Pápai Közlöny – II. évfolyam – 1892.

1892-08-28 / 49. szám

Közérdekű független hetilap. — Megjelenik : minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. — Szerkesztőség és kiadóhivatali Szt.-László-utcza 247. sz. — és nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban. — Kéziratok vijsza nem adatnak. Mi: a jólalvók. (II.) A megye három választókerü­letének ellenzéki képviselője van. De — van-e szervezett part ? Ha az ellenzék létét tettekből akarjuk megállapítani, ha az ellenzéket a tanácstermekben, a különféle bizottságok­ban, a ' Szélet külső njilvánulásaiban ke­ressük, ügy sajnos, azt kell feleletül ad­nunk, hogy nincs. Mert az olyan „ellenzéki" felszóla­lásokat, minőket városunk több képvise­lője szokott a közgyűlési teremben elkö­vetni s melyekkel — ellenzéki voltának hangsúlyozása után — szépen segít a már hatalmasok szekerét tolni, nem pó­tolhatják azt az ellenzéki szellemet ós szereplést, melyre az alábbiak szerint, a megyének oly nagy szüksége volna. S ha ezektől az álkivételektől elte­kintünk : minden simán, elleumondás nél­kül folyik, — senki sem talál kivetni valót a hatalom birtoklóinak bölcs intéz­kedéseiben, — valóban azt hiszszük, hogy ez a megelégedés megyéje. De bezzeg más képet nyerünk, ha a tanácskozási termek bűzhödt levegőjét el­hagyva kilépünk az utczára, ha bejárjuk a megyét, megkérdjük a gazdát, iparoso kat. a szellemi munka embereit. Ekkor kitűnik, hogy mennyin bűzlik Dániában, a hol soha sincsen alapos tisztogatás. Nein hallunk mást panasznál, elégedet­lenség nyilvá.nulásánál — egyszerre meg­változik a kép s az egész megye ellen­zéki szelleműnek jelentkezik ! r ^^ TABCZÜ. A „Polgári iiöi" éves törtenete. — Irta és a „P. K." 25 éves jubileumán Szt.-Istvan napján felolvasta : MOLNÁR BÉDA. Midőn a polgári kör választmánya fe­lém irányuló megtisztelő bizalmának engedve, elvállaltam a felolvasás meg­tartását; nagyon jól íudfcam, hugy a kör múltját nem ismerem ugy, mint azok, kik életének szemtanúi voltak s nem titkol­hattam el magam előtt ama gyengeségemet, miszerint nem tudok kis duigokból esemé­nyeket elővarázsolni s taláu a bizalommal járó várakozásnak sem felelhetek meg. De elfogad­tam mégis, mert szeretem a polgárokat, sze­retem a polgári kört s oly testületnek isme­rem, mely érdemes az áldozatra, melyet én hoznék, ha vállalkozásom esetleg sikertelen lecrie's ha talán néhány oly igazságot mondanók ki, mely részben is kedvezőtlen fogadtatásra találna. Igy hát ne várjanak sokat m. t. uraim, én Önöknek ez alkalommal csupán tűrhető negyedórát akarok szerezni s ezzel meg is leszek elégedve! ÖuöK?'Öuök talán szintén, a mennyiben nem sokáig fogom uutatni. Tisztelt Uraim ! Jól emlékszünk, .hogy hazáuk a mult, 91. évben országszerte meg­ülte a legnagyobb magyarnak, gróf Széchenyi Vájjon melyik kép a valódi s váj­jon mi magyarázza meg e sajátos ellen­tétet ? Az első kérdésre könnyű megadni a feleletet 1 Mert bár elismerjük, hogy a képviselőtestületek, bizottságok stb. a köz érzület kinyomatai kell hogy legyenek — in theoria — de in praxi még sincs igy. A hatalom sajátszerű bűvköre meg­szelídíti az otthonukban legéktelenebbül lármazókat, — s igy ezek viselkedése lehet mértéke önérzetük hiányának, de nem a közvéleménynek, nem a polgárság valódi érzületének. S hogy ez érzület csak ellenzéki lehet, vajh ki csodálná ? Nem érzi-e a szegény adózó polgár a mai rendszer hiányait, bűneit ? Nem ,győződik-e meg napról-napra, hogy orrá­nál fogva vezetik? Hiszen még a mai rendszer legfanatikusabb hivei is kényte­lenek bevallani e bűnöket s csak azzal állanak elő, hogy e bajokon éppen csak — a mai rendszer segíthet! A mi igen szép érv a lelkiismeretük megnyugtatására, de csak olyan, miut mikor valaki a po­fon után a másik arczát is odatartja; — üsd meg azt is, igy helyreáll az egyen­súly ! A legutóbbi képviselőválasztásoknál láttuk, hogy a 4 kormánypárti kerület­ben — közte Pápán is, mint azt már több czikkben megírtuk — mennyi az ellenzéki ember s hogy a hatalomnak mily erőfeszítésébe ós „kiadásába" ke­rült jelöltjének megválasztása. Van te­hát ellenzéki ember elég* Honnan van ergo mégis, hogy ez ál­Istvánnak születése 100-ik évfordulóját. A hálás kegyelet nyilvánításában mi sem maradtunk el. Mert köztudomásu dolog, hogy az egész hazáé volt ő, annak szentelte egészen az ön­feláldozásig minden, tehetségét, lerakta hazánk jólétének alapjait, szivet teremtett hazánk testébe,ós haöár Mózesként nem vezethette is ábe népét az igérot földjére, megmutatta az utat, melyen haladui keli. De én tulajdonkép nem is ezt akartam mondani, hanem hogy ő ad­dig küzdött szóval a szellemi egyesülésért, mig buzdittására, kezdeményezésére létesül­tek a casinók. S midőn mi e napon összegyültünk, hogy megüljük a kör 25 éves jubilelumát, akkor legalább egy parányival mi is hozzájárulunk azon soha el nem pusztuló emlék felállításához, melylyel a uemzet a haza nagy férfiainak tar­tozik s mely a hála, kegyelet, s példája kö­vetésének háromságából áll. Ne vegye ezt senki nagyzásnak : a pol­gári kör Széchenyi szavainak hatása alatt ke­letkezett, s ma nem 25 éves, hanem 50 éves jubileumát tartja, változtaK keretei, szo­morú, viszontagságos éveket ért meg, nem valósult jelszavakért egy időben feláldozta ön­állóságát, de azért ujjáaikotva áll ós él ma is s korával gyarapszik ereje. A harminczas években Széchenyi buzdí­tására alakult meg néhány s köztük 1834-ben a pápai u. n. uri Casino is. Nem maga választolta az uri nevet, nem is szerepel ez jegyzőkönyveiben, ugy látszik, hogy a közfelfogás, a közvélemény neveztő Y Hirdetések talános ellenzéki szellem az ügyek vite­lében érvényre jutni nem tud ? Megadtuk már részben a feleletet az imént, mikor utaltunk a „hatalom bűv­körére". Mert sajnos, de ugy vau, Ma­gyarországon rendkívül elterjedt a hatalom előtt való meghajlás lealázó divatja! Mi­nek is keressünk sok példát ! Csak tessék megfigyelni, mikor egy miniszter, vagy mit miniszter, csak egy miniszteri ta­nácsoska is megjelen valamely vidéki vá­rosban hivatalos vagy nemhivatalos ügy­ben ! Ilyenkor csak egy párt van, az ünneplők és hódolók pártja s a legtnéze­sebb dicsbeszódet bizonyára valamelyik mollveregető ellenzéki mondja. Hisz csak a mult hetekben történt meg az a mulatságos kis história, hogy városunknak 30—35 polgára (voltak ellen­zékiek is köztük) egy bájosan mosolygó képviselő jóbarátjának a fogadására kisiet­tek a vasútra ós sippal-dobbal fogadták az illetőt, a ki nem tudott hova lenni csudálkozásában, mert ő iiyet még nem látott. Lehet az is, hogy a két ur a győri indóházban fogadott, hogy egy sürgönyre is lesz Pápán elegendő mondvacsinált lel­kesedés. — És az illető jó urak csak azután tudták meg, hogy tulajdonképpen milyen jó strohmandlik voltak ők. Ilyen divat járja minálunk. És ezt a divatot tudják a potrohosok, a kik mos­tanában a húsos fazekokat őrzik nagy féltékenyen. Tudják, mint kell mézes mad­zagot adni a legvéresebb szájú atyafiaknak — s ez egyszerre csak azt veszi észre, hogy annyira benne van a hatalom érdek­körében, hogy immár elvesztette kritikai el ugy, azou hatásnál fogva, melyet a casinó reá gyakorolt s ezen hatás alatt a pápai polgá­roknál- áthatotta őket is az egyesületbe tömö­rülés szükségességének érzete, nem léptek be a casinóba, hanem 1837. tavaszán polgári ca8inót alakítottak. Igazgatója a polgárok feje, a polgár­mester volt. Kik ós hányan voltak tagjai, arra nézve semmiféle adat nem állott rendelkezé­semre, de bizonyos, hogy a kezdet nehézsé­geivel küzdve sokat vándorolt, mig végre igen kedvező feltételek mellett a Zicky-fóle uro­dalmi házban találta meg állandó lakását. Élő tanuktól tudom s a Casino törté­netéből, hogy grf. Esterházy Károly a város­nak bérbe adta az uradalmi jövedelmeket, kikötvén, hogy a város a Zichy-féie ház eme­letét, néhány boltját csekély s e mellett fel nem emelhető haszonbérért adja át a polgári Casinónak mindaddig, mig a város és Casino szerződése tart. A házhoz korcsmáltatási jog ii, voltkötve, mely középszámban legalább évi 100 frt jövedelmet hozott. A mint igy a polg, Casinónak megvolt csinos s olcsó lakása,hozzá­fogott berendezéséhez. A kellékeket a városi árvapénztárból kölcsönkért 4800 váltó (1928 p. írtért) vette. Nem is feledkezett meg a p. Casino főuii jótevőjéről. 1846-ban hálából nagy olajfestményen örökítette meg arczképét s nagy ünnepséggel leleplezte. Az arezkép az egyesült Casiuóó lett, mióta pedig a poigári Casino tagjai abból egyenként kiléptek vagy kilépettek, a mai Casinó tulajdona. A polgári Casino, tekintve, hogy mag*

Next

/
Thumbnails
Contents