Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-04-09 / 15. szám

III. évfolyam. Pápa, 1893. április 9. 15. szám. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. Hirdetések és Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban és GOLDBERG GYULA ur papirkereskedésében. Mit akarunk? Hírlapok olyanok mint az emberek. Születnek, fejlődnek vagy el csenevésznek és meghalnak. Magukkal hozzák fejlődésük csiráit, vagy elsatnyulásuk magvait. Hirlapok, ép ugy uiint emberek, a közönség kedvenczévé lesznek, vagy közömbösök maradnak előtte, állásra tesznek szert, vagy pedig pártolás hiányában megszűnnek. A „Pápai Közlöny" minden áldozatok ároni fenntartásánál nem az volt a célunk, hogy egygyel szaporítsuk a különben is feles számmal létező vidéki lapokat. Nem! Hanem azt akartuk, hogy legyen itt egy lap, melynek hivatása nem helyi nagyságok beteges hiúságának legyezgetése, hanem a közérdek önzetlen és h ű s ég e s szolgálata. Legyen egy lap, mely a megye, a város és a közönség érdekében ne féljen fölemelni szavait. Amely mindenkinek a szemébe mondja az igazságot, legyen az az igazság kellemes, vagy kellemetlen. Legyen egy lap, mely nem a nagyúri kegyek bőségesen elhullatott morzsáiból élődjék, hanem a nagyközönség kiérdemelt pártfogásából merítsen életerőt. Az igazságot fogjuk szolgálni és a közjót igyekezünk előmozdítani, már araenynyire az egy szerény keretek közt mozgó laptól kitelik. A közpályán szereplő egyének nyilvános működését mindenkor éles és igazságos kritika tárgyává fogjuk tenni; a városi és megyei kormányzat körül esetleg fölmerülő visszásságokat a nyilvánosság Ítélőszéke előtt leleplezni. A magánemberek ügyeibe való beavatkozást azonban nem tartjuk a hírlapirodalom feladatai közé tartozónak. A közérdektől távol álló magánügyeknek a nyilvánosság elé hurcolását nem tartjuk megengedhetőnek. Gyűlöljük a sajtónak ama sűrűn tenyésző filloxeráit, a kik előtt semmi sem szent, akik csak senzációt hajhásznak és revolvert szegeznek a becsületes emberek mellének. Nem lesz semmi közösségünk sem a hízelgők táborkarával, sem a skandalum hajhászókkal. Egyszerű, becsületes őszinte őrei akarunk lenni a közérdeknek. Ezzel a jelszóval lépünk most közönségünk elé. Ezzel a jelszóval akarunk győzni, vagy bukni. Mi azt reméljük, hogy győzni fogunk. Az egyszerű, leplezetlen ós tulhajtásoktól mentes őszinteségnek bizonyára vannak még barátai a nagy közönség körében. És ezektől várjuk a támogatást, ezektől remélünk erkölcsi és anyagi pártfogást. Ezeknek pártfogásából fogunk erőt meríteni becsületes küzdelmünkhöz. Büszkén tekintünk a jövő elé és az ellenünk irányuló áskálódásokat egyszer ü e n megvetjük. Megmaradunk az igazság ós szókimondás szószólójának. Reméljük, hogy az uj negyedévben tömegesen sorakoznak a „Pápai Közlöny" zászlója alá. Hazafias Üdvözlettel A „ Pápai Közlöny„ szerkesztősége. Közéig az idő! Közéig az idő! Csak néhány nap választ el bennünket attól, hogy a dunántuli ref. egyházkerületi közgyűlés döntő határozatot hoz a pápai ev. reform, kerületi főiskolának Komárom városába áthelyezése kérdésében. Az egyes helyi sőt a fővárosi lapok keretében megjelent pro és contra közlemények tisztán engedték látni azt, hogy a komáromi mozgalom néhány feltűnő viszketegségben szenvedő egyén merész pliantasiájának a szüleménye. Ha már a komáromi mozgalom létrejöttére, indokaira, céljára s a kitűzött cél elérése végett használt eszközökre csak egy tekintetet vetünk is, azonnal kitűnik a szó TÁRCZ A. Vallomás. Ha te ugy szeretnél, A mint én szeretlek/ Ha el nem felednél, Mint én nem feledlek; Ha te ugy buzognál, A mint én teérted; Ki a villámoknál Erősebben égek; Ha oly tűzzel égnél Mint ez az én szivem, A vulkán tüzénél Jobban, melegebben, Ha ugy imádnál te, A mint én imádlak: Legboldogabb lénye Lennék a világnak. A nagy Isteneknél Meg elégedettebb Ha te ugy szeretnél A hogy én szeretlek. A féltékeny. — A rPfíjiai Közlöny* eredeti tárcája. — Mit ? ! Önök kacagnak dult vonásaimon, vérben forgó szemeimen? Ne függesszék reám mosolygó tekintetüket, inkább szánakozzanak rajtam. Még egy órája a legboldogabb férj valék a világon s most a legszerencsétlenebb. Pedig én nem voltam az oka, higyjék el, hogy nem én! . . . Ugy-e nem is ugy nézek ki, mint a ki a családi boldogságot meg tudná zavarni. Hiszen én olyan ártatlan vagyok, mint a ma született bárány, kedves Saroltámat a tenyeremen hordom, mint valami cukorbabát — de nincs is panasza rám ! És mégis . . . mégis. Tehetek-e arról, hogy annyira szeretem, s hogy rajongok pusztán látásakor is, s féltem . . . mit mondtam ? . . . féltem ? . . . Nem, nem féltem többet soha! Oh ez a féltékenység! Ez tett szerencsétlenné, ennek köszönhetem, hogy e rongy papirossal megsemisiilten állok tehetetlenül magammal, hogy pirulnom kell magam előtt, hogy nem merek szemébe nézni az én aranyos kis Saroltámnak! Bocsáss mog kedves Saroltám! Ti pedig férjek ne leskelődjetek' Zúgjon bár fejetekben a sok pletyka árja, háborogjon agyatok a sok vádtól, mit feleségeitekre szórnak ádáz nyelvek, vigyázzatok, ti süketek legyetek, ha kell vakok, csak azt ne halljátok, csak azt ne lássátok, a mit feleségeitek kapnak vagy adnak. Legyen jól téve amit ők tesznek s ti csak nézzétek; legyen övék az utolsó szó, az első pedig — nem a tiétek. Már két év óta élvezzük Saroltámmal a házasság édeni gyönyöreit. Bugunk, mint szerelmes gerlepár, cirógatjuk egymást . . . szóval olyan boldogok vagyunk! Két év ! Gondolják meg jól! Nem mindennapi dolog, hogy két év alatt a férj el ne zavarja a nejét — vagy a nő a férjet. S mi még eddig együtt voltunk s hűségünknek elvitázhatlan tanueléül szolgálhatnak a törött főzó'kanalak. Néha a körben, ha valami daganatot látnak rajtam, természetellenesnek, s mégis természetesnek találják s vigasztalnak, hogy majd elmúlik, előfordult az gyakran ily esetben, ha az ember öreg, s fiatal, még mellé szép felesége van. De kérem, ugy néz ki a