amint ott révedező, vad, tekintettel a kezével hadonázott. Őrültnek nézett ki. Körül állották hogy a kínos jelenet a legénység elől eltitkoltassék s visszatartság attól, hogy Marnesre vesse magát. Hirtelen egósz csendesen megállott, kezével a levegőbe kapkodva, előre nyújtott karokkal esett tompa zuhanással a padlóra ; miközben feje hatalmasat koppant. Néhány perccel utóbb a hajókapitány az Őrtisztet a fedélzetre hivta föl. Megilletődött, komoly arccal vevé le sipkáját, s ujjával a mozdulatlanul heverő testre mutatva, iaelyet a matrózok hordágyra helyezték, igy szólt; — Tűzzétek ki a gyászlobogót, a parancsnok meghalt 1