Pápai Közlöny – II. évfolyam – 1892.

1892-10-16 / 56. szám

szőlövesszőkkel iparkodjék az ültetést tehetsége- és szándékához képest lehetőleg nagyban megkezdem avagy folytatni. A? értelmesség, józanság sok esetben a szerencsének alapköve. Alig lehet nagyobb szerencse a szőllősgazdára, mint ha szőlője az elfő esztendőben jól beáll. S alig lehet nagyobb szerencsétlenség, ha az első évi fogamzás silány s az ültetés hézagosan eied meg. Az örökös foltozás még az európai szőlőfajoknál is nagy bajjal járt. Végre ott még is csak ment. De az uj szőlőkulturánál egész más viszonyok vannak. A direkttermők azok ahogy mégfoltozhatók a második harmadik évben, de a későbbi években is nehezen megy ; mert a düs lombozatú szőlőtőke között a bujtás alig alig marad életben. Csak is ott lehet később foltozni, ahol a sorok és tőkék távolsága legalább 1 méterre van ültetve. Ott, ahol egymás mellett 5—6 bujtás tétetik el, a szűkebb ültetésnél is lehet eredményt érni el. De ott, ahol egy, esetleg két tőke hiányzik, akkor midőn a tőkék lombosodása beállt, ielettébb nehezen megy a foltozás, Tehát a jól beállott szőlő megfizethetlen ; s igy oda kell törekedni, hogy szőlőink első évben jól beálljanak. Mivel pedig a sikerhez első főföltétel a vessző teljes beórése, meg kell ragadni a kinálkozó alkalmat s ültetni akkor, midőn arra alkalmas jó beérett veszsző áll rendelkezésünkre. Minthogy pe* dig a jelen óv a vesszőt hazánkhan teljesen beórleli, újból ós pedig egész melegen ajánljuk, hogy aki az uj szőlőszettel foglalkozni szándékozik, azt a jelen kedvező évben termelt vesszővel ültetni el ne késsék. A pápai főiskola kértle séhez. Műit számunkban már említést tettünk azon mozgalomról, melyet a dunántuli egyházkerület komáromi tagjai a pápai ev. ref. főiskolának Komáromba való áthelyezése tárgyában megindítottak. A mozgalom eredeti keletkezési ideje már a százat? elejéről datálódik. 1810-ben ós 3842-ben elhatározta már az egyházkerületi gyűlés, hogy főiskoláját Pápáról Komáromba helyezi át, de ekkor az eszme a kanczelláriánál hajótörést szenvedett. Pápa városa a kanczeliária tapintatos gondolkozás módjának s bolátásának köszönhette, hogy a fenyegető veszély minden káros utóhatás nélkül fojtatojt el. S most a csirájában elfojtott szikra újra lángra kap s már-már nagyon is komoly veszólylyel fenyegeti Pápa városát. A régi baj hosszú idők multán megerősbült testalkattal, izmos mivoltában tör elé az elmúlt évtöredék homályából. Az emJitett értekezleten, melyen a varos és a megye hivatalos körei s több mint 250 érdeklődő megjelent, ismét szóba került a pápai ev. ref. főiskolának Komáromba való áthelyezése, s az eszmét az egész gyűlés zajos helyesléssel fogadta. Komárom város polgármestere a város nevében építkezésre 10000 forintot, s ezenkívül évenként *400 forintot ajánlott fe]

f e mellett örök alapítvány képen saját részéről 1000 frtot. Komárom városa mellé csatlakozott a vármegye is, mely a legutóbb niögtartott közgyűlésén szintén 1200 frt évi szubvencziót szavazott meg a Komáromba áthelyezendő református főiskola létrejöttéhez. Tehát, mint látjuk, Komárom vá« rosa s a vármegye nagy erélylyel lépett ellenünk a sorompóba, s anyagi áldozatoktól sem ijed vissza, csakhogy a főiskolát tőlünk minden áron elrabolhassa. Most már, ha tekintetbe vesszük, hegy ezáltal Pápa városa mintegy husz tekintélyes családot vesztene el, mely évenként 35—40000 forintot fogyaszt e! Pápa város falai között, — ha tekintetbe vesszük, hogy főiskolánk áthelyezésével ösunkat legalább is 200—250 Ur u.io kényszerülne elhagyni, kik együttesen szintén 35—40000 forintot fogyasztanak el, mórlegelhetjük azt a kárt. mely a főiskola elvitelével városunkat anyagilag sujhni fogná. Eleve felhívjuk a városi képviselőtestületet, lépjen az ügyhöz méltó komolysággal actioba, hogy főiskolánk áthelyezésével — a dolog erkölcsi oldalától eltekintve — mily óriási anyagi károkat szenvedve városunk. Tizenegy rendas, két rendkívüli gymnáziumi tanár, azonkívül öt theologiai professzor kényszerülne elhagyni városunkat, s épen ugy járnánk, mint a törvényszék áthelyezése alkalmával. A lakások értéke ismét — most már másodízben óriási mértékben alácsappanna, a házbér elászállna, s a jobb házak teljesen elértéktelenednének. Mindezeket vegye figyelembe a városi képviselőtestület vegye fel a Komáromból idedobott keztyüt, s ne késedelmeskedjék a megszokott módon, nehogy a fenyegető viharfelhők tömegéből valóban alácsapjon a villám, s a város haladását, ' életrevalóságát isinót lángba döntse, egynesapásra megsemmisítse. CSARNOK. A menyasszonyi czipő. A pénteki nap reám nézve a legunalmasabb. Ma is egy ilyen unalmas nap virradt rám, melynek délutánján szobámban ásítozva ép azon gondolkodtam, nogy mivel is kellene tulajdonképen az estét agyonolni, midőn öt óra tájban az ón kedves Döngeti Aladár barátom hozzám bekopogtat. — Szervusz kedves Döngeti pajtás, Isten hozott szerény hajlékomban — csak legaláob hozott volna más napon — mindegy — jöjj foglalj helyet s gyújts rá szivarra — én is rágyújtok s aztán füstölgetve beszél gessünk. — Jó — beszélgessünk. — Ezzel Döngeti komám helyet foglalt egy fauteilleben, holott én váltig biztattam, hogy csak tessék a díványon elhelyezkedni és pedig a legkényelmesebben ; ő azonban szabadkozott, miszerint pénteken soha sem szokott kónyelmeskedni. Nem erőszakoskodtam én sem tovább, hanem gyufát gyújtva tüzet adtam szivariához. — Magam is rágyújtottam s nemsokára olyan füst fellegbe burkoltuk egymást, Logy alakjainknak csak halvány körvonalait vehettük ki. Aladár hallgatott — én is hallgattam, mindketten szörnyen hallgattunk. Egy szóval hallgatva beszélgettünk. Gondolkodtunk. Mikor szivarjaink már elhamvadtak, s a füst kissé ritkulni kezdett a szobában, vettem csak észre, hogy az ón Döngetim arczán milyen nagy szomorúság honol, — Kjnye, ejnye kedves Döngeti, miért vágsz te ma olyau Nagy Pénteki arezot? — Hogy miért ? — Hát nem sejted ? — Nem ón — tudod te már, hogy én egyáltalában semmit sem sejtek. — Igazán n<ím sejted ? — hát a feleségem . . . — Micsoda ?! — A feleséged ?! Hiszen tudtommal még nincsen feleséged ! . . . — Ej, hát a jövendőbeli feleségemet értem. — ügy ? Értem. Hát aztán ? — Haj, haj ! — Baj, baj I — nyögém utána ón is épen ugy vontatva De bocsás meg kedves Komám ! ón ebből a hajhajból semmit sem értek: légy szives tehát végre kijajgatni: mi bajod van kedves jövendőbeliddel ? — Haj, haj! Nagy baj biz az. —- No, igazán kíváncsi vagyok rá, hogy mi lehet az, a mi tógea ennyire melancholiáha tudott ejteni. — El is mondom én, csak hallgasd. —Véletlenül eszembe jutott, hogy czipószemhez menjek vőlegényi ezipom megrendelése vógbtt. Miután a mértókvótel czaremoniáin átestünk, czipészem, bókok meg szerencsekivánatok között őrömet akarván nekem szerezni tudtomra adja, hogy menyasszonyom czipőjeis ép most készült el. — Hol van ? mutassa — kérem mohó kíváncsisággal. Nagy sietséggel elhozza a czipot; én kezembe veszem, forgatom jobbra, balra, — egyszerre szemembe ötlik a talpán egy szám — egy szám, barátom — de nem —még ki mondani is szógyenlen . . . jövendőbeli feleségem negyvenegyes czipőt viseljen nagyobb lába legyeu az enyémnél ? ! — Hát te hányast viselsz ? kórdóm egész naivitással. — Negyvenest — viszonzá Aladár szomorúan. Különös. Én még soha sem halottam, hogy valaha intelligens nő 41-es czipőt viselt volna. Nos képzelheted, barátom, rémülésemet. Egyszerre elsőtetült e'őttem minden. Lelki szemeim előtt láttam jövendőbeli feleségemet rettenetes nagy topánokban defüirozni. Nem nősülök barátom, nem kell nagy lábu feleség — nincs rá nóta! önkényfcelen nevetés fogott el, de miután Döngety barátom oly határozottsággal beszélt, hogy képesnek hittem: jegyeséről nagy lába miatt lemondani; az iránta tanúsított baráti vonzalmam sugallatának engedve, rábeszéltem Őt, hogy előbb még egyszer menjünk el együtt a czipészhez ós győződjünk meg mindketten arról a 41-es numerusról. Elmentünk. A czipész kérésünkre ép oly készséggel adta elé a most már exmenyaszszonyi czipŐket. Nézem a talpát, hát csakugyan ott a rémületes ,41". Néhány pillanatig merőn szegeztem szemeimet a menyasszonyi czipő végzetes numerusára — de hirtelen eszmétől megkapatva felkapom barátom féllábát ugy, hogy ő szörnyű hirtelenséggel ült le egy épen háta mögött levő székre és hozzá mérem jövendőbelije czipojét. Jóval kissobb volt. Szotyogi ur — szólok (igy hivták a láb« tyük nagymesterét) — mondja meg kérem mit jelent e szám itt ? Ez ? s ezzel középső ujjával szakértően rámutatott a számra — (ez a numerus egy szám

1* ez itt kérem ? — Hát tetszik tudni én a menyasszonyi czipőket számozni szoktam s ez a 41-ik pár, melyet az idén menyasz • szouyok részére készítettem. A nagy lábu akadály el lett hárítva a rá egy hétre megtörtént az esküvő. — Véghelyi Dezső vármegyénk alispánja e hét folyamán városunkba fog érkezni, hogy az összes városi ós közigazgatási hivataloknál az évi vizsgálatot megtartsa, — Kinevezés. Garai Dezső veszpémi adóhivatali dijnokot, a m. kir. pónzügyminister a pápai kir. adóhivatalhoz adótiszttó nevest© ki.