Pápai Közlöny – II. évfolyam – 1892.
1892-10-30 / 58. szám
Lóverseny Pápán — A 7-ik honvédhuszár ezred lóversenye. — Nem volt Pápán még oly szenzácziós alkalom, mely a vármegye és szomszéd megye előkelő világának férfi és női tagjait oly szép számban egybegyűjtette volna, mint a jelen alkalommal tapasztaltuk. Nem is mulaszthatjuk el ez alkalommal elismerésünknek kifejezést adni, azon páratlan odaadásért és lankadatlan tevékenységért melyet a pápai 7-ik bonvéd huszár ezred tisztikara, de legelső sorban ennek ezredparancsnoka Bonyhádi Perezel József ezredes a verseny létesítése alkalmából kifejtett. Neki köszönheti Pápa városa, hogy Veszprémmegye arisztokrácziájának túlnyomó részét városunkba gyüjté, bogy nemes czélért áldozzon, hogy szórakozást találjon s hogy ezzel alaptevője legyen egy még biztatóbb jövőnek, mely arra van hivatva, hogy városunkat magasabb színvonalra emelje. Egy város jövőjére, felvirágzására nem lehet közömbös, hogy a mindennapi élet csendes íoiyasa közben visszateröieg min« den evben egyszer -kétszer merüljenek fel oiy momentumok, me^ek a var.negye ink-mgeuciajíU lUe vonzzák. .Nem a külfen)ben való hivalkodás muló csilláma teszi ezt becsessé — hanem az erköicsx czél és az ezzel elválaszthatJan kapcsolatban álló anyagi haszon, mely elvégre egy erős fejlődés stádiumára jutott város jövőjere csak a legkedvezőbb jelenség lehet. Országok fővárosának leleményessége azért keres és talál fel lépten nyomon uj és uj titulust, hopy emelje a város jelentőségot, hogy éles vonásokkal kidomborítsa központiságát ; s hogy a szórakozni ós költeni vágyó ós hajlandó idegent és vidékit körébe vonzza. Sok önzés vegyül e czél kitűzéséhez ; de a czél nemes és felemelő. Szűkebb körben, kisebb kiadásban nekünk is kötelességünk arra törekedni, bogy módot nyujtsuuk, kedvet ébresszünk vármegyénk inteligencziáját városunkba vonzani. A kezdet, az alap meg van téve. Előttünk fekszik impozáns példája a sikernek. A város hatósága nyújtson kezet az intéző köröknek s ragadják kezükbe a siker zászlaját, Perezel József ezredes ur megmutatta a helyes arányt, ne riadjunk vissza még némi anyagi áldozattól sem, ugy saját körükben, valamint társadalmi utón hassanak oda, hogy a lefolyt események ne váljanak az időnek csak muló emlékeivé ; de állandósítsa azokat az elhatározás, a szilárd akarat, a tevékenység és anyagi áldozat, mely Pápa városának busásan meghozza majdan az erkölcsi ós anyagi siker gyümölcseit. Perezel József ezredes urnák örök hálával tartozik városunk közönség-e, s ennek következményeiben lelje meg a lekötelező elismerést. A gyakorló téren. A verseny napján hideg Őszi eső esett, s a verseny intézői köreit egészen kétségbe ejté. Annál nagyobb volt azonban meglepetésük és örömük, a midőn a délutáni órákban az idő kitisztult, s a nap verőfényben mutatkozott, mely az egész verseny alatt mindvégig megbecsülte magát. Innen magyarázható meg, hogy 100 elegánsabbnál elegánsabb kocsit olvashatunk Össze, köztük^ niJ^yes fogatok is, (Gróf Erdődy, Pentz József stb) melyek a közönség jó részét a versenytérre szálitották. Ezenkifül pedig egész karaván módjára, hömpölygő árként indultak per pedes apostoloium a gyakorló versenytérre. A gyakorló tér e czéira díszesen fel volt lobogózva és a közönség kényelmének minden tekintetben elég volt téve. Sör, bor, hideg étkek állottak rendelkezésükre. A kocsik részére a rendezőség a helyet kijelölte ugy azonban, hogy a közönség a kocsikból az egész verseny lefolyását figyelemmel kis érhették. Gyönyörű szép kép tárult el sze~ meink előtt. Ezen sürgés, mozgás, a kocsikon való emelkedés, a látcsövek folytonos irányzása, a * esztelen társalgás eszünkbe jutatta a longchainpi és epsomi versenyek nézőközönséget, eltekintve, hogy ezt mcst— Pápán ós dióhéjba szorítva volt alkalmunk láthatni A verseny bíróságot Perezel József ezredes, G-yertyánffy Kálmán Őrnagy, Báró Bothmer Béla százados és Osváld Dániel polgármester képviselte. A futtamok igen szép finischekben végződtek, s közönségünk folytonos érdekkel s lelkesültséggel fogadta a beérkezett győzteseket. A versenyek lefolyása a következő volt : I. Vadász verseny. Távolság 2400 méter. Az pzredbeli hu^árok szolgálati iovakon. Tiszteletdíj 1-ső, 2 ik, 3-iknak. Vezető Gulyás Miklós százados. Az e:ső dijat 3 aranyal, melyet Zoltán Elek lov. felügyelő adott a 3-ik szazad közlegénye Pajor József „Kamukerkia" lovával nyerte. A második dijat 2 arany Horváth János 4-ik század „Kökény* lova nyerte el. II. Vadász verseny. Távolság 3000 méter. Az ezredbeli tisztek szolgálati lovaikon. Vezető : Perezel ezredes. Tiz tiszt versenyzett a tisztikar tiszteletdijáért. Sima start után Kovács Kázmér „Játék" lovával vezetett folyton, a fél palyáu lovát nem bírva visszatartani a A komédiás szerelem. Miss Eleonora első nap meghóditá a közönséget, második nap a közönség zsebeit. A cirkus trupp a irivel érkezett, bámulta ennek a lánynak a művészetét, hideg vérét, a közönség pedig hódolt neki. Fiatal volt. Sugár termetéhez oda tapadt a feszes ruha, hosszú fekete baja lobogott uunna a miut hajmeresztő mutatványait csiuaita. Nevetni soha sem látták, nem is inet voina rettentő komoly arczahoz, de meg minden perezben az elettel játszott. Származna rejtety. Ta.án egy korán megcsalt szív volt, talau a közönség tapsaira vágyott. Nem eg^ ellenségé volt tarsai kórében amiért hideg és zarkozott volt előttük. Nem rlicMekedeit el senki előtt, Hogy a Nemeskéri báró mar Ö-ik varosba kiséli, hogy csakis az ő szép szeméiért öl ott a? első sorban miudig. Tudta Ő azt jól! És ez a büszke leány nem adott annak a rajongó embernek egy biztató szót. EíŐadas után mindig haza kisérte, ott becsapta az orra előtt az ajtót. Végre megunta a baró es eltűnt. * Egy hideg őszi napon érkezett városunkba. A deszka szintéi mindig tele volt közönséggel, a telire beérkezett uraságok is szorgalmasan látogatták az előadást. A dúsgazdag Szeiestey fogadott, hogy 3 nap alatt meghódítja, - elveszte- A déiezeg Szilas orra előtt pedig ajtót mutatott Azonban mégis volt egy, akinek szavai nem voltak eredmény nélkül, akinek páholvá ban szívesen sutogott — Brád> Gvula. Minden este pontoean ott volt, végig várta az előadást, aztán haza mentek. Ez volt az egyetlen ember akinek sikerült a leány szentelyébe behatolni és olyau közönséges dolgokiól beszéltek ilyenkor. A kis Eleonora gépiesen itta theáját és folyton Bi'ádyra nézett, annak pedig tekintete belemerült a leány szemeibe. Szerették tehát egymást. A hideg leány jégszive lassanként felolvadt, elolvasztá a jégpánczéit a szerelem tüze A miss rendesen csinálta mutatványait, a futó lóról leugrott, és a karikán kérésziül vetette mayát. Záradékul pedig éles tőrt hajigált egy ember karja és ujja közé. A legnagyobb biztonsággal csinálta ezeket, sohasem hibázott egy hajszálat, hiszen kezében volt annak az embernek élete, ha izgatottságában félre dobta volna a tőrt, az az eleven czéltábla halántékába fúródik. Olyan biztosággal repült a kés a kezéből, hogy még arczizma sem rendült meg. Ilyen veszedelmes lénynek lett kedvese B'ády Gyula, aki után bolondultak (pardon!) az egész vidégi lányok, aki hanem tánczolt végig egy bált, hát ez nem sikerült. Mindig szerelmesobbek lettek. Azon vet ték észre, hogy meg sem tudnak lenni egymás nélkül ! Brády egész délelőtt Eleonóránál ült, az meg estig nála csacsogott. A városban ez nem keltett feltűnést. Ismerték Brádyt és azt mondták róla, hogy a művészetet pártolja, ő azonban nem nagyon szerette, ha barátai róla beszéltek. Egy Mte a miss nem nagjon jól érezte magát, kétszer is elhibázta az ugrást és kijelentette, hogy ma nem produkál, ma beteg! Sietett levetui ruháját, Brádyt egész nap nem lattá, lakására érve, látta, hogy az ablak világos, zörgetett. Nem nyitott ajtót senki, de az ablakon kibíingzott egy nő nevetése. Keszketett dühében. Az utczán hídog volt nagyon. A czirkusból már jöttek ki, mindenki bundájába takaródzrn. sietett haza. Jobban odauuzódott a falhoz. Tisztán kivehette a függönyön egy női alak körvonalait és azt is, hogy szemben ki ült. Jobban kendőjébe takarta arczát, fázott is, dühében reszketoít is. Ugy ! Eu'rt nem jött hát az előadásra ? Várj! Haza sietett. Egész éjjel mérgében nem aludt. Bántotta, hogy Őtet, mint őszintét, kijátszották. Az igazgató nemeokára jutalomjátékot hirdetett. Miss Eleonora az estén bámulatra méltóan játszott, roppant vidor is volt. Utoljára maradt a kés dobatás. Felkértek a jelenlevőkből valakit, a ki kiá!ljon,nem jött senki. Gúnyosan nézott a hölgy Brádyra. Tehát nem mersz te sem ? Ekkor előállott szépen a fekete táblához. A komédiásnő pontossm dobta a tőrt, az Agyét suhant, megállt az ujjak köpött, mintha oda lett volna szögezve. Brády hirtelen elsápadt, a hölgy kivette öléből azon ezüstözött piczi tőrt, amit nevenapjára tőle kapott. Megsuhant az éles szerszám a levegőben s amint megállt, Brády halántékából kibugyant a piros vére. Pár óra múlva meghalt. * * A komédiásnőt elzárták 2 évre. Tavaly találkoztam vele, egy áüatszeliditonél az oroszlánokat dirigálta. Hosszú fekete ruha volt rajta, a nyakából lecsüngő selyem zsinóroa pedig ott fügőtt a kij ei&at tő*.