Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-04-16 / 16. szám

tett, a mely kilátásba helyezett ujabbi áldozatokkal szintén a kerület főiskolájának virágzását célozza, tekintve, hogy e két mozgalom, illetőleg a "verseny oda irányul, hogy a főiskola szellemi tekintetben a kor igényeinek megfelelő szinvonalra emeltessék, ugyanazért a dunántuli ref. kerület jelen közgyűlése mindkét mozgalmat beható tárgyalásra méltónak tekinti. Épen ezért, mielőtt a főiskola további székhelyének kérdésében döntene, szükséges, hogy egy bizottság küldessék ki, mely a kérdésben forgó ügyet alaposan tanulmányozva, oly jelentést tegyen, mely a székhely kérdésben szavazattal biró közgyűlésnek tájékozást nyújtson arra nézve, hogy a főiskola székhelye jövőben Pápán legyen-e, Yagy Komáromban. Antul Gábor ácsi lelkész, egyházkerületi i főbiró azt hiszi, hogy ezen kérdés feletti cjön- i tés iránt nemcsak a Dunántúl, hanem az egész ország érdeklődik és azért jól meg kell gondolni a közgyűlésnek, hogy miként határoz. Ha ma egy uj főiskola létesitéséröl volna szó, akkor csakugyan vita tárgyát képezhetné, vájjon Komáromra, vagy Pápára tétessék-e, de mikor a protestantizmusnak három század óta fennálló nyugati véd váráról van szó, fontos ok nélkül annak elmozdítását sehogy sem szabad elhatározni. Nem szól Komárom mellett sem földrajzi, sem közegészségügyi, sem közerkölcsi fontosabb tekintet. A közgyűlés okvetlenül most határozzon véglegesen, nehogy az izgalom fentartassék továbbra is. Konkoly Béláról pedig, a ki oly sokat tett ezen kérdésben, fel teszi bizton, hogy meg fog menteni némit azon ajánlatokból, melyek Komárom mellett tétettek, akkor is, ha Pápán megmarad a főiskola. Az egész ügyből most csak jó származhatik s azért végleges határozatot kiván. Erre vonatkozólag a következő indítványt terjeszti elő: Mondja ki az egyházk, közgyűlés, hogy tekintettel a pápai főiskola százados múltjára és azon fontos hivatásra, a melyet századokon keresztül a közművelődés és nemzeti szempontból betöltött és ma is betölt, tekintettel azon elismerésre méltó áldozat— Pompás egy kaland — gondoltam s oda léptem a hölgyek elé: — Hölgyeim — szóltam meghajtva magamat — van szerencsém. — Ah Oszkár, ön az? szólalt meg a fiatal hölgy. — Ilonka kegyed? dadogtam meglepetve. Ilonkám, miféle ismeretség ez? Uram, kihez van szerencsém? — Völgyi Oszkár űr! kedves anyám a zeneakadémia .... hazakísért .... minden délben . . hebegte zavarodottan Ilonka. * * A többit ezek után t. hölgyeim ós uraim könyen kitalálhatják. Általános bocsánat. Visitek. Kilépés az öreg úrtól. Eljegyzés. Lakodalom. Olaszország, stb. stb. Az a szám pedig? Igen az a bájos, az az aranyos szám — mennyi is csak? — igen igen: 15634! Ez a szám az iktató száma azon végzésnek, melyben a telekkönyvi hatóság elismeri, hogy özv. Bodroginé asszony Budapesten, a József körúton levő, négyemeletes házát Völgyi Oszkár és neje részére íratta át. Már most mondják meg kérem nem érdemes ezért titoktartónak lenni ? | készségre, a melyet a pápai érdekeltség a j | múltban és jelenleg tanúsított, a K011| koly Miklós és társainak, valamint a ko- j | máromi egyházmegye indítványának mellő- ! zésével, a dunántuli egyházkerületi főiskola továbbra is Pápán való meghagyását határozza el és ennek folytán ezen gyűlésen megteszi a Pápán emelendő uj iskolaépület építésének foganatbavételére a szükséges i intézkedéseket. Egyszersmind a közgyűlés | mindazoknak, a kik áldozatkészségüknek jelen alkalommal is oly szép tanújelét adták, jegyzőkönyvbe való beigtatás mellett köszönetet mond. Konkoly Béla mindenekelőtt kijelenti, hogy ő akkor is minden tőle telhető módon támogatná a főiskolát, ha az Pápán marad. Szerinte azonban a dolog ma még véglegesen el sem dönthető, mig az anyagi rész nincs teljesen tisztázva és azért Beöthy javaslatát ajánlja elfogadásra. Darányi Ignác megvallja, hogy nagyon szerette volna, ha az ilyen kérdés, mint az, a mely felmerült, a mely csak ellentétek szaporítására, viszályra ad okot, a mikor leginkább van szükség összetartásra és egyetér tésre, elmaradt volna. Az egyházakhoz küldeni ez ügyet határozathozatal végett, csak kellemetlen és felesleges pártoskodást okozna. Parancsoló szükség, mely miatt a főiskola Pápán nem maradhatna, nincsen, már pedig, ha fiatal fát lehet is át ültetni más talajra, de háromszáz éves fát nem kell eltávolitani helyéről. Antal Gábor indítványát pártolja. Czika Lajos esperes a főiskola pénzügyi helyzetével foglalkozik. Eötvös Károly minden praejudicium nélkül jött ide, mert nem volt ideje részletesen foglalkozni a kérdéssel. Figyelmesen meghallgatta a különböző érveket és a nélkül, hogy a kegyelet sugallatára, tisztán személyes indokra hallgatna, kénytelen arra utalni, hogy először az egyházközségek semmiképen sem arra valók, hogy azokhoz utasittassék e kérdés eldöntése. Ez csak ártalmas volna, a mennyiben fájdalmas érzetet kelthetne, ha azután az egyházkerületi közgyűlés máskép határozna, mint az egyes egyházak, a mire pedig joga van; most pedig az összes egyházak, kevés kivétellel, mindenképen meg fognak nyugodni a közgyűlés határozatában. Bizottságnak kiküldetése csak akkor volna tanácsos, ha tényleg fontos érvek merültek volna fel; ez azonban ezúttal nem áll. Nagyon nagy oknak kellene létezni arra, hogy megmozdittassék a meglevő, pedig egyetlen fontos érvet sem hoztak fel az áttétel mellett. Az, hogy a főiskola nem felel meg minden magasabb kivánalomnak, a kérdássel nem függ össze, a mint hogy tényleg a beteg sehol sem gyógyul meg attól, ha egyik ágyról a másikba fektetik át. Pénzügyi okok itt nem lehetnek kizárólag mérvadók, annál kevésbbé, mert kétségtelen, hogy Pápán legalább is 30 —40 ezer forinttal olcsóbban lehet előáltitani mindazt, a mire szükség van, mintha azt Komáromban akarják létesíteni. Mivel tehát tulajdonképen semmi sincsen, a mit vizsgálni kellene és a minek felderítésére a közgyűlés szorulna, ő ezen tisztán huzavonát előidéző bizottság-kiküldésre nem szavazhat. Elfogadja Antal Gábor indítványát. A vita bezáratván, névszerinti szavazással döntöttek. Beöthy Zsigmond indítványát 51 szavazattal 13 ellenében elejtették. Antal Gábor indítványát 52 szavazattal 10 ellenében elfogadták. * * * Délután 2 órakor a „Magyar király"hoz címzett szálloda első emeleti nagy éttermében gyűltek egybe a kerületi közgyűlés összes tagjai közebédre, a melyen számos érdekes felköszöntőt mondottak. Köztük kétségtelenül a legérdekesebb Eötvös Károly nagyfontosságú nyilatkozata az egyházpolitikai kérdésekre vonatkozólag. Tisza Kálmán maga, a kinek személye meleg ovációkban részesült, csak rövid tósztot mondott. Az első felköszöntőt Pap Gábor püspök mondta a királyra. Színészet Pápán. Mint a tapasztalat bizonyítja, mult heti kritikánk nagyon helyesen fogta fel Dobó Sándor színigazgató válságos helyzetét. Örömmel konstatáljuk, hogy az igazgató, ha nem is minden tekintetben, de részben erősbitette társulatát és már e héten oly előadásokat mutatott be társulatával, hogy bármily vidéki társulatnak dicséretére válhatik. Az igaz, hogy közönségünk e héten nélkülözte, az általa oly kedvelt és előnyben részesített „operette" előadásokat, de reméljük, hogy az igazgató saját jól felfogott érdekében iparkodni fog társulatát, Ígéretéhez képest ezen irányban is minnél előbb kiegészíteni. Igyekezzék az igazgató ezen hiányt is pótolni, és meg fog győződni, hogy közönségünk, mely a színművészet iránt minden alkalommal lelkesül, ez alkalommal is méltó pártolásban fogja részesíteni. A próbaházasság. Gerö Károlynak a fővárosban és minden vidéki színpadon senzációs sikert és tüntetést aratott énekes vígjátéka — mint már előbbi számunkban jeleztük, — mult szombaton került zsúfolt ház előtt szinre. Közönségünk nagy érdeklődéssel nézett az előadás elé s nem is csalódott. Egybevágó precis előadást mutatott be a társulat. Fokozodott érdeklődéssel várta közönségünk azon jelenetet, midőn Dobó „Kossuth Lajos azt üzente" refrainü couplét kezdte énekelni. Frenetikus taps és éljenzés követte a dalt. A proscenium páholyban megjelent honvédhuszár tisztikar hazafias érzelmének éljenzésben és tapsban adott kifejezést. A tisztikar lelkesülő magaviselete által a földszinten és erkélyen egybegyűlt fiatalság rázendített a Kossuth nótára és csak negyedszeri ismétlés után csendesült el a nézőtér. Dobó mellett, ki kifogástalanul személyesítette Szikorát, említést érdemel Szigethy Lujza (Biri). Keringő áriáját közönségünk megújrázta. Csókáné (Zsuzsánna) és Lévay (Bokor István) művészi alakítást mutattak be. Határozott tehetségek a társulatnál. Pártos Etel (Sági Julcsa tetszett. A kaszirnő szerepét nagyon is élethűen mutatta be. A kokettirozás nem mindig válik előnyére egy kaszirnőnek, főleg akkor, midőn nem hivatása. Szentmiklósiból (Patonai) idővel jó szinész válhatik. Ajánljuk azonban neki, ne vállalkozzon ének szerepekre, mert arra nem minden szinész alkalmas. Hidassy (Rákóczy) kitűnően alakított. „Absolute" jó szinész. Lomniczy (Gyuri) és Németh (Berci) szerepeiknek megfeleltek. Demény Viktória (Rozália) tulizgatott volt. Kis madaram. Gerő Károly népszínműve vasárnap délutáni előadáskép került szinre. Dobó Kifli Adolárt nagy sikerrel játszta. Szigethy Lujza aranyos jó kedvvel játszotta s még szebben énekelte végig a címszerepet. A többi szereplők a darab sikeréhez minden tekintetben hozzá járultak. Esti előadásul „A próba házasság" adatott újra elő. A nézőtér zsúfolásig megtelt s a szombati tüntetés második kiadásba ért. Dobó ez alkalommal helyi couplékkal elevenítette fel a darabot, mit a közönség zajosan megtapsolt. A Kossuth nótát háromszor újrázták. A szereplőkről ugyanazt mondhatjuk mit a mult alkalommal. Két szerelem. Csiky Gergely pályadíj nyertes 3 felvonásos drámája kedden került gyér közönség előtt szinre. Breznay Anna, mint újonnan szerződött tagja a társulatnak Teréz szerepében mutatta be magát közönségünknek. Nagy drámai erővel, élénk