Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-05-14 / 20. szám

Mielőtt azonban városunkat elhagyja, kötelességünknek tartjuk ugy igazgató ur­nák mint a társulat minden egyes tagjá­nak kijelenteni, hogy mi, mint a sajtó képviselői, — kik más szempontból ítéljük meg itteni működésűket mint azt a közön­ség tette — minden alkalommal a legna­gyobb elösmeréssel fogunk a társulat felől nyilatkozni, s legyenek meggyőződve, hogy bármely alkalommal fog is ezen társulat­tal körünkbe érkezni a sajtó támogatására bizton számithat. A heti műsorról itt adjuk referádánkat: A gerolsteini nagyhercegnő. E kedves zenéjii operette szombaton került színre. A címszerepet Szigethy Lujza juta­lomjátékául választotta magának. Közönsé günk, ki Szigethy iránt minden alkalommal a legnagyobb elismeréssel szokott adózni, ez alkalommal nem igen tett ki magáért. Min­den színész és színésznő a jutalomjátéka fé­nyes eredményének reményében bizik némileg helyrehozni a financiális egyensúlyt. Ha ez nem sikerül lehangolt egy bizonyos ideig, mig egy uj változás be nem áll. Szigethynél ezt nem tapasztaltuk. Kedvesen játszott mint ren­desen. Ének parthijait a legprecízebb módon jutatta érvényre. Fess és sikess volt minden tekintetben. Tisztelőik egy lyrát ábrázoló gyö­nyörű virágcsokorral adtak elösmerésöknek és tiszteletöknek kifejezést. A megjelent hálás közönség pedig minden dalát sűrű tapsokkal jutalmazta. Nagy (Frie) elég csinosan énekelt ugyszinte Pártos Etel (Vanda). Dobó force szerepet mutatott be Bum tábornok alakítá­sában. Németh az udvarmester szerepében több izben nevetésre indította a közönséget. Az előadás kerekded és élvezetes volt. A vereshaj u. Lukácsy Sándornak e remek népszimüve vasárnap adatott elő szép számú közönség előtt. Szigethy Lujza (Kata) hatásos dalaival és Dobó (Jankó) jóizü humo­rával mindvégig kedélyes hangulatban tartotta a közönséget. Említést érdemelnek még Raj­csányi, Szirmay Jozefin, Németh, Csókáné és Lomniczy kik mindnyájan élénk részt vettek az előadás sikerében. A szultán. Verő György óriási sikert aratott operettje, mely a főváros és vidék minden színpadán folytonos tetszés mellett adatik, nálunk kedden lett bemutatva. Az igazgató nem kiméit semminémü áldozatot arra nézve, hogy e darabot szinre liozza. Fé­nyes jelmezek és nj díszleteket szerzett be e célra. A közönség nem méltányolta kellőkép az igazgató Jtörekvését amennyiben kevesen érdeklődtek a premier bemutatása iránt. Pe­dig ugy kedves zenéje mint a hatásos cso­portozatok [fényes kivitelele és a szereplők ügyes játéka megérdemelte volna a tömeges­sebb pártolást. Az est sikerében az oroszlán rész Szigethy Lujzát illeti meg, ki a szul­tánt a legszebb stylusban mutatta be. Csen­gő hanggal előadott dalait frenetikus tapssal jutalmazták. A második felvonásbaan „Szerel­mi keringő" zajos hatást idézett elő, meg is újrázták. Pártos (Roxelan) játékával imponált. Gyenge hangjához Roxelán erős parthie. Né­meth a főenuch szerepét oly alakításban mu­tatta be, melyre büszke lehet. Kitűnő maszkja és sipított hangja fényesen karaktérizálták a szerepet. Di serét mókáival folyton derültség­ben tartotta a közönséget. Hidassy (Bimbassy) és Lomniczy (Bülbül) a rettenetes és kelle­metes basákat élethűen parodizálták. Emlitést érdemel még Nagy, Dobóné, Rajcsányiné, és Rajcsányi, utóbbi a Müezzim éneket gyönyö­rűen énekelte. Elismerés illeti Keményi kar­nagyot is, ki a karok és csoportozatok egy­bevágó énekét ügyesen vezette. Szerdán a „Szultán" másodszor került szinre, Ily másodszori előadásokról már volt alkalmunk irni, s ugy látszik, hogy ez már bevett szokásává lett. Lehet hogy a közön­ség közönye is befolyással van arra, de tény az, hogy a másodszori előadások siker tekin­tetében nagyon hátra vannak a premierektől. K. Kopácsy Juliska a népszínház pri­madonnájának első vendég felléptével ..Náni" pályadíjat nyert népszínmű csütürtökön ke­rült szinre. Dacára, hogy közönségünknek al­kalma volt e szerepet már Blahánétól és He­gyi Arankától színpadunkon láthatni, és hogy felemelt helyárakkal adatott elő, a nézőtér ha nem is zsúfoltan, de szinig megtelt intel­ligens közönséggel. Kopácsy megjelenését kö­zönségünk riadó tapsokkal és szűnni nem akaró éljenzéssel fogadta. A nézőtérről nem­zeti szinü selyem szalaggal ellátott babérko­szorút nyújtottak fel részére, mely alkalom­mal az éljenzés ismétlődött. A szalagon a kö­vetkező felirat volt „A pápai közönség" „tisztelete jeléül" 1893. Május 11. A mű­vésznőt meglepte e fényes fogadtatás és foly­tonos hajlongások között igyekezett néma je­lekkel a közönség szívélyes fogadtatását meg­köszönni. Kopácsyról a fővérosi sajtó dics­hymnuszokat zeng, és méltán. Fülemile csen­gésű hangja, mely andalít és lelkesít, művé­szi játéka, melylyel együtt lelkesülünk és érezünk méltóvá teszi Kopácsyt, hogy a mű­vésznők " sorába emiitessék. Megjelenésével imponál s bájos inosolygo arcával biztosítja magának a közönség rokonszenvét. Minden egyes dalát megújrázták. A felvonások végén pedig szűnni nem akaró kihívásokkal adtak kifejezést művészi játékáért. Sváb táncát ke­csesen lejtette, meg is újrázták. Méltó elis­merést érdemel még Dobó Kreuzerje, ki a gazdag sváb parasztot művészi alakításban mutatta be. Rajcsányi (Józsi) elemében volt, meg is felelt szerepének. Lomniczy a Buko­vay stiklikkel több izben derültséget idézett elő. A darab határozott sikert aratott s a közönség egy élvezetes est sikerével távozott a színházból. K. Kopácsy Juliska második vendég­játékául „Nebántsvii'ág" pénteken adatott elő telt ház előtt. Kopácsyt a közönség megjele­nésénél viharos tapssal és gyönyörű virágcso­korral fogadta. A művésznőnek Denise egyik remek alkotása. Nániban Kopácsy a közön­ségét fellelkesítette, Denise szerepében azon­ban tökéletesen elbűvölte. Egész előadás alatt falrengető tapsokkal jutalmazták a mű­vésznő dalait. A „Jani és Juci" dalát há­romszor megismételték. A lelkesedés tető­pontját érte el akkor, midőn dragonyos egyen­ruhában jelent meg. Fess és snájdig volt. Az ezred dalával brillírozott s tüntetésre adott okot. Ugy nyilt jelenetekben mint egyes fel­vonások végén a művésznőt szűnni nem akaró tapsokkal és kihívásokkal idézték a lámpák elé. Dobó Coelestim alkotása remekül sike­rült. Több izben neki is kijutott a tapsok­ból. Csókáné a féjedclemasszonyt és Lomnicy az őrnagyot kifogástalanul játszta. A közön­ség lelkesült állapotban távozott a színház­ból. A művésznőt a szinházbóli távozásakor a reá váró közönség lelkes éljenzésben része­sítette. Kopácsy Juliska harmadik és utolsó vendégjátékául „A madarász" szomba­ton adatott elő. A közönség a színházat zsú­folásig megtöltő te. Gyönyörű virágcsokor és tüntető fogadtatásban részesült megjelenésé­nél. Postás Milka a művésznőnek legremekebb alkotása. Lapunk zártakor az előadás javá­ban folyik s igy annak lefolyásáról csak jövő számunkban tudósíthatunk. KARCZOLAT. A muít hétről. Bármennyire iparkodtam azon, hogy ígé­retemhez képest karcolataim tárgyát nem a színészek keretéből vegyem, de legjobb akara­tom mellett is kénytelen vagyok ez egyszer visszaszivási procedúrával élni. Azért ne ijedjenek még kérem a szín­társulat éjjeli reputációjának igen tisztelt meg­mentei, nem fogok rekriminálásokba bocsájt­kőzni, nem önökről fog szólni az ének. Karczaginé Kopácsy Juliskáról a nép­színház kedvelt primadonnájáról akarok né-' hány soi'ban megemlékezni. Fogadtatás lett részére a vasútnál in­scenirozva. Eltekintve, hogy a város részéről a rendőrkapitány, a színtársulat részéről az igazgató és a színtársulat összes férfi tagjai s szép számú közönség, fogadták a művésznőt, a sajtó sem engedett a 48-ból. Kirukkolt mind egy szálig. A háttérben ha jól láttam a sze­dő gyerek a főmunkatárs vezetése alatt vár­ták a vonat berobogását. A művésznő férjével jött s kölcsönös bemutatások után kocsira ültünk s a „Grff" szállodába hajtattunk. Szegény művésznő ! Azt hitte, hogy már kinyugodhatja magát s kényelembe helyezked­hetik. Oh nem! A sajtó képviselői nem azért foglalják el ezen nagy polcot, hogy ily kiváló esetekben ne éljenek jogaikkal. Á publikum­nak meg látni kell s imponálni kell tudni. Körül néztünk váljon látnak-e bennünket s grandezzával- mint azt egy bizonyos tárcaíró jelezni szokta — felsiettünk ujolag üdvözölni a művésznőt. Szívesen fogadott ugyan bennünket, de meglászott rajta, hogy még szivesebben fo­gadná ha távoznánk. Nem is alkalmatlankod­tunk sokáig, hanem ajánlottuk magunkat a „viszontlátás" reményében. Távozásunkor u­gyan észrevettem, hogy valami felett csudál­kozik, de az illeni határait nem akarva túl­lépni, egyelőre nem kutattam az okát. Férjével,- ki aznap még a fővárosba vissza utazott, kinek évek előtti ismeretsé­günket emlékébe hoztam,- alkalmam volt a többek között erre a themára is visszatérni, : ki megmagyarázta, hogy nejének városunk j számfeletti hírlapírói tehetségei tűntek fel. Ezen ösmeretség révén alkalmam volt I a művésznőnél tiszteletemet tehetni a nélkül, hogy hirlapirói jogosultságomra i reflektáljak. Elösmerőleg nyilatkozott egyaránt 1 a zsurnaliszták felől, szereti is őket, hisz férje is a gárdához tartozik csak, a tolakodó in­- tervivolóktól irtózik. Eleinte magamra vettem ezen megjegy­zését, de magyarázott szavaiból kivettem, hogy nem rólam, hanem velem hason irodalmi kon­tárkodó szellemi tehetséget értett ez alatt, kinek névjegyét nem mutatta meg ugyan, de a beszéd modoráról Ítélve nem sok fej­törést okozott az interjuholó kilétét kitalál­nom. A. színházi közönségről igen szépen és kedvesen nyilatkozott. Nem sok de „liercig" közönsége van. Igen jó emlékező tehetsége van. Ezt onnan magyaráztam meg magamnak, hogy a két előadás után a páholyban ülők­ről beszélgetve az állandó habituék arcát élénk emlékében tartja. A többek között feltűnt neki a jobbol­dali első emeleti páholy habituéja is, ki sóvár szemekkel kiséri az előadást és frappans mar­kirozással adja tudtul jelenlétét a páholyban. Midőn tudomására juttattam, hogy ezen uri ember a hirlapirói gárda egyik legrokon­szenvesebb tagja s ő csak imponáló sportból űzi ezen potya mulatságot, csudálkozásának adott kifejezést, hogy még eddigelé nem volt szerencséje látogatásához. Vigasztaltam a mi még nem volt az megtörténhetik. Figyelmeztettem ugyan, hogy igen ve­szélyes udvarló s szellemességével már sok szinésznői keblet hullámzásba hozott, de ugy vettem észre, hogy ez reá legkevésbbé sem hatott. A város nevezetességeit, a várkertet, a kálváriát és nagy templomot megtekintette. A város tisztaságát és csinosságát is emleget­te. Na pogármester úr már ezért a dicsére­tért is megérdemelte volna, hogy a művésznő vendégjátékát becses megjelenésével megtisz­telte volna. Most pedig engedelmet kérek igen tisz­telt Nagysád, hogy mindezeket nyilvánosságra hoztam, de befogja látni, bárhogy Ígéretet vett tőlem ilynemű közlések ellen, egyrészt a hirlapirói viszketegség, másrészt azon tudat, hogy Nagysád is ösmeri a hírlapírók igéretét, meg fogja bocsátani ez egyszer közlékenysé­gemet. Azon tudat pedig, hogy e sorok meg­jelenésénél már Nagysád nem fog városunk-

Next

/
Thumbnails
Contents