Pápai Közlöny – II. évfolyam – 1892.

1892-10-02 / 54. szám

kápoly idejében szivargyár, mert „nem lehet majd kapni cselédet" és most mért nem kell a polgári leányiskola ? Talán azért, mert rossz a régi épület és és ráfér már a tatarozás ? Ez nem elegendő ok arra és semmi ok sem lehet elég meggyőző arra nézve, hogy egy virágzó intézetet bezárasson a városi tanács . . . A megokolás egy pontban rámutat arra, hogy úgyis van városunkban egy másik polgári leányiskola. Az apáczáké ez, mely csak a folyó ickolaévben nyerte el a nyilvánossági jogot s mely eo ipso nem lehet más, mint római kath. jellegű. S bármennyire elismerjük bár ott a mintaszerű vezetést és a tanerők jelességét, ilyen uton óvunk mindenkit a felekezetek közti kölcsönös türelmességet felzavarni. Mert egy í n t e r c o n f e ssionális iskola mégis csak előnyben van egy felekezeti fölött, kivált mikor semmi kifogást nem lehet felhozni a vezetés ellen. Ellenben nemcsak a református, evangelikus, izraelita, de még a római kath. vallásuaknak is — hacsak nem túlságos elfogultak — igazat kell nekünk adni. — Mód nélkül sajnálnók, ha a róm. katholikusok akarnák megmérni e kérdésben erkölcsi intensitásuk feszerejét, — de azt jóhiszemüleg nem is tételezzük fel. Ebből csak kár háromolhatna a közre. Hisszük, hogy az ügy mai állása nem oly rossz, mint sokan első hevükben hihették és hogy még mindenen lehet segiteni. A legutóbbi vi~ haros, sőt szenvedélyes közgyűlés tanulságait gyiimölcsözőleg fel lehet használni a jövőben .... A polgári leányiskola ügye ma ez : A folyó évi aug. 22-i városi közgyűlésen felolvastatott Vargyas Endre veszprómmegyei kir. tanfelügyelőnek átirata, mely a hibák elsorolása után azt mondja: „sem az egészségügyi, sem a modern paedagogiai követelményeknek meg nem felelő épület helyett czélszerübb épület emeléséről gondoskodjék a városi képviselőtestület, mert ha most már egy évi záros határidő alatt gyökeres intézkedés nem történik, az iskolát bezáratni leszek kénytelen." A megye kitűnő tanfelügyelőjének ilyen félre nem érthető szavaira a tanács a községi iskolaszéknek adta ki az aktát véleményezés végett. A f. évi szept. 8-i községi iskolaszéki ülésen olvastatott a kir. tanfelügyelő átirata és erre a következő véleményt mondták : A jelzett bajoknak csakugyan létezését az iskolaszék oelátva azokon okvetlen segiteni halaszthatatlan szükségnek jelenti, annyival is inkább, mert ennek elmulasztásával városunkat azon megszégyenitő ós e mellett számtalan érdekekre nézve kiszámithatlanul káros és hátrányos eshetőségnek, hogy ezen iskala beszüntettessék, kitenni nem szabad. Miért is az iskolaszék azon véleményt terjeszti a városi képv. testület elé,hogy szakértő bizassók meg aziránt, hogy a jelenlegi iskolaépület az ablakok nagyobbitása, a teimek netán lehető emelése, ezeknek a jelenleg egyik tanítónő lakásául szolgáló két szoba visszavételével leendő szaporítása által megfelelően átalakítható volna ós magában értődvén, hogy az épület felett rendelkezni hivatott plébániahivatalnak is meghallgatása és beleegyezése mellett; mert ha ez uton a bajon egyáltalán nem lehetne segiteni, akkor vagy más alkalmas helyiség bérléséről, vagy állami hozzájárulás kérelmezésével uj iskolaépület felállításáról leend szükséges gondoskodni. Az állandó választmány erre kurtán azt javasolja, a mit fent megirtunk. Ennek felolvasása után viharzott fel a közgyűlés és tört ki az elégedetlenség. Ha még 1—2 ily eset $gógy§fi9zemre guegt§rténn^k, o$a van a tanácsnak még meglevő tekintélye azok előtt is, kik a mai rendszert mindenben jónak tartják. Horváth Lajos igy szólt: Ezt nem vagyok képes megérteni, mert ebben először be akarják záratni az iskolát, aztán hozzávetőleg az mondatik: Tegyünk mégis valamit! Egy testület véleményénél mindig a többség véleményét kell kimondani. I'y „nesze semmi, fogd meg jól* határozattal meghamisítják a közvéleményt és ezzel megnehezítik a köz szolgálatát. Ez az iskola nem államilag, hanem községiíeg segélyezett. Fenn kell tartani mind a kettőt. Ilyenhez hozzá nem járulok. Emelni akarok intézetet, da a falakat lerombolni nem engedem! (Éljenzés). Dr. Lővy László: Némi elégtételem van a tanfelügyelő ur átiratában. Én négyszer tettem javaslatot ez ügyben a közegészségügyi bizottságban, mind a négyszer elfogadták, de semmi sem lett téve, a mint ez már Pápán szokás (Ugy van !) Ez szégyen, hogy egy virágzó iskolát be akarnak zárni és magam is szégyenlem magamat, hogy ilyet határoztak ! (Helyes !) Szilágyi József, Barthalos és mások is támogatják a 2 első szónokot és végül elhatározzák, hogy : Török v. mérnök ós Besenbach építész kiküldetik a végett, hogy a régi épületet tanulmányozzák, vájjon lehet-e a hiányokat pótolni. * Ez a története annak a szégyenfoltnak, mely Pápa városát az utódok ós szomszédok gúnyjának tárgyává tette volna. Óva intjük ez alkalomból a városatyákat, hogy a minden valószínűség szerint szükségessé válandó u j polgári leányiskola épületének emelésére tegyenek meg mindent, a mi szerény városunktól kitelik. A léleknek gyakorlata az, ha a jelen küzdelmeire a jövőre vetett képből merít erőt. Hogy kötele b s ó g ó r z e t-e ez, vagy ö n f e ntartási ösztön, az mindegy. De mindenesetre határozó egy város eletében. Mliiikremtszeraiuegiébeii. — Egy kis prédikáczió. — (6.) Ha végignézünk az emberiségen s vizsgáljuk annak benső viszonyait, ama édes meggyőződésre jutunk, hogy az embereknek sok ós üdvös czéljuk s rendeltetésük van a világegyetemben. így a többek között a társas (társadalmi) élet megteremtése s fentartása, mely minden jogi és erKölcsi testület (falu vagy város) jólétének, felvirágzásának egyedüli s nélkülözhetetlen alapfeltétele. A mely helyen a társadalmi életben zavarok, egyenetlenkedések, belviszályok ütöttek tanyát, ott erkölcs s művelődés terén pangás, hanyatlás jut uralomra, mely azután előbb-utóbb romlásra vezet. Éppen azért mmden egyes embernek, különösen pedig azoknak, kik magasabb szellemi látkörrel vannak megáldva, volna szoros kötelességük oda hatni, hogy a közönséget maguk köré tömöritsék, miáltal sokkal nagyobb eredményt lennének képesek a közjó terén felmutatni, a helyes és célirányos eszméket könnyebben tudnák érvényesíteni s megvalósítani. Ámde, hogy e nemes célnak mennyire nem felelnek meg az emberek, sőt menynyire ellene küzdenek, s mennyire szem elől tévesztik annak hasznos s üdvös voltát, mutatja s igazolja azt a kisebb városokban észlelhető, fenekestül felforgatott társadalmi viszony* Szomorú dolog az, hogy — kevés kivétellel, — majdnem mindeoki, kit a láthatatlan természeti erő embertársainkon akár szellemileg, akár anyagilag felülemelkedni engedett, nem akarja megismerni embertársát, sőt megveti, lenézi. Pedig mily jól esik egy magasabb szellemi nívón álló egyént leereszkedőnek és nyájasnak láthatni! mi az illető fenkölt jellemére mutat csak. Jó lenne, ha az a fenhéjázó az ily példát követné! S gondolna ily társadalmi tókozlófiu, ez a korcs nemzedék aü esetleges visszaesés szomorúságára is, mert láttam én már — ugy mond e cikk irója — szép és fényes tehetségű, vagy tejben-vajban fürdő, dúsgazdag embereket a romlás s megsemmisülés örvényebe sülyedni alá ! Eme rut elbizakodottság dölyfössé teszi szánandó birtokosát, inas régióba ragadja, s uralkodik felette, mint rabszolgáját fék nélkül viszi az elvetemültség bűzhödt posványába ! Ezek alkotják mog a kasztokat, a klikket, a társadalmi fekélyt, melynek követői azon édes (?) Íriszemben ringatják elkényeztetett valójukat, hogy nem náluk kezdődik, hanem náluk végződik az „ ember" ; mert előttük már csak az égiek vannak. Eme ferde kinövés, e társadalmi nyavalya már minden osz1ál}ba — kivéve a békés földmivesosztályt — belopódzott, bábeli zűrzavart igyekszik közöltük előidézni, minek az a szomorú jelensége, hogy kicsinyelvén egymást, soha sem tudna egy jó s célirányos eszme megvalósítása végett összetömörülni, s oly kört teremteni, mely erkölcsi s anyagi előnyünkre szolgálna. így van ez a mi szerény D városunkban is, hol ma már minden ember külön klikket látszik képezni. Hol a békés társadalmi rendszert csak hagyományos mese utján ismerjük ! A kenyéririgység, a kárörvendés, s mások becsületének a nuilificalása, fitymálása van napirenden ! Épen ezért nem tudunk életrevaló eszméket teremteni, városunk s társadalmunk javára hasznosan intézkedni ! Mert, mit egyik jónak, célszerűnek i ól, azt száz — tisztelet a kivételeknek — elveti a nélkül, hogy mélyen meggondolná a felvetett kérdés jelentőségét s horderejét. Hanem, mivel nem szájunk ize szerinti egyéntől jött az indítvány, bár ha jó is, nem fogadjuk el. Jó lenne — saját, jól felfogott érdekünkben — néhány magasorrunak szarvát letörni és akkor egyszerre megszűnnék es az átkos klikkrendszer. Levél Abbáziából Háromnegyed órai hajósás után éri el az ember Fiuméből a tengeri fürdők gyöngyét: Abbáziát. Gyönyörű hegyes vidék között vezet utunk. Ősrégi kastélyok, történeti hírnévvel biró épületek büszkélkednek a magas vároimokon, majd apró falucskák még apróbb házikói húzódnak meg szerényen a völgyben vagy a hegy lábánál. A tenger hullámai csendesen verődnek hajónkhoz, a tenger zúgása halk és mámorító. A tiszta hegyi levegő édes illatát hozza elibénk az enyhe nyári szellő, a természet fenségessége és bája gyönyörködteti lelkünket. A gyönyör és bámulat vegyes érzelmei közepette siklik hajónk tovább, tovább, mig végre a földre cseppent paradicsom virányos partjain köt ki,