Pápai Közlöny – II. évfolyam – 1892.

1892-10-16 / 56. szám

második évf. Pápa, t§9« október 16. 56. s/iiu. Közérdekű független hetilap. — Megjelenik : minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések és nylltterek felvétetnek a kiadóhivatalban. Kéziratok viasza nem adatnak. Előfizetési íelliivás „PÁPAI KÖZLÖNY" közérdekű független hetilapra. Október elején uj előfizeti t nyitunk független hetilapunkra, melyre a lap t. barátainak támogatását kérjük. A választásokon kívül a szabadon gondolkozó független polgárság egyedüli tere a sajtó, melyben eszméit és irányelveit képviselheti s mi örömmel látjuk, hogy működésünk, melylyelő városnál uralkodó kapkodásnak, fejetlenségnek s tervnélküliségnek útjába vágunk, széles körben viszhangra talált. Ezután is ellenőrizzük a hatóságot, hogy a polgárság filéreivel könyelmüen ne bánjon ; ellenőrizzük a mai kulturharczot proklamáló világban azt, hogy egyik vallásfelekezet a másik rovására ne hatalmaskodjék ; képviseljük a józan haladást és fejlődést, de elítéljük a slendriánságot ; nem szününk meg agitálni Pápavármegye érdekében, mely ügyben lapunk méltó feltűnést keltett tartalmas vezérezikkeivel ; a kereskedelem. ipar és gazdaság érdekeit folyton szem előtt tartjuk. Különösen íelhivjtfk a t. vidéki előfizetők figyelmét hátralékainak beküldésére. Hazafias tisztelettel a „PAPAI KÖZLÖNY ' szerkesztősége és kiadóhivatala. A nemzeti munka. (F.) Mig a mult század a középkori hagyományokat rombadöntő s a politikai szabadságot megteremtő törekvések százada volt, addig a jelen századot, mely már az általános népszabadság szárnycsapkodásaitól ser> kentve a mult hagyományaink téri nyőge alól jórészben kibontakozott — a munka századának nevezhetjük. Az előző századokban az egyéni tekintély, avagy akár a köz, akár a magasabb állások megszerzéséhez elegendő volt a legtöbb esetben a véletlen születési előjog, gyakran egy nagy vagyon öröklése, vagy uralkodók kegyének megnyerése s végűi nem ritkán egy-egy durva erőszak játszotta az elŐlegezési szerepét. Ma a szabadság géniuszának védő szárnyai alatt csak a munka szerezhet elismerést. Általánossá lett ama helyes nézet, hogy kiki annyit ér, amennyit dolgozik. Es, hogy milyen ereje van ennek a nézetnek, mutatja az, hogy a társadalmi osztályok, melyek nem tudnak, vagy nem akarnak lépést tartani haladó komnk jelszavával, melyek még mindig azt hiszik, hogy munka nélkül Is meglehet élni s becsületet szerezni, napról napra roskadozunk s oidolt kéve módjára hullanak szét, ellenben a munkás társadalmi osztályok mindinkább jobban és jobban érvényesitik magukat a közélet terén, elősegítik vagyonosodásukat s ezzel együtt biztos alapra helyezik a nemzet jövőjét. Manapság a munkában van a nemzetek életereje s csak ezzel biztosithatnak maguknak szilárd alapra fektetett jövőt. Vájjon nem jobban bizonyult-e be a franczia nemzet életereje akkor, midőn a porosz-franczia hadjárat után, rövid idő alatt befizette a roppant hadisarczot i-Int azon fegyvertény által, hogy a nagy Napoleon hadai látták az egyptomi piramisokat és az égő Moszkvát ? Valóba n a fegyvertény, még ha oly diadalmas is, mindig elhomályosítható egy nálánál vitézebb fegyvertény által. A győztes ellenfél diadala csak muló álom, melyet elhomályosíthat egy erősebb ellenfél, de a munka értékét, a munka diadalát, az alkotás dicsőségét nem rombolhatja el tőlünk senki. Talán nincs is már tőlünk oly messze az idő, midőn a fegyverrel vívott harcok véget érnek. A lőfegyverek rohamos tökéletesedése a háborút lehetetlenné fogja tenni. EljŐ a szabadság teljessége, a szeretet kora, midőn a nemzetek megértik egymást s a mai fegyverekből szerszámokat kovácsolnak. De akkor is lesz harcz, — a munka szerszámaival, s az a nemzet fogja a vezérszerepet vinni, amelyik szellemi és anyagi téren legtöbbet dolgozik, legtöbbet alkot. Épen azért örülnünk lehet, hogy nemzetünk a XIX század munkás nemzetei között foglal helyet. Bár meg kell valianunk, hogy a munka, fogalma nagyon általános. A munka kaHH A TT* /"Nr^ y\ Dalok. Egy éve ma hogy szólott a dal A holdvilágos éjen, Ma egy éve szemembe néztél, S én is szemedbe mélyen. Ma egy óv 1 .. . Em'ékezel rá! . De hisz rég volt az régen . . . — Borús az est nem ugy mint akkor, Nincs most csillag az égen ! — Zsalud mögé vonulsz te vissza Ha néha feléd elmegyek. Hideg vagyok épp ugy miként te . . . Pedig a szivem fuj remeg, S midőn gyorsan és hidegen Felétek vissza fordulok Ott állsz az ablak üvegjéhez. Szorítva izzó homlokod 1 Tudod-e azt: „Ariink ^ kacagunk 8 te most kikacagsz engem. Es én sirok hiszen a menyekből JUu?ó poklokra estem ,., Oh sirni fogsz majd egykor te is, Siratod az üdvösséged i... S kacagok majd akkor 1 — óh de nem ! Sirok akkor is, siratlak téged. — Ajkay Zoltán. Emlékszel még ? • * Fáradtak s dolgoztak lankadatlanul; de azok a gondok, azok a keserű gondok? Mit használt, hogy szerették egymást, hogy még fiatalok voltak ? Nem tudtak életüknek örülni. Ha a gyermekek aludtak, össze ültök esténként, a férj könyveire hajolva, a nő kézimunkával kezében, amit azonban lassanként ölébe eresztett. Ilyenkor ezután hátra hajtotta fejecskéjét, s mondogotta haikan: Olyan fáradt, olyan igen fáradt vagyok. És ez a férjnek ugy fájt! Sóhajtott kezeivel megezirogatta arczát, haját uejónek, az pedig kezét csókolta meg. Oh, hisz ők ugy szerették egymást, ugy szerették l — Hanem a szerelemnek is tavasz kell, hogy vidáman virulhasson, ós azok a gondok, olyan hideg setét, árnyat vetettek reá. — Mindketten tul izgatottak voltak a tuí terheit mur' ától, ós ezáltal esett némelyhez egy igazsa^alan szó, és ez — ez volt a legkeserűbb. így mult el óv óv után. Végre kapott egyK állomást, fizetését jól fölemelték. A gyermekekről gondoskodtak, azok a vilégba mentek, mindegyik a maga hivatása után, a szülők kívánságától kísérve. Távoznának vidáman, áldaná meg utaikat az ég!* Most megint kettecskén voltak, mind abba az időbe, mikor mint fiatal asszonyt, u) otthonába vitte. De mégis csak megváltoztak. Már nem voltak hozzá szokva, egymás mellett gond nélkül ülni, hogy idejüket csakis egymásnak szenteljék. Oh ha ez előbb lehetett volnál Nyár volt. Egyik nap haza jött a férj, s igy szólt i „Nyolcz nap múlva, szünidőim lesz. „Oh az jó feleié a nő, ,kifogod magadat pihenni. * „Igen de te is pihend ki magadat.* t „Én hisz most alig teszek valamit., Mégis még nagyon sokat fárasztod magadat, és hogy röviden megmondjam, a zöldbe egy szép kis lakást béreltem mindkettőnknek hogy egy óra alatt könnyen kiérhetünk. Nem rég egy délután elvégeztem, anélkül, hogy te észre vetted volna. Az étkezés is meg van már rendelve, minden kényelemről gondoskva a lehetőségig, Neked nem szabad fárasztani magadat a háztartással, legyen mindkettőnknek szünidő, mit gondolsz ? „ Igen—hanem — s ijedve nézett férjére." „Te a kiadásokra gondolsz ,Igen" „Ok most már tehetjük" felelő boldogan.