Pápai Közlöny – II. évfolyam – 1892.

1892-09-25 / 53. szám

résztvehet anélkül, hogy a fiatalabb nemzedék testi s szellemi fejlődését megakadályozná. Magyar házi ipar lesz kiinduló pontja a jövő Magyarország virágzó iparának, mert a falusi gazdák nemcsak saját szükségletüket fogják fedezhetni, hanem felesleg is marad, mei)it exportálni lehet. S ami fő, a házi ipar le kúti a gazdát a házhoz,a családtagokat egymáshoz, és kedvessé teszi az otthont, mert jólétet, kényelmet te­remt meg a legegyszerűbb lakásban. Nemesíti tehát az erkölcsöket is, a mire hogy e rom­lott korszakban nincsen szükségünk, ki merné állítani ? — Lássunk tehát hozzá! Kossuth ünnep Deveoserben. — Saját tudósítónktól. — Ritka ünnepségnek volt szinhelye városunk e hó 18-án, midőn dicső atyánk, Kossuth Lajosnak 90 éves születésnapját ünnepeltük. Már kora reggel nioz&arágyuk dörrenése jelezte a nap nagy fontosságát és méltóságát. A város utcái lobogókkal vol­tak diszitve. A városházán e célra újonnan készült, s Kossuth Lajos nevével ékeskedő zászló díszelgett. A délutáni órákbau mar vagy 4—500 főnyi sereg várakozott T a u b e r Károly meghívott népszónokra, kit a nagy tömeg zajos eljenzóssel foga­dott. Azután megindult a menet, bejárták a fő-utcákat, elől a lovas bandérium, utána az aggharcos honvédek, majd a zászlós sereg példás rendben, közepett az ünnep­lésre megérkezett szónok kocsija haladt. Árvay pedig húzta a Rákócy-indulót, mely u lelkes tömeget még inkább buzdította. A polgári lövöldébe érve, tarack-lövések dübörgése fogadta az ünneplő közönséget. A táncterein közepén e culra keszi­tett emelónyen d r. Koréin Sándor mondott megható beszédet, magasztalva régen elhunyt nagyjaiiik?t, majd erőteljes nyelvezettel liossuth Lajos érdemeinek méltatására tért at. — Beszédenek vé­geztével hangos éljenzéssel jutalmazta meg a közönség. Utánna T a u b e r Károly győri ügy\ed lépett a szószé) re, kit arany­szajuuak tisztel s nevez a nep, nagysza­bású beszéddel kötvén le a hallgatóság ügyeimét. Beszédét gyakran riadó óijenzes szakitá félbe ; mert az ünneplő közönséget teljesen áthatotta beszedőnek mely ertelme. Utánna Nagy Sándor hivatalnok szavalt, majd Lázár Lipót könyvelő szavalta S z á v a y: „Turini levelek" cirnü köl­teményét. Mindnyájukat rokonszenvesen éljenzés kisérte. Az ünnepi beszedet a „HymnUö" éneklése előzte meg, melyet a helybeli dalárda adott elő. — A beszédek s sza­valatok utáa a „ Szózat"-ot adták elő zá­radékul, mely után óriási éljenzés hangzott el ezerek ajkairól. Következett a társasvacsora, mely meglehetős- rendetlenül íöiyt le ; mert a terítékekhez nem ültek, hanoin csak kiki maga szállította a lacikonyháról az élel­met az asztalra, mi eredetinek eleg ere­deti volt, s kellemes látványt nyújtott, midőn az óriási üstöket az éhes (?) kö­zönség körülfogta. A sikerületlen társas­vacsorát annál sikeresebb tánc követte, mely kora reggelig tartott. Szóval, a mu­latság fényesen sikerült, s sokáig emlé­kezetben marad az ünnepség emléke a jelenvoltak között. Az érdem oroszlánrésze az ünnep. Bég rendezése kOzül Kossuth e^yik kiváló tisztelőjét, Horváth János segédtelek­könyvvezetőt illeti,ki a szép eszmét meg­pendítette, s nem remélt sikerrel oldotta meg a kérdést; mert nemcsak a város összes lakossága, hanem a vidék is szép számmal volt képviselve e hszafius ün­nepségen. Színészet Pápán. Szombaton zsúfolásig telt ház előtt és felemelt helyárakkal ment Mascagni világhírű operája: „Paraszt becsület." Az egyes éne­kesek nagyszerűen oldották meg feladatukat, a miért a lelkes közönség perczekig tartó tapssal jutalmazta eket. Pourma Santuzzát hatásosan enekolte. Gyönyörű iskolázott hang* jlval ós technikával oldotta meg nehéz parthi­jai. Megérdemlett zajos taps és gyönyörű csokor volt jutalma. Hunffy (Turiddu) elemé­ben volt. Ily disponáltan még nem hallottuk. Juhász, Csillag Amália és Juhásznó sikeren mű­ködtek közre. Az operai előadást Murai Károly , Virág­fakadás*-a előzte meg. Szellemes, vig és ügyes ötletekkel van telve, mely csakis jó hangu­latra és tetszésnyilvánításra késztet. Havas Aranka (Nelli) ritka ügyességgel oldotta meg szerepét. Tisztelői virágcsokorral jutalmaztak játékát. Méltó partnere volt László fLaczijki minden alkalommal jobbau és jobbau tünteti ki művészi tehetségét. Sziklay ós Szakáll lióza kedélyes öregek voltak. Vasárnap délutáni előadáskép „A pu­li aucz"-ot adták szépszámú közönség jelenlé­tében. Csillag Amália (Józsi) ügyesen és verv­vel játszott, mint rendesen. A többi szerep*k Hunffy, Pourma, Sziklay, Fenyéry és Juháazné jó kezeiben voltak. Este díszelőadásul nII. Rákóczy Ferencz fogsága'adatott. A nézőtér zsúfolásig megtelt. A/, előadás előtt az igazgató egy megható élet­hppel lepte meg a közönséget, mely a jobbágyság felszabadítását ábrázolta és ez sszünni nem akaró óvációra adott alkalmat. Az előadás érdeklődését fokozta az, hogy a czim­szerepbeu KUnovita György újonnan szerződött tag mulatta be magát. Kleuovitsban miuden kellék megvan ahhoz, hogy idővei a társulat büszkén magáenaK mondhassa. Felséges alak, megnyerő modor és csengő orgánummal rendel­kezik, de jelenleg még a szíuiiskola nagy mertékben uralta. Lámpaláz, szegletesség jel­lemezték mai fellépését. László igen rokon­szenves Lehinauu, Baghy jó iutrikus volt. Fe­nyéri remek alkotásban mutatta be Béresé • nyit. Minden mondatát megtapsolták. Havas A., mint Amália rokonszenvesen adott kife­jezést hazája iránti szeretetének, 'lörökné Zrínyi Ilonája egy a régi alkotásból való volt. Makó Kdteliusa a régi gárda alakítását mu­tatia be. Váradg (Kolouics) ós Mezey (fejede­lmi) megfeleltek. Hétfőn „Herczegasszouy", Offenbach régi operettje kelült szinre Makó igazgató közre­működésével. Igen sikerült előadás volt, mely a telt nézötért íolytouos derült hangulatban tartotta. Csillag Amáliát (Marietta) közönsé­günk dédelgetettjét szép virágcsokorral fogadta, mely kitüntetést ugy énekében mint nerczig játékában viszonozta, Makó Emészt berezeg szerepében „e r r e d e t ű" volt. Kitűnő alakító képessége ós humoros elő­adása több ízben elismerést provokált a kö­zönség részéről. Hunffy, Pourma ós Juhász éurkrószeit megújráztak. Pogány Janka fess egy kapitány volt. Soubrette a szó szoros ér­telmében. Kedden „A nagyon szép asszony" több közönséget érdemelt volna. Mezei (Chamber­lan) ós Fanyéri (Montgiscar) kitűnő játékuk­kal mulattatták a publikumot. Havas Aranka (Jeanne) oly szép asszony volt, hogy nem csodálkozunk, ha a „mérleges* kritika is bele­szeretett. Sziklai (Ernest) nom volt biztos sze­lepében, ingadozott. László (Glercy) irigylendő férj volt. Elegáns volt játékában. Hatvani, Bagi és Juhászné az est sikerében osztozkodtak. Szerdán Pourma Henriette jutajomjátó­kául „Mártha' került szitire. Az egész estét tapsvihar ós kihívás jellemezte. Minden egyes énekszámot megtapsoltak. Pourminak Mártha force S7erene. Elragadőlag énekelt s gyönyö­rű an intonált. Kosár virágot kapott az est emlékere. Hunffy Lionelt bámulatos sikerrel énekelte. Zajosan megtapsolták. Juhász és Po­gány Janka duettje nagyon tetszett, ugyszinle az előbiekkel való quartett. Csütörtökön „Színházi képtelenség a-et láttunk. A szép számmal egybegyűlt közönség sokat mulatott Andorfy, Sziklay, Fenyéry és Mezey komikus aikitásain. Csillag Amália és Hunffy paradisztikus énekszámait megtapsolták. Pénteken „Pont-Biquet család" kitűnő vígjáték adatott elő. Kiváló gonddal és művészi alkotással oldotta meg László La Reynette szerepét, Fenyérinek a címszerepben egy pár sikerült jelenete volt. Cs&rny kedvtelenül ját­szott. Havas kis szerepében jó volt. Bagi, Mezey, Sziklay és Várady megfeleltek. TeiiiuUu az ensemblét a darab vontatott volt. Szombaton. Csillag Amália jutalómjáté­kául a „ Gárdisták "-at választotta, melyről jövő számunkban aduuk tudósítást. A közön­ség koszorúval ós virágeaővel fogadta. P. Azok a szegény szerkesztők, — Szatirikus karczolat. — A „nyájas 8 olvasó szemében a lapszer­kesztő egy felsőbb lény nimbusával bír. Telj­hatalmú ur, akár egy generalissimus. Ideális, fenkölt szellemű, a világ összes tudománya a kis ujjában van, kérlelhetlen kritikus ugyan, de e mellett mindenre tud egy okos tanácsot ós kifogyhatatlan a türelmes szeretetremóltó­ságbtin, melylyel miuden kérdésre igyekszik megadni a választ, mely természetesen nem lehet lllcvS, mint végtelenül szellemes. Hat hiszen addig, mig a szerkesztő az olvasóközönség titokuoka gyanáut szerepel, helyzete uem volna éppen olyan türhbtlen,sot tekintve, nogy bizonyos korbeli bakfisek „ara* njos" tiiulussal traktálják s még szívbe,i ügyeiket is az ő diszkrét elbírálása alá bo~ csátják — még irigylendő is. Helyzetének Golgothája a kéziratoknál kezdődik, melyek mi'jd egy szálig az ő ke­gyes és igazságos kritikája alá bocsáttatnak, azzal az utógondolattal azonban mégis, hogy a szerkesztő csak akkor igazságos, ha a kéz­iratot nem röpíti a papírkosár mélységes fe­nekére. Valóban a szerkesztőnek először is kőszivvel kell bírnia, hogy ellen tudjon állani a kezdő iróK végtelen alázatos és epedő kó­relmének, melylyel ezek elsőszülötteiket magas pártfogásába aj&ulj.ik. Másodszor eléggé gya­korlottnak is kell lennie, hogy fel ne üljön azoknak, a kik ujjaikou folszámlulják mind­azokat a vidéki lapokat, melyeknek ők rendes bülmuuuatarsai. Végül a béketűrés ezerszeres vértjével kuli felruházva lennie s oly szellemi gyomorral kell bírnia, mely akár a patkósze­get i» megemészsze — hogy le ne forduljon szákétői ama kolosszális képtelouságektől, me­lyekkel becses idejét rabolni bátorkodik az olimpusi dicsőség után áhítozó tarka csoportja. Hát még a kéziratok elolvasása! Az ám csak a pokoli munkai Az olvashatatlan kéz­iratok fölötti boszuság illusztrálására felho­zom azokat a „tanácsokat", miket azokhoz intézünk, kik olvashatlan kéziratokat szoktak bekflidani. Ezek a következők i A mig ön teheti, igyekezzék az iráshöa egyebeket használni, mint tintát és tollat. Az irás nagyon is olvasható volna és ez a szer­kesztőség ós a szedők figyelmét eléggé lekötui képes nem volna. Ha azonban kénytelen volna tintát, tollat használni, mindenesetre őrizked­jék attól, hogy a lapok fordításánál ítatós pa­pirt használjon; ez már egészen kiment a divatból. Ha valahogy „disznó" esett a pa­pirra, csak távolítsa el a nyelvével. Ez által sikerülni fog a tintacsöppet nagy felületen ós egyenlő mértékben elterjeszteni. Az intel­ligens szedőnek mi sem hízeleghet oly nagy mórtékben, mint midőn ilyen módon elmázolt vagy husz szót kell kibotüznie. Mi már töb­beket láttunk ilyen helyek kiokosodásával fél­órákat eltölteni s az idő alatt káromkodtak, mint a matrózok, a mi arra mutat, hogy rendkívül megvoltak elégedve. Veszőt, pontot ne rakjon föl soha; ránk nézve igen kellemes^

Next

/
Thumbnails
Contents