Pápai Közlöny – II. évfolyam – 1892.

1892-11-13 / 60. szám

Második évf. Pápa, november száiia. Közérdekű független hetilap. — Megjelenik : minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Negyedévre 1 írt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések Kéziratok viasza nem adatnak. és nylltterek felvétetnek a kiadóhivatalban. Fenyvessy villa. *) Ősz szellője lengeti a fel-fel nyúló torony magaslatán a bokréta ünnepély diszét. Fővonalaiban látjuk immár a gyönyörű főterünk keleti lankás domboldalán emelkedő angol karakterű nagyobbszabásu nyaralót ; — láthatjuk most már, hogy a tagozatok tekintetbe vételével működött az aesthetika, hogy a célszerűt a széppel kiegészítse; láthatjuk, hogy Ízléssel párosult szakértelemmel teremt az épitőmüvész egy kincset, a melyen a „ szurrogátumokból készült kőoszlopok" nem alkalmaztattak, a vakolatból domborított kőburkolatok pedig örvendetesen ritkulnak ; egy szóval láthatunk itt nálunk is egy müvet, a mely a tervezője fejlett müizlésére enged következtetni, és hogy helyesen alkalmazott szerény anyaggal is lehet jó hatást elérni. Igazán felséges kép leend ez : egy gyönyörű szép festmény városunk szivében, háttérben az Esterházyak pompás parkjával, hol a vadtermészet összeölelkezik az emberkéz alkotta szépségekkel, a hol . . . Nem célunk azonban és nem szándékunk mostan a befejezéshez közeledő objektummal foglalkoznunk. Nem. A mi ennél az épitkezésnél bennünket első sorban érdekel, az, hogy akadt valaki, aki ismerve a helyi körülményeket és viszonyokat, elég bátor, itt ebben a tespedő-pangó városban magának egy fényes otthont alkotni. Vagy mit is korlátoljuk annyira elismerésünket, mondjuk meg egyenesen, őszintén, hogy eme építkezésben az épittetfcőnek városunk iránti szeretete és ragaszkodása nyilatkozik meg. S ez okból, és daczára annak, hogy a politika mezején eltérők ami utaink, mi sem késünk igaz szerencse kivánatainkkal. S nem hallgathatjuk el, hogy büszke önérzet tölt el bennünket, a midőn rámutathatunk, hogy a toll embere, hogy az, aki nem is városunk s megyénk szülöttje sem, még ama társadalmi fény közepette, a melyhez magát felküzdötte, sem feledkezik rólunk meg. S nem habozunk kimondani, hogy egy szebb, egy jobb jövő zálogaként tekintjük Fenyvessy Ferencz uj otthonát ; — kimondani, hogy példát mutat polgártársainak, a melyek megfeledkeztek arról, hogy nekik is vannak kötelességük városunk iránt ;—kimondani, hogy városunk emelkedését csak ugy érhetjüfc el, ha nem vonulva vissza a cselekvéstől, mi is az alkotások terére lépünk, Igen, ha boldogulni, ha emelkedni akarunk, akkor nj korszakot kell nyitnunk városunk fejlődésében, — kell, hogy lezárjuk az eddigit, a mely nem hozott se igazán üdvöset, se valóban nagyot, s a mely alant járó szellemével ugy szólván megingatta a bizalmat — egészséges alkotásokra való képességünk iránt. Be kell, hogy valahára lássuk, hogy anyagi sorvadásunk, hanyatlásunk és elszegényedésünk nem egyéb, mint a váltságdíj, mit fizetünk az önÖnmagunk okozta általános hátramaradásunkért. S mégis, ki tagadná, hogy a fejlődés bizonyos jelenségei észlelhetők nálunk ? Ugy látszik, mintha egy napsugár tört volna át a komor ködön, a mely hosszú évek óta láthatárunkat elborítja. Hisz nem egy egészséges terv került utóbbi időben felszínre s várja létesittetését. Ismételjük: hogy egy jobb jövő zálogaként tekintjük Fenyvessy Fe reneznek városunkat diszitő otthonát — s reményünk növekedik. És ki ne tudná, hogy Benjámin Disnaeli, az angol világbirodalom élé^e emelkedett egykori iró zsidófiu — n ki azonban tetteiben származását soha meg nem tagadta — a berlini kongresszusról világraszóló diadalok után hazatérve királynéját India császárnéjának proklamálta. S ki ne tudná, hogy a midőn az angol választók váratlanul cserben hagyták, s ő otthonába sietett kertjét művelni : háladatos polgársai igaz megböcsüléssel és tisztelettel fogadták ? Elpanaszoltam Elpanaszoltam bánátim A ausogó szellőknek ; Következnének örömim De már ezek nincsenek .... Nem éreztem éű soha azt, Mi lehet az az öröm ; Hisz születésem napjától Csak bánattal küzködöm ! „Már sirni is tudtam" akkor, Hogy a rut himlo-halál, „Jó atyámat" oda-vivé, Hol ma már fejfa sem áll / , . Nem éreztem éii még soha Atyai szeretetet: Hisz' csecsemő koromban máiElhalt a ki szeretett ! Ettől kezdve folytonosan Idegen kezek között, Másnak gúnyja és kaczaja Minduntalan üldözött . . . Nem éreztem én még soha Anyai szeretetet: Megtagadott édes anyám, S kis koromban elveitt l Magam közilök; és szenvedem A sokféle linókat, A melyeket a szivemnek Eilenségim okoznak ! Árva voltam jó sokáig ; És most újra az vagyok : Az a kis lány kit szerettem Mindorökkre elhagyott 1 .... Megátkoztál édes anyám, Te is bátyám engemet, Mert azt mondám; „a szivemnek Parancsolni nem leheti" Nem gondoltam átkatokkal, Nem hittem én tinektek: Mert akkor még az a kis lány Egyre mondá : „szeretlek !" Nem szeretsz már barna kis lány, Megváltoztál egészen 1 Nem átkozlak, sőt kivánom : Áldjon meg a jó Isten ! Elkísérnek utaidon A köuyeim tégedet, Kisérnélek én magam is, Csakhogy nekem nem lehet! Becsák József. Levél Pápáról. Kedves barátom ! Múltkori levelemben megígértem, hogy egyet-mást elmondok a mi kedves rendezett tanácsú városunkról — Pá páról, de hidd meg, e pillanatban zavarban vagyok, mert érzem erőm és tehetségem gyengeségét ily nagy feladattal szemben. De megpróbálom. Nézzük tehát először a szellemi és társadalmi ólotet. Barátom ! Az indiaiak, akik pedig legmeSiSzebb mentek a kasztok felállítása körül — hisz náluk a hízelgés is egy társadalmi osztálynak adott kenyeret — nem tudták a társadalmukat annyi különböző magasabb és alacsonyabb fokozatokra beosztani, mint, a hogy ezt a pápmak értik. Itt barátom kezdve a kékvérű arisztokr iától a mobig vagyis a közönséges tömegig legalább száz társadalmi osztályon mehetsz keresztül, akiknek mindegyike azt hiszi, hogy Amerikát ő fedezte fel és ő nélküle a föld nem végezné rendesen pályafutását, Itt egy kis hivatalnok, vagy valamelyik kereskedőnek a lánya, aki vasárnap vagy nem bánom szombaton egy jobb ruhát vehet föl, oly magasan tartja az orrát, hogy ahhoz a Csimborasszó csak vakondturásnak látszik. Pardon e magas hasonlatéit. Képzelheted tehát, hogy ilyen körülmények között társas életről szó sem lehet, hisz itt minden apa fiában egy Kantot, vagy legkevesebb egy Szilágyi Dezsőt lát és minden anya lányában egy elátkozott herczegnőt vél felfedezni, akinek e nyomorult városban kell elveszni, holott ha Pesten lenne, akkor egy báró a legkevesebb már belebomolt volna. Szóval barátom itt kicsi emberekkel nem lehet találkozni, mert itt c;jupa nagyság, üres gög ostoba