Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-05-07 / 19. szám

tudta érvényre juttatni. Sliff, szinpadi routin és idővel elerheti célját. Németh Gelecséri pusztabirót remek alakításban mutatta be. Lévay (Bakaj) és Lomniczy (Csorba) kedvtclenül játsztak. Csókáné (Ágnes) kis szerepének megfelelt. Az előadás anyagilag nem, de erkölcsileg sikerült. A bolondok háza. E kitűnő bohózat hétfőn adatott gyér közönség előtt. A szereplők a megjelent közönséget mindvégig derült hangulatban tartották. Dobó Ormayt kifogástalauul játszta. Nála ehhez már hozzá vagyunk szokva. Lomniczy elemében volt és kedvvel játszott. Csókáné (Bájlaky) a hóbórtos irónét élethűen ábrázolta. Németh (Csipkés) határozott sikert aratott. Tulajdonkép Hidassy részére volt osztva a szerep, de közbe jött akadályoknál fogva utolsó órában szerepre „beugrott". A második felvonás szónoklati jelenetében excellált. Lévay (Reszkey) kis szerepének helyt állott. Rajcsányné, Pártos Etel, Szirmay és Rajcsányi az est sikerében osztozkodtak. A suhancz. Konti hires operettje kedden került szinre. Szigethy Lujza a címszerepben oly alakítást mutatott be, mely bármely vidéki primadonnának büszkeségére válhatik. Ily suhanczot nem oly hamar lesz alkalmunk láthatni. Kifogástalan ének, a szerephez mért pajzán játék, öltözködésében sikk, jellemzik Szigethyt a suhanczban. A közönség több ízben is adott elösmerésének méltó kifejezést. Pártos (Eliz) korrektül énekelt. Gyenge ugyan a hangja de ami fő, bánni tud vele, s ez óriási előny. Nagy (Emil) kifogástalanul énekelt. Lomniczy (Durand) komikus megjelenésével több ízben nevetésre késztette a közönséget. Németh (Bizot) mint rendesen jó volt. Sokoldalú színész, szép jövőt jósolunk neki. Dobó (Morén) élethűen személyesítette a becsületben és dicsőségben megőszült tábornokot. Az előadás határozott sikert aratott. Dicséretet érdemel még Keményi karnagy, ki ugy a darab vezetésében, mint a kar személyzet sikeres működésében nagy mértékben hozzá járult. Á K a p i v á r. Gabányinak az akadémia által pályadíjjal kitüntetett történeti vígjátéka szerdán került szép számú közönség előtt szinre. Gyönyörű nyelvezettel van megírva a darab s történeti hűséggel vannak az egyes alakok feltüntetve. A főszerepek Németh (Kapi) és Lomniczy (Balassa) jó kezekben voltak. Sisiphusi munkát végeztek. Folyton a színpadon vannak s szerepelnek. Nehéz szerepeik betanulására kevés idő álhatott rendelkézésükre, mivel helyütt-helyüttt akadoztak. De ez nem is képzelhető máskép. Egész idény alatt folyton uj szerepek és nehéz szerepek betanulására idő kívántatik, mi jelen esetben nem áll rendelkezésükre. Mindazonáltal dicsérettel kell megemlékeznünk róluk. Mindkét alakot történeti hűséggel alakították. Dicséretet érdemel még Pártos Etel Annája, ki a szerelmes leány karakterisztikumát teljes fényében tüntette ki. Lévay a fejedelem szerepét átgondolva és a hagyományos adatok nyomán kitűnő sikerrel jellemezte. Dobó (Pál Mózes) frappans maskájával imponált. Szirmai Jozefin (Judith) szerepkörében mozgott, meg is felelt annak minden tekintetben. Felemlitést érdemel még Csókáné, (Kapiné) Rajcsányi (Teleky) és S-zentmiklóssy (Gyulay) kik a darab sikerét teljes mértékben elősegítették. Nem hagyhatjuk említés nélkül a magyar jelmezeket és csoportozatokat sem, melyek imponáló hatással voltak a néző közönségre. Lemondás. Karcag színmüve másodszor került gyér számú közönség előtt szinre. Már a mult izben, midőn a dolovai nábob leánya másodszor került szinre, azon tapasztalatra jutottunk s a mai előadással be is bizonyult, hogy az ismételt előadások és a premierek között óriási különbség mutatkozik. Pedig ennek ép ellenkezőjét kellene ily tapasztalnunk. — Vontatott volt az előadás, a szereplők pedig ugy tűntek fel, mintha mind azelőadás végét türelmetlenül várnák. A harmadik felvonás végjelenete, mely a darab forduló pontját képezi, a függöny hamarábbi legördülése által, a hatást nagyon csökkentette. Dacára mindennek a darab irodalmi tekintetben oly magas színvonalon áll, hogy bár érezhetők voltak a hiányok, de evvel a hatás nem maradt el csak csökkent. Bár Németh Korólánja ellen nincs kifogásunk, mégis csudálkozunk azon, hogy e szerepet az igazgató nem Lévaynak osztja ki, és viszont a báró szerepét nem Némethnek. Némethet elismerjük jó színésznek, de erre a szerepre phisikuma gyönge, mig ellenben Lévay e szerepre teremtve volna. Pártos (grófné) érzéssel játszott, de nem ugy mint tőle ezt már egy ízben láttuk. Csókáné és Kovács Kornél a 2-ik felvonásban elismerést nyertek. Szombaton Szigethy Lujza kedvelt pri madonánk jutalomjátékául. „A gerolsteini uagyhercegnő" került szinre, melyre legközelebb visszatérünk KARCZOLAT. A mult hétről. A színtársulatnak érdemdús igazgatója Dobó Sándor múltkor karcolatomat olvasva azon megjegyzést tette, hogy mily douceurral fogom meglepni a társulatot távozásakor, amennyiben már két izben anyagot szolgáltai tott nekem karcolat írásra. Adósa maradtam a felelettel, megígértem azonban, hogy- legközelebb megadom reá a választ. Nos tehát igazgató ur ne vegye tőlem rossz néven, de én nem igy gondoltam a dolgot. Midőn e karcolatokat írtam, nem az lebegett a szemem előtt, hogy én ezekért még külön honoráriumot fogok fizetni, hanem ép ellenkezőleg. Azon meggyőződésben voltam, hogy a társulat tagjainak örömöt fogok okozni, amennyiben velők tárgyilagosan foglalkozom, sőt az eddig nélkülözött bájos mosolyok nagy mennyiségével fogok találkozni s részemre is meg fognak nyilni a páholyok és coulissák ajtai, melyek eddig csak mások előtt voltak nyitva. A tapasztalat azonban azt bizonyítja, hogy rossz taktikával éltem. Ezért bocsánatot kérek, de külön honoráriumra azért ne számi tsanak. Most vagyok csak képes felfogni, hogy miért voltam én az igazgatónál és a társulat egyes tagjainál mostoha gyermek. Miért lett részemre csak támlásszék kiutalva s nem páholy mint azt egy hírlapírói tekintély magának j o g o s a n megkövetelheti. Higyje el igazgató ur, ha tudtam volna, hogy nem ily uton nyerhettem el a magasabb regiókba való bejutást, nem karcoltam volna, hanem hallgattam volna mint a sir. Pedig egy páholyba potyára ülni és egy színésznőnek bájos mosolyaival tüntetni oh ez lett volna ideálom ne továbbja! De most már mindegy! Áz idő is rövid ahhoz, hogy páholyjegyre pályázzak, a színésznők mosolyait is csak másodsorban és kielégitetten kapnám, igy tehát haladok tovább ezen uton, melyet megkezdtem. Egy célt ugyan elért igazgató ur a megjegyzésével, mely reám deprimálóg hatott. Nem tudom direkte vagy indirekte történt ez, de reám egyformán hatott. A jelenlegi karcolatomat a „kulisza titkai "-ról akartam irni, de minthogy tudomásomra jutott, hogy e napokban egy bizonyos par force kritikusnak, ki a kulisszák titkai iránt nagyon érdeklődött s folytonosan ott alkalmatlankodott az öltözőkben, az ügyelő hivatásához képest, kiadta a „laufpass"-t. Nem akarva kitenni magamat ezen szerény kiutasításnak, jobbnak láttam a kuliszákkal és az ügyelővel egyelőre nem érintkezni. Ezen rövid idő alatt még, mig a társulat városunkban marad, megelégszem a részemre fenntartottt támlásszékkel és nem fogom igénybe venni a szinpadi látogatást, de elvárom az igazgató úrtól, hogy méltányolni fogja ezen szerénységemet s legközelebbi idejövetelénél ezen ellenem elkövetett sérelmet jóvá fogja tenni. Jelenlegi kérelmem az igazgató úrhoz csak az, hogy hasson a társulat női személyzetére csak annyiban, ha esetleg az előadást a nézőtérről nézik, adományozzanak részemre is néhány mosolygó pillantást s engedtessék meg nekem is a közelükbeni letelepedés. Mert higyje el igazgató ur, egy ily diskurzus óriási tekintélyt szerezne részemre a publikum előtt, s ha ön ezen ügyben sikeresen jár el, ugy részemről nemcsak a hála, hanem folytonos halleluják lesznek referádáimban olvashatók, sőt a budapesti lapokat is ily irányban fogom tudósítani. ígérem, hogy a nőkkel szemben nem leszek tolakodó s ha esetleg megengedik, hogy a páholyban is meglátogathassam, kész vagyok a páholy árát is kifizetni, mert nem szeretném, ha ugy járnának mint a mult izben, amidőn a páholybani látogatást a páholy árával kellett a színésznőknek megfizetni. Szóval alávetem magam a színház rendszabályainak minden tekintetben, csak kérem a közvetítő szerepet elvállalni, mert ettől függ hirlapirói reputatiom megmentése. Elismerésem nyilvánulásán kivül még hetenként a társulat minden egyes tagjának egy tisztelet példányt adományozok, esetleges kívánatra kettővel is szolgálhatok. Elvárom azonban, hogy ismerőseik körében a lap részére propagandát fognak csinálni. Mielőtt jó előre köszönetem egész sorozatát a társulat részére nyilvánítanám s viszontszolgálattételre magamat felajánlanám, figyelmeztetnem kell, hogy a hét bármely napján rendelkezésére állok szóval és Írással, kivételt ebben csak szombaton teszek. Ön csudálkozni fog igen tisztelt igazgató ur, hogy én mint egy független irányú társadalmi hetilap felelős szerkesztője ily elveket vallok, de hát eltekintve hogy haladok a korral, vallási rítusomat még egy primadona mosolyáért sem volnék képes feláldozni. Szombaton a levelet nem bontom fel igy tehát azokat el sem intézhetem. Hivatalos ügyekre tartok ugyan egy tanítót, kit aláírásommal megbíztam, de beláthatja igazgató nr, hogy ily kényes kérdésü ügyek elintézését másra nem bizhatom. A társulat hölgyei be fogják ezen helyzetet látni, s levelezéseiket ehhez fogják alkalmazni. Hisz elég időt bocsájtok rendelkezésükre a szombati napon másokkal is foglalkozni. A midőn még megígérem, hogy legközelebbi idejövetelüknél, — ha ugyan addig ezen terhes hivatalt sutba nem vágom — sem potya páholyra, sem extra vurstokra nem fogok reflektálni, ajánlom ugy magamat mint lapomat becses pártfogásába. A viszontlátásra! FRICI. jKz HÍRLIK . , . Az hirlik, hogy városunkban a nagyzási hóbort óriási dimenziókat kezd ölteni. Az hirlik, hogy a május 14-én megtartandó bazár és népünnepély részére néhány „balek" kerestetik. Az hirlik, hogy a városi tanács en. corpore lefényképeztette magát a célból, hogy a bazárünnepélyen résztvevők örök emlékét biztosítsa magának. A fényképek díjtalanul lesznek a megjelentek részére kiosztva. Az hirlik, hogy a Lloyd elnösége is ily ajánlattal szándékszik a rendezőség eló járulni. Az hirlik, hogy jövő héten a színtársulat „végelőadást" rendez, végeladási árakkal. Az hirlik, hogy a múltkor hirdetett müveit társalgói állás pályázatra egy bástya-