Pápai Közlöny – II. évfolyam – 1892.

1892-12-11 / 64. szám

Második évf. Pápa, deczember f 1. 64. szám. 7 Közérdekű f üggetlen hetilap. — Megjelenik : minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szára ára 15 kr. — Hirdetések és nylltterek felvétetnek a kiadóhivatalban. Kéziratok vijsza nem adatnak. A mai fiatalság. Uton-utfélen panaszokat emelnek a mai fiatal nemzedék ellen, melyek, sajnos, nem minden alapot nélkülöznek. Különösen a fiatalság testi elpuhulás, mely mind nagyobb arányakat ölt, képezi a jogosult kifogás és megszóiás tárgyát. A régiek nagy jelentőségű elva, hogy „mens sana in corpore sano" soha sem birt annyira nagy jogosultsággal, mint ma, midőn az ifjúság sokkal inkább el van foglalva szellemileg, mint régente, midőn tehát oda kell törekednünk, hogy a sok és sok féle szellemi munka mellett a test fejlesztésére és edzésére is megadassék a kellő alkalom és mód. Igaz, hogy e téren is, kivált az utóbbi időkben sok történt a testedzés érdekében s kiválóan nagy fontossága gróf Csáky Albin közoktatásügyi minisztert nem egy üdvös intézkedés megtételére birta, csak hogy még mindig kevésnek mondható mi e részben eddigelé történt. Az iskolázás mai rendszere a zsenge kortól fogva 23—24 éves koráig iskolában tartja a fiatalságot. Ezen idő alatt naponta 5 —6 órát töltenek — akárhányszor rosszul világított, rosszul szellőzött tantermekben, hol nem ritkán túlzsúfoltság is mutatkozik ; ott ülnek összegörnyedt gerinccel, összeszorult mellel, lehorgasztott fővel, s a tüdő, mely tiszta s nagy menynyiségü éleny helyett poros, bűzös és szánsazas levegőt kap, csak részben végzi működését. Hozzá járul, hogy szemeiket hol feketére irt fehér, hol fehérre nyomatott fekete jegyekre szegezik ; folyton olvasnak, irnak és rajzolnak. De ezen hosszan tartó iskolában ülés mellett otthon is naponta 2—3 órát töltenek a könyv mellett, ugyanazon egézségtelen testtartással. Idővel fejfájás, majd azután mindenféle ideges tünetek jelentkeznek, mely utóbbi kifejezés megmond mindent. És ez igy tart csekély megszakításokkal legalább is 12 évig s az évek folyamában a munkával együtt fokozódik a baj is. A, test hozzászokott a rossz levegőhöz, a természettellenes helyzetekhez, respiráló ereje tetemesen meggyengül, az érzékek elvesztik fi* nomságukat, az egész szervezet hátramarad s mikor az ifjú 16—18. életévét eléri, mikor a test igazán tej leni kezd a férfiusodásnak, mikor az éltető tényezőkre legtöbb igénye és szüksége van : akkor már meg van viselve s számtalan esetben ifjú, viruló egészség helyetl a halál csirája rejlik benne ! Mikor pedig az ifjú az egyetemre kerülve igazi életbevágó munkálkodáshoz látna, már petyhüdt, ellentátlásra alig képes, gyenge és elsatnyult. Az érettségi vizsgálat után „fiatalemberré" lett. A fék, mely eddig még visszatartotta, meglazul s a szabadjára hagyott fiatal ember előtt az élvvágy, a szórakozás és mulatságok a legváltozatosabb alakokban kínálkoznak ; társaságokba keveredik, kávéházakba, korcsmákba jár, iszik, szivarozik, éjelekig s mindezt mérték nélkül. És ezeken a helyeken a levegő százszorta rosszabb, mint az iskolában : telve van az állati kigőzölgéssel, dohányfüsttel, életpárákkal, ugy hogy minden lélekzetvétellel egész mikroskopmuzeum tódul a tüdőbe. Ott ülnek, kártyáznak, biliárdoznak, olvasnak a rossz világitásnál s minthogy a kötelességszerű munka háttérbe szorul, elvégzése az éjelekre marad, s ily módon a nap folyamán a szenvedély és élvvágy hevétől kifáradt testtől elraboltatik jogos követelménye : az éjeli nyugalom. S mire az ifjú előkészült életpályára és a hasznos polgárok sorába készül beállani : minden érzéke eltompult, arcszíne halvány, vértelen ; nagyobb testi mozgásokra képtelen, unott és ideges ; lábait húzza, ha jár ; kényeiemkeresö, kedvetlen, és blazírt. Nősülni nem akar családot alkotni képtelen. Folytonos lappangó láz gyötri. íme a mai — nikotin — iíjuság ! Lózas, beteges testben hetegen működik a lélek is. Az ilyen testi hüvelyben lakozó lelkektől aztán várhatjuk-e, hogy munkabíró, hasznos polg<irai legyenek a hazának ? hogy hatva, alkotva s gyarapítva előbbre vigyék a nemzeti mivelődés zászlóját s hogy — ha kell — védelmére keljenek hazájuknak ? A felelet csak tagadólagos lehet Az a test, melyet a nikotin, szeszes Fekete asszony. i. A nászvendégek még az asztalnál ültek, de a fiataljánál már elkopott a türelem. A párok táaczhoz kerekedtek, atzal az ingerlő,rohamos tódulással, mely csak a falusi lakodalmak, meg bálok sajátsága, ahol minden kurtaszoknyás vadvirágnak van már gavallérja, aki álmait benépesíti, ahol minden pantallós legényembernek van olyan tubarózsája, akihez Petőfi-idézetekkel bélelt szerelmes leveleket ix, nagysádnak czimezi és minden nagyobb dáridó után hat nótával kedveskedik az ablakja alatt. Tisztességtudásból bevártáic a nagyaláni esperes ur bormártott ékes jókívánságait és öblös éljenekkel foltozták ki az időt, amig a czigányok szomorú andalgója szemenkint lopta el a palkóasztalok vendégeit. II. Boór Irén az első mazurkánál már unosuntig volt a tánezosok figyetlenül éles alkalmi frázisaival, kiállhatatlannak találta az édes sejtelmektői piros lányolt sz^mesiklandozásait. A terraszra menekült. A novemberi alkony szomorú szQrkeségót már apránkint sötétosbarnára festette az este. A megdermedt nyugalom, a hangtalan némaság, az ^szi illat jól esett neki. A teste tüzelt, a szive fázott. A kókesfekete bükkösből puha robogás hallatszott. A bolondos dragonyos kadét lóhát >n jött át az erdőháti sváb-faluból, ahol az eskadrón feküdt. Boór Irón nagyon unalmasnak találta most ezt a vizitet. Haragudott a gyámoltalanul félénk, szólesarczu gyerek katonára, hogy a fakó szemeivel mo3t is boszantja. Behúzódott a kopasz piczi naágak mögé, hogy ne lássa ; a kadét föl se nézett. Vastagra nyújtott nevetéssel mesélt a pajtásának, aki tiszt lehetett, mert aranyos válldragóuert viselt, de sokkalta eresebb, sokkalta emberebb volt a kadétnál. A táncteremből izmosabban lüktetett a zene; Irán visszaiufint. Mikor az ajtóhoz ért, már a a portirlápcsőkről hallotta a vendégek tompult dobaju lépéseit. III. A Stháliék Ksófikája szörnyen csodálkozott, mikor a kis dragonyos-kadót merev hajlongással tánezra kérte. Egyebekben ma neia is vala olyan bolondos, a homlokán pediglen fekete kötés volt. A frakkos táncosok kiálltak a kolónból a gardedámok pletykáztak, a leányaik beszopott idsújjal lesték a szómorzsákat. A kadét pedig bamba hidogsóggel már harmadfólszer sikálta végig a fakoczkás padlót Stháli Zsófikával. A czigányok valami színtelen steiervalcert húztak; ők pedig tánczoltak tovább, egyesegyedftl, IV. A kadét, hogy arrább meglátta a vajszínű kesztyűben izzadó, alig félnapos férjet, előrenyújtott kézzel sietett feléje. Boór Irén, a felesége, a balján állott s a szomszéduője Réczamier* stílusban szabott toaletjét dicsérte. Ahogy Boór Irén megint maga előtt látta gyerekudvarlóját, érezte, hogy testében az idegszálak görcsösen húzódnak össze, A harag forralta vérét, beleremegett, de nem szólt. Mosolygott a fólmenyecskee titkos büszkeségével, a kit immár a pap is összeadott órákkal előtte. Az ura gavallér ember volt, de csak mezei gavallér. Mert azért, hogy megszabdalta a raultkor ezt a gyereket, minek lenne harag, minek maradna gyűlölség a kardél után. Az affér különben furcsának, furcsa vala. Csak attól a bolondos kadéttól telhetett ki ilyesvalami. A hornistáhos czimzett kávéházban találkoztak össze. A kadát, meg a Boór Irén férje. A tiszturak itt verték el a sovány gázsijukat, pezsgő' mellett, leány mellett. A pezsgő a torkot köszörülte ós buta főfájásra ébredt másnap a ki itta, a leány ugy vásárolta össze a halántékának üde hamvát, az arcz leheletszerű pírját, a szemek csillogó fényességét. A szerelme édessége is fanyarrá vállott másnap, szintazonkópen, mint a pezsgő zamatja. B.0Ó? Jr&i írjének hóbortos gondokU