Pápai Közlöny – II. évfolyam – 1892.

1892-12-04 / 63. szám

hogy az ötven évig — mint a menynyi időben a kölcsön kifizettetik — évenként fizetendő 160 forint a tőkésített kamatokkal együtt nem keve- 1 sebb mint 33.000 forintra szaporodna fel, ha azt évenként két egyenlő részben fizetnénk be takarékbetétbetétképpen egyik helybeli takarékpénztárba. Egy értékes uj évi ajándék ! Nagy Boldizsár, f 1852—1892. Városunkat a mult héten nagy gyász érte. Nagy Boldizsár Pápa város főjegyzője kimúlt az élők sorából. A kérlelhetlen halál elvitte őt egy jobb hazába a halottak birodalmába. Egész váratlanul ért bennünket a csapás. Hisz nem régeu még ott láttuk typikus alakját a tanácsterem zöld asztalánál szokott komoly nyugodtságával. Szilárd akarat, puritán jellem és ragyogó ékesszólással párosult kitűnő tollal volt megáldva. A buzgó munkás férfi — ki huszonegy éveu át szakadatlanul szolgálta városunkat a közügyek terén, gyors észjárásával hazafias gondolkozásával méltó elismerésben részesült városunk minden egyes polgáránál. Szerette őt mindenki, kartársai és polgártársai csak „Bódi bacsi"-nak szólította. Ha visszagondolunk arczára, melyről a jóság sugárzott, sejteni véljük, hogy a nagy eszmék a szívből ereduek. Haragudni őt talún soha senki sem látta. Nem is hiázern, hogy valaha ellensége lett légyen. A milyen nemes volt czéljaiban, oly szeretetreméltó volt a kivitelben s minden magánérintkezésben. Akármilyen fontos kérdés foglalkoztatta a várost, s hol annyifele felfogás s vérmérséklet vívott folyton egymással, ő mindig concilélek minden kis paránya párosulva a kilélegzett anyagrészecskóivel. S ez a sok anyagkeverék megtisztul a napsugarak izzó kohójában, hogy az élő lelkek újra friss, egészséges molekulákat szívjanak magukba. Rothadás ós virágzás . . . lehulló falevél — meghalt emberi lény . , . fakadozó bimbó . . . éledő természet . . . meghalt ember anyag működése . . . • * j|g S itt a philosopnia labirynthjében ne menjünk tovább. Gyászos dalt kell írnunk egy jó emberünkről, kiben a tehetség és kitartó küzdés párosult vegyítve josaggai, kedelyes humorral . . . Fonjunk koszorút emlékezetének, s midőn a jövőbe tekintünk rémdező szemmel, gondoljunk a múltra is, mikor a mi gyászos emlekü főjegyzőnk oly hosszú éveken át ette a hivatalnok nehéz kenyerét s büszke kitartással hordozta a fegyvert , . . Elköltözött visszavonhatlanul ; nem halljuk többo barátságos liaügját a tanácsterem zöld asztalánal viharos dwbatteok közepette; nem halljuk beszédjót, melynek tartama csupa tüz, csupa ihlettség, s ajkáról mégis oly nyugodtan pergett le . . , Kiröppent a lelke ... az aether megrezdült a légben . . . s a finom anyag belevegyült a mérhetetlen légür csodás birodalmába ... És az anyag visszament a földbe . . . rothad és termékenyít . . . Meddig tart a processis, nem tudom . . . A harangok zúgnak, a jó Bódi becsit temetiK . . . Hulassai k I önnyeket. Suttogjunk el egy-egy Őszin

f.e züo.ozsmát. Salzer Aladár. lians soha nyugalmából ki nem sodorható modorára mintegy villámhárító őrködött az elvi viharok perczeiben. Életének szikrája kialudt. Elköltözött örökre ; távoznia kellett, mert ember volt, de emlékezete élni fog inindnyájunknál. Nyugodjék békével ! * * Életrajzi adatait a következőkben adjuk: Nagy Boldizsár született 1822-ben Pápáu. Iskoláit és a jogot Győrött végezte. Középiskolai tanulmányai alatt benső barátságot folytatcr.t Dr. M a k a r a György gyei, mígnem Makara az orvosi pályára lépett s kényszerítve volt elválni tőle. 1848-ban a forradalom kitörésekor a jogvógzett Nagy Boldizsár a hadseregbe lépett, hol nemsokára hadnagyi rangra emelkedett. Pöltenberg vezérlete alatt számos csatában vett részt s a vitéz hazafi mindenütt bátran forgatta a fegyvert. Ott volt a győri csatában, majd az osztrák hadak előrenyomulása után hadseregével kényszerítve volt az ácsi erdőig visszavonulni. Itt újra küzdelemre került a dolog s a mi derék főjegyzőnk is végig küzdötte a hires ácsi csatát. Az ácsi csata után gyors egymásutánban néhány nagyobb kisebb csete-paté következet, mig Nagyszombatnál ismét jelentékenyebb küzdelembe rohant Pöltenberg hadseregével. A nagy-szombuti harcz utáu Görgei táborával bebarangolta a bányavárosokat, sok küzdésen és fáradságon menve keresztül. Heteket, hónapokat töltött a szabad ég alatt s a többi bajnokokkal együtt aggódva tekintett a jövőbe, el-elgondolkozva, vájjon hol ér véget az ágyuk tombolása, a kardok vészes csörrenése . . . S az ő reménye is nemsokára megtörött. Látta a szabadság sugarainak elhalványodását; látta a szabadság komor haldoklását. Ott volt Világosnál s letette ő is fegyverét, melyet a magyar haza védelmére rántott ki hüvelyéből, s a lángoló hazaszeretet festette véresre. Róla is szól a költő siralmas éneke: „Világosnál, Világosnál huszárok könnyeznek." A világosi fegyverletétel után Ő is fogva volt 19 napig a rácz templomban, s kiszabadulva innen több honfitársával Olaszországba ment as osztrák sereggel, s az olaszok ellen harczolt ő is, miut degredált közkatona. Olaszországból viszszatérve szülővárosába, Pápára jött, hol már 1856-ban Mikovinyi városbíró (Mi. kovinyi Ödön mostan* járásbiró édes apja) mellett sekretárius volt 1861-ig. 1861—• 63-ig első ízben főjegyző, 1863-ban Bezerédy Kristóf veszprémmegyei főispán titkára, mely állásában 1866 ig marad. 1866-ban ismét visszajön Pápára s a nép városi számvevővé választja : 1866 tói 1871-ig városi számvevő, s 1871-től haláláig városi főjegyző. Husz éven át szakadatlanul viselte főjegyzői hivatalát . . s Pápa város közügyei terén mindig ernyedetlen szorgalommal munkálkodott .... A család állal kiadott gyászjelentés igy hangzik : Nagy Boldizsárné, született Beődy Balogh Szidónia ugy a maga, mint gyer* mekei Gizella és Őábriella ós az összes rokonság nevében megtört szivvel jelenti forrón szeretett férjének, illetőleg atyjuknak és rokonuknak Nagy Boldizsár Pápa város főjegyzőjének, 1848—49-iki honvéd-hadnagynak, életének 71-ik, boldog házasságának 35-ik évében, a halotti szentségek ájtatos felvétele után, folyó évi november 26-án törtónt gyászos elhunytát. A boldogultnak hült tetamei folyó hó 29-én délután 3 órakor fognak a róm. kath. anyaszentegyház szertartása szerint a kálvária temetőben örök nyugalomra tétetui. Az engesztelő szentmise áldozat folyó hó 30-án délelőtt 9 órakor fog a helybeli plébánia templomban az Urnák bemutattatni. Pápán, 1892. november 27-én. A kedves halott nyugodjék bókében ! özv. Téglássy Miklósné mint nővér, Beődy Balogh Gyula és neje, Szabó Nina, Beődy Balogh Gábor és nője, Gyengő Amália, mint sógorai és sógornői. Téglássy Miklós, ifj. Beődy Balogh Gábor, mint unokaöcscsei. Téglássy Ilona, Beődy Balogh Gabriella é Ilonka, Beődy Balogh Izabella, mint unokahugai. Pápa városa a követk(ző gyászjelentéssel tudatta szeretett és köztiszteletben álló főjegyzőjének elhunytát : Papa város tisztikara mély fájdalommal jelenti szeretett tisztikarának, Nagy Boldizsár, városi főjegyzőnek f. évi november hó 27-én éjfél utáni 1 óra kor, munkás eletének 70-ik, hivataloskodásának 21-ik évében történt gyászos elhunytát. A boldogultnak hült tetemei folyó hó 29-ón délután 3 órakor fognak örök nyugalomra tétetni. Pápán, 1892. november Ló 27-én. Béke hamvaira! Áldás emlékére! Temetése impozáns részvét mellett folyó hó 29-én d. u. 3 órakor ment végbe. A városi tanács, az adóhivatal, a járásbíróság testületileg vonult ki, hogy „Bódi bátyánk "-nak a végtisztességet megadja. A gyászszertartást Néger Ágoston apát végezte fényes segédlettel. A gyászének elhangoztával a koszorúkkal elborított érczkoporsót a 4 fogatú halottas kocsira tették s a halottat harangok zúgása mellett a Kálvária temetőbe vittek s őrök nyugalomra helyezlek. Érczszobrot a munkának. A tehetség ú vas akarat, a törhetlen munkaerő az, mely hazánk legutóbbi évtizedében oly óriási vívmányok gazdagságával halmozta el kereskedelmünket, iparunkat, s ezzel elválaszthatlan kapcsolatban közgazdaságunkat is, hogy mig egyrészt méltók lettünk a külföld elismerésére, addig másrészt nemcsak örömmel, de büszkeséggel is tekinthetünk e rövid mult nagy vívmányaira. Hogy e haladás Baross Gábor nevével is elválaszthatlanul össze van nőve — arról nemcsak a jelen, de a jövő is mindig hangosan fog szólni. A Baross Gábor alkotta vasutak és vasúti díjszabások azok, melyek oly hatalmas befolyást gyakoroltak közéletünk majd minden tényezőjére, hogy Széchenyi azon mondásának megvalósulását, hogy ,Magyarország nem volt, hanem lesz,*