Pápai Kis Ujság – IV. évfolyam – 1948.

IV. évfolyam - 1948-02-29 / 9. szám

IV. évf. 9. M Ára 50 fillér. 1948 február DA PÁ I Sl JzTibsL. MUST JL JAL JBFÁ. A FÜGGETLEN KISGAZDA, FÖLD M'U NKÁS ÉS POLGÁRI PÁRT LAPJA Barátság a Szovjetunióval Magyarország éleiének törté­nelmi jelentőségű fordulójához érkezett el a mostani napok­ban : barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segélynyúj­tási szerződést kötött a Szovjet­ünióVa 1. Ezzel a szerződéssel a magyar állami lét végérvé­nyesen kikerült a germán szom­szédság mindig ijesztő nyomása alól, kikerült ugyanakkor az újabb háborúra úszító nemzet­közi reakció érdekköréből is. A magyar demokrácia, a fiatal magyar köztársaság tekintélye akkor kezdett növekedni, ami­kor a szomszéd dunavölgyi demokráciákkal barátsági és kultúráiig egyezményeket kö­tött. de most, hogy a szovjet kormány meghívására TILDY Zoltán köztársasági elnök és a magyar kormányküldöttség időzétt é« mpcr-1 kötöttük a nagyje !entőségü szer-1 ződéit, tekintélyünk elismert ésI kézzelfogható leit elsősorban aj Duna-völgyében, de a világ j összes szabadságszerető nem-1 zetei előtt is. Gondoljunk csak az elmúlt évtizedekre és a közelmúlt fe­kete esztendeire, amikor aj „mindenható" német biroda-j lom oldalán Magyarország — bűnös urai jóvoltából —- min-j denütt ott volt, ahol a reakció! a haladással szembenállt és I gátolta a társadalmi és nemzetij fejlődés útjait. Századokon át; szenvedte ta magyar nép az j osztrák-német impériumok irtó­zatos nyomását, századokon át| ez a germán politika nyomta j rá nemcsak politikánkra ésj gazdasági, hanem már kultú­rális életünkre is senyvesztőj bélyegét. A hitleri Németországi pedig majdnem a sírját ásta j meg nemzeti életünknek. végső elpusztulástól mentette \ meg a magyarságot a Szovjet-j únió felszabadító hadserege. A magyar nép hálája pecsételő­dött meg abban a szerződés­ben, amelyet Moszkvában ír- j tunk alá. Sokszorosan aláhúzza a ba- f rátéági szerződés óriási, jelen-f tőségét az a tény, hogy olyan j nagyhatalommal kötöttük meg! ízt, amely évtizedek óta a szo­:iáíis haladás élén jár és min­jen képpen a béke -ügyét szol­gálja nemcsak a saját éheké­ben, hanem a szabadságszerető népek boldogulásának' szolga­atában is. Á Szövjeiúnió kor­mánya, azon'úl. hogy fegyve­'eivel felszabadította hazánkat | 1 n Á rn ta f M t rr\ tvi óp olÁI Vi r\rr A _ i állt bírái előtt a volt nyilas városvezető, akit aztán az eny­hítő szakasz alkalmazásával, tekintetbe véve magas, korái 8 évre ítélték és x ebből két és fél évet kitöltöttnek vettek- A má­sik jelenlévőt, Berta Mihály volt nyilas propagandavezetőt 8 hónapi börtönbüntetéssel súj­tották, büntetését azonban az előzetes letartóztatással kitöl­töttnek vették. Loíz Pál, dr. Horváth János rendőrfogalmazók és Nagy Ist­ván ügyében távollétükben ho­zott ítéletet a bíróság és mind­hármukat kötéláltali háláira ítélte, mivel-beigazolódott, hogy László Miklós és társai kivég­zésében résztvettek. A tanuk vallomása szerint Nagy István vezette a halálautót. A tanúvallomásokból meg­állapítási nyert, hogy a két rendőrfogaimazó fizetéséhez mérten túlságosan költekező életmódot folytatott. Az ehhez szükséges pénzt az üldözöttek­től rabolták Az egyik rendőr­ségi alkalmazott vallomásában előadta, hogy Lotz egyszer al­koholos mámorában a követ­kező kijelentést tette: „Papnak készültem, de gyilkoj lett be­lőlem". E három személyre enyhébb büntetést kiszabni nem lehetet*, hiscenmindannyian a legkegyetlenebbül jártak el a rájuk bízott szerencsétlen em­berekkel. * Nem mehetünk el szó nél­küi a mellett, hogy Nagy Sán­dor védője a tárgyalások so­rán — enyhén szólva — ré­szegen jelent meg és úgy a bíróság, mint a közönség kö­rében megbotránkozást keltett. Lehetetlen dolog ez, hogy az ügyvédi kamara tagja, népbírő­sági kirendelt védő ügyvéd, megfeledkezve a hivatalával járó kötelességről, komolyta­lansággal veszélyeztessen egy népbírósági tárgyalást. Remél­jük 3 felettesei méltóképpen járnak el ügyében. hogy legyenek résen, s vigyáz­zanak, ne mételyezzék már to­vább a komoly műfaj felé úgyis nehezen oriéntálódó közönségei a hétfőihez, hasonló, pénzéhes kirándulók. A kulturális élet vezetői ugyanis nevelni kíván­ják a közönséget, és akarják vezetni arra az útra, amely a limonádé darabok helyett a ko­moly művészethez, s a népi kulturához vezet. A pápai közönség azonban úgy látszik nem nagyon kiván változtatni teífogásán 1 Ezt kel­lett ugyanis hétfőn megállapí­tanunk, amikor — figyelmez­tetésünk ellenére — zsúfolásig megtöltötte két előadás alkal­mával a Jókai mozit. Ez azon­ban még egymagában nem je­lent semmit í A legszomorúbb eset akkor játszódott le, ami­kor a megjelent hallgatóság kipirult arccal, tapsolt az „egy­értelmű" viccek, giccstréfák és az egyéb „nyalánkságok" halla­tára! Láttunk ifjú hölgyet, aki­nek arcán egy háromfelvonásos vigjátékeíőadás összes motívu­mai lejátszódlak egy — sze­rinte jónak vélt — vicc halla­tára. (Ha társaságban mondta volna el vaiaki előtte, bizonyára „szemérmesen" kikérte volna magának! Ití azonban, kimu­taiva igazi énjét, szivből ka­cagott.) Mellettünk ült egy 7—8 év körüli fiúcska, aki az egyik sikamlós „Szenes-vicc" után tapsolva kért felvilágosítást édesapjától. (így „nevelhetik" ma a gyerekeket?) Megnyug­tatásképen mondjuk azért, hogy i voltak néhányan, akik máské­ppen vélekedtek, s csak „köte­! lességből" tapsoltak; s voltunk néhányan, akik az egész elő­adás alatt egyszer sem emel­tük tapsra kezünket, hanem aggódva figyeltünk! S mindezt 6—12 forintért tették, illetve tettük! Elhisszük, hogy a közönség vidámságra szomjas! Elhisszük, hogy a tragédiákból és keresz­tektől terhes életében vidám­ságra vágyódnak sokan! De ezeket mind el lehet érni er­kölcstelen és nyilvánosság elé nem való giccsek nélkül! A dunántúli sajtó nagy része előre felhívta a figyelmet! Miért nem lépett közbe tehát a Sza­badművelődési Felügyelőség, vagy a Tanács? Nem szaba­badott volna ilyen mulasztást elkövetni. Kisérjük figyelemmel a hasonló eseteket, s legalább most akadályozzuk meg a kö­zönség mételyezését! Hiszen ez nem egyéni, de nemzeti ér­dek! demokráciának, és a magyar | nemzet függetlenségének. Szerződést kötöttünk a Szo-1 vjetúnióval: egy kis nép baráti. szerződése ez egy nagyhala- í lommal. De az ügy. amelynek j védelmében és szolgálatában létrejött a szerződés, Migya • országot most már egyenrangú küzdőtárssá teszi a haladás és a demokrácia táborában, A Szovjetúnió és Magyarország népei együtt menetelnek a béke hatalmas útján: oyan törté­nelmi jelentőségű esemény ai, amelyet a magyar élet fejlődése I és a magyarság dunavölgyi 1 helyzete mindenképpen kihang­j súlyoz. Nemcsupán hazánk, ha­nem — határon innen és túl - az egész magyarság sor­sát, jövőjét biztosítja a leg­hatalmasabb szocialista állam barátságában. I Február 19-én, csütörtökön ; pápai vádlottak ügyében hozott ! ítéletet a győri népbíróság Sik­|abonyi tanácsa. : Nagy Sándor és társai ügyé­ben szálllak ki Pápára a nép­I bírák, inert a több, mint száz kihallgatott tanú Győrbe való utazása nehézségekbe ütközött és helyszíni tárgyalás vált szük­ségesíé. A tárgyalás közbeni tanúkihallgatás során több iz­galmas jelenet játszódott le. A tanúk felháborodva mondták szemébe bűneit Nagy Sándor­nak, aki városvezetői minőség­ben „boldogította" városunkat pünkösdi kiiűiysága alatt. Bii­geri csizmában, fekete ingben Három halálos Ítélet a mult héten megtartott népbírósági tárgyaláson Hogy Sándor nyilas városvezetőt nyolc évre ítélték Mivel az elmúlt héten, ve­zető helyen, már előre meg­állapításokat tettünk a hétfőn megtartott „Latyi-est"-el kap­csolatban, kiváncsian vártuk a Pápára érkezett „művészigárda" előadását. Azt hittük ugyanis, hogy rácáfolnak arra a lesújtó kritikára, amit a dunántúli la­pok nagy része — köztük mi is —- előrebocsátottunk. Hiába vártuk azonban a kel­lemes csalódást. Ha időben igen, de tartalomban most sem haladta meg sem a veszprémi, sem pedig az egyéb dunántúli városokban produkált hasonló „műsorok" nívóját. A színházi körök kedvenc témájukként em­legetik, xhogy a színház és a közönség nehezen találják meg egymást! Hát igen! A komoly mű­sorokkal kedveskedő színházak £s egyéb műkedvelő gárdák általában nem örvendenek nagy lép zerüségnek. így volt ez /árosunkban is. Ezért íétesítet­ék a Szabadművelődési Fel­ügyelőségeket és Tanácsokat, segítette egész népünket a tár­sadalmi felszabaduláshoz és új Jelformánkhoz: a köztársaság­IOZ Mindez a segítség önzet­ennek bizonyult: a Szovjet­ínió igazi barátja lett a ma ?yar népnek, barátja és most nar védelmezője is a magyar Teli zsebbe! távoztak Í vsr r • 8 r 9 ffM ©városi vendegek avagy vizsgázott a .pápai közönség

Next

/
Thumbnails
Contents