Pápai Közlöny – II. évfolyam – 1892.

1892-11-13 / 60. szám

egyszerre s harmonikusan kell müködui, különben nem lesz meg a kellő siker. A kisipar fenntartására irányuló intézkedések bátran elmondhatjuk — eddigelé nem igen mutatkoztak szerencséseknek. Mit használnak az iparhatósági megbizottak; válj' sikerült-e az ipartestületeknek iparosainkba beleoltani az öszszetartásnak s az érdokek közösségének érzetét? És mig ez nincs meg, lehet-e szó tulaj dónk ép iparososztályról; várhatjuk-e, hogy ez osztálylyá szervezkedni nem bir<5 tömeg megvalósitandja azokat a nagy nemzeti czólokat, amelyekhez mindnyájuk vállvetett munkája is alig elég ? A rosz irányban vezetett szövetkezeti mozgalom kimutatta azt, hogy a legfelsőbb körök önmaguk nem ismerik az általuk megtermékenyíteni szándékolt talajt, sőt nem ismerik magának a szövetkezetek virágzásának feltételeit sem. Ennyi pozitív hasznunk lett belőle. Az sem egészen érdektelen, hogy a kolozsvári iparkamara legutóbbi jelentésében az a nem csekély fontosságú nyilatkozat olvasható, miszerint az ottani iparosok nagy része nem akar aktív részt venni a szövetkezeti mozgalomban : várja, hogy a már megalakult szövetkezetekből mi lesz ¥ Ugy látszik, ott nemcsak a vállalkozás hiányzik, de hiányzik a bizalom is önmagukban és társaikban. Lehet reá okuk elég, — ámde ki tolja előre a haladás szekerét, ha iparosaink — a legközvetlenebbül érdnkeltek — nem hajlandók arra ? Mindezekből levonható, hogy tulajdonképpen az iparososztály teljes ujjáteremtóséről van szó s a létesítendő szakiskolák nagy eredményeket szülni nem fognak, ha egyidejűleg a kisipar fenntartásának egyébb kiván-vmai gondoskodás tárgyáva nem tétetnek. Ideges kapkodás, következetlenség s a kitartás csekélysége jellemzó eddig gazdasági politikánkat. Törekedjünk ezért uj dolgok után de ne hanyagoljuk el a meglevőt, csupán azért, mert megvan. Nem szabad felednünk, hogy nálunk az ipar fejlődésének nem csupán a képzett munkaerők hiánya, — hanem sok más gátló körülmény is állja útját. És ha mindezeket nem igyekszik elhárítani, ha nem sikerül iparos osztályainkba lelket önteni s a vállalkozás szellemét náluk meghonosítani, akkor azok a ma újra nagy lelkesedéssel üdvözölt szakiskolák csakhamar hiu kísérleteknek íoguak bizonyulni. Az ty eszmék kultiválása mellett ápolni kell azokat az iztézményeket is az uj keresk. miniszternek, melyeket elődei már létesítettek, feltéve, hogy nem a napnak muló népszerűsége előtte a —- rnévadó. Fölmentett fiu-gyílkos apa, A veszprémi kir. törvényszék m. héten ítélt abban a borzalmat keltett bűnesetben, mely — mint akkor lapunk is közlötte — szeptember hó 25*én Noszlopon történt. Az eset a következő : Noszlopon ólt Pék Ács Mihily jómódú paraszst gazda nejével, két leányával s 22 ém JUjos és 19 éves íőska fiával. Csendes, derék becsületes ember az öreg Ács Mihály, még a légynek sem vétő. Családjával a legnagyobb békességben ól s tiszteli az egész falu. A család rossza a nagyobbik fiu, teljesen elütött a családtól. Henye, iszákos, kártyás ember. Mig a Józsi gyerek folyton dolgozik, Lajos a nagyobbik, kártyázni jár a korcsmába, s ha szülei pénzt nem adnak ne!,!, vagy korholják, agyba-főbe veri anyját, apját testvéreit. Nem régiben is ugy leütötte egy nehéz mosószékkel szegény apját, hogy az emiatt a veszprémi kir. törvényszék elé czitáltatta a Lajost: ítéletre azonban nem került a dolog, mert a gaz fiu megfojtással fenyegette apját, h ahogy őt elitéli a bíróság. Igy az öreg elállt a bünvádtól. Ez évi szeptember 25-én délután 5 órakor az öreg Ács a feleségével rozsot lapátolt az udvaron. — A Józsi gyerek ezalatt befogta a lovakat, hogy áimegy a tagra, a kenderért. Eközben bement az istállóba és odaszólt az ott heverésző Lajos bátyjának, miért nem segit ő is dolgozni, mikor az egész háznép dolgozik s van dolog elég. Lajos mindjárt káromolni kezdte öcscsét, mire az apja is odaszólt Lajosnak, hogy ne szidja azt aki dolgozik, mig ő henyél. Erre düh fogta el a Lajos fiut. Berohant a konyhába, ott fölvette az öreg fejszét s apja felé ment. Ekkor Józsi kiáltott oda neki, hogy ne merje apját megütni, mire Lajos egyenesen Józsira rohant. Az apa látta, hogy a Lajos felé háttal álló Józsit bátyja laindjárt levágja, kétségbeesésében a kezében levő vaslapáttal olyant Ütött a fejére, hogy az menten lerogyott s szörnyet halt. Az öreget elfogták, miután rögtön maga jelentkezett. Á vizsgálat teljesen ugy derítette ki a tényállást, mint fönnehb leírtuk s igy a törvényszék (Elnök : Csenkey Géza ; szavazó birák Takács Lajos és Kail Géza ; jegyző Sólyomy István) Massion ügyész mentőkörülménveit s Csapó Kálmán kitűnő védbeszének indokait véve figyelembe, vádlottat a szándékos emberölés bünvádja alól fölmentette, tettét lemenő ágbeli rokon érdekében elkövetett „jogos önvédelem-"nek minősítette s Csenkay elnök kimerítő indokolása alapján fölmentvén azonnal szabadlábra helyezte. A szegény öreg sírva köszönte meg a Törvényszék igazságos kegyelmét s zokogva hagyta el a fogházat, SsE a. r c ss c 1 a, t. Az asfalt járdán. Valóban nem értem azt a kollegámat ki folyton korholja a hatóságot, amiért nem tesz eleget Pápa felvirágoztatásáért. Én ugy tapasztalom, hogy Pápa óriási vehementiával halad a korral, hogy — tényleg rendezett tanácsú várossá váljék. S minthogy ily allűrök tárgyalásáról legalkalmasabb e czikk sorozatban megemlékezni, ugy megragadom az alkalmat s a legújabb haladásról fogok említést tenni. AszfaltI Korzó! Pompás gondolat! Mig ez nem volt, minduntalan panaszt hallottunk, hogy esti órákat nincs hol eltölteni, a Kossuth Lajos utczábau a bakfi.sek terrorizálják a helyzetet, — ez mind megváltozott. Alig hogy a nap nyugodni készül, — megjelennek az aszfalt rendes látogatói. Egész ösmeretlen alakok, kiket eddig csak a bálok ós intelligensebb mulatságok révén volt alkalmunk láthatni. Megjelennek minden este, mintha komandóra gyülekeznének. Csupa ösmerősök, kik eddig visszavonulva otthonukba, örömmel ragadják meg az alkalmat, kiéhezett tagjaikat fővárosi módra megjártatni. Magam is ily forma helyzetben vagyok, midőn^az esti órákat a .Vergatterung platz*-on töltöm. Itt van alkalmam látni Pápa város intelligensebb elemeit, látom — anélkül, hogy ösmerném Őket. Azaz pardon, ösmerem őket gondolkozásuk után, mert hisz megbocsátható nokem ezen indiseretió, csak hivatásomnak tesz- k eleget, midőn társalgásukat meglesem és abból szerzek magamnak véleményt. Ne vegye sem Sarolta sem Olga nagysám rosz néven, ha titkos párbeszédeiket egy jó faldobbal megáldott harmadik sueinély figyelemmel kiséri, ne riaszsza Önöket azért vissza ez az esti élvezettől, hisz ezek oly dolgok, melyek minden leány szivében megvannak kisebb-nagvobb mértékben, ezen hóditó képesség csak Önöknek dicsőségére válik. (Rosz tanár ur, minek zavarta meg okét.) Önök felületeséggel vádolják a férfiakat? (még ha tanár kíséretében is vannak.) Jól teszik, ha elhiszik Önöknek. (Ugy-e csak tréfálta.'- ?) Miért ? Mert Nagyon sajnálom, hogy már ezen feleletnek nem lehettem föltanuja mert a principálisném figyelmemet felhívta oly körülményre, melyre nem mindig jut alkalom. Több no társaságában pillantottam meg, s minthogy ritkán jut osztály részemül a princzipálisné gondolkozásmódja felől meggyőződést szerezni, nem sokat teketóriáztam, már közelükben is voltam. Ez egyszer ugyan megjártam, a helyett, hogy — mint gondoltam — valami érdekességről szereztem volna tudomást, a bécsi toilletek, a friseumé, meg a Gold Bettiről szólt az ének. No de iiy muzsikából nem kérek ! felfogsidtam magamban, hogy inkább Szabó bácsi sarokboltja előtt hallgatom meg hogyan politizál Boltán és Károly barátunk, mintsem hogy a toilette kritikákkal fejfájást okozzak magamnak. Bárha jói meggondolom az állapotot, ez tout-égal. Politika — és toilette kritika. Még tegnap W e c k e r l e volt a járda jelöltje, ma már Széli, holnap valószítíhles: már Tisza Kálmán. Tóni barátunk ugyau erősen fújja az Apponyi nevet, de ugy látszik—nem győzi elég konzekventiával. Evvel a politizálással sem jártam jobban. Annyira tele beszélték a fejem miniszterekkel, kötelező polgáii házassággal és recepcióval, hogy a dohánytőzsdében a Berta nagysámat is — jelöltnek néztem. A külSmbségaz, hogy ott nem, de itt kinevettek. Nohogy azonban többé ily kellemetlen helyzetekbe jussak, kijelentem Önöknek, hogy ezentúl nem fogom hajszolni a bizalmas beszélgetések kilesését, nem fogok politizálni — csak látni óhajtom Önöket. Most még csak egy kérésem van s ez a városi tanácsnak szól: Mielőtt a villanyvilágítás megszülernlik (mert ez is lesz ám), tótessenek egy lámpát a kereszt-uteza sarkára, mert máskép attól az élvezettől is megfosztanak — hogy lássak. Frici. IWWPÉI I WAÉHIRII«*RW»LMMMMMRANRA IM'mI MI •MMIIOTMIIIUí UI.TKIU Pápai szokások. 1. Szokás Pápán minden kérdés nélkül nyilvános helyen valakinek asztalához ölni; nem szokás azonban ugjan akkor köszönni, vagy engedelmet kérni. 2. Szokás Pápán mindenkit megszólni; nem szokás azonban, hogy valaki legjobb ? barátját védelembe vegye. 3. Szokás Pápán, ha rgy fiatal a raber hölgyei őket egy leendő párnak hiresz-