Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-05-28 / 22. szám

Kiszámithatlan a kár, mely a közeli mult évek alatt országunkat érte a tilz által, mert nem csak az egyesek lettek szegényekké, de egy tömeg nemzeti vagyon is megsemmisült. Az utóbbi időkben ugyan javultak az állapotok az által, hogy a kormány a tűzoltóság intézményeit kötelezővé tette, de a legönfeláldozóbb is tehetetlenné válik ott, hol nincsenek rendelkezésre a szükséges eszközök; másrészt pedig általánosságban a tűzoltóság nálunk még nincs annyira fej lesztve, hogy mindenütt képes lenne a kellő szak képzetseggel ós ügyességgel a veszélylyel szembe szállani. Ha már nem tudjuk a veszedelmet elhárítani, gondoskodni kell, hogy a ránk nehezedő csapást legalább könyebben viselhessük el. Sajnos azonban, hogy erre különösen köznépünk nem szívesen áldoz, s a biztosítás áldásos intézménye ma még nem lett körében annyira népszerűvé, hogy annak szükségét érezné, holott már sokszor volt alkalma meggyőződni annak előnyeiről. Vannak, kik e közönnyel szemben kívánatosnak tartanák a kötelező állami biztosítás kimondását s bár nem szívesen látják, hogy minden téren az állam tegye ránk kezét, de a nemzet anyagi érdekeit fenyegető veszéllyel szemben szívesen vennék az állami beavatkozást. Es tagadhatlan hogy ezlenne a legcélravezetőbb azzal a közönynyel szemben, melyet közönségünk saját anyagi érdekeinek figyelembe vétele nélkül a biztosítás iránt tanúsít. Tagadhatlan, hogy a kérdés megoldása nem könnyű dolog, de azt sem lehet elvitatni, hogy már nagyon is sürgőssé vált, mert hisz az állam sem nézheti közönyösen hogyan jutnak a tűz által koldusbotra az adófizető polgárok ezrei. Addig is azonban, mig a kötelező biztosítás törvényerőre emelkedik, fel kell világosítani a népet a biztosítás szüségességéről; meg kell vele értetni, hogy a befizetett csekély dijak alig jöhetnek számításba akkor, ha a netáni bekövetkező veszedelem esetén a biztosított összeg erejéig kárpótolva lesz s nem lesz kénytelen hajléktalanul földönfutóvá lenni s könyöradományokra szorulni. A biztosító intézetek figyelemre méltó előnyöket nyújtanak az olyan biztositóknak, kik hosszabb időre biztosítanak s e körülmény is félhasználható arra, hogy a biztosítást a néppel megkedveltessük. De ugy tudjuk, módot lehet találni arra is, hogy egész községek egyetemlegesen biztosithatják magukat. Ilyen módon nem csak a biztosítást lehet megkönnyíteni, de a fizetendő dijakat községi adó alakjában ugy lehetne behajtani, hogy azt a község lakosai alig éreznék meg. A község értelmisége, a lelkészek, a tanítók, jegyzők vegyék kezükbe az ügyet s mentsék meg a szegény népet, de magukat is a bekövetkezhető veszedelemtől. A meleg száraz időjárás ma-holnap beáll s ez még növeli a veszedelmet, nem mulaszthatjuk el azért felhívni hatóságaink figyelmét arra, hogy tegyenek oly intézkedéseket, melyek a tűzveszedelem legyőzését megkönyitik. Ezen intézkedésekre azért is van szükség, mert a mezei munka beálltával minden épkezü ember el van foglalva s alig marad otthon valaki házőrzőnek, a borzasztó elem aztán minden ellentállás nélkül végezheti pusztításait. Tegye meg tehát mindenki kötelességét! KARCZOLAT. A mult hétről. Bolond az eset ! Akárhová mentem a mult héten, mindenütt csak avval fogadtak: Na lesz mit irni az újságba, van posztó elég, karcolhat eleget. Igazuk is volt, mert ősziutén megvallva, mióta Pápán vagyok ily zajos tutti frutti hetünk még nem is volt. Pünkösd hétfőjén az iparos ifjúság, csütörtökön a polgári leányiskola növendékei tartották meg majálisukat a vasút meletti vendéglőben. A hét betétjéül a Pollák kávéházhoz sürgöny érkezett, hogy tamburások vannak útban s szerdán hangversenyeznek. A Berger kávéházban a talmi Bosko és hasbeszélő jelenti, hogy Esmeralda nővérekkel és Norma gondolatolvasónővel tartja ugyanaznap bevonulását. A néhai Központi kávéház helyiségében Panoráma lesz látható, hol az összes világrészeket egy nap alatt olcsó áron lehet körű lforogni. A szemetes téren pedig cseh trombitások adták tudtunkra, hogy „Noch nie dagewezen" bohócok és tornászok mulattatják a néző közönséget. Herz was verlangst du noch mehr 1 l)e ah pardon! Majdnem elfelejtettem ! Ráadásul a fehér ló előtt egy gyorsfényképész sebtiben képes megörökíteni és sokszorosítani a pápai publikumot. Eleinte tényleg zavarba jöttem s gondolkozóba estem mit tevő legyek. Megjelennem mindenütt kell, mert ezt ugy kívánja a hivatás. De hol kezdjem ? Zavaromból kimentett a falragaszok tanulmányozása. A tamburások három napig, Esmerakláék bizonytalan időre, a cirkushősök pedig addig tartózkodnak városunkban mig meg nem unják őket. Tehát nincs baj, kezdhetem ott a hol akarom. A két majálison megjelentem hivatalból. Az iparosoknak kedvezett az időjárás, de a publikum nem kedveskedett nekik. A valószínűleg férjének nagy irigységére, forró ajkaival cukorkákat szopogat.. Minél nagyobbakat szippant a férj, annál jobban ropogtatja a cukrot az asszony. Csakhogy minél rövidebb lett a trabukko, annál mélyebben lélekzik Ádám űr. S miután a leghosszab szivarnak is megvan az a fátuma, hogy aránylag rövid idő alatt elfogy; ennél fogva Eva asszony csakhamar ügy veszi észre, hogy az ő cukorka ropogtatása!ra a viszhang valami mélabüs sóhaj, mely az őszi szellő íuvalma és a kezdődő horkolás között tart középutat. Férjére tekint tehát és látja, hogy Ádám ür nyugodtan alszik. Ezt már nem képes elviselni és piei lábaival akkorát toppant, hogy a kis papucs majdnem szétment, s nevén szóllitja férjét. — Ádám te alszol ...?!!! — Ugyan kérlek hagyj békében, a cukorkák nagyon idegessé tettek. — S talán nincs rá okom? Negyedfél óra előtt lettem nőddé, ebből az időből maga 15 percet elszivarzott és 10 percig horkolt ön. Kegyed egy zsarnok ! — Korán kezded a házi jeleneteket. Ez a legalkalmasabb mód arra, hogy megunasd magadat velem. — Megunatni .... hisz ön egy szörnyeteg. — Asszonyom! — ugrik fel a férj — ismétlem önnek, hogy én koromnak gyermeke vagyok. Felruházva e kor .... — Minden undok bűnével. — Asszonyom! — vigyázzon — én gyorsan határozok és gyorsan cselekszem! Fél perc múlva a vonat Győrbe ér és ha . . . — Addig el nem határozom, hogy önnek rabszolgája leszek, akkor omnibusszal utazik tovább. Ismerem már az ön határozottságát és gyorsaságát, melyeket megvetek. — On megvet engem, én meguntam önt. Eszerint válunk! — Elválunk! Ekkor a vonat oly hosszasan füttyentett, mintha búcsúzna az utasoktól, kiket mérföldeken át meghordozott és megállt. Győr! kiálltja a kalauz a koesiajtókat felzárva. Végre valahára mormogja maga elé Ádám űr és sajátkezüleg felzárván a jobboldali ajtót, ki száll, mig Eva sszony a balfelől távozik. A tisztelendő űr annyira el van merülve a dartliba, hogy észre sem vszi a belépő házasokat. — Polgármester űr — szóla a férj — válni akarunk. — Per amorem dei! Kiállt fel a tisztelendő űr és anynyira megbotránkoztatja ezen pogány szándék, hogy tromf kilencest ad a tromf filkóra. A polgármester ellenben kapva kap az alkalmon, melynek segélyével megszabadulhat az utolsó partitól, melyet szintén elvesztett volna és azon ürügy alatt, hogy téntája fogytán van, az étterembe viszi a házaspárt, ott kiállítja és átadja a váló leveleket, aztán körülnéz nem leskelődik-e rá a plébános és elsiet. Ádám ür kifogástalan udvariassággal kalapot emel Éva asszony előtt és helyet foglal a kaszirnő mellett, kinek kétségkívül 'ó perc múlva elmondja, hogy ő korának gyermeke, aki gyorsan határoz és még gyorsabban cselekszik. Éva asszony a távíróhoz megy és a következő sürgönyt adta fel Pápára Matild címére : Házasságom 4-ik órájának 50-ik percében törvényesen elváltam férjemtől. A polgári házasságban nincs nőnek elég ideje arra, hogy férjét kiismerje, a férjnek pedig arra, hogy nejéhez hozzászokjék. Eva". Ennek végeztével bérkocsiba ül, hogy sorba látogassa 7 nagynénjét. Eközben a tisztelendő űr még mindig a kupéban ül és várja, hogy a polgármester visszatér a partit befejezni. Csak mikor már az üres kocsikat kezdik eltologatni, akkor teszi zsebre kártyáját és leszáll a vonatról. Az étterembe természetesen benéz, de ot híre sincs a polgármesternek, csak Ádám urat láthatja meg, aki már az omnibusz vonattal fenyegeti a kaszirnőt. Erre felette megbotránkozik a tisztelendő űr, többször megcsóválja fejét, aztán haza felé indul és az egész uton azt mormogja magában: hová jut a világ, ha igy tovább elfajulunk? feled vek már a szt. írás magasztos tanai, a dogma lomtárba került és az emberiség maholnap nem vesz kezébe egyébb szent könyvet, mint azt a 32 levelű bibliát, itt a zsebemben, melyet előrelátásból mindig magamnál hordok.