Pápai Közlöny – II. évfolyam – 1892.

1892-10-30 / 58. szám

Lóverseny Pápán — A 7-ik honvédhuszár ezred lóversenye. — Nem volt Pápán még oly szenzá­cziós alkalom, mely a vármegye és szom­széd megye előkelő világának férfi és női tagjait oly szép számban egybegyűj­tette volna, mint a jelen alkalommal ta­pasztaltuk. Nem is mulaszthatjuk el ez alka­lommal elismerésünknek kifejezést adni, azon páratlan odaadásért és lankadatlan tevékenységért melyet a pápai 7-ik bon­véd huszár ezred tisztikara, de legelső sorban ennek ezredparancsnoka Bonyhádi Perezel József ezredes a verseny létesí­tése alkalmából kifejtett. Neki köszönheti Pápa városa, hogy Veszprémmegye arisztokrácziájának túl­nyomó részét városunkba gyüjté, bogy nemes czélért áldozzon, hogy szórakozást találjon s hogy ezzel alaptevője legyen egy még biztatóbb jövőnek, mely arra van hivatva, hogy városunkat magasabb színvonalra emelje. Egy város jövőjére, felvirágzására nem lehet közömbös, hogy a mindennapi élet csendes íoiyasa közben visszateröieg min« den evben egyszer -kétszer merüljenek fel oiy momentumok, me^ek a var.negye ink-mgeuciajíU lUe vonzzák. .Nem a külfen)ben való hivalkodás muló csilláma teszi ezt becsessé — ha­nem az erköicsx czél és az ezzel elvá­laszthatJan kapcsolatban álló anyagi ha­szon, mely elvégre egy erős fejlődés stádiumára jutott város jövőjere csak a legkedvezőbb jelenség lehet. Országok fővárosának leleményes­sége azért keres és talál fel lépten nyo­mon uj és uj titulust, hopy emelje a vá­ros jelentőségot, hogy éles vonásokkal kidomborítsa központiságát ; s hogy a szórakozni ós költeni vágyó ós hajlandó idegent és vidékit körébe vonzza. Sok önzés vegyül e czél kitűzéséhez ; de a czél nemes és felemelő. Szűkebb körben, kisebb kiadásban nekünk is kötelességünk arra törekedni, bogy módot nyujtsuuk, kedvet ébresszünk vármegyénk inteligencziáját városunkba vonzani. A kezdet, az alap meg van téve. Előttünk fekszik impozáns példája a si­kernek. A város hatósága nyújtson kezet az intéző köröknek s ragadják kezükbe a siker zászlaját, Perezel József ezredes ur megmutatta a helyes arányt, ne riad­junk vissza még némi anyagi áldozattól sem, ugy saját körükben, valamint tár­sadalmi utón hassanak oda, hogy a le­folyt események ne váljanak az időnek csak muló emlékeivé ; de állandósítsa azokat az elhatározás, a szilárd akarat, a tevékenység és anyagi áldozat, mely Pápa városának busásan meghozza maj­dan az erkölcsi ós anyagi siker gyümöl­cseit. Perezel József ezredes urnák örök hálával tartozik városunk közönség-e, s ennek következményeiben lelje meg a le­kötelező elismerést. A gyakorló téren. A verseny napján hideg Őszi eső esett, s a verseny intézői köreit egészen kétségbe ejté. Annál nagyobb volt azon­ban meglepetésük és örömük, a midőn a délutáni órákban az idő kitisztult, s a nap verőfényben mutatkozott, mely az egész verseny alatt mindvégig megbe­csülte magát. Innen magyarázható meg, hogy 100 elegánsabbnál elegánsabb kocsit olvasha­tunk Össze, köztük^ niJ^yes fogatok is, (Gróf Erdődy, Pentz József stb) melyek a közönség jó részét a versenytérre szá­litották. Ezenkifül pedig egész karaván módjára, hömpölygő árként indultak per pedes apostoloium a gyakorló verseny­térre. A gyakorló tér e czéira díszesen fel volt lobogózva és a közönség kényelmé­nek minden tekintetben elég volt téve. Sör, bor, hideg étkek állottak rendelke­zésükre. A kocsik részére a rendezőség a helyet kijelölte ugy azonban, hogy a közönség a kocsikból az egész verseny lefolyását figyelemmel kis érhették. Gyönyörű szép kép tárult el sze~ meink előtt. Ezen sürgés, mozgás, a ko­csikon való emelkedés, a látcsövek foly­tonos irányzása, a * esztelen társalgás eszünkbe jutatta a longchainpi és epsomi versenyek nézőközönséget, eltekintve, hogy ezt mcst— Pápán ós dióhéjba szorítva volt alkalmunk láthatni A verseny bíróságot Perezel József ezredes, G-yertyánffy Kálmán Őrnagy, Báró Bothmer Béla százados és Osváld Dániel polgármester képviselte. A futtamok igen szép finischekben végződtek, s közönségünk folytonos ér­dekkel s lelkesültséggel fogadta a beér­kezett győzteseket. A versenyek lefolyása a következő volt : I. Vadász verseny. Távol­ság 2400 méter. Az pzredbeli hu^árok szolgálati iovakon. Tiszteletdíj 1-ső, 2 ik, 3-iknak. Vezető Gulyás Miklós százados. Az e:ső dijat 3 aranyal, melyet Zoltán Elek lov. felügyelő adott a 3-ik szazad köz­legénye Pajor József „Kamukerkia" lovával nyerte. A második dijat 2 arany Horváth János 4-ik század „Kökény* lova nyerte el. II. Vadász verseny. Tá­volság 3000 méter. Az ezredbeli tisztek szolgálati lovaikon. Vezető : Perezel ez­redes. Tiz tiszt versenyzett a tisztikar tisz­teletdijáért. Sima start után Kovács Kázmér „Játék" lovával vezetett folyton, a fél palyáu lovát nem bírva visszatartani a A komédiás szerelem. Miss Eleonora első nap meghóditá a kö­zönséget, második nap a közönség zsebeit. A cirkus trupp a irivel érkezett, bámulta en­nek a lánynak a művészetét, hideg vérét, a közönség pedig hódolt neki. Fiatal volt. Sugár termetéhez oda ta­padt a feszes ruha, hosszú fekete baja lobo­gott uunna a miut hajmeresztő mutatványait csiuaita. Nevetni soha sem látták, nem is inet voina rettentő komoly arczahoz, de meg minden perezben az elettel játszott. Szárma­zna rejtety. Ta.án egy korán megcsalt szív volt, talau a közönség tapsaira vágyott. Nem eg^ ellenségé volt tarsai kórében amiért hi­deg és zarkozott volt előttük. Nem rlicMeke­deit el senki előtt, Hogy a Nemeskéri báró mar Ö-ik varosba kiséli, hogy csakis az ő szép szeméiért öl ott a? első sorban miudig. Tudta Ő azt jól! És ez a büszke leány nem adott annak a rajongó embernek egy biztató szót. EíŐadas után mindig haza kisérte, ott becsapta az orra előtt az ajtót. Végre meg­unta a baró es eltűnt. * Egy hideg őszi napon érkezett váro­sunkba. A deszka szintéi mindig tele volt közönséggel, a telire beérkezett uraságok is szorgalmasan látogatták az előadást. A dús­gazdag Szeiestey fogadott, hogy 3 nap alatt meghódítja, - elveszte- A déiezeg Szilas orra előtt pedig ajtót mutatott Azonban mégis volt egy, akinek szavai nem voltak eredmény nélkül, akinek páholvá ban szívesen sutogott — Brád> Gvula. Min­den este pontoean ott volt, végig várta az előadást, aztán haza mentek. Ez volt az egyet­len ember akinek sikerült a leány szentelyébe behatolni és olyau közönséges dolgokiól be­széltek ilyenkor. A kis Eleonora gépiesen itta theáját és folyton Bi'ádyra nézett, annak pe­dig tekintete belemerült a leány szemeibe. Szerették tehát egymást. A hideg leány jég­szive lassanként felolvadt, elolvasztá a jég­pánczéit a szerelem tüze A miss rendesen csinálta mutatványait, a futó lóról leugrott, és a karikán kérésziül vetette mayát. Záradékul pedig éles tőrt ha­jigált egy ember karja és ujja közé. A legnagyobb biztonsággal csinálta eze­ket, sohasem hibázott egy hajszálat, hiszen kezében volt annak az embernek élete, ha iz­gatottságában félre dobta volna a tőrt, az az eleven czéltábla halántékába fúródik. Olyan biztosággal repült a kés a kezéből, hogy még arczizma sem rendült meg. Ilyen veszedelmes lénynek lett kedvese B'ády Gyula, aki után bolondultak (pardon!) az egész vidégi lányok, aki hanem tánczolt végig egy bált, hát ez nem sikerült. Mindig szerelmesobbek lettek. Azon vet ték észre, hogy meg sem tudnak lenni egy­más nélkül ! Brády egész délelőtt Eleonórá­nál ült, az meg estig nála csacsogott. A városban ez nem keltett feltűnést. Is­merték Brádyt és azt mondták róla, hogy a művészetet pártolja, ő azonban nem nagyon szerette, ha barátai róla beszéltek. Egy Mte a miss nem nagjon jól érezte magát, kétszer is elhibázta az ugrást és ki­jelentette, hogy ma nem produkál, ma beteg! Sietett levetui ruháját, Brádyt egész nap nem lattá, lakására érve, látta, hogy az ablak vi­lágos, zörgetett. Nem nyitott ajtót senki, de az ablakon kibíingzott egy nő nevetése. Kesz­ketett dühében. Az utczán hídog volt nagyon. A czirkusból már jöttek ki, mindenki bundá­jába takaródzrn. sietett haza. Jobban odauuzódott a falhoz. Tisztán kivehette a függönyön egy női alak körvona­lait és azt is, hogy szemben ki ült. Jobban kendőjébe takarta arczát, fázott is, dühében reszketoít is. Ugy ! Eu'rt nem jött hát az előadásra ? Várj! Haza sietett. Egész éjjel mérgében nem aludt. Bán­totta, hogy Őtet, mint őszintét, kijátszották. Az igazgató nemeokára jutalomjátékot hirdetett. Miss Eleonora az estén bámulatra méltóan játszott, roppant vidor is volt. Utoljára maradt a kés dobatás. Felkér­tek a jelenlevőkből valakit, a ki kiá!ljon,nem jött senki. Gúnyosan nézott a hölgy Brádyra. Tehát nem mersz te sem ? Ekkor előállott szépen a fekete táblá­hoz. A komédiásnő pontossm dobta a tőrt, az Agyét suhant, megállt az ujjak köpött, mintha oda lett volna szögezve. Brády hirte­len elsápadt, a hölgy kivette öléből azon ezüstözött piczi tőrt, amit nevenapjára tőle kapott. Megsuhant az éles szerszám a leve­gőben s amint megállt, Brády halántékából kibugyant a piros vére. Pár óra múlva meg­halt. * * A komédiásnőt elzárták 2 évre. Tavaly találkoztam vele, egy áüatszeliditonél az orosz­lánokat dirigálta. Hosszú fekete ruha volt rajta, a nyakából lecsüngő selyem zsinóroa pedig ott fügőtt a kij ei&at tő*.

Next

/
Thumbnails
Contents