Pápai Közlöny – II. évfolyam – 1892.

1892-09-18 / 52. szám

Második évf. Pápa, 1893 szeptember í§. szám. PÁPAI Közérdekű független hetilap. — Megjelenik: minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szára ára 15 kr. — Szerkesztőség és kiadóhivatali Szt.-László-utcza 247. sz. — Hirdetések és nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban. — Kéziratok vijsza nem adatnak. Kossuth Lajos. Nagy napot engedett nekünk megérni az Isten. Kossuth Lajosnak, a neuizet legnagyobb élő fiának, a turini remetének a 90-ik évi születésnapját ünnepli ma a nemzet. Aki ismeri a közelmúlt nemzeti eseményeket, aki ismeri alkotmányunk történetét, aki tudja, hogy mi az : rablánca a nép kezén, a ki tudja, mi az : fölszabadulni, szabadulni, szabaddá lenni, csak az tudhatja és érezheti, hogy ki ő nekünk ; ki ő nekünk : Kossuth Lajos, akinek itt mindenki köszönheti a szabadságát és hazáját, mert Kossuth nélkül itt még ma sem lett volna, vagy nem is lett volna hazánk. Nincs Magyarországon oly intézmény, melynek gyökerei ne nyúlnának vissza a Kossuth által teremtett alakulásokba, melyek nem születtek az ő ellenálhatlan varázcszerepének bűvös hatalma alatt. Neki köszönhetjük a jobbágyság fölszabadítását, neki köszönhetjük a törvény előtti egyenlőséget ; ő alkotta meg a sajtószabadságot ; ő neki köszönhetjük, hogy Magyarországból önálló állam lett és hogy a nemzet egységes testté forrt egybe. Nincs a magyarok történetében oly alak, mely nemzetének fölvirágzásán annyit fáradozott volnn, mint ő. És ezeknek a fáradozásoknak a jutalma a mai nemzedék hálátlansága. Mert ami Nagyváradon, Temesvártt, Kolozsvárott és több més helyen történt, az a gyávaságnak oly tünete, melyet csak rut hálátlanság szülhet. Alig hihető, hogy akadjanak Magyarországon magyarok, kik a £yalázattól vissza nem riadnak, mint aminő abban a tényben rejlik, hogy Kossuth 90-ik születésnapját megünnepelni vonakodnak. Pedig akadtak emberek Temesvárott, Kolozsvárott, Nagyváradon, kik ezt megcselekedték. Örök szégyen lesz ez a három város nevén. Lám, a kormánypárti főváros, hol nyolcz kormánypárti képviselőt választottak, a mult héten Kossuth Lajost nagy lelkesedés között díszpolgárává választotta és kimondotta, hogy a Hatvani' utczát a Kossuth nevére fogja keresztelni. Milyen vigasztalólag, mily üditŐleg hatott ez a keblekre. Tehát Magyarországban egyértelmű lelkesedéssel fogják ünnepelni nagy hazánkfiának 90-ik születésnapját. A fővárosában ugy mint a vidéken örömnap lesz szeptember 19-e. Mindenki át fogja érezni, hogy e nevezetes napon látott először napvilágot Magyarország legnagyobb fia : Kossuth Lajos. Az utolsó évtizedek alatt szereplő államférfiak közül egyik sem közelíti meg az ő nagyságát. Évszázadok nem teremtettek annyit, mint Kossuthnak egy-egy szónoklata. A haza sorsáért való munkálkodásban fáradhatlanvolt ő. És Ő nem vár sem elismerést, sem hálát. De a tiszteletet neki meg kell adni még annak is, aki nem vallja az ő politikai nézeteit. A magyar nemzet csak önmagát tiszteli meg a nagy emberei iránt tanúsított tisztelettel. A kegyelet, melylyel Kossuth iránt viseltetünk, a legjobb biztosíték arra, hogy érdemesek vagyunk a nagy férfiak áldozatkészségeire. Abban a pillanatban, midőn a jótéteményekről a nemzet megfeledkezik, egyúttal elveszti a jogot, hogy jótéteményben részesülhessen. Csakhogy hála Istennek, még enynyire nem jutottunk. Ma a nemzet minden hű fiának kebeléből csak egy sóhaj fog kiröppenni, csak egy ima fog szállni az ég ielé : ÉljeU IÍOSsuth Lajos! •# Merész hangok. „Socialisták P.ípán* cim alatt a mult szám vezércikkében megírtuk a munkások közt elharapódzott sociális tüneteket. Ez — ugy látszik, — néhánynak nem tetszett, a mit mutat az, hogy lapunk szerkesztőjéhez irt fenyegető levélben fejbeveróst igórnek, sőt az ipartestület jegyzőjének is iriak egy anonym levelet, melyben az az eredeti, hogy maguk is „balgaság*-nak nevezik a socializmust, — de azért kardoskodnak mellette. A levél igy hangzik: A „Pápai Közlöny "-bői olvastuk a nagy virtusságát melytől nem igen félünk, de jobb volna ha valami más ügygyei foglalkozna mint ilyen balgassággal, mert az nem fog önnek hozni jövedelmet. Soha ne a munkások ellen törjön, hanem a sajtó ellen, mert mi nem titokban járatjuk a lapokat, hanem nyíltan ós nyíltan olvassuk. Tekintetes ur firkáhat amit akar, de addig míg munkáslapokat szabad nyomatni, addig mi el merjük ol* vásni. Valóban legfőbb ideje, hogy az ipartestület ós a rendőrhatóság együttes erővel kikutassa a bókétioukedŐ elemeket, mert a mily ártalmatlanok most, olyan veszélyesek lehetnek a jövőben. A „gyors" városi tanács. (yi) A t. városi közigazgatás nagy hiánya az, hogy a mennyire tudhatjuk, — nyilvántartás azügy ékről nem vezettetik. Ebből folyik aztán azon sajnos eredmény, hogy részint a t. városi tanács, résgint a képviseleti közgyűlés határozatokat hoz, melyek azonban végre nem hajtatnak. — Csak néhány ilyet sorolunk elő : Még az 1891-ik évi februári közgyűlésben elhatározta a képviselőtestület, hogy az A n t a 1 h á z i pusztán bérlő* lakás- és magtár építtessék, s megbízta a városi tanácsot tervezet beszerzésére. Ha jói emlékszünk, az 1891-ik évi szeptemberi közgyűlésben szőnyegre került ez ügy, s a polgármester ur ujabb terv éa költségvetés kószitós jre utasíttatott. - Azóta egy óv telt el ós ez Jlgyben mi sem törtónt. Pedig a bérlet lejár lS94:-ben, tehát azon év tavaszán uj bérbeadás szüksége áll be, s igy szük* ségót látjuk annak, hogy az 1893-ik óvben az építkezős megtörténj ók ; a mi annál is kívánatosabb, mert az ujabb bérbeadásnál ez jelentékeny tényező s azt hisszük, hogy az ópitósi költségek kamatait be fogja hozui. Javasoljuk tehát, hogy ezen elfele* dett ügy elővótessók s azon vélemény* ben vagyunk, hogy a regále-kártalanitási összeg kamataiból az építőst eszközölni lehetne. Továbbá úgy emlékszünk, hogy 1888-ik év tavaszán egy bizottság küldetett ki a képviselőtestület kebeléből az úgynevezett „titkos láda* tartalmának kifürkószésóre. Azóta több mint négy óv telt el s tudtunkkal a „titkos ládából" mi sem jutott napvilágra. Mégis azt tapasztaljuk, hogy 2 i inni e r m a n János ur érdemeinek megörökítését elrendelő határozat végrehajtása is az igazak álmát aluszsza. A szegény ügy rendezése tárgyában is jött létre néhány év előtt egy olyanforma közgyűlési határozat, hogy a városi tanács 3 hónap alatt terjeszszen be coucrót javaslatot. Nem tudjuk, hányszor három hó mult el már a határozathozatal óta, — de oly hosszúnak tűnik fel az idő, hogy elejére már visszaemlékezni is alig tudunk. Talán elég ennyi példa annak biztosítására, hogy nyilvántartás éppen nem vezettetik, s ha a jegyzökönyvek megvizsgálására időnk lenne, bizonyára több nem foganatosíttatott határozatra talál-* nánk. De a kutatás miatt körmünkre ütnének, már csak azért sem vállalkoznánk a nyilvántartásban a hátralékok elősorolására, mert akkor ennek számára lapunkban állandó rovatot kellene nyitni, miután bizonyára találnánk annyi ügyiratcsomagot, amennyinek kibontott árkusaiból — ha azok összeillesztését szakértői kezek végeznék — a czóltudatos közigazgatás ós a pontos nyilvántartás megörökítésére impozáns emlékoszlopot lehetne emelni. Eltekintve ezektől — ajánljuk a tanács figyelmébe a gróf-ut melletti hidat. — Köztudomásúlag Fen*- v